Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-10 / 84. szám, csütörtök

A martini járás harminc szabad esztendeje A VIRAGOSKERT LEGSZEBB RÓZSAJA Április 11-re tervezték a Martin elleni támadást. A II. Šte­fánik brigád partizánjai is készen álltak, hogy Bystrička irá­nyából támadást indítsanak. A fasiszta csapatok attól tartot­tak, hogy az Orava irányából előrenyomuló szovjet csapatok bekerítik őket. Ezért csaknem harc nélkül feladták a várost. (STEFAN DIANISKA, a csehszlovák hadtest fegyverműhe­lyeinek akkori parancsnoka) Túróc vidék» nagy virágos­kert. Az ország- j utak és az ut- 'cák, a falvak, az ágyasok, a házak, a virágok, a hegyek és a l dombok füzére a kerítés. És mindez élő. Azért élő, mert emberek él­nek itt. Valaki egyszer azt mondta: A világ bővelkedik a természeti szépségekben, de Tú­róc csak egy van! Martinnak mindig nagy je­lentősége volt a szlovák nem­zet történetében. Fontos szere­pet játszott a kultúra fejlődé­sében az elnyomás éveiben, de később is. Itt írták a proleta­riátus dicső történelmének el­ső oldalait. A martini gyárak munkásai és a vrútkyi vasuta­helyvezető lett, akkor is kitar­tott elvei mellett. Ma is tanít­ja a fiatalokat, mint a CSKP üzemi pártbizottságának elnö­ke. Ilyen emberek nőttek fel a mai Túróci Gépgyárban. Ezért gyártanak jó minőségű motoro­kat, vasúti- és bányamozdonyo-- kat és építőipari gépeket, fán Miöka és Ján Sulák brigádja nem véletlenül került a járási szakszervezeti tanács dicsőség­könyvébe. Stefan Sulov nevét is beírták ebbe a könyvbe. Rö­viden így jellemzik őt: „Az ön­tudatos munkás és kommunista példaképe. A terv feladatokat mindig időben teljesíti, a minő­ségi követelményeknek is ele­get tesz. Mint a szocialista munkabrigád tagja hozzájárul a kollektíva sikereihez és fele­lősségteljesen neveli a fiatal nemzedéket“4. Sokatmondó határkövek Virágoskert... Hegyek és dombok koszorúja. A virágos- kertben új rózsák, új gyárak. A felszabadulástól, mondja Jo­zef Ferianöiak, az SZLKP JB vezető titkára, nemcsak a Tú- rócf Héngvárat énítettük fel. sok mindig tudták, hol a he­lyük. A szocialista eszméket hirdették. Már az Osztrák-Ma­gyar Monarchia szétesése után megalakították Vrútkyn a Munkástanácsot és végrehajtó szervét — a Vörös Gárdát. Részt vettek az 1920. évi álta­lános sztrájkban és már 1921 májusában, a CSKP alakuló kongresszusának napjaiban kommunistának nevezték el munkásszervezetüket. A Brat­stvo (Testvériség) nyomdában Jelent meg a Pravda chudoby, a Spartakus, a Proletárka, a röpiratok és brosúrák. A vidék proletariátusa számára nagy szerencse, hogy 1922—1924-ben együtt élt velük Klement Gott­wald. Munkatársai megacélo- sodtak, arra tanította a munká­sokat, hogy kommunista módon gondolkodjanak és cselekedje­nek. Jeladás Sučanyból A túróci munkások kemény harcokat folytattak az éhség és a munkanélküliség ellen és a II. világháború éveiben sem törte meg őket az embertelen terror. Sučanyban már 1939. áp­rilis 25-én lázadás tört ki Tiso rendszere ellen, amiért a gár­disták több sučanyi polgárt el­hurcoltak és halálra kínoztak. Ez a lázadás megmutatta, ho­gyan gondolkoznak a munkások Szlovákiában. Túróc népe ki­tartó harcot folytatott, amely fegyveres felkeléshez vezetett. Az ellenállási mozgalom kezde­te visszanyúlik 1943-ba, amikor a hegyekben felgyulladtak az első partizán őrtüzek. A mar­tini helyőrség már agusztus 25-én hűségesküt tett a Cseh­szlovák Köztársaságnak és az esti órákban a főtéren fegyve­reket osztogattak a megbízha­tó polgároknak. A szabadság 1945. április 11- én virradt Túróc felett, amikor a felszabadítók kikergették az utolsó fasiszta katonát Is. Azon a reggelen a valóságban és nemcsak jelképesen sütött a nap. Az emberek rövid idő alatt magukhoz tértek és a se­bek lassan behegedtek. Mé­lyebbre vágták a csákányt, gyorsabban hajlították a fát, jobban javították meg a moz­donyokat és a vagonokat. Az oravai ifjú A sok fiatal között érkezett az új üzembe Václav Tatarka, az árvái Zubrohlavból. A Krá­lové Pole-i Gépgyárban és a Plzeňi Škodovkában tanulta ki a szakmát. Kommunista apja jól felkészítette az életre. Vá- clavot munkatársai hamarosan megszerették. Még jól emlék­szik arra, milyen megilletőd- ve nézte először a vas meg­munkálását. Amikor visszatért Martinba, a gyárat meg sem is­merte, úgy megnőtt. Először a Diesel-motorok alkatrészeit ké­szítette. A népgazdaságnak gépekre volt szüksége. Elgon­dolkoztak, hogyan tehetnének eleget a követelményeknek. Ügy döntöttek, hogy ifjúsági műhelyt létesítenek. Nem vol­tak tapasztalataik ezen a te- rületen, azoknak a gyáraknak az ismereteiből merítettek, ame­lyekben már hagyománya volt az élmunkásmozgalomnak. Az­tán további ifjúsági műhelyek keletkeztek. Gyakran este távoztak a gé­peiktől. Maradtak volna még tovább is, de várták barátaik, akikkel felkeresték a környék földműveseit, hogy megnyerjék őket a szövetkezetbe. Először žľučanyban és Štiavničkában si­került legyőzniük a régi szem­léletet. Ezeket a szövetkezete­ket gyakran felkeresték. Később a hegyek közé, Sklabinába küld­ték őket. A sklabinaiakkal még ma is együttműködnek. Akkoriban minden újért lel­kesedtünk — mondja Tatarka elvtárs. — Nagy tudásvágy égett bennünk. Újból iskolapa­dokba ültünk, különböző tan­folyamokon vettünk részt, hogy lépést tarthassunk a haladással. Karol Milčák, Jozef Hale^ár, Milan Zelezník, Edo Michálek és Milan Gíreth még a legkép­zettebb szakemberekkel is lé­pést tudtak tartani. Nagy igények Václavval jól együttműkö­dünk a pártéletben is — mond­ja Jozef Krško, a pártalapszer- vezet elnöke. Sokat követel meg másoktól, de magas igé­nyeket szab önmagával szem­ben is. És ez így helyes. Ami­kor később mester, majd mű­líarom duzzasztógát épült a Vágón, Suőanyban a Prefa. Mar­tinban a hőerőmű, a Szlovák Nemzeti Felkelés Nyomdája. Felújítottuk a vrútkyi vasúti műhelyeket, a turanyi Drevinát és számos más üzemet és léte­sítményt. Gyökeresen megváltozott a községek élete is. Oj termelési viszonyok alakultak ki. A föld 98 százalékán a szocialista szek­tor gazdálkodik. Oj gazdasá­gok, közös szövetkezeti üze­mek épültek, a necpalyi ser- ' téshizlalda évente 85 vagon húst termel. Blatniceben 200 üszőt nevelnek, befejezés előtt áll egy korszerű siló- és tej­gyár építése. A TurCianské Teplice-i Baromfigyár látja el tojással az egész járást. Nagy fejlődés tapasztalható a fel­építményben is. Új középisko­lák, szakiskolák létesültek és Martinban székel a gyógyszeré­szeti főiskola is. Az SZNF Szín­házat az egész országban isme­rik. Vrútkyban tekinthető meg a Forradalmi sajtó múzeuma. Még sokáig sorolhatnám, mi­lyen sikereket ért el a járás a 30 szabad esztendő alatt. Csak az ötödik ötéves tervben csaknem 5000 lakás épül. A Turőianské Teplice-1, moáovcei, suőanyi és martini fürdők, a martini fedett uszoda, a sífel­vonó, a gyönyörű szabadtéri színpad, a televíziós adó, a Szlovák Nemzeti Felkelés útja, a szlovák írásbeliség emlékmű­ve — mindez hozzátartozik Tú­róc arculatához. • I • Martin felett kis dombon van az elesett hősök temetője. Több mint 70 sír, névvel és név nél­kül. Itt nyugszanak azok a har­cosok, akik szabadságunkért, a nép uralmáért estek el. Itt nyugszanak a szovjet felszaba­dító hadsereg, a román csapa­tok és a csehszlovák hadtest elesett tagjai. Honnan ered ez a nagy építő lelkesedés, öntu­dat és büszkeség, amit Martin­ban és környékén tapasztalha­tunk? A titok nyitja: a Streöno felé forduló nagy kőszobor, a Szlovák Nemzeti Felkelés ha­gyatékának őrzője. Ott áll, mint a hősiesség, a bátorság és a hazaszeretet jelképe. MIROSLAV RUTKAY A szlovák főváros felsza­badulása jubileumának tisz­teletére rendezett ünnepi hangversenyt Ladislav Slo­vák vezényletével Mdan No­vák érdemes művész „Az er­dő és a szív" címet viselő dalciklusa nyitotta meg, amelyet a zeneszerző a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 30. év­fordulójára komponált Pavel Koys szövegére. A tematikai­lag szervesen összefüggő, basszusszólóra és zenekarra írt négy részből álló soroza­tot (Rabság — Felkelés — Felszabadulás — Béke) Szer­gej Kopöák tolmácsolta a dalok tartalmi súlyának át­ér zésével. Majd Josef Chuchro cseh gordonkaművész lépett a pódiumra, hogy a bratislavai hangversenyközönség előtt megint egyszer megszólal­tassa Antonín Dvorák örök­szép csellóversenyét. Előadá­sa sajnos a balszerencse je­gyében indult. A kintről be- haUatszó díszlövések sora és a rákövetkező tűzijáték döreje valóban örömteljes, nagy évfordulót jelzett, de a teljes csöndet igénylő ze­nei produkciót mégis meg­zavarta. A művész imponáló fegyelemmel igyekezett úrrá lenni a helyzeten, a közön­ség is csak „befelé“ fészke­lődön, mindezt persze a ze­nekari hangzás, a kíséret pontossága is megsínylette, úgyhogy a Dvofák-mű első tétele ezúttal jóformán el­veszett. A második tételnél már csönd uralkodott, de a zenekar továbbra sem „il­leszkedett" kellően, és aki Churhro művészetét ismeri, az tudja, hogy ez a produk­ció nem vo.lt az „igazi“. Pe­dig Chuchro nagyszerű mű­vész. Virtuóz tudású, de nem virtuóz beállítottságú mu­zsikus. Hangszerének zengé­se fénylő és tömör, az elő­adott mű belső tartalmát mindig sűrített kifejező erő­vel közvetíti, azon a bizo­nyos vallomás-hangon, ami lebilincseli a hallgatóságot. Befejezésül Bohuslav Mar­tina VI. szimfóniája hang­zott e\. Martinű egyéni han­gú. sokoldalú komponista. Főművében, a VI. szimfóniá­ban fellazítja a hagyomá­nyos szimfonikus szerkeze­tet, sőt néhány „idézetet“ is felhasznál korábbi műveiből. A szimfonikus fantáziának nevezett Hatodik a színek, árnyalatok, fények és árnyé­kok játékában úgy hat, mint valami impresszionista fest­mény. HAVAS MARTA A Városi Képtár új otthona MEGIFJODOTTA MIRBACH-PALOTA Harminc esztendővel ezelőtt a szovjet hadsereg hősi har­cainak eredményeként szaba­dult fel Szlovákia fővárosa a fasizmus barbársága alól. Ez a történelmi sorsforduló változ­tatta és határozta meg életün­ket. A nagy Jelentőségű ese­mény évfordulóját köszönti az óyáros egyik építészeti reme­kének, a Mirbach-palotának áp­rilis 5-i megnyitása is. A tu­dós szakértelemmel, művészet­tel, érzékeny szemmel és kéz­zel végzett felújítási munkála­tok után érzékelik igazán a Diebrovo-téri rokokó palota harmonikus báját, egészének és részleteinek finom szépsé­gét. Az egykori főúri élet ke­retét képező épület rendelteté­se azonban gyökeresen megvál­tozott. A Nemzeti Galéria után országunk legnagyobb és leg­gazdagabb gyűjteménye: a Vá­rosi Képtár talált benne méltó otthonra. Új életünk sokrétű eredmé­nyei közé tartozik kultúránk és művészetünk lendületes fejlődé­se, a marxi—lenini elvek kö­vetése: a múlt valódi értékei­nek megőrzése a ma és a hol­napok számára A képzőművé­szet alkotásai immár közkincs- csé váltak. Ezután minden ér­deklődő számára okulásul, szellemi és esztétikai gyönyö­rűségül szolgál a képtárnak ed- dik helyszűke miatt tárlókban őrzött becses anyaga, amelyet még a Prímás Palota reprezen­tatív helyiségeinek és a Városi Múzeumnak néhány alkotása egészít ki. Mindez remekül ér­vényesül a szebbnél-szebb ter­mek ben. A XVII., XVIII. és a XIX. szá­zad szobrászati és festészeti művei az első emeleten nyer­tek elhelyezést. Nyomon követ­hetők a XVII. század fafara­góinak odaadással készült mun­kái. A későbbi hazai és jó né­hány közép-európai mester tör­téneti, mitológiai, vallásos kom­pozíciói, élet-, és tájképei érez­tetik a korok folyvást változó életfelfogását és stílusirányza­tait. A barokknak illúziókeltés­re törekvő, olykor az extázisig szenvedélyes kifejező erejét, a rokokó lehiggadtabb, halkabb, gyöngéd harmóniáját, a klasz- szicizmus szigorú és tiszta rend­jét, a romantika szárnyaló kép­zeletét, a biedermayer kedves, családias melegét, majd a XIX. századi realizmus tisztánlá­tásra, valóságábrázolásra való igyekezetét. A sok név közül idézem a városunkhoz közelál­ló szobrászokat: F. X. Messer- schmidtet, R. Donnert, V. Tilg- nert és Fadrusz Jánost; a pik­torok közül Mányoki Ádámot, A. Palkot, F. v Altot, Markó Károlyt, a hősi tájak festőjét, E. Mayschot és Kozics Feren­cet. A számos festett és néhány szoborrá formált arcmásból megismerjük a letűnt századok embereit. A XVIII. századi, a társadalmi rangot hangsúlyozó, fényűző öltözetű, ékszerektől csillogó előkelőségeket, az esz­ményített portrék szép asszo­nyait. A XIX. század már nem­csak külsőségekkel jellemez. Az ábrázolt személyek jelle­mükről, lelki életükről és fes­tőik szemléletéről is vallanak. A második emeleti helyiségek sima, világos falai egyszerű, józan vonalai kényelmes és funkciós ülőalkalmatosságai mái’ a ma légkörét éreztetik. Itt a XX. század festői szól­nak hozzánk. A szűkre szabott terjedelem miatt lehetetlen va­lamennyi méltatása. Hiszen itt sorjáznak G. Mallýtól kezdve a modern szlovákiai festészet alapítóival folytatva: M. Benka heroizáló hangvételű kompozí­ciói, Bazovský, Fulla és Galan~ da megragadó, újhangú vász­nai, K. Sokol kiváló grafikái, Gwerk Ödön erős társadalom- kritikai kihangzású Szántása. A II. világháborút megelőző évek művészei, akik a közelgő barna téboly ellen óvtak, élü­kön Majerník, a nagy példakép, lázas látomásos alkotásai. Döb­benetesek V. Hloíník tragédiá­kat Idéző munkái. Weiner-Král Imre szürreális nyelvezettel a realitás rémségeire világosan rámutató visznai. Lőrincz Gyu­la emberféltéstől forró, a szen­vedőkkel azonosuló expresszív színű és vonalú nagyszerű ké­pei. F. Studený 42-es, csupa aggódás anya-gyermek kompo­zíciója. A felszabadulás utáni alkotások közül csupán Csemic- ký Sztrájkjáról, a munkásprob­léma testet öltéséről, a szocia­lizmus építését konstruktív for­maadással jelző E. Lehotskýról, E. Nevan szép tiszta népi asz- szonytípusalról, /. Kollár és mások átérzett táj ábráz órásai­ról, E. Zmeták elmélyült ön­arcképéről van módomban szól* ni. Meg kell említenem az épü­let földszintjén rendezett első időszaki tárlatot L. Noel 50 fényképpáron a Szabad Brati­slava 30 esztendejét mutatja be. Szembeállítja az 1944-es és az 1945-ös sivár, elmaradt, illetve a háborús pusztítások sebeit vi­selő beteg várost, s a mai dina­mikusan fejlődő fővárosunkat, a politikai-gazdasági és kultu­rális élet központját. Fényké­pezőgépek tárgylencséje az objektív valóságot szubjektív művészi és meggyőző formában tárja elénk. BÁRKANY jenöné ÜNNEPI HANGVERSENY Mariin egyik új lakónegyede. .31: CSTK) Egyre többen beszéltek arról, hogy Martin jelentős ipari köz­pont lesz. Természetesen az idősebb martini lakosok nem nagyon szerették az ilyen új­donságokat. A kultúra és a népművelés összefüggött Mar­tinnal, de az ipar? Nem akar­tak hinni a híreknek. 1948 ja­nuárjában azonban már tudo­mást szereztek az iparügyi mi­niszternek a Kriváň üzem fel­építésére vonatkozó rendeleté­ről. A győzelmes február után a Turiec bal partján építeni kezdtek. Néhány hónap múlva, pontosan 1948. november 21-én az építkezésen összeült a kom­munista párt alapszervezetének első taggyűlése. 1949 októbe­rében átadták az első részleget. Egy év múlva az öntöde követ­kezett és megkezdték az elő­készületeket a bánvamozd^nyok gyártására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom