Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-24 / 96. szám, csütörtök

események margójára A dél-vietnami bábkormány katonáinak kegyetlenkedéseit min­dennél jobban bizonyítja az UPI felvétele, mely egy „kihallgatást'' kapott lencsevégre. A kihallgatott személyt dróttal kötözték a fához, majd fogolytáborba szállították. (Telefoto: CSTK — UPI) AZ IFJÚSÁG SZOLIDARITÁSA Lisszabon — Portugáliában a fegyveres erők Mozgalma (MFA) szerdán újabb fontos do­kumentumokat tett közzé a ta­valy szeptember 28-1 és már­cius 11-1 ellenforradalmi állam­csíny-kísérletről. Az MFA lapjában, az „Ápri­lis huszonötödiké"-ben nyilvá­nosságra hozták annak a be­szédtervezetnek a szövegét, amelyet Spinola szeretett volna a portugálokhoz intézni, ha si­került volna a március 11-i re­akciós hatalomátvétel. A volt köztársasági elnök és a had­seregből kizárt tábornok azon­nal ostromállapotot akart be­vezetni az országban. A tavaly szeptember 28-1 szélsőjobboldali puccskísérletről kiadott dokumentumban megál­lapították, hogy a reakció ideo­lógiailag és politikailag a kom­munistaellen ességet használta fel eszközként támadásának elő­készítéséhez. Az összeesküvő Spinola, Galvao de Meló, Silvé- rio Margues, Diego Neto (a jun­ta tagjai), továbbá Miguel had­ügyminiszter és Sanchos Osorio, a társadalmi kapcsolatok mi­nisztere a ,,csendes többség“ szeptember 28-ra tervezett Ü9Z- szaboni tüntetését akarta fel­használni arra, hogy Spinolát teljhatalommal ruházza fel. A monoklis tábornokot messzeme­nően támogatta a üraganca és az Espirito Santo bankárcsalád Is. Spinoláék szeptember 28- ra virradóra lefogták az MFA vezetőit. Akciójuk azon bukott meg, hogy MFA egységei hűek maradtak mozgalmukhoz, a né­pi erők pedig a katonákkal ösz- szefogva megakadályozták a fasiszták tervét. A portugáliai választási kam­pány utolsó előtti napján kom­munistaellenes támadásról ér­kezett hír: Bottal, vaslánccal és doronggal felfegyverzett reak ciós provokátorok megtámadták a Portugál Kommunista Párt trofai választási gyűlésének részvevőit, öt személyt, köztük a PKP egyik portói képviselő- jelöltjét kórházba szállították. A rendőrség csak az összecsa pás után érkezett a helyszínre. Moszkva — „Portugália lég- újabbkorl történetének felelős­ségteljes idejét éli“ — írja a moszkvai Pravda szerdal szá­mában a portugál belpolitikai helyzetről Vlagyimir Jermakov, a lap kommentátora. Az alkotmányozó nemzetgyű­lési választások előestéjére ki­alakult politikai helyzetet fel­vázolva, a cikkíró rámutat, hogy Portugáliában elszaporod­tak a kisebb-nagyobb csopor­tok, szervezetek, amelyek tel­jesen alaptalanul „baloldali­nak“, sőt „marxistának“ neve­zik magukat. Ezek a „burzsoá­zia elleni kibékíthetetlen harc­ról“ szónokolnak, de fő céljuk a munkásmozgalom egységé­nek megbontása, a Fegyveres Erők Mozgalmának és a Portu gál Kommunista Pártnak a rá galmazása. A világ demokratikus, hala dó ifjúsági szervezeten tömörí­tő DÍVSZ és a Nemzetközi Di­ákszövetség az indonéziai Bán dungban húsz éve, 1955. április 24-én véget ért konferencia gyarmatosílásellenes határoza­tának támogatására nyilvánítot­ta április 24-ét- a felszabadulá­sukért küzdő népekkel, a gyar­mati elnyomás ellen küzdő if­júsággal való szolidaritás nap­jának. A bandungl konferencia óta eltelt húsz évben történelmi vál­tozások mentek végbe világ­szerte, száz- és százmilliók in­dulhattak el a nemzeti felsza­badulás, a függetlenség és a felszabadulás útján. Azóta ezek a százmilliók átrajzolták föl­dünk térképét. A 70-es évek közepére a klasszikus gyarma­Budapest — A Magyar Tele­vízióban Megyeri Károly, a Ma­gyar Televízió elnökhelyettese és dr. Vladimír Divis, a Cseh­szlovák Televízió vezérigazga­tójának első helyettese aláírta a két intézmény 1975—76-ra tok lényegében megszűntek, s napjainkban már az új gyarma­tosítók törekvéseivel szemben kell küzdeni a függetlenség megvédéséért, a társadalmi ha­ladásért. Az imperializmus ma már kénytelen számolni ezekkel a tényekkel. Ám a reakciós, ag­resszív erők még nem tették le a fegyvert, és továbbra Is igyekeznek megakadályozni a világban végbemenő pozitív vál­tozásokat. Éppen ezért az ifjú­ság nemzetközi demokratikus mozgalmának szélesítenie kell a béke megőrzését célzó közös cselekedeteket, folytatnia kell a harcot. A világ demokratikus, ha­ladó ifjúsága e harc mellett tesz hitet most, az ifjúság nem­zetközi szolidaritási napján i9. szóló együttműködési munka- tervét. A terv többek között műsorok cseréjét, közös pro­dukciók készítését, munkatár­sak kölcsönös látogatását irá­nyozna elő. Csehszlovák—magyar televíziós együttműködés ÚJ SZÓ 1975 IV. 24. 3 Defejeződött a választási ® kampány Portugáliában, s holnap urnák elé járulnak a választók, hogy megválasszák az alkotmányozó nemzetgyűlés 247 tagját. Jellemző a feszült belpolitikai helyzetre Costa Go­mes köztársasági elnök megál­lapítása, aki néhány nappal a választások előtt kijelentette: „kiszámíthatatlan a választások hordereje és társadalmi hatá­sa“. A választási előkészületek fi­nisében felfokozódtak a kom- munistael lenes provokációk, s ebbe — mint ismeretes — be­segítettek a szélsőbaloldali ele­mek is. A politikai élet törvé­nyei szerint a jobboldali és szélsőbaloldali elemek lényegé­ben egy gyékényen árulnak. Nemcsak támadták a Portugál Kommunista Pártot, hanem a PKP nevével álcázva reakciós tevékenységüket, szélsőséges akciókra hívták fel a válasz­tókat. Többek között arra szólí­tották fel a kommunistákat, hogy április 25-én az elsők kö­zött szavazzanak, s aztán ro­hambrigádokat alakítva támad­ják meg a többi párt szavazóit. Jellemző egyébként a válasz­tási előkészületekre, hogy az egyház is elkötelezte magát, sőt a Vatikán sem maradt néma. Egyaránt megtiltották a hívők­nek, hogy olyan pártra szavaz­zanak, amelyeknek „bevallott, vagy be nem vallott ideológiája összeegyeztethetetlen az ember és a világ evangéliumon alapu­ló felfogásával“. A kórusból nem hiányzott a szélsőjobb hangja sem. Galvao de Meló tábornok, akinek aktív szerepe volt a szeptember 28-1 állam­csínykísérletben, kijelentette: „szívvel-lélekkel" újabb pucs­csot szervezne annak érdeké­ben, hogy „a kommunizmus ne jusson be Portugáliába“. Közben, a választások előes­téjén napvilágot látott az a jelentés is, melyet a Fegyveres Erők Mozgalma vizsgáló bizott­sága dolgozott ki a március 11-i államcsíny előkészítéséről. A tízoldalas jelentés szerint a szervezkedés még januárban dokumentumot, melyben köte­lezte magát az MTA által ki­dolgozott alapelvek érvényesí­tésére az új alkotmány kidol­gozásához. A következetesen baloldali erőket, a Portugál Kommunista Párt, az MDP— CDE (a Portugál Demokratikus Mozgalom), valamint — bizo­nyos fenntartásokkal — a szo­cialista pártból kivált Szocia­VÁLASZTÁSOK ELŐTT kezdődött, amikor nyilvánvaló­vá vált, hogy a köztársasági el­nököt a Fegyveres Erők Moz­galma jelöli,. s így megdőlt Spinolának az a reménye, hogy ismét a bársonyszékbe kerül­jön. Nem véletlen egyébként az sem, hogy a kommunista képviselők mellett Gomes köz- társasági elnök, Goncalves mi­niszterelnök s más portugál vezetők is a feketelistán szere­peltek. A jelentés éppúgy, mint a vá­lasztási előkészületek szélsősé­ges eseményei sürgető szükség- szerűségként vetik fel a nép­tömegek összefogásának erősí­tését, megfelelő intézkedések meghozatalát a demokrácia vé­delmében, továbbá a hadsereg megtisztítását az ellenséges ele­mektől, s nem utolsósorban a tömegek felvilágosítását. Ez utóbbira annál nagyobb szük­ség van, mivel a közel félszáza­dos fasiszta elnyomás mélyen beívódott a felvilágosulatlan tö­megek gondolkodásába, s a jobboldal ezt maximális mérték­ben Igyekszik a maga javára kihasználni. Tizenkét párt indul az alkot- mányoző nemzetgyűlési válasz­tásokon. Ebből hat aláírta azt a lista Népfront és a baloldali szocialista mozgalom képviseli. Mellettük a választásokon részt vevő legjelentősebb két erő a Portugál Szocialista Párt és a Demokratikus Néppárt. A forradalmi fejlődés egyik fő veszélye a Demokratikus Néppárt, mely a reakciós ele­mek gyűjtőhelyévé vált, s bár tagja az Ideiglenes kormány­nak, akcióival a kabinet ellen dolgozik. A szocialista párt is többször célba vette az MFA-t és a PKP-t, s abban reményke­dik, hogy a választáson meg­erősödve ellensúlyozhatja majd a kommunisták jobb szervezett­ségét, s akkor — ahogy Rodol- fo Crespo, a párt vezetőségi tagja mondta a napokban — az MFA „átnyergel“ majd a kommunistákról a szocialisták­ra. Bár a mostani választások­nak nincs különösebb tétje, hisz az alkotmányozó nemzet­gyűlés nem hatalmi szerv, s szerepe, hatásköre rendkívül korlátozott, mégis nagy hatás­sal lehet a továbbhaladást il­letően. Elsősorban a politikai erők megoszlásáról ad majd képet, s ez az ősszel esedékes törvényhozó nemzetgyűlés meg­választása szempontjából sem mellékes. Az események szempontjából nagy hordereje van annak, hogy a Fegyveres Erők Mozgal­ma az alkotmánypaktumban le­szögezte az alkotmányozó nem­zetgyűlés által kidolgozandó 3—5 évre szóló alkotmány alapelveit. Ebben hangsúlyozza „a szocialisztikus fejlődés“ szükségszerűségét és ennek összeegyeztetését a „politikai pluralizmussal“. Leszögezi, hogy Portugália legfőbb hatal­mi' szervei: a köztársasági el­nök, az MFA legfelsőbb forra­dalmi tanácsa, a kormány, az MFA 240 tagú közgyűlése (eb­ben március óta a tisztek mel­lett az őrmesterek is helyet kaptak), valamint a törvény­hozó nemzetgyűlés. Az a tény, hogy az MFA leg­felsőbb forradalmi tanácsa ha­tározza meg a bel- és külpoli­tikát, a portugál politikai aré­nában az egyetlen biztosítéka ma a demokratikus fejlődés­nek. Ebben a fejlődésben nagy szerepet játszik a kormány egy hete hozott államosítási intéz­kedése, valamint a földreform meggyorsítása. „Meg akarjuk erősíteni a demokráciát Portu­gáliában és — hosszabb átme­neti időszak után — végül is a szocializmus útjára akarunk lépni“. így jellemezte Goncalves miniszterelnök a kormány álla­mosítási intézkedéseit. Cgy évvel a fasiszta rend­^ szer megdöntése után Portugália viharos tavasza csak megerősíti, hogy a forradalmi fejlődésért vívott harc új sza­kasza kezdődik... FŐNÖD ZOLTÁN Fejlődő kapcsolatok A usztr i a k ül ügy mi a i sz t er é-­' ' nek jelenlegi, első hiva­talos látogatása hazánkban a figyelem előterébe állítja szom­szédos országaink kölcsönös kapcsolatainak eddigi fejlődé­sét, az együttműködés elmélyí­tésének és szilárdításának le­hetőségeit. Csehszlovákia a második vi­lágháború után, 1946. április 23-án az elsők között isimerte el a független Ausztriát és kormányát. Röviddel ezután helyreállítottuk országaink dip­lomáciai kapcsolatait, amelyek a háború alatt megszakadtak. Az Ausztria felszabadulása óta eltelt 30 esztendő folyamán or­szágaink kapcsolatai bonyolult fejlődésen mentek át. A cseh­szlovák—osztrák kapcsolatok történetében határkő volt az. 1955 májusában aláírt Osztrák Államszerződés, amely meghir­dette Ausztria örökös semleges­ségét. Hazánk az első államok között még ugyanazon év au­gusztusában elismerte e szerző* dóst, és ezzel kinyilvánította akaratát a közép-európai békés feltételek megteremtésére és a jószomszédi kapcsolatok kiépí­tésére Ausztriával. Hazánk az elmúlt évtizedek folyamán mindig kitartóan ar­ra törekedett, hogy tekintet nélkül államaink különböző társadalmi-politikai rendszeré­re, gyümölcsöző jószomszédi együttműködést alakítson ki Ausztriával. Ez a törekvés azon­ban hosszú éveken át nem ta­lált megfelelő visszhangra az osztrák vezető körök részéről. 1948-tól csaknem a 60-as évek közepéig állandó uszítások, kü­lönféle hecckampányok kiindu­lópontja volt Ausztria, s e tá­madások éle hazánk társadalmi rendszere ellen irányult. Az 1965—1968 közötti rövid idő­szakban bizonyos mértékig csökkentek e támadások, de 1968 augusztusa után újult erő­vel lángoltak fel. Az osztrák állam ebben az időszakban po­litikai menedéket adott a szö­kevény csehszlovák állampol­gároknak és több ezer személy számára lehetővé tette más nyugati országokba való eniig- rállást. Az utóbbi években fokozatos javulás következett be orszá­gaink kölcsönös kapcsolataiban. Ehhez nagymértékben hozzájá­rullak a két ország külügymi­nisztereinek találkozói. A tár­gyalások eredményeképpen 1973 végén két jelentős szerző­dést írtak alá — az államha­tárokról, és a közös határon le­zajló események kivizsgálásá­ról. A két ország kapcsolatai rendezésének útjából az utolsó akadályt hárította el Bohuslav Chfioupek külügyminiszterünk múlt év decemberi első hivata­los látogatása Bécsben. Az osztrák vezetőkkel folytatott sikeres tárgyalásai után cseh­szlovák—osztrák szerződést ír­tak alá a pénzügyi és vagyon­jogi kérdések rendezéséről. Ezt kővetően az idei év első heté­ben országaink diplomáciai képviseletét kölcsönösen nagy­követségi szintre emelték. A politikai téren kedvezőtlen kapcsolatok előző időszaka gyakorlatilag alig hatott ki or­szágaink gazdasági kapcsolatai­ra, amelyek élénkek és növek­vő Irányzatúak. E kapcsolatok alapját az 1972-ben megkötött hosszú tartamra szóló kereske­delmi egyezmény és árucsere­forgalmi jegyzőkönyv, valamint az 1972-től érvénybe lépett fi­zetési egyezmény, továbbá az 1971-ben aláírt gazdasági és Ipari együttműködési egyez­mény alkotja. Ausztria már hosszabb ideje az NSZK után hazánk második legnagyobb nyugati kereskedel­mi partnere. Hazánk mindig támogatta és támogatja Ausztria semlegessé­gének, a katonai tömbökön va­ló kívül maradásának politiká­ját. Dr. Bielka osztrák külügy­miniszter látogatása, a cseh­szlovák vezetőkkel folytatott megbeszélései várhatóan jelen­tős mértékben elősegítik a csehszlovák—osztrák kapcsola­tok pozitív fejlődését. fi. /• PROVOKÁL A REAKCIÓ EGYÜTT, A KÖZÖS ELLENSÉG ELLEN Moszkva — Moszkvában újabb okmányok kerültek nyilvános­ságra arról, hogy a második világháború alatt szovjet terü­leten mikor és hol állítottak fel külföldi katonai alakulato­kat. Az SZKP Központi Bizottsá­gának elméleti folyóirata, a Kommunyiszt 6. számában kö­zölte az állami honvédelmi bi­zottság Sztálin aláírásával el­látott rendeletet az I. csehszlo­vák gyalogosdandár megalakí­tásáról, ugyancsak közölte a Normandia francia repülőezred, valamint lengyel és más kato­nai egységek felállításának ok­mányait. A Szovjetunió már 1941-től segítséget nyújtott külföldi ka­tonai alakulatok szovjet terüle­ten történő [elállításához, amely alakulatok a későbbiekben a Vörös Hadsereggel együtt küz­döttek a közös ellenség ellen. 1941 decemberében megkezd­Kommentárunk ték egy csehszlovák gyalogos­zászlóalj, majd utána néhány más csehszlovák katonai egy­ség felállítását. A Vörös Hadsereg parancs­noksága és a „Harcoló Francia- ország“ közötti megállapodás értelmében 1942 ben felállítot­tak egy francia repülőrajt, majd 1943-ban a Normandia francia repülőezredet. 1943 tavaszán a Lengyel Ha­zafiak Szövetsége kérte a szov­jet kormányt, hogy nyújtson segítséget egy lengyel hadosz­tály felállításában. A kérésnek eleget tettek és 1943 májusá­ban meg is kezdték az I. len­gyel hadosztály felállítását. 1943—44-ben román hadifog­lyokból megalakították a Vladi- mirescu nevét viselő I. román gyalogoshadosztályt. 1943. no­vemberétől, jugoszláv partizá­nok kérésére, jugoszláv katonai egységeket kezdtek szervezni a Szovjetunió területén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom