Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám, péntek

Az envhülés a nemzetközi kapcsolatok meghatározójává vált KOSZIGIN VÁLASZTÁSI BESZÉDE MOSZKVÁBAN ÚJABB TÁMADÁSOK INDIRA GANDHI ELLEN Moszkva — A szovjet gazda­ság fejlődésének kulcsfontossá­gú kérdéseiről, és az enyhülés politikájának jelentőségéről szólt Moszkvában tartott válasz­tási beszédében Alekszej Koszi­gin szovjet miniszterelnök. A szovjet kormányfő a moszk­vai Nagy Színház termében ta­lálkozott választóival, a fővá­ros Frunze választókörzetének dolgozóival. Beszédének bevezető részé­ben Koszigin a választások po­litikai jelentőségét, az idősze­rű politikai és gazdasági fela­datok végrehajtásában betöltött mozgósító szerepét elemezte, majd visszatekintett a legutób­bi helyi választások óta el­telt négy esztendő sikereire. — Az ötéves terv elindítása óta — mondotta — a termelési ál- lóalapnk a Szovjetunióban más- félszeresükre bővültek, s a nép­gazdaság olyan gigászi létesít­ményekkel bővült, mint a Tog- lialLi gépkocsigyár, a kraszno- jarszkl, a nureki vízerőmű-óriá­sok. a nyugat-szibériai olaj­vegyipari központ, az épülőfél­ben levő kurszlti bányászati és kohászati üzemek, a Bajkál— Amur-vasút első szakasza, a ha­marosan üzembe lépő Kamaz- tehergépkocsi-gyár. A szocialista bővített újrater­melés fokozásának, az életszín­vonal emelésének, a honvéde­lem fejlesztésének alapja — jelentette ki a kormányfő — a nemzeti jövedelem további gyarapítása. A szovjet emberek jogosan igénylik az életszínvo­nal emelésének meggyorsítását, azt, hogy az állam még többet fordítson lakásépítkezésre, a közlekedés fejlesztésére, kultu­rális létesítmények építésére. Éppen ezért, minthogy az ál­lam nem költhet töl>bet annál, amennyit polgárai nemzeti jö­vedelem formájában megterem­tettek, a fő feladat most a nemzeti jövedelem növelése, a társadalmi termelés hatékony­ságának fokozása. Koszigin e kérdés jelentőségének érzékel­tetésére elmondta, hogy a ter­melékenység egyetlen százalék­kal való emelkedése olyan ará­nyú nemzeti jövedelemgyarapo- dással jár a Szovjetunióban, amely két Zsiguli autógyár, vagy 5, a krasznojarszkihoz ha sonló hatalmas vízi erőmű épí­tésére elegendő. Ezzel összefüggésben kifogá­solta, hogy egy sor iparágban a termelékenység növekedése elmarad az ötéves terv elő­irányzatától, s elmaradás van az Egyesült Államokhoz, néhol pedig a fejlett nyugat-európai országokhoz képest is. — A gazdasági hatékonyság növelésének nagy tartaléka — mondotta a szovjet miniszter­elnök — a beruházási tevé­kenység javítása. A [«fejezet­ien építkezések az anyagi esz­közök befagyasztásához, elap­rózódásához vezetnek, ezért a jövőben csökkenteni kívánják az építkezések számát, lerövi díteni a határidőket. Az SZKP •— folytatta gazda­sági helyzetelemzését Koszigin — elsőrendű jelentőséget tu­lajdonít a mezőgazdaság fej lesztésének. A mezőgazdasági beruházá­sok összege az előző ötéves tervhez képest 1,6-szeresére nőtt, újabb 4,5 millió hektár földet öntöznek. Csökkent a mezőgazdaságnak az időjárási viszonyoktól való függősége. A további fejlődés útja — álla­pította meg Koszigin — a kol hozok és a szovhozok közötti kooperáció, a <ipecializálás fej lesztése, a falu és a város kö­zötti különbség csökkentését szolgáló gazdasági és politikai feltételek megteremtése. A dolgozók reáljövedelme az elmúlt négy évben a Szovjet­unióban csaknem 25 százalék­kal nőtt, a kiskereskedelmi áru­forgalom pedig ma 35 száza­lékkal több, mint 1971-ben. ja­vult a fogyasztás szerkezete és az áruellátás, jóllehet az el­osztás fogyatékosságai miatt még előfordul, hogy a keres CHILEI KOMMUNISTÁK LETARTÓZTATÁSA Havanna — A chilei titkos- rendőrség letartóztatta az ille­galitásban dolgozó kommunista párt 17 tagját. A havannai rá­dió értesülése szerint az Anto- fagasla városban, Santiágótól 300 kilométerre tevékenykedő hazafiak a junta elleni harcra szólító röplapokat terjesztettek. A letartóztatottak egy részét a rendőrség az 1973. szeptem­beri puccs óta keresi. A Buenos Airesen át érke­ző hírek arra mutatnak, hogy a junta erőteljes ütemben mi- litarizálja az oktatást. Az egye­temeken „a nemzeti biztonság­ról“ szóló tanfolyamokat indí­tottak, amelyeken katonatisztek az előadók. Az általános és kö­zépiskolákban a belügyminisz­térium által összeállított anya­gok oktatását tették kötelező­vé. Ezekben — a többi, között — igyekeznek lejáratni a népi egység kormányának intézke­déseit azt állítva, hogy azok „tragédiába sodorták a nemze­tet“. kedelemben fennakadások van­nak olyan áruk értékesítésében, amelyeket pedig az ipar meg­felelő mennyiségben gyárt. Beszédének második részét Koszigin külpolitikai kérdések­nek szentelte. — Noha a jelen­legi világhelyzet igen bonyo­lult — mondta —, a nemzetközi enyhülés irányzata, a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gik közötti békés egymás mel­lett élés erősödése a nemzet­közi helyzet meghatározó voná­sává vált. Kezdetét vette a nemzetközi kapcsolatok rend­szerének demokratikus és igaz­ságos alapon való mély átala­kulása. Ebben a helyzetben az SZKP azt a feladatot tűzte ma­ga elé, hogy az enyhülési fo­lyamatot m e g m ás íthat at 1 arauí tegye. A szovjet kormányfő a Szov­jetuniónak a szocialista orszá­gokhoz fűződő barátságát a bé­ke fontos biztosítékának nevez­te, s hangoztatta, hogy a Var­sói Szerződés tevékenységének nagy szerepe volt az európai politikai légkörben végbement változásokban. — A szociális- ta közösség érdeme az európai biztonsági értekezlet megtartá­sa. Ez a tanácskozás most be­fejező szakaszához közeledik, s kétségkívül úgy kerül majd a történelembe, mint elsőren­dű jelentőségű esemény a nemzetközi viszonyoknak a bé­kés egymás mellett élés alap­ján való átalakításában. A Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyáról beszélve Koszigin megemlítette, hogy az amerikai kereskedelmi törvény elfogadása tavaly decemberben d iszkrimi nációs i intézkedések­kel sújtotta a Szovjetuniót, s ez hátráltatta a kapcsolatok fejlődését. A miniszterelnök ez­zel összefüggésben kijelentet­te, hogy a kereskedelmi tör­vény megszavazását ideiglenes kitérőnek fogja fel a kapcsola­tok fejlődésének útján, s re­méli, Washingtonban a józan ész kerekedik felül ebben a kérdésben. Befejezésül a szovjet kor­mányfő a most készülő tize­dik szovjet ötéves terv jelen-tő­ségét méltatta, hangoztatva, hogy ez a terv új minőségi sza­kaszt jelent majd a kommuniz­mus anyagi-műszaki bázisának építésében. Végül utalt arra, hogy világszerte nagy érdeklő­déssel várják az SZKP jövő februárra bejelentett XXV. kongresszusát, amely arra hiva­tott, hogy demonstrálja a párt lenini irányvonalának követke­zetességéi, s amelynek nyomán az eddiginél is nagyobb politi­kai feladatok megoldása válik lehetővé. Oj Delhi — Az indiai ellen­zék újabb támadást Indított lindira Gandhi miniszterelnök asszony ellen ós ezúttal bíró­sági úton próbálja eltávolítani a kormány éléről. Radzs Narain, az Indiai Szo­cialista Párt vezetője nemrég pert indított Indira Gandhi ellen és megóvta az Uttar Pradesli államban 1971-ben rendezett választás eredményét, amelynek során alulmaradt Gandhi asszonnyal szemben. Az allahabadi legfelső bíróság csütörtökön érvénytelenítette a választás eredményét, külön­böző választási visszaélések el­követésében elmarasztalta Indi­ra Gandhit és egyben hat év­re eltiltotta választott tisztség betöltéséből. Mint várható volt, a bírósági döntés nyilvánosságra hozása után az Indira Gandhit több irányból támadó különböző ai- lenzéki pártok azonnal lemon­dását követelték. Szűkebb ka binetjének tagjai és a kor­mányzó Indiai Kongresszus Párt vezetői viszont melléje álltak. Közös nyilatkozatban bizalmukat fejezték ki iránta ós hangsúlyozták, hogy az or­szág stabilitása és előrehala­dása érdekében nélkülözhetet­len a kormányfő dinamikus ve­zetése. A nyilatkozat leszögez­te. hogy az egész kongresszus párt a legteljesebb bizalommal viseltetik a kormányfő iránt» Saráa Praszad, a kormányfő sajtótitkára bejelentette, hogy Indira Gandhi elutasítja a vá­dat, a helyén marad és pén­teken fellebbezést nyújt be In­dia legfelsőbb bíróságához az allahabadi bíróság ítélete el­len. A délelőtt folyamán több százan gyűltek össze Indira Gandhi új-delhi-i lakása körül áö spontán tüntetésen feje/.ték ki bizalmukat ós támogatásukat személye és politikája hiint. Átcsoportosítások az angol kormányban London — Harold Wilson miniszterelnök átszervezte kor­mányát, mégpedig úgy, hogy a Tony fíe^n iparügyi miniszter fejét követelő nagytőkét is jól­lakassa ós a szakszervezeteket so haragítsa túlságosan magá­ra. A változás legfontosabb ele­me, hogy helyet cseréltetett Benn-nel és Eric Varley ener­giaügyi miniszterrel. Eric Varley ugyancsak a Munkáspárt bal szárnyához tar­tozik és a közös piaci népsza­vazást megelőző politikai kam­pányban is Benn egyik har­costársa volt. A változások bejelentése azért húzódott szerdán az éj­szakai órákig, mert Svédország­ból csak késő este érkezett vissza Prentice oktatásügyi miniszter, akit Wilson váratla­nul. Londonba rendelt, hogy el­fogadtassa vele a sokkal sze­rényebb hatáskört biztosító „tengerentúli fejlesztési ügyek“ miniszteri állását. Prentice volt a referendumkampányban a párt jobbszárnyának legszél­sőségesebb hangadója. Prentice, l)ár új posztja nem jogosítaná fel rá, megtartja tagságát a szűkebb kabinetben. A politikailag szürke Fretl Mulley, volt közlekedési mi­niszter vette át tőle az okta­tásügyi tárcát. Judith Hart, aki eddig a tengerentúli fejleszté­sért volt felelős, nem fogadta el a neki felkínált közlekedés- ügyi miniszteri állást. A bal- odalhoz közelálő veterán poli­1/ órai volna még azt re- mélái, hogy az Egyesült Államok színt vall a közel-ke­leti kérdésben. Kissinger ame­rikai külügyminiszter ingajára­tának márciusi kudarca után Ford amerikai elnök kormánya közel -keleti politikájának újra­értékelését határozta el, de egy pillanatra sem mondott le Tel- Aviv intenzív támogatásáról. Ezért is volt csupán eszmecse­re-jellege Ford—Szadat salz­burgi találkozójának, melyre a hónap elején került sor. Az amerikai elnök — az egyiptomi álláspont ismereté­ben — most Rabin izraeli mi­niszterelnökkel tárgyal, aki tá­volról sem önzetlenül érkezett Washingtonba. Nem kisebb zsákmánnyal akar fordulni, mint azzal a 2,5 milliárd dol­láros katonai segélyígórettel, melyet az izraeli vezetők az Egyesült Államoktól kérnek. Ez az összeg háromszor akkora, mnit a korábbi költségvetési évben, s ha Tel-Aviv mosoly- gósabb arcot próbál most vágni az eseményekhez, nemcsak a segélynek szól ez, hanem Ford elnöknek is, aki a jövő esz­tendőben választói elé áll. S ilyenkor aligha megvetendő olyan manőverhez folyamodni, mely a mozdulás látszatát kel­ti, valójában azonban sk idő­húzás taktikájába illeszkedik. Rabin miniszterelnök kezére játszik, hogy 76 amerikai sze­nátor május 22-én nyílt levelet intézett Ford elnökhöz, melyben az izraeli területszerző politi­ka támogatására e csillagászati összegű (az országhoz viszo­nyítva!) segély megadását szorgalmazták. Azzal az indok­lással, hogy „a béke fenntar­tása megköveteli, hogy Izrael megfelelő katonai ós gazdasági segélyhez jusson, ily módon el­Találgatások rettentve szomszédait egy újabb háború kockázatától“. A salzburgi találkozó során Szadat elnöknek módjában állt tájékoztatni az Egyesült Államok elnökét a rendezés biztosítékairól, cserébe azonban nem kapott mást, mint a két­oldalú kapcsolatok fejlődésé­nek demonstrálására alkalmas 360 millió dollárnyi fejlesztési hitel-ígéretet. A végleges ren­dezés kilátásai nem jöttek szó­ba a Rabinnal való megbeszélés előtt. Sajnos annak sem lehe­tett jelét látni, hogy a végle­ges rendezés valóban foglal­koztatja az Egyesült Államokat. Helyette inkább a „szakaszos rendezés“ újabb taktikai manő­verére lehet következtetni, még akkor is, ha Kissinger salzbur­gi sajtótájékoztatóján kijelen­tette: „Mindenképpen szüksé­ges a genfi békekonferencia felújítása, még akkor is, ha az alapos előkészítés érdekében a felújítást kétoldalú, vagy több­oldalú tárgyalások előznék meg“/ Ez utóbbiból arra következ­tetnek, hogy a Ford—Szadat, valamint a Ford—Rabin talál­kozók után Kissinger újra a Közel-Keletre készül, s próbál­ja újra eladni a „kislépések el­vét“, melyre az izraeli vezetők részéről most nagyobb hajlan­dóság mutatkozik, mint koráb­ban. Már Rabin washingtoni út­ja előtt olyan híreket szellőz­tettek, hogy a Sinai-félszigeten esedékes második csapatszétvá­lasztás terve foglalkoztatja az izraeli vezetőket. Cserébe, per­sze, a hadiállapot megszünte­tését, vagy legalább azt kíván­nák Egyiptomtól, hogy három vagy több évre meghosszabbítja az ENSZ-erők mandátumát a Sinai-félszigeten. Ez pedig azt jelentené, hogy a hágók, eset­leg az olajmezők visszaadása fejében Izrael tovább folytat­hatná a berendezkedést a meg­szállt területeken. Nem érdektelen megjegyezni azt sem, hogy a Kneszet mun­káspárti frakciójának kéthetes vitájából ítélve az izraeli ál­láspont ma sem változott. A határok kérdésében elfogadott álláspont szerint: Izrael nem mondhat le a Sinai-félsziget egészéről (meg kell tartania a stratégiai fontosságú Sarm es- Sejk erődöt a parti korridor­ral), a Golan-fennsík egy ré­szét 'Izrael bekebelezné, Cisz- jordánia pedig csak közigaz­gatásilag kerülne vissza Jordá­niához. Láthatóan tehát ma sem ol­dódik a márciusi merevség, csupán a „számla“ másik felé­nek behajtási módozata válto­zott. Még pedig úgy, hogy az ameri kai elnökválasztásokkal számolva (a választási küzde­lem minden más kérdést hát­térbe szorít majd), részenged­ményekért ismét az időhúzás taktikájához folyamodjanak. Holott jól ismert az arab or­szágok, valamint a Szovjetunió álláspontja: a tartós békét csak akkor lehet biztosítani a Közel- Keleten, ha Izrael visszavonul a nyolc évvel ezelőtti határok mögé, s a palesztinai nép is hazára talál. Ebben az esetben a Szovjetunió is kész biztosí­tani e határok sérthetetlensé­gét. íg ez az álláspont Wa- shingtonban és Tel Aviv- ban nem talál megértésre, ad­dig minden próbálkozás csak tiszavirágéletfl eredményekhez vezethet. Az arab diplomácia láthatóan mozgásba lendült (Asszad szíriai elnök először a négy éve kirobbant ellentétek óta Jordániában járt, Fahmi egyiptomi külügyminiszter nyu­gat-európai körúton stb.), lát­hatóan annak érdekében, hogy az alkudozások és kétes érté­kű megállapodások helyett az igazi rendezés ügyét szolgáló összefogást kovácsolják. Áz a tény ugyanis, hogy júliusban a Sinai-félszigeten, novemberben pedig a Golan-fennsíkon jár le az ENSZ-erők megbízatása, na­gyon is indokolttá teszi, hogy határozott lépések történjenek annak érdekében, hogy legké­sőbb az ősz folyamán Genfben összeüljön a közel-keleti béke- értekezlet. FONOD ZOLTÁN tikus-asszony kilépett a kor­mányból. A látszólag jobbra és balra egyaránt „igazságosztó“ bűvész- mutatvánnyal Wilson azt a be­nyomást igyekszik kelteni, hogy eltünteti a közös piaci népszavazással a Munkáspárt vezetésében keletkezett repedé­seket és helyreállítja a kor­mány cselekvési képességet. IVÁN JAKUBOVSZKIJ marsall, a Varsói Szerződés tagálíamal egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka tegnap elutazott Bulgáriából. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tegnap délután Dunaúj­városba látogatott, ahol « Vas­műben választási nagygyűlésen beszédet mondott. Jlftl MEISNER, a bécsi közép­európai haderő-csökkfeiitésen részvevő csehszlovák küldött­ség vezetője vezette a haderő- csökkentési tárgyalások tegnu- pl plenáris ülését. HELMUT SCHMIDT nyugatné­met kancellár hamburgi tiszti iskolások előtt mondott beszé­dében bejelentette, hogy a nyu­gatnémet hadiipar felújította szállításait a görög és a török hadseregnek. MILOS JAKESNAK, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága elnökének vezetésé­vel tíznapos havannai látogatá­son tartózkodó küldöttség teg­nap meglátogatta a Kubai Kom­munista Párt KB központi párt- iskoláját. SAUVAGNARGUES francia külügyminiszter fogadta a Pá­rizsban tartózkodó Kurt Niert, az NDK külügyminiszter helyet­tesét. A nyílt, tárgyszerű lég­körben lefolyt megbeszélésen az európai biztonsággal, vala­mint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésiével foglalkoztak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kül­ügyminisztériumának szóvivője ismét elutasította a VDK-nak azt a felhívását, hogy az USA az 1973-as párizsi békemegál­lapodás előírásainak megfele­lően nyújtson segítséget a há­borús károk helyreállításához. HAILÉ SZELASSZIÉ volt etióp uralkodó kórházi kezelés után ismét ,,palotafogságba“ tért vissza. Az idős ex-császáron si­keres prosztataműtétet hajtot­tak végre. VARSÓBAN a lengyel Szejm csütörtökön megtartotta tavaszi ülésszakának utolsó plenáris ülésé t, melyen részt vettek a párt és állami élet vezetői, élü­kön Edward Gierekkel, a LEMP KB első titkárával. PÁiíiüSBAN eredménytelenül ért véget a Nemzetközi Valuta­alap őszi ülésszakát előkészítő pénzügyminiszteri tanácskozás. Kommentárun ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom