Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-26 / 98. szám, szombat

Szlovákia fővárosába érkezett az osztrák külügyminiszter

ČSTK — Erich Bielka osztrák külügyminiszter feleségével és kíséretével tegnap Szlovákia fkvárosába, Bratislavába érkezeit.

Az osztrák vendéget, aki hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban, Bohuslav Chňoupek szövetségi külügyminiszter kísérte el szlovákiai ÚJt jára.

Velük együtt érkezett Bratis lávába Karéi Komárek, hazánk ausztriai és Hans Pasch, Ausztria csehszlovákiai nagykövete is.

A bratislavai repülőtéren Václav Vačok, a szlovák kormány alelnöke, Arnošt Goljer, Bratislava főpolgármesterének helyettese, valamint több más politikai és közéleti személyiség üdvözölte az érkező vendégeket.

A fogadtatáson Róbert Rtch tér, Ausztria bratislavai konzulja, valamint a többi bratis- lavaii konzuláris hivatal kép viselői is jelen voltak.

Az osztrák külügyminiszter Bratislavában a Szlovák Nemzeti Tanács ás a szlovák kormány képviselőivel folytat majd eszmecserét, valamint megtekinti a város történelmi nevezetességeit és az új építkezéseket.

— Bochuslav Chňoupek cseh szlovák és Erich Bielka osztrák külügyminiszter tegnap délelőtt a prágai Černín-palotában kicserélték a két ország közös államhatárairól szóló szerződés ratifikációs okmá nyait.

Chííoupek elvtárs a jegyző könyv aláírásakor megtartott rövid beszédében hangsúlyozta, hogy az okmány ratifikálása további lépést jelent Csehszlovákia es Ausztria kapcsolatainak pozitív továbbfejlesztése terén. Leszögezte, hogy a szerződés aláírása a két államhatár mentén fekvő területek gazdasági fejlődésének szempontjából elkerülhetetlen volt, valamint lényegesen elősegíti

o területek nyugodt légköré nek kialakulását.

Bielka miniszter kifejezte ölömét, hogy látogatása lehe lőve telte a két ország közös államhatárairól szóló szerződés ratifikációs okmányainak kicserélését. Megállapította, hogv a jóváhagyott okmány megoldja a csehszlovák—osztrák ha tárvidékak problémáit. „Rémé lem — nyilatkozott Bielka miniszter —, hogy az okmány egyúttal új időszakot nyit a két ország kapcsolataiban, amelyet, amint arról meg vagyok győződve, a két ország kapcsolatainak sokoldalú el mélyítése fog jellemezni.“

Bohuslav Chfioupek csehszlovák és Erich Bielka osztrák külügyminiszter tegnap a prá gai Cernín-palotában tovább folytatták tárgyalásaikat.

LUBOMI'R STROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE

(Folytatás az 1. oldalról.)

emlékezetében, mint a szocializmus erejének «s legyőzhetetlenségének örök jelképe, amelynek nevében a szovjet katonák harcoltak, és végül dicső győzelmet arattak.

A Szovjetuniónak a fasizmus ellen vívott győzelmes harcától elválaszthatatlan a mi nemzeti felszabadító küzdelmünk is. Népünk a kommunista párt vezetésével a megszállás kezdetétől bebizonyította, hogy soha nem nyugodott bele a fasiszta uralomba. Tisztelettel és hálával emlékezünk azokra a cseh és szlovák hazafiakra, akik a világ különféle harcterein, a partizánosztagokban, az ellenállási csoportokban, a Szlovák Nemzeti Felkelésbein és a cseh nép májusi felkelésében önfeláldozó módon és rettenthetetle- nül harcoltak a fasizmus ellen, a nemzeti szabadságért és az igazságosabb holnapért.

E küzdelem történetébon örök helye van az első csehszlovák hadtestnek, amelynek Ludvík Svoboda hadseregtábornok volt a parancsnoka. Példamutató bátorsággal és hősiességgel harcolt a gyűlölt ellenség ellen, és a szovjet hadsereggel együtt menetelt a dicsőséges hadi úton Szokolovótól, Kijeven és a Duklám át egészen Prágáig. A harcból becsületesen részt vállaltak a brnóiak és a dél-morvaországi kerület polgárai is. A náci megszállás első napjaiban megalakult — a kommunisták vezetésével — a szervezett ellenállás. A nagy kiterjedésű illegális tevékenység, a szabotázs, a diverzió és végül a fegyveres harc voltak azok a formák, amelyekkel a nép védekezett és támadott. Az ellenállás lángját nem fojthatták el a kivégzések és a koncentrációs táborok, sem a Gestapo hírhedt kínzókamrái. Nemzeti felszabadító küzdemünknek kimondottan szociális tartalma is volt. A harc nem folyt, nem folyhatott a München előtti köztársaság egyszerű felújításáért, hanem egy minden szempontból sóikkal haladóbb, új állam kialakítása volt a cél.

Történelmünkben örök időkre megmaradnak a csehek és a szlovákok hősies tettei ebben a nagy küzdelemben, amelyet népünk létéért vívtak. Örökké él a 360 0P0 hazafi emléke, Csehszlovákia Kommunista Pártja

25 000 tagjának az emléke, akik életüket áldozták fel a II. világháború harcterein, a náci koncentrációs és kínzókamrákban a legértékesebbért — népünk szabadságáért és boldogabb életéért.

Eszmei hagyatékukat soha el nem áruljuk, hanem e hagyatékhoz mindenkor hfíek maradunk.

Hazánk felszabadítását jogosan tartjuk Csehszlovákia legújabb kori története legjelentősebb határkövének. Ha a szocialista jelen szemszögéből vizsgáljuk, tudatosítjuk, hogy milyen döntő változásokat tett lehetővé.

Ma jogos büszkeséggel készíthetjük el az elmúlt 30 év eredményének mérlegét. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével történelmileg rövid idő alatt építettük fel az új szocialista társadalmat, amelyben a dolgozó embernek egészen új helyzete van. A munkásosztály, szövetségben a szövetkezeti parasztsággal és a szociailsta értelmiséggel, meg- taulta saját államát jól irányi- tani és igazgatni. Megváltozott az emberek gondolkodásmódja és kölcsönös kapcsolata, kialakult és mélyül a szocialista erkölcs, amelynek jellemző vonása a munkához, a művelődéshez és a kultúrához fűződő*új kapcsolat.

A szociális-gazdasági változások révén felszabadult a dolgozók alkotó aktivitása, és lehetővé vált kezdeményezésük és tehetségű^ kihasználása. A felszabadult munka életadó ereje a népgazdaság minden ágazatának dinamikus fejlődésében, műszaki színvonalának emelkedésében és a munkatermelékenység lényeges növekedésében nyilvánult meg.

A népgazdaság felvirágzása páratlan mértékben emelte a dolgozók anyagi színvonalát, erősítette szociális biztonságukat, és visszatükröződött a művelődés és a kultúra gyors ütemű növekedésében, a tudomány és a művészet felvirágzásában.

Az elmúlt harminc év jelentős eredményei közé tartozik a csehek és a szlovákok kölcsönös kapcsolatának a megoldása is, ami nemzeteink és nemzetiségeink sokoldalú fejlődésének alapjává lett, és lényegesen megszilárdította közös államunkat.

Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy hazánk sokoldalú fejlődése közvetlenül függ a világ tartós békéjétől. Ebből a tudatból ered, hogy aktívan veszünk részt a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítésében, amit a Szovjetunió a szocialista közösség többi országaival együtt céltudatosan, türelmesen és következetesen valósít meg.

A CSKP KB, A CSSZSZK KORMÁNYA ÉS A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSÁNAK HATÁROZATA

A járadékbiztosítási rendszer tökéletesítése

lFolytatás az 1. oldalról.)

demi szempontokat. Ezzel különösen a szakmunkások és más dolgozók nyugdíja emelkedik. Ez hozzájárul a szakképesített, igényes, felelősségteljes, társadalmilag fontos és nehéz feltételek közepette végzett munka fokozott megbecsüléséhez.

3) Az adó eltörlésével egyidejűleg arányosan növelni az olyan folyósított alacsony nyugdíjakat, amelyekből adót nem vonnak le, vagy a levonás nagyon alacsony. Emellett kifejezően növelni a megelőző években meghatározott alacsonyabb nyugdíjakat.

A bérek növekedése következtében hazánkban most jelentős különbség van a régebben meghatározott és az utóbbi években megállapított nyugdíjak között, mivel az előzőek alacsonyabbak, ugyanis alacsonyabb bérek alapján számították ki őket.

A folyósított alacsony nyugdíjak összegének emelésével szociális szempontok érvényesülnek. Erre a célra használják fel a nyugdíjbiztosítási rendszer tökéletesítésére előirányzott eszközöknek a kétharmadát.

4) A folyósított nyugdíjakat szilárd összeggel kell emelni, amely magában foglalja a megszüntetett adót és a kisebb nyugdíjak emelésének összegét. Ezért ezeket az összegeket a nyugdijak nagysága és megállapításának időpontja szerint kell megkülönböztetni:

a) Az 1957 előtt (a szövetkezeti földműveseknél 1962 április elseje előtt) megállapított öregségi és rokkantnyugdíjakat, amelyeket 1971-ben 120—300 koronával emeltek, további 60— 200 koronával emelni;

b) az 1957—1965 ben (a szövetkezeti földműveseknél 1962 április elsejétől 1965- ig) megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat 100—200 koronával emelni;

c) az 1966—1975-ben megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, amelyek között az időközben bekövetkezett béremelkedésből eredő nagyobb különbségek vannak, árnyaltan 30—200 koronával emelni, attól függően, hogy a nyugdíj összegét melyik időpontban határozták meg;

d) hasonló módon emelni az özvegyi nyugdíjakat, amennyiben az özvegynek nincs öregségi vagy rokkant- nyugdíja;

e) azokban az esetekben, amikor az adó — különösen az I. és II. munkakategóriába tartozó nyugdíjasoknál — több mint 200 korona volt, a nyugdíjat úgy kell módosítani, hogy a levont adó összegével növekedjék.

5) Az 1976. január elseje után megállapított új nyugdíjak esetében:

a) módosítani a nyugdíjak kiszámítását úgy, hogy a ledolgozott évek nagyobb száma alapján a nyugdíjak a nyugdíjkorhatár betöltése után elérhessék a harmadik munkakategóriában a kereset 67 százalékát, a második munkakategóriában pedig a kereset 75 százalékát;

b) megszüntetni a harmadik munkakategóriában a nyugdíj maximális határát és a továbbiakban csak a kiszámítási szabály alapián korlátozni úgy, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj elérhesse a maximum 2010 koronát, meghatározni, hogy a második munkakategnriáhan a nyugdíj legfeljebb 2150, az első munkakategóriában pedig legfeljebb 2500 korona lehet a nyugdíjkorhatár betöltése esetében.

ti) Növelni azokat a legalacsonyabb nyugdíjakat, amelyek az egyedüli jövedelmi forrást jelentik, és amelyeket már 1971-ben emeltek, éspedig egy személy esetében havi 550 koronáról 600 koronára, két személy esetében havi 900 koronáról 1100 koronára.

7) Bevezetni a nyugdíjbiztosítás egységes rendszerét a munkaviszonyban levő dolgozók és a szövetkezeti parasztság számára.

A szövetkezeti parasztoknak folyósított nyugdíjakat ugyanolyan módon kell emelni, mint az alkalmazottak nyugdíját. A szövetkezeti parasztok, az állami gazdaságok és az erdészeti vállalatok dolgozói új nyugdíjának megállapításakor a saját gazdaságban végzett munkát az 1945. május 9- től kell beszámítani, ellentétben az eddigi gyakorlattal, amely szerint csak az 1948. október 1-től kezdődő időt számították be.

A szövetkezeti földműveseknek folyósított nyugdíjakat az alkalmazottak nyugdíjával azonos módon kell emelni. A szövetkezeti földművesek alacsony nyugdíjának növelésekor, amennyiben a nyugdíj az egyedüli jövedelmi forrás, a továbbiakban nem kell figyelembe venni a háztájiból eredő jövedelmet.

6) Bővíteni azokat az előnyöket, amelyeket a nyugdíjkorhatár betöltése után végzett további munka esetében eddig nyújtanak.

a) az eddigi 4 százalék helyett minden évi munkáért 7 százalékkal növelni a nyugdíjat, amennyiben az állampolgár a nyugdíjjogosultsága után is dolgozik, de a nyugdíj folyósítására egyelőre nem tart igényt;

b) folyósítani a teljes öregségi nyugdíjat azoknak, akik egész évben a termelésben és a szolgáltatásban dolgoznak (az adminisztratíván kívül), úgyhogy a folyósított nyugdíj legfeljebb havi 1100 korona lehet;

c) egységesen 180 napban meghatározni a teljes nyugdíjat élvezők számára a kereső tevékenység időtartamát, tekintet nélkül a végzett munka fajtájára. A népgazdaság kulcsfontosságú ágazataiban végzett rendkívül fontos munka esetében a kormányhatározat értelmében a nyugdíjat az egész évben folyósítani kell;

9) Olyan nagy horderejű további szociális intézkedéseket kell megvalósítani, amelyek javítják az árvák, a fiatalkorú rokkantak, a tehetetlenség miatt nagyobb nyugdíjban részesülők, a betanuláson levő csökkent munkaképességű személyek és a gyógyintézetekben kezelt egyedülálló nyugdíjasok helyzetét.

A nyugdíjak módosításával nem merül ki a társadalmi gondoskodás az idősebb nemzedék különféle szükségleteiről és létfeltételeiről. Ezeknek a kérdéseknek jelentősebb helyet kell kapniuk a nemzeti bizottságok, az FSZM szervei, a társadalmi szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek tevékenységében. Az idősebbek tiszteletére a szocialista erkölcs egyik alapvető elve, amelynek a mindennapi élet konkrét tetteiben kell megnyilvánulnia.

A nyugdíjbizlosítás tökéletesítését célzó intézkedés, amely az egész lakosság közel egynegyede életszínvonalát közvetlenül érintik népünk közös munkájának eredményeiből ered,, abbőí a közös munkából, amely a társadalmi gazdagság döntő forrása.

Dolgozóink munkaeredményeikkel, széles köi'ű munka- kezdeményezésükkel és a szocialista munkaversennyel bizonyították és bizonyítják, hogy teljes mértékben értik a kommunista párt politikáját, ezt sajátjuknak tekintik és sokoldalúan támogatják.

A párt gazdaságpolitikájának további megvalósítása megköveteli — ahogy azt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának novemberi ülése hangsúlyozta —, hogy munkahelyünkön mindnyájan fokozott igényességgel és felelősségtudattal gondoskodjunk az ötéves tervidőszak utolsó évi feladatainak teljesítéséről, és óhajtott irányú túlteljesítéséről is. Eredményesebben mozgósítsuk az ösz- szes forrásokat és erőket a termelés hatékonyságának növelésére, következetesebben érvényesítsük a növekedés intenzív tényezőit, különösen a tudományos-műszaki fejlődést, a szocialista gazdasági integráció elmélyítését és az irányító folyamatok szüntelen tökéletesítését.

Míg a kapitalista országokban a válságjelenségek következményeit a dolgozókra hárítják, és nő a dolgozók szociális bizonytalansága, csökken az életszínvonala, nálunk — ahogyan azt a nyugdíjbiztosítási rendszer tökéletesítését célzó elfogadott intézkedések is bizonyítják — tovább szilárdul a nép létbiztonsága, s ami a legfontosabb, dolgozóink fényes távlatokat látnak maguk előtt.

Megvan a szocialista társadalom további fejlődésének valamennyi szükséges feltétele. A Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett népünk 30 évi építő munkája bizonyítja a szocializmusnak, mint társadalmi rendszernek az előnyeit, annak a rendszernek az előnyeit, amelyben a dolgozó nép uralkodik.

A szocialista közösség szilárd részei vagyunk, és a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk, a Szovjetunióval való együttműködésünk szavatolja társadalmi és gazdasági fejlődésünket és nyugodt, békés életünket is.

A CSKP Központi Bizottságának, a CSSZSZK kormányának és az SZKT-nak a meggyőződése, hogy a dolgozók minden tudásukkal, kezdeményezésükkel és lelkesedésükkel, minden erejükkel a szocialista haza további fejlődését szolgálják.

A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA,

A CSSZSZK KORMÁNYA

A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANACSA