Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-26 / 98. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK ÚJRAKEZDÉS, DE MIKOR...? Czertefoszlott a látványossá fokozott „kis lépések poh­ánkája", s Kissingernek még arra sem volt ideje, hogy ingajárata fáradalmait pihenje, mivel az indokínai helyzet újabb megpróbáltatások elé állította az Egyesült Államokat. Ford elnök a közel-keleti tárgyalások kudarcáról szólva a hét elején a CBS televízióhálózat vezető munkatársainak úgy nyilatkozott „a nagyon súlyos csalódás után, legalábbis elv­ben, elköteleztük magunkat arra, hogy Genfbe megyünk, de közben folytatjuk közel-keleti politikánk felülvizsgálatát“. Ez az elkötelezettség meglehetősen bizonytalanul hangzik, s nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Kissinger a „szaka­szos politikai rendezés“ kudarcáról megfeledkezve, az idő­húzás és manőverezés érdekében ismét útrakel majd. Köz­ben azonban lázas diplomáciai tevékenység folyik az arab or szágokban. 1975. IV. 26. A közel-keleti kérdés rende­lése szempontjából alapvető jelentősége volt Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnökhe­lyettes, külügyminiszter (hét elején befejeződött) moszkvai tárgyalásainak. A külügymi­nisztert fogadta Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára is. Nem kevésbé jelentős az sem, hogy Rijadban mini-csúcsot tartottak az arab országok, s próbálták, elsimítani a köztük támadt vitás kérdéseket. AZ ARAB CSÚCS FELÉ A közel keleti élénk diplo­máciai tevékenységre jellemző, hogy Szadat egyiptomi elnök a kétnapos rijadi mini-csúcsról nem haza indult, hanem Tehe­ránba utazott Reza Pahlavi sah-hoz, Kairóban pedig a mi­ni csúcsértekezlettel egyidő- ben az arab országok külügy- minisztrei, illetve megbizoittai ültek tárgyalóasztalhoz. A rijadi tanácskozást az arab sajtó „rendkívül sikeres­nek" mondja. A Szadat egyip­tomi, Asszad szíriai és Khaled szaúd-arábiai államfő kétnapos tanácskozásáról kiadott közle­mény szerint sikerült közös pozíciókat kialakítani a kö­zel-keleti diplomáciai rendelés további lehetőségeivel kapcso­latban és elsimítani a helyzet megítélésében a szíriai és egyiptomi álláspontban mutat­kozó különbségeket. Honnan eredtek ezek a kü­lönbségek? Elsősorban onnan, hogy az egyiptomi fél a ren­dezést illetően elsőbbséget adott saját problémái megol­dásában, s így szembekerült Szíria és a palesztin vezetők álláspontjával. Kairó ugyanis sok reményt fűzött a kissinge- ri ingázáshoz, melynek egyik célja volt, hogy a rendezésnek ebből a szakaszából kizárja a palesztinokat, s ugyanerre a sorsra juttassa Szíriát is. Az amerikai külügyminiszter ugyanis azért léphette át oly könnyedén az arab országok rabati csúcskonferenciájának határozatát (mely a PFSZ-t a palesztin nép képviselőjének ismerte el), mert egyes egyip­tomi körök nem elvi, hanem konjunkturális kérdésként ke­zelték a rendezés ügyét, s an­nak kulcsát az Egyesült Álla­moknál vélték, megtalálni. Bármennyire kiéleződött is a palesztinok és Egyiptom kö­zölt a helyzet (olyannyira, hogy Kairóban nem voltak haj­landók fogadni a PFSZ képvi­selőjét), szakításra mégsem ke­rült sor. Elsősorban Szíria megfontolt magatartása miatt. Damaszkusz ugyanis politikai és katonai szövetséget kínált a palesztinoknak, olyan idő­szakban amikor a palesztinok a rendezés kérdésében jócskán mellékszereplőkké degradálód­tak. Jellemző egyébként, hogy Asszad szíriai elnök nem az Arafat vezette centrum politi­káját támadó „elutasítási front­tal“ kötött szövetséget, hanem a politikai rendezés koncep­cióját támogató PFSZ-szel. En­nek a váratlan damaszkuszi akciónak fontos szerepe volt egyébként a kissingeri ingázás kudarcában is. Nem mellékes, persze az sem, hogy a Fejszál király ha­lála után az ország „erős em­bere“ Fahd szaúd-arábiai trón­örökös (az amerikai vonal fő képviselője országában) na­gyobb érdeklődést tanúsít a palesztin ügy iránt, mint a meggyilkolt uralkodó. A rijadi mini-csúcsnak sike­rült tehát eloszlatnia a koráb­ban támadt nézeteltéréseket Szíria és Egyiptom között, s a két ország vezetői kinyilvání tották: kerülni fognak minden olyan lépést, ami akadályozná a közös célkitűzések érdekében való közös fellépést. A június­ra tervezett arab csúcs előké­szítése útjából elgördült tehát az akadály, mely veszélyeztet­hette volna a közös álláspont kidolgozását. A GENF FELÉ VEZETŐ ÜT .. . Tévedés volna azt hinni, hogy Kissinger kudarca után egyér­telmű a genfi békekonferencia felújításával kapcsolatos állás­pont. Bár az amerikai elnök legutóbb elismerte, hogy a palesztin kérdés „szükségkép­pen az átfogó rendezés részét alkotja", Kairóban és Washing­tonban azonban azt sem zárták ki, hogy Kissinger újra megkí­sérelje „belátásra“ bírni a fe­leket. Ellenkezést és nem tetszést váltott ki az a kairói javaslat is, hogy az Arab Liga képvisel­je a genfi értekezleten az arab országokat. Megfigyelők sze­rint ez a javaslat nem szolgál­ja a gyors újrakezdést, ugyan­akkor újabb belső vitákra, meg­osztottságra ad módot... Mert Kairó bármennyire is az Izrael számára „kényes“ palesztin részvételt próbálta ezzel más­ként „csomagolni“, a paleszti­nok számára ez a javaslat el­fogadhatatlan. Egyébként a palesztinaiak meglehetősen óvatosak a gen­fi értekezlettel kapcsolatban is, mivel feltételezik, hogy Tel-Aviv itt is az időhúzás tak­tikáját választaná. Ezenkívül a PFSZ ragaszko­dik ahhoz hogy a paleszti­naiak sorsáról ne a Biztonsági Tanács 1967-es (242. számú) határozata alapján tárgyalja­nak, mert ez menekültügyi kérdésiként vetette fel ügyüket. Ezek a fenntartások azonban nem a tárgyalások megakadá­lyozását, inkább a kérdések elvi tisztázásának igényét cé­lozzák. Oj fejleménynek számít, hogy McGovern amerikai szenátor, aki elsőízben találkozott a pa­lesztinai ellenállás képviselői­vel, tárgyalásai után kijelen­tette: „az általános közel-keleti rendezés keretében független államot kell létrehozni Izrael mellett“. A RENDEZÉS IZRAEL ÉRDEKE IS A Szovjetunió kész biztosíta­ni a nemzetközi garanciákat, ha Izrael kivonja csapatait a megszállt arab területekről, — jelentette ki Gromiko szovjet külügyminiszter szíriai kollé­gája tiszteletére mondott kö­szöntőjében. Egyiptom és Szíria külügy­minisztere egyébként egymás­nak adta a héten a kilincset Moszkvában. A szovjet—egyip­tomi tárgyalásokon Ismételten megerősítették a szovjet kor­mány álláspontját: „Az izraeli csapatoknak az 1967-ben meg­szállt arab területekről való teljes kivonása és a palesztinai arab nép nemzeti jogainak — beleértve saját állama létreho­zásának jogát — megvédése nélkül a Közel-Keleten nem jöhet létre a térség valameny- nyt államának független létét és fejlődését biztosító, igazsá­gos és tartós béke." A részleges Intézkedéseknek is szervesen illeszkedniük kell az általános rendezéshez, me­lyet a közel-keleti konferen­cia keretében kell kidolgozni és elfogadni. FÖNOD ZOLTÁN ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter Moszkvában fogadta Akira Sigemicut, Japán moszkvai nagykövetét. Sigemicu a szovjet külügyminiszternek átnyújtotta Miki Takeo japán kormányfő Leonyid Brezsnyev- hez intézett üzenetét. CEAUSESCU román elnök teg­nap rövid egynapos látogatás­ra Egyiptomba érkezett. URHO KEKKONEN finn elnök az 1978-as elnökválasztásokon a szociáldemokrata párt jelölt­jeként ismét indul. Kekkonen már 1950. óta megszakítás nél­kül Finnország elnöke. GENFBEN a szovjet és ame­rikai küldöttség újabb találko­zójával folytatódtak a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásá­ról folyó tárgyalások. AZ ÜNEN, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt központi sajtóorgá­numa megemlékezett a mongol —csehszlovák diplomáciai kap­csolatok felvételének 25. évfor­dulójáról. A cikk szerint a dip­lomáciai kapcsolatok felvétele megteremtette a két ország ba­ráti kapcsolatai elmélyítésének a lan iát. BEFEJEZŐDÖTT a Szojuz— Apollo kísérleti repülés előké­szítésiében résztvevő szovjet és amerikai űrhajósok utolsó kö­zös foglalkozása. AZ AAPSO, az Afro ázsiai Né­pek Szolidaritási Szervezete fel­hívással fordult a világ összes haladó erőihez, hogy nyújtsa­nak hatékony politikai, erkölcsi és anyagi támogatást a kam­bodzsai népnek hazája újjáépí­téséhez, független, békeszerető és demokratikus állama erősí­téséhez. BÉCSBEN hétfőn felújítják Kurt Waldheim ' ENSZ-főtitkár közreműködésével a ciprusi gö­rög és török közösség között február közepén New York-ban megszakadt tárgyalásokat. Győzelmi ünnepség Kambodzsában Bangkok — Kambodzsában második napja folynak a győze. lem megünneplésére, az ötéves háborúban elesett hősök emlé­kére szervezett háromnapos rendezvények. A Phnom Penh-i rádió élő adásban számolt be a rendez­vényekről, hangsúlyozva, hogy a kambodzsai forradalmi had­sereg és a nép teljes győzel­met aratott teljesen felszabadí­totta Phnom Penhet és az egész országot. Választási előkészületek a Szovjetunióban Moszkva — Mint ismeretes* a Szovjetunióban július 15-én tartják a helyi szovjetek és a szövetségi köztársaságok leg­felsőbb tanácsai képviselőinek választását. Ezzel egyidőben Szovjelunió-szerte készülnek a Nagy Honvédő Háborúban ara­tott győzelem 30. évfordulójá­nak megünneplésére. A választási kampány két szakaszban folyik. Jelenleg az első szakasz tart, amelyben az eddigi képviselők beszámolnak választóiknak az elmúlt Idő szakban végzett munkájukról, tevékenységükről. Ezekről az értékelő gyűlésekről, találko­zókról részletes tájékoztatást ad a szovjet sajtó, rádió és te­levízió is. A tudósítások beszá­molnak arról, hogy a helyi szovjetek a kommunizmus épi tése során rendkívül sokoldalú politkai, gazdasági és kulturá­lis tevékenységet fejtettek ki, oroszlánrészt vállaltak a fal­vak és városok építéséből. Mindez, természetesen, a szov* jet dolgozók életszínvonalának eddigi soha nem tapasztalt fel­emelkedéséhez vezetett. A gyűléseken megvitatják a. dolgozók az SZKP és a szov­jet kormáiny külpolitikájának eredményeit is. Rámutatnak ar­ra, hogy a XXIV. kongresszus által meghirdetett lenini béke­politika gyakorlati megvalósítá­sa, a békés együttélés és a nemzetközi feszültség enyhülé­sének elmélyítése igen nagy jelentőségű, nemcsak a Szovjet­unió, hanem az egész nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom. a huladó emberiség szempontjából. A választási előkészületek második szakaszában kerül sor az új képviselőjelöltek bemutat­kozására, a választási program megvitatására. Ennek során egyre több szó esik az 1976. február 24-éré összehívott XXV. pártkongresszus irányelveiről, célkitűzéseiről. POLITIKAI ALKUDOZÁSOK SAIGONBAN A DIFK nyilatkozata a rendezés lehetőségeiről • Eny­hül a harci tevékenység Dél-Vietnamban Saigon — Tran Van lluong, az új saigoni bábelnök pénte­ken reggel külföldi nagyköve­tekkel és helyi politikusokkal újabb megbeszéléseket tartott egy kormány megalakításáról. Közben a saigoni polgári el­lenzék névleges vezetőjének te­kinthető Minh tábornok is Iá. zasan folytatja konzultációit. Pénteken összehívta összes munkatársait, a buddhista el lenzéki képviselőket és a „de­mokratikus baloldal“ képvise­lőit. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány a saigoni őrségváltással foglalkozva meg állapította, hogy a Ford-kor- mányzat a saigoni bábrendszer összeomlására való tekintettel távolította el Thieu elnököt. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az Egyesült Álla mok konokul folytatja a már eleve kudarcra ítélt politikai vonalát, hiszen Huang előlép­tetése nem más, mint a fu­tam kellős közepén más lóra tenni. Washington ezzel dezo- rientálni igyekszik a dél-viet­nami lakosság harcát és újabb ürügyet teremteni ahhoz, hogy katonai pótsegélyt kérhessen a zsoldjában álló saigoni bábkor­mány talnraállításához. A nyilatkozat újból megerősí­ti: Az Egyesült Államoknak szi­gorúan tiszteletben kell tartani Vietnam független­ségét, szuverenitását, eqységét és területi sérthetetlenségét, a dél-vietnami lakosság önrendel, kezési jogát; tartózkodnia kell a dél-vietnami beliigyekbe való Súlyos terrorakció Stockholmban Felrobbantották az NSZK nagykövetségi épületét • A dráma mérlege: Három halott és tizenöt sebesült Stockholm — Tizenkétórás feszült várakozás után két ha­talmas robbanás döntötte romba az NSZK stockholmi nagykövet­ségének épületét, amelyet csü­törtökön délben szállt meg a „Holger Meins Kommandó“ ne­vű nyugatnémet anarchista cso­port. A dráma tragikus mérle­ge: három halott és 15 sebesült, közülük háromnak az állapota válságos. Az álllg fel fegyver­zett terroristák — pontos szá­mukat a rendőrség még nem állapította meg véglegesen — csütörtökön hatoltak be a nagykövetség épületébe és tíz túszt ejtettek, köztük Dieter Stoecker nagykövetet. Azt kö­vetelték a bonni hatóságoktól, hogy bocsássák szabadon a Baader-Meinhof anarchista csoport 26 bebörtönzött tagját. Már a behatolás nyomán lövöl­dözés robbant ki, ennek során az egyik túsz, a követség kato­nai attaséja halálos sérüléseket szenvedett. A Schmidt-kormány „válság­stábja" kétszeri ülésezés után úgy döntött, hogy nem tesz ele­get a terroristák követelései­nek. Az ultimátum határideje csütörtökön késő este lejárt. A csoport előbb szabadon bocsá­tott három női túszt, majd fel­robbantotta a követség épüle­tét. A környéket időközben öt­száz rendőr vette körül és a környező épületeken mesterlö­vészek helyezkedtek el. A rob­banás nyomán az épület felső emeletei lángba borultak. A be­hatoló rendőröket heves fegy­vertűz fogadta; a csoport egyik hátramaradott tagja próbálta fedezni társai visszavonulását. Mielőtt elérték volna, végzett magával, öt társa a hátsó kijá­raton át akart egérutat nyerni, de a rendőrök felfartóztatták Őket. Az épületben rekedt tú­szok valamennyien életben ma­radtak, többen közülük súlyos sérüléseket szenvedtek. A nyu­gatnémet nagykövetet égési sé­rülésekkel szállították kórház­ija. A legsúlyosabbnak a gazda­sági tanácsos állapota látszik. A tűzoltás ós romeltakarítás közben a svéd hatóságok egy elszenesedett holttestre bukkan­tak, amelynek személyazonos­ságát nem lehetett megállapí­tani, így azt sem tudják, hogy a terroristákhoz tartozotl-e vagy esetleg a túszok egyike. A svéd rendőrség egyelőre nem hozta nyilvánosságra az őrizetbe vett terroristák sze­mélyazonosságát. A vizsgálat egyebek között arra is irányul, hogy megállapítsák, hogyan léphetett az országba ennyi fegyverrel és robbanóanyaggal felszerelkezve a csoport és mi­lyen útvonalat járt be, mielőtt a svéd főváros diplomatanegye­dében akcióba lépett volna. mindennemű beavatkozástól, vé­get kell vetnie üél-Vietnamban minden katonai tevékenység­nek, haladéktalanul ki kell on­nan vonnia polgári ruhába búj­tatott katonai személyzetét, a vietnami felségvizekről viasza kell rendelnie az összes hadi­hajókat és amerikai tengerész, gyalogosokat, be kell szüntet* nie a dél-vietnami lakosság ro­vására a saigoni lakájoknak nyújtott katonai és minden egyéb segélyt. A DIFK továbbá követeli, hogy Saigonban olyan új kor­mány alakuljon, amely állást foglal a béke, a függetlenség, a demokrácia, a nemzeti egyet­értés és a párizsi megállapo­dás végrehajtása mellett. Mindezek a követelések a dél-vietnami rea/litásokon ala­pulnak, s céljuk a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak, a dél-vietnami lakosság önreni delkezésl jogának biztosítása. Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint Dél-Vietnam­ban érezhetően lanyhultak a harci cselekmények. Az AFP hírügynökség szerint „72 órája de facto tűzszünet van“. Portugália választott Lisszabon — Portugál iít- szerte milliók és milliók tódul* tak péntek hajnalban az utcá­iul, hogy dallal, tánccal, gépko­csis felvonulással köszöntsék április 25-ét, a 48 éves fasisz­ta diktatúra megdöntésének el­ső évfordulóját. Portugáliában egyébként április 25-ét nemzeti ünneppé nyilvánították. E nagy jelentőségű esemény első évfordulóján került sor az alkotmányozó nemzetgyűlés képviselőinek megválasztására. Lisszabon már éjféltől a ko­ra reggeli órákig egy farsangi város képét mutatta. A tere. ken ezrek dalolták a „Grando- la, Vila Morená“-t, ezt a forra­dalmi dalt. „A nép a Fegyve­res Erők Mozgalmával tart!" — kiáltották százezrek a köztársa­sági elnöki palota eíőtt. A Leg­felsőbb Forradalmi Tanács ülé­sét megszakítva a palota erké­lyéről köszöntötte Lisszabon dolgozóit. Az ország 22 nagy választó- körzetében több mint 6 millió ember szavazott. A szavazó ur-. nákat közép-európai idő sze­rint 20 órakor zárták be. Közvetlen a választást meg­előző reakciós, provokatív erők­re vonatkoztatva Vasco Goncal­ves dandártábornok, portugál miniszterelnök nyilatkozatol tett közzé, amelyben kijelen­tette: „Ha hazánk és a fórra, dalmi vívmányok veszélybe ke­rülnének, nemcsak a katonákat, hanem az egész népet is igény­be vesszük védelmükben!". A portugáliai választások ese­ménye több mint 1500 sajtótu- dősítót, köztük számos külföldi újságírót mozgósított. A vá-» lasztás előzetes eredményeit ma teszik közzé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom