Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-01 / 102. szám, csütörtök
A MÁJUSI ÜNNEP Vitalii Lencsin: A PROLETARIATUS (linómetszet). Május elseje, szerte a viliágon, a dolgozó nép küzdelmének, a nemzeti és szociális szabadságért, az emberibb és az igazságosabb életért vívott harcnak az egyik legszebb megnyilvánulása. Nálunk — a szocialista országokban — május elseje a béke, a munka, a haladás és a szolidaritás ünnepe. Május elsejét ma különösen fontos eseménynek, illetve jubileumok jegyében ünnepeljük. A világ proletariátusa 85 évvel ezelőtt tartotta meg első nagy harci seregszemléjét, és ünnepelte meg először május elsejét. A napokban emlékeztünk meg Lenin születésének a 105. évfordulójáról. A harmadik és negyedik évforduló eseménye már közelebbi. Néhány nap múlva lesz 30 éve, hogy vereséget szenvedett a fasizmus, felszabadult Csehszlovákia, és a Vörös Hadsereg győzelmével Európában befejeződött a második világháború. A négyes évforduló, valamint az a sikersorozat, amelyet a szocialista építésben az utóbbi négy-öt évben elértünk, növeli a májusi ünnep jelentőségét. Számunkra a mai május elseje nemcsa/k a béke, a munka, a haladás és a szolidaritás, hanem a számvetés ünnepe is. A 85 éve, az 1890-ben megtartott első májusi megmozdulás főként a „három nyolcas“ — nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés — követelésének jelszavával zajlott le mind nálunk, mind a mozgalomban részt vevő valamennyi országban. Volt idő, nem is olyan régen, amikor a május elsejéken a dolgozók munkáért és kenyérért tüntettek. Sok helyen május elsején a dolgozók még ma is az alapvető emberi jogokért kénytelenek tüntetni, szót emelni, harcba menni. Mi — immár 30 éve — május elsejét új Jelleggel és tartalommal ünnepeljük. A mai május elsejének és a CSKP Központi Bizottsága múlt héten megtartott plenáris ülésének az időben közeli egybeesése nyilván véletlen. Am az, amiről a plénum tárgyalt, és amiről határozatot hozott, nem véletlen, hanem a munkásosztály érdekét képviselő kommunista párt politikájának a természetes következménye, egyben a május elsejéken felvonuló tömeg gondolatának és akaratának a kifejeződése, a gyakorlatban történő realizálása. Az említett ülés szociálpolitikai kérdésekről tárgyalt és hozott határozatot. Többek között megállapította, hogy az 1970-es évet követő időszakban az átlagbérek mintegy 300 koronával emelkedtek, és tavaly személyenként elérték a 2230 koronát. Az alacsony bérű dolgozók arány«' száma csökken, ugyanakkor állandóan nő — különösen a munkások körében — a magasabb bércsoportba tartozók száma. Az Ipari munkásoknak például 1970-ben mintegy 50 százaléka kapott 2000 koronáig terjedő fizetést. Ebben ez évben viszont a munkásoknak már a kétharmada túllépi a havi 2000 koronás, egyötöde pedig a havi 3000 koronás bért. Életfeltételeink állandó javulását az is bizonyítja, hogy jelentősen fejlődött az üdültetési és a pihenési lehetőség. Mostanában évente már mintegy kétmillió dolgozó veszi igénybe nagyon előnyösen a vállalati és a szakszervezeti üdültetést. Nagy eredmény a családi pótléknak és a nyugdíjaknak a közelmúltban történt felemelése. Az előbbi — 100-tól 250 koronáig terjedő összegben — összesen hárommillió gyermeket érintett. A gyerekes családoknak nyújtott anyagi támogatás ebben az évben körülbelül 5 milliárd koronával lesz több, mint volt 1970 ben. Az újonnan megállapított nyugdíjak átlagos összege az 1970- ben elért 970 koronáról 1974-ben már több, mint havi 1100 koronára emelkedett. A szocialista állam — a CSKP XIV. kongresz- szusa határozatának az értelmében — társadalmi forrásoktól igen nagy összeget fordít az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy, a szociális biztosítás, a komplex lakásépítés fejlesztése, a kereskedelmi árak és egyéb szakaszok anyagi támogatására. Az utóbbi években minden vonalon kézzelfoghatóan megnyilvánul a CSKP politikájának egyik alapvető célkitűzése: a munkások, a szövetkezeti dolgozók, és az értelmiség élet- színvonalának az állandó emelése. A CSKP legutóbbi plénumának a járadékbiztosítási rendszer tökéletesítésére vonatkozó határozata, amely 1976 január elsejével megszünteti a nyugdíjak megadóztatását, és a nyugdíja,k további emelését irányozza eLŐ, újabb siker es nagy előrelépés. Eredményeinkre jóleső érzéssel hivatkozhatunk a május elsejei ünnepségek alkalmából is. Annál is inkább, mert míg nálunk — és a szocialista tábor országaiban mindenütt — állandóan emelkedik az életszínvonal, és a májusi menet valóban ünnepi felvonulás, a kapitalista országokban a dolgozók ma is keményen harcolnak a tőke és a kizsákmányolás ellen, a munkásosztály érdekéért és a felszabadulásért. Harminc évvel ezelőtt a május elsejék jellegét nálunk is a munkáért, az igazságos bérért és az új társadalomért folytatott harc határozta meg. A szabad ország, szabad május elsejéi azonban a termelés fejlesztésére, az irányítás tökéletesítésére, a szocialista demokrácia kibontakoztatására, a béke, a társadalmi haladás és a jólét biztosítására irányuló jelszavaik, valamint a szocialista építés sikerének a jegyében zajlanak le. Világ proletárjai egyesüljetek — hirdették a marxizmus klasszikusai, és hirdetjük mi is — immár 30 éve — szabadon. S ha ma már azon a szón, hogy „proletár" mást is értünk, mint értettünk régen, a munkásosztály jelszava ma is időszerű. Sőt, az eddiginél Is mélyebb tartalmat kapott. Nálunk is, a szocialista táboron belül, és a tőkésvilágban is, az elnyomás körülményei között. A munkásoknak, a parasztoknak, az alkalmazottaknak, az értelmiségieknek és az imperializmussal így vagy úgy, de szemben álló összes erőnek egyesülnie kell, hogy megvédjük a békét, emberibb életet, és szocialista rendszert teremthessünk a világon mindenütt. A helyi adottságok bál-mennyire eltérőok is, és bármennyire más és más a világ proletárjainak a harci módszere, a nemzetközi lóg szervezkedett tőkével és imperializmussal szemben ma ís csak a magunk egységét és erejét állíthatjuk szembe. A májusi menetben részt vevő milliók — a világ keleti és a világ nyugati részén egyaránt — a felvonulással ezt az egységet, és a dolgozók erejét fejezik ki. Változatlanul érvényes, amit a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának az 1939. május 1-i felhívása tartalmaz: „Hatalmas erő a mienk, mert milliónyian vagyunk. Tőlünk függ, fognak-e füstölni a gyárak és az üzemek, dolgoznak-e majd a bányák és a kohók, járnak e a vonatok és a hajók, etetik és itatják e a dolgozók az élősdi ragadozók maroknyi csoportját. A munkásosztály a nép harcos élcsapata, amely kifejezi mai érdekeit és az egész dolgozó emberiség végső érdekeit. De nekünk, munkásoknak, hitre van szükségünk saját erőnkben, hatalmunkat megsokszorozó egyesülésre van szükségünk, egységfrontra nemzeti és nemzetközi méretekben. Oly nagy szükségünk van rá, mint a kenyérre, mint a levegőre, a vízre. Csupán erőnket felismerve és az egységfront segítségével tettekre váltva mozgósíthatjuk a nép összes erőit, az egész dolgozó emberiség erőit. Egységfrontra van szükségünk, mert mindörökre végezni akarunk a fasizmussal, a rablóháborúkkal és a kapitalista rabsággal.“ Arra vonatkozólag, hogy mi a jövője május elsejének, Rosa Luxemburg, a marxizmus egyik kiemelkedő képviselője 1894-ben (tehát 81 éve) ezeket mondta: „A nyolcórás munkanap elérése a cél, de ennek elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindaddig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kormányai ellen, míg nem teljesítik minden követelését, a májusi ünnep lesz ezek kifejeződése minden esztendőben. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkás- osztály az egész világon eléri felszabadulását, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlékének napját fogja ünnepelni május elsején az emberiség.“ Valóban... A munkásosztály 'május elsején már nemcsak harcol. A világ egyik felén ünnepel... És igazolódott Ady Endre állítása is, aki a Nagyváradi Napló, 1903. május 1-én megjelent számának a Nevezetes Május című cikkében így írt: „Vörös is, fekete is, jövendő is, múlt is, élet is, halál is ez a mai május. Nevezetes május. Különösen nevezetes. Egyáltalában kiesett régi szerepéből a május. Valamikor sziin- bóliuma s egyszersmind dátuma volt a régi poé- zisnak, a romantikusnak, a vlrágillatosnak és holdsugarasnak. Ma a forradalomnak, a felszabadult, vagy felszabadúlni akaró erők tobzódásának ünnepe a május." Minden május. Az örök május. BALÁZS BfcLA SZIGORÚ, DE IGAZSÁGOS — Nem szégyelem, tegnap, amikor megkaptam a táviratot, um^lyhen értesítettek, hogy férjemmel együtt meghívnak Prágába a Munkaérdemrend ünnepélyes átadására, elsírtam magúm. Még ma sem tudom egészen elhinni, hogy ilyen nagy megtiszteltetésben lesz részem — mondja Eleonóra Hvizdosová, (ís szemében ismét könnyek csillognak. A meghatottság és az öröm könnyei ezek. Elárulják mi megy végbe a munkában mindig határozott, férfiason helytálló asszonyban. Kis híján n*Mn vették fel, amikor huszonhat éve az üzem- in? jelentkezett. Vékony, Cin- gár kislány volt, féltek, hogy nem bírja majd a fárasztó cipőgyári munkát. Az aggodalom azonban alaptalannak bizonyult. Az ő keze is rövidesen olyan fürgén járt, mint a többi felsőrész-varró lányé és asszonyé. Vezetői felfigyeltek képességeire és elküldték Gottwaldovba, ahol elsajátította szakmája elméleti ismereteit. Visszatérte után rövid időn belül az egyik műhely mesterévé nevezték ki. Ebben a beosztásban is derekasan helytállt, olyannyira, hogy egykét év múlva már nem csak egy műhely vezetését bízták rá, hanem a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár gumi- gyáregysége 23 varróműhelyének vezetőjévé léptették elő. A hétszáz felsőrész-varrónő munkájának irányítása nem egyszerű feladat. — A legfelelősségteijesebb munka emberekkel dolgozni. Megértést, emberismeretet és következetességet igényel. Szalagmunkát végzünk, ügyelnem kell arra, hogy a munkaerő- hiány ellenére, mindenütt folyamaton legyen a termelés. Gyakran előfordul, hogy hiányzik valaki, hiszen többnyire asszonyok, anyák dolgoznak műhelyeinkben. Ilyenkor úgy kell megszervezni a munkát, hogy pótolni tudjuk a kiesést. A mesterek és a többiek is nagyon megértőek, ha kell személyes kényelmükről is lemondanak, csakhogy teljesítsük tervfeladatainkat. Persze, az ilyen jó kollektíva nem alakul ki magától, nagy része van ebben Eleonóra Hvizdosovának is. A varrónők nagyon jól ismerik őt. Rendszeresen ellátogat közéjük, meg-megáll a gépek’ között, tanácsot ad, egy-két szóval eligazítja azokat, akiknek problémájuk akad. A legtöbbet azokban a műhelyekben tartózkodik, ahol valamilyen nehézség merül fel, vagy új termelést vezetnek be. Mint kommunista ezeket a találkozásokat arra is felhasználja, hogy magyarázza pártunk politikáját, megnyerje a dolgozókat célkitűzéseink megvalósítására. ö volt egyik kezdeményezője annak a felhívásnak, melyet a 8. szakszervezeti kongresszus tiszteletére tettek a nők. Vezetésével a varróműhelyek terven felül 77 000 felsőrészt varrtak kivitelre és 65 140-et a hazai piacra. A műhelyek és HvizdoSová elvtársnő ezért a példás kezdeményezésért kitüntetésben részesültek. A jól egybehangolt, törekvő kollektíva 1973—74-ben is 102 000 pár felsőrészt készített terven felül. — A kitüntetés és a többi elismerés, nemcsak nekem szól, az egész kollektíva érdeme. Munkatársaim megértése és munkaszeretete nélkül nem érhetnénk el jó eredményeket. Hvizdosová Eleonorát jól ismerik a gyár fióküzemeibenv is, a legjobban talán Zemiansku Olöán (Nemesőcsán). Segített az üzem beindításában és még ina is gyakori vendég a ne- mesócsai asszonyok között, szívesen és sel ad taná Ez a műnk jár, néha töl üzemekben nagymama két fiának Gyerekeit az te, és ebijei mutat, hogy a házimunka elfoglalt ód( Szakmai 1 dik, hogy sí lódott az új mindennapi ésszerűsítés nem fejezhet megvalósítót lata 75 600 tását eredrm — Lenka nek a sze igazságot. I nyúl valami rossz munkt szigorúun fe hanyagokat, kitűnő szeri azt, hogy mindenkit Igényes beo, magával sze lemzi közvei nia Poláko Véleményéve ért, akinek arra, hogy vagy akárq, Eleonóra H\ A seneci Napfényes Tavak környéke az ország egyik legkedveltebb nyaralóhelyévé fejlődött. A szép környezet, az égbolt színében pompázó víztükör kora tavasztól késő őszig csalogatja ide a vízi sportok kedvelőit, a csónakázókat, a halászokat. A kiváló minőségű kavics és homok kitermelésével állandóan növekszik a vízfelület. Kimeríthetetlen tartalékok vannak itt ezekből a fontos építőanyagokból, amelyek nélkül el sem lehetne képzelni a lakóházak, az iskolák, a hidak, a szövetkezeti istállók, vagy például a közeli autópálya építését. Mintegy tíz évvel ezelőtt éppen a homok és a kavics kitermelése teremiette meg a betonból készült szerkezeti elemek gyártásának az alapját. A vasútépítők rekordidő alatt helyezték itt üzembe azt a betonelemgyárat, amely nemcsak ^ Bratislavai Vasútépítő Vállalatot látja el ezekkel a termékekkel, hanem a Közlekedési Minisztérium többi vállalata, továbbá a Hydrostav, a Doprastav, a Montostav, s más vállalatok számára is készíti ezeket. A seneci betonelemek így elkerültek Bratislavától egészen a keleti országhatárig a legfontosabb építkezésekre. Ezek között szerepel a 88 km hosszúságú széles vágányú vasút is, amelyen a Kelet-szlovákiai Vasfnű nyersanyagát szállítják a Szovjetunióból. Az idén elkezdődik e vasút villamosítása, s a következő években meg Is kétszerezik ezt a fontos szállítási útvonalat. A seneci betonelemek különböző formában szolgálják a társadalmat, építenek belőlük gyári berendezéseket, hidakat, lakásokat, utakat stb. Az eltelt 10 év alatt körülbelül 21 millió 500 000 korona értékben több mint 15 ezer köbméter elemet készítettek. Ma 23 szakember végzi ezt a felelősségteljes munkát, szlovákok és magyarok, ácsok, kőművesek, betonozok, vasszerkezet-készítők, darusok, mindannyian a szakma legjobb ismerői. A példás kollektíva tagjai, Dominik Ada- mec, Rudolf Gajdošík, Szimádi Mária, Varga (ózsef, Hegyi Imre, Fazekas Ferenc, František Ďuraj, Dóka János, Ondrej Simončík, Ján Cer- mált, Jan Brezovský, Varga Veronika, František Uasicek, Keszegyi Ferdinánd, Jozef Šar- mír, Ján Múčka, Pór Tibor, Vincze József, Ján Benčúrik, Aladár Škvaril, Harsányt Margit, Cet le János és Király József az elsők között kapcsolódtak be a szocialista munkabrigád címért indított versenymozgalomba. Ma az anyavállalatban, a Bratislavai \ lalatban 137 kollektíva versen} közülük több mint harminc nye fokozatot. Elsőként a senicai b tők vették át a bronzjelvények év végén ismét Aladár Skvar volt az, amely példás és pont az ezüstjelvényt is kiérdemelte, volt, hiszen ez a kollektíva i ezüstérmes szocialista munka építők nagy családjában szlo\ latban is tizedikként részesülte ismeiésben. ERŐS MINI AZ I Egy ezüsté A seneci betonelemkésxítőli lajdonosaio
