Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám, csütörtök

Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter előadói beszéde [Folytatás az 1. oldalról) A források kialakításának di­namikus növekedés© lehetővé tette, hogy megvalósítsuk az életszínvonal emelésének prog­ramját. A lakosság személyes fogyasztásának alapja 6,4. szá­zalékkal növekedett. Az 1974. évi állami költségvetés legfon­tosabb feladatai közé tartozott a társadalmi termelés haté­konyságának növelése, és a nem termelési szférában a kia­dások maximális" célszerűségé­nek elérése. Az állami költségvetések és a nemzeti bizottságok költség- vetéseinek bevétele csaknem 264 milliárd korona volt, a kiadások pedig 259 milliárd ko­ronát tettek ki. A bevételek tervét 105,3 százalékra, a kia­dásokét 104 százalékra teljesí­tették. Ez lehetővé tette a 4570 millió korona értékű költségve­tési felesleg biztosítását. A szövetségi költségvetés felesle­gét az Állami Bankkal szembe­ni kötelezettségek további fe­dezésére fordítjuk, a nemzeti bizottságok költségvetésének fö­löslegét pedig a fejlesztési és a tartalékalaphoz csatoljuk. A kiegyensúlyozott költségve­tési gazdálkodási az tette lehe­tővé, hogy a legfelsőbb párt­szervek és a kormány tanács­kozásaival összhangban konkrét intézkedéseket hoztunk az év folyamán, amelyek lehetővé tet­ték a külföldi árak emelkedé­se következtében keletkezett helyzetek megoldását, az épít­kezési beruházások tervszerű irányítását és a népgazdaság egyes szakaszain a terv által kitűzött célok megvalósátását. Például a külföldi árak hatásá­nak megoldása azt követelte, hogy '1974-ben a tervezettnél 5,6 milliárd koronával többet biztosítsunk erre a célra az ál­lami költségvetésből. Igényes feladatok Megállapíthatjuk tehát, hogy 1974 ben anyagi és pénzügyi té­ren is sikeresen teljesítettük a feladatokat. Az elért pozitív eredmények azonban nem jo­gosítanak fel önelégültségre. Gondosan elemezni kell a gaz­daságban felmerülő új jeleusé geket, idejében és tervszerűen kell megoldani a problémákat és a fogyatékosságokat. Igénye­sebbeknek kell lennünk gazda­ságunk azon szakaszain, ahol a lehetőségek és a tartalékok még kihasználatlanok. Az állami költségvetés szem­pontjából döntőek az állami vállalatok pénzügyi eredmé­nyei. Tavaly ezek általában kedvezőek voltak. A nyereség tavaly 110,4 milliárd korona volt, s az előző évhez viszo­nyítva 15,3 százalékkal növe­kedett. A vállalatok rentabili­tása az 1973. évi 14,76 száza­lékról 16,07 százalékra emelke­dett. A nyereség alakulásában konkrétan megnyilvánultak az intenziflkációs folyamat ered­ményei és a hatékonyság növe­lése. Kulcsfontosságú kérdés marad a költségek csökkenté­se. Tavaly a költségek hozzá­vetőlegesem 0,4 százalékkal csökkentek. Kedvező volt az anyag- és az energiafogyasztás alakulása. Ezen a téren jelentős megtakarításokat értünk el. Nem nyugodhatunk bele ab­ba, hogy nem érnek, el az ösz- szes üzemben és termelési gaz dasági egységben jó eredmé­nyeket. Még mindig több olyan vállalatunk van, amelyek nem teljesítik a tervfeladatokat, fokozatosan csökkenteni kell az egyes vállalatok közötti kü­lönbségeket, Az egyes termelé­si-gazdasági egységeken hetiül a szervezeteknek arra kell tö­rekedniük, hogy rövid időn be­lül elérjék a legjobban gazdál­kodó üzemek színvonalát. Az 1974. évi tapasztalataink ahhoz vezettek, hogy 1975-ben az anyagi és a bérköltségek mellett hatékonyabban szabá­lyozzuk a nem termelési jelle­gű kiadásokat. Természetesen ezek a takarékossági intézkedé­sek konkrét pénzügyi ered­ményhez vezetnek. Az eredmény akkor lesz nagyobb, ha a gaz­daságosság gondolata áthatja minden tettünket. A nyereségen kívül társa­dalmunk fő pénzügyi forrása a forgalmi adó, amelynek össze­ge tavaly 61,8 milliárd korona volt. A forgalmi adó fejlődése jelentős mértékben attól függ, hogy a-termel és hogyan reagai a piac követelményeire, milyen az új, divatos, tökéletesebb ter­mékek aránya. A lakosság ke­resletére való rugalmas reagá­lás természetesen nemcsak adó kérdése, hanem hozzájárni a lakosság szükségleteinek teljes, sokoldalú kielégítéséhez. Gazdaságunk további ará­nyos és folyamatos fejlődése megköveteli, hogy következe­tes figyelmet szenteljünk a pénzügyi források optimális ki­használása nak. Elsőrendű jelen tőségűek a beruházási költsé­gek. Társadalmunk jelentős esz­közöket fordít a beruházások ra. Nagyságuk az utóbbi négy év alatt 37 százalékkal, tavaly több mint 9 százalékkal növe­kedett. Gazdaságunk folyamatos, dina­mikus és arányos fejlődése szempontjából szükséges, hogy megtartsuk az üzembe helyezé­sek tervezett időpontjait, a költségvetést, és csökkentsük a megkezdett építkezések számát. További fontos feladat, hogy összhangot biztosítsunk az épít kezési beruházások és a mun­kaerők területén fennálló lehe­tőségek között. A vállalatok nyersanyaggal, anyaggal, késztermékkel es árutartalékokkal való gazdál­kodása a folyamatos termelő és kereskedelmi tevékenység feltétele. A múlt év végén a vállalatok tartalékainak értéke 247 milliárd korona volt. Ezen a területen az utóbbi időszak­ban elért eredmények nem fe­lelnek meg a gazdaságunkkal szemben támasztott fokozott igényeknek. A tartalékok haté­konyabb kihasználását az üze­mek és az üzemen belüli irányí­tás megszilárdításával, a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok­ban a fegyelem fokozásával és a terv egyenletes teljesítésével érhetjük el. Ezért az irányítás valamennyi fokán fokozott fi­gyelmet kell szentelni a tarta­lékok kérdésének. Folytatódik az életszínvonal tervszerű emelkedése Lépésről lépésre megvalósít­juk Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának az életszínvonal emelésére vonat­kozó határozatait. Tavaly a nemzeti jövedelem növekedése lehetővé tette az életszínvonal jelentős emelését. A lakosság bevétele az ötéves terv négy éve alatt 54,9 milliárd koronó val, vagyis több mint 24 szá­zalékkal emelkedett, ebből 1974-ben 12 milliárd koronával. Népgazdaságunkban az átlagos havibér 1974-ben 71 koronával emelkedett és elérte a 2232 ko­ronát. A lakosság kiadásai tavaly 6,9 százalékkal emelkedtek, mi­közben 8,8 milliárd koronával emelkedett a bankbetétek ösz­szege. A kiskereskedelmi forgalom négy év alatt csaknem 26 szá­zalékkal növekedett, tavaly 7,5 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalomban az iparcikkek 53 százalékot értek el. Tavaly a lakosság 34,8 millárd koronát, vagyis 5,8 százalékkal többet fordított a szolgáltatásokra, mint 1973-ban. Az életszínvonal emelkedését nem csupán a fogyasztás nö­vekedést} mutatja. Az állami költségvetés és a nemzeti bi­zottságok költségvetése nem beruházási jellegű kiadásai, amelyek a lakosság társadal­mi fogyasztásának jelentős ré­szét képezik, 1974-ben 92,6 mil­liárd koronát értek el. A ki­adásokból 51,9 milliárd korona a szociális biztosításra esett. A népgazdaság sikeres eredményei lehetővé tették, hogy intézke­désekei hozzunk a nyugdíjbiz­tosítás megjavítására. Az 1976. január 1-én életbe lépő intéz­kedések mintegy 3,3 milliárd koronát igényelnek. Jelentősen javul a népesedés fejlődése. 1974-ben 291 000 gyer­mek született, ami a legtöbb az utóbbi 25 év alatt. A társadalmi segítség rend­szerében fontos szerepük van a fiatal házasoknak nyújtott kölcsönöknek. 1973 áprilisától 1974 végéig 309 000 kölcsönt nyújtottak. A népszaporulat ked­vező alakulása megköveteli, hogy kellő időben megoldjuk az ezzel kapcsolatos problémákat, a bölcsődék, az óvodák, az egészségügyi gondoskodás kér­dését. Tavaly az óvodákban 427 000 gyermeket helyeztek el, ami 22 000-rel több mint 1973- ban. A kulturális kiadások tavalv 3,2 milliárd koronát tettek ki, ami 8,9 százalékkal több, mint 1973-ban. Nagyobb összegeket fordítottunk a műemlékek javí­tására és az elkötelezett művé­szet feilesztésére. A lakásépítésben több mint 127 000 lakás építését fejezték be, ami azt jelenti, hogy négy év alatt 469 000 lakást építet­tünk. Ezzel megoldjuk az élet- színvonal egyik legégetőbb problémáját és jelentősen túl­teljesítjük a XIV. kongresz- szuson kitűzött feladatot — 500 000 lakás felépítését ebben az ötéves tervidőszakban. Az iskolaügy területén nagy figyelmet szentelünk az isko­lai étkeztetés fejlesztésének. Tavaly 1 millió 425 ezer tanu­ló étkezett az iskolai étter­mekben, ami 26 százalékkal több mint 1970-ben volt. 1974- ben 16,4 milliárd koronát for­dítottunk az iskolaü^yre, ami 4 százalékkal több, mint az elő­ző évben. Az egészségügyi kiadások 14,5 milliárd koronára rúgtak, ami 6,1 százalékkal több, mint 1973- ban. A kórházi ágyak száma 1973-hoz viszonyítva 1300-zal emelkedett. A gyógyszerekre és más egészségügyi eszközökre ta­valy 3 milliárd koronát fordí­tottunk. Fokozott gondot kell fordítani a tervezett egészség- ügyi létesítmények üzembe he­lyezésére, mivel ezen a téren nem teljesítik mindig a terv­feladatokat. Gazdaságunk kedvezően fejlődik Az eddigi eredmények alap­ján leszögezhetjük, hogy sike­resen folytatjuk az eddigi ked­vező fejlődést. A tervfeladato­kat teljesítjük, sőt részben túl­teljesítjük, a minőségi mutatók, bán is. Az első őt hónap alatt az ipari termelés 6,7 százalék­kal emelkedett, teljesítjük a feladatokat a munkatermelé­kenység területén és a mező- gazdaságban is. Az idei ered­mények is jelzik, melyek azok a területek, ahol igényesebbek­nek kell lennünk — a beruhá­zásokban, az állóalapok haté­konyabb kihasználásában. Rend­kívüli figyelmet igényel a kül­kereskedelem. A vállalatok pénzügyi gazdálkodása is ked­vezően alakult az év első négy hónapjában. Az 5. ötéves terv teljesítésé­nek eddigi eredményei, vala­mint az előterjesztett állami zárszámadás azt bizonyítja, megvannak a feltételeink ah­hoz, hogy teljesítsük és túltel­jesítsük a XIV pártkongresz- szus által kitűzött feladatokat. Irányító tevékenységünkben a mindennapi gyakorlatban követ­kezetesen meg kell valósítanunk a CSKP KB novemberi plénumá- nak határozatait, hogy kialakít­hassuk a feltételeket népgaz­daságunk további sikeres fej­lődéséhez és a dolgozók élet­színvonalának tovább emelke­déséhez. IDEGEN JELENSÉGEK A KISPOLGÁRI GONDOLKODÁSMÓD KÄROSSÄGA A CSKP XIV. kongresszusa kiemelte: az ideológiai munka feladata, hogy harcoljon <z múlt minden csökevénye ellen. A jelenkori ideológiai munka egyik legfontosabb feladata pedig a kispolgáriasság elleni harc. A kispolgáriasság objektív, osztályjellegű társadalmi, esz­mei és politikai jelenség. Hor­dozói a kispolgárok, akik a proletariátus és a burzsoázia közt ingadoznak. Mivel terme­lőeszközök vannak a kispolgá­rok tulajdonában, a polgárság­hoz húznak. Másrészt arra kényszerültek, hogy a saját munkájukból éljenek meg, sőt a tőkés társadalmi rendszerben a proletarizálódás veszélye is fe­nyegeti őket. Ezek az okok a kispolgárságot a proletariátus Irányába Orientálják. A kispol­gárságnak ez a társadalmi hely­zete határozatlanságának és la­bilitásának a forrása. A kispolgáriasság gyökere A kispolgáriasság megnyilvá­nulásai és különféle irányzatai nagy veszélyt jelentenek a szo­cialista társadalom számára. „A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válság tanulsá­gai" című anyagban többek kö­zött arról is olvashatunk, hogy a tárgyalt Időszakban társadal­munk szerkezetének alakulásá­ra falun és a városon egyaránt viszonylag nagy hatással voltak a kispolgári elemek. Ezek a ré­tegek hagyományaikra, erős szervezettségükre, kispolgári ideológiájukra, a nacionalíz= musra. a masarykizmusra és a szociáldemokratizmusra támasz­kodva jelentős politikai áram­latot alkottak társadalmunk­ban. A felsorolt „eszmék“ sok esetben mélyen gyökeret eresz­tettek és helyenként a mun­kásosztály bizonyos rétegeire is hatottak. A ^szocialista ország- építés folyamán megszüntettük a tőkés termelési viszonyokat. Lényegében a kispolgárság is elvesztette a tulajdonában levő termelőeszközöket, s így a kis­polgárság mint osztály meg­szűnt. Mivel azonban nálunk még mindig folyik bizonyos fo­kú kisipari termelés, ennek ha­tására még mindig léteznek kis­polgári nézetek, csökevények, néhányan még ktspolgáriasak politikai állásfoglalásukban és életmódjukban. A gyakorlatban sokszor fel­vetődik a kérdés, mit értünk kispolgáriasságon. Anélkül, hogy igényt tartanánk a foga­lom sokoldalú és kimerítő kö­rülírására, a kisjjolgáriasságot így határozhatjuk meg: egy bi­zonyos beállítottság, mentalitás, nézetek összessége, gondolko^ dásmód és életstílus, amely a polgárságnak és a kispolgár­ságnak „köszönhetően" külön­leges társadalmi, lélektani for­mában ós ideológiában fejező­dik ki. Bár hazánkban a kispolgár­ság lényegében alkalmazkodott a jelen kor követelményeihez, fő tulajdonságaiban azonban mégis megőrizte lényeges és alapvető jellemvonásait. Ezek: szűk látókör és az ebből adódő konformizmus, haszonlesés, kap­zsiság, felfuvalkodottság, ér­zelmi felületesség, önzés stb. Arra a veszélyre, amit ezek az erők a szocializmus számára jelentenek, az említett kiad­vány is figyelmeztet. Szerzői hangsúlyozzák, hogy hazánk­ban a kispolgári eszméket kép­viselő áramlat szervezkedésé­nek kezdetei időben messze a CSKP XII. kongresszusa elé nyúlnak vissza. Az eszméáram lat konkrét hordozói a kispol­gári elemek és a hatalomtól megfosztott polgárság kéj)vi- selői. Mivel nálunk ezek a rétegek erős politikai áramla­tot képviseltek, gyorsan nőve kedett a kispolgárias tevékeny­ség, és a szocializmus kispolgá­rias kritizálása is terjedt. Az 1968—69-es válságos idő­szak feltételei közepette a kis­polgárok ismét mozgásba len­dültek azzal a céllal, hogy megvalósítsák individualista és a tőkés rendszer visszaállításá­ra irányuló céljaikat. A társa­dalmi helyzet alakulása hazánk­ban ismételten bebizonyította Leninnek azt az ismert gondo­latát, melynek értelmében a szocialista építést a kispolgári tevékenység, a kispolgári esz­mék és értékek nagymérték­ben veszélyeztetik, ha nem tesz­nek hatékony lépéseket elle­nük. Erkölcstelen magatartás A CSKP KB tavalyi novemberi plenáris ülése ismételten hang­súlyozta, hogy a kispolgárias- ság veszélyes jelenség, és rá­mutatott bizonyos megnyilvá­nulásaira. A kispolgáriasság tár­sadalmunkban különféle irá­nyokban és formában jelenik meg. Állampolgáraink egy ré­sze nem tud ellenállni a polgári és a kispolgári lélek- ós er­kölcstan csökevényei által ki* fejtett hatásnak, és tudatosan vagy tudat alatt ezeknek az eszméknek a hordozójává, ter­jesztőjévé és képviselőjévé vá­lik. Nem képes vagy nem akar­ja meglátni és megkülönböztet­ni a szocializmus valódi alapár- tökeit az álér tőkéktől. A kispolgáriasság egyik meg­nyilvánulása a fogyasztói hoz^ záállás a szocializmus és a társadalom ügyéhez, valamint az ilyen viszonyulás a többi ál­lampolgárhoz. Ennek a fő jel­lemvonása az, hogy az érintett személy élete legnagyobb érté­kének személye előbbrevitelét, karrierjét tartja. Ilyen önző cé­lok és érdekek, — sajnos, — néhány vezető gazdasági dol­gozónál is megnyilvánultak, kü­lönösen. amikor azt látjuk, hogy csökkentik a tervfeladato­kat, helytelenül tájékoztatják beosztottjaikat, csalásokat kö­vetnek el, nem tartják be az árakra vonatkozó előírásokat, jogtalanul jutalmakat fizetnek ki egyeseknek stb.- A megnyilvánulási forma A kispolgáriasság leggyak­rabban pénzharőcsolásban is megnyilvánul. Sajnos, a szocia­lista társadalomban is vallják néhányan az élet és a munka értelmének tipikusan polgári értelmezését, amely azt tanít­ja. hogy az embernek keveset kell dolgoznia, de sokat keres­nie, az egész társadalom ter­hére kell minél gyorsabban meggazdagodnia és minél ké­nyelmesebben kell élni. Termé­szetesén az, aki a többi ember­nél magasabb szinten akar él­ni, a meggazdagodáshoz külön­féle mell ékül akat is keres. A kispolgári mentalitás ezért gyakran feketézőket, kontáro­kat szül, és „kitermeli" a társa­dalmi tulajdon fosztogatóit. Né­hányan tisztségükkel és i>eosz- tősukkal is visszaélnek, sőt ál­lam- és szolgálati titkok eláru­lására is rávehetők. A becsületes munka alapelvét a kispolgár csak önző anyagi érdekeinek megvalósulásán ke­resztül látja. Mindezt kész meg­tenni, de csak jutalom, pénz el­lenében. Pl. ha társadalmi mun­káról van szó, ő azonnal fölte- szl a kérdést: mit kapok érte? Ezzel szemben kéréseinek és gyakran indokolatlan követelé­seinek elutasítása vérig sérti, ilyenkor erkölcstelenségről, an- tiszocialista és antihumánus vi­selkedésről beszél. Szocialista társadalmunk megteremti dolgozóink élet- és kulturális színvonala állandó emelkedésének a feltételeit. Biztonságot nyújt mindannyiunk számára. Ezt bizonyítják a dol­gozók, az ifjúság, a fiatal háza­sok, a sokgyermekes családok érdekében hozott intézkedések, konkrétan az az intézkedés is, amelyet nemrég hozott a CSKP Központi Bizottsága, a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa a szociálpolitika terén. Nálunk senkit sem fenyeget az a veszély, hogy munkanélküli­vé válik, hogy koldusbotra jut, hogy kivándorolni kényszerül, hogy féltenie kell gyermekei­nek jövőjét, magának pedig at­tól félnie, mi lesz, ha megöreg­szik. Ennek ellenére a gyakorlat­ból tudjuk, hogy vannak olya­nok, akik nem értik a szocia­lista ember életének igazi ér­telmét. Vannak olyanok, akik egész életük értelmét családi házakban, víkemdházakban, ker­tekben és korszerű autókban látják. Ezért is szükséges, hogy szemmel tartsuk azokat az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom