Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-23 / 95. szám, szerda
Washingtoni kompromisszum A BÉKE-VIL ÁGTAN ÁCS FELHÍVÁSA Harcot indítani az enyhülés ellenségeinek teljes elszigetelésére A Béke világtanács felhívással fordult a világ népeihez, hogy a békeszerető erők a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójára indítsanak of- fonzívát az enyhülés ellenségeinek leleplezésére és teljes el-' szigetelésére. A felhívás a fasizmus erői felett aratott győzelem jelentőségét méltatva megállapítja: a népek áldozatvállalása nem volt hiábavaló, mert a győzelem lehetővé telte, hogy újabb sikereket érjenek el a béke védelmében, a demokrácia fejlesztésében és a társadalmi fejlődésben. A Béke-világtanács a továbbiakban felhívja a világ népeit, tegyék az enyhülés folyamatát visszafordíthatatlanná és terjesszék ki az összes országra, valamennyi kontinensre, a politikai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhüléssel. Tefőzik a választási kampány 1 Lisszabon — Portugáliában végéhez közeledik a választási kampány. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága hétfőn este közzétett határozatában ismét leszögezte: Mindent megtesz azért, hogy a portugálok április 25-én szabadon gyakorolhassák alapvető jogukat. A párt felszólította aktivistáit, hogy hiúsítsák meg egyes ellenforradalmi provokátor csoportok rendbontó, za- vartkeltő kísérleteit. A párt fel. szólította tagjait és szimpatizánsait, hogy azokon a vidékeken is biztosítsák a választások zavartalan lebonyolítását, amelyeken megakadályozták a Portugál Kommunista Pártot és a többi demokratikus erőt politikai munkájának szabad kifejtésében. A guimaraes-1 és portói incidensek után hétfőn más helységekből is érkezett hír arról, hogy jobboldaliak megtámadtak és bántalmaztak kommunistákat és más baloldaliakat. „A Fegyveres Erők Mozgalmának (MFA) politikai felvilágosító kampányában bebizonyosodott, hogy az ország sok vidékének lakossága nem rendelkezik azokkal a minimális lehetőségekkel sem, amelyek szükségesek volnának ahhoz, hogy az emberek eldöntsék, melyik párt javaslata felel meg leginkább várakozásuknak és ki képviseli legjobban a nemzet érdekeit“ — írja az O Seculo című lisszaboni lap kedd reggeli száma. Súlyos incidens Athénban Athén — Súlyos incidensbe torkollott hétfőn este az Athénban megrendezett nagy tüntetés. Félmilliós tömegből több ezren az amerikai nagykövetség épülete elé vonultak és egyes csoportok összecsaptak a kivezényelt rendőrséggel A hatóságok az incidensért — amelynek során 15-en megsebesültek és 16 személyt letartóztattak — szélsőbaloldali csoportokra hárítják a felelősséget. A békés tüntetést megzavaró maoista csoportok bezúzták a követségi épület ablakait, majd áthatoltak a kertije és a földszinti helyiségekbe. Miután a rohamrendőrök könnygázzal szétoszlatták a tömeget, fiatalok csoportjai barikádokat emeltek az athéni Alkotmány-téren. A rendőrség lezárta a környéket, a város központjában megbénult a forgalom. Végül több órás csata után a tüntetők visszavonultak és a rend helyreállt. A tüntetést az 1967. április 21-i katonai puccs évfordulója alkalmából rendeziték, elítélve az akkor hatalomra jutott szélsőjobboldali junta bűntetteit, valamint az azóta megbukott rezsimnek nyújtott amerikai támogatást. Szikkim a 22. állam lesz Űf-Delhi — Az indiai kormány alkotmánymódosító törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé. A módosítás elfogadása esetén Szikkim India 22. államává válik. A kormány a törvényjavaslatot egy héttel azután terjesztette a törvényhozás elé, hogy Szikkim választásra jogosult állampolgárai túlnyomó többséggel az Indiához csatlakozás mellett és Namgyal maharadzsa 11 éve tartó uralkodásának folytatása ellen szavaztak. Washington — Az amerikai képviselőház megajánlási bizottsága Weyand tábornok, vezérkari főnök és Kissinger külügyminiszter meghallgatása után, hétfőn este jóváhagyott egy kompromisszumos javaslatot, amely 165 millió dollár katonai és 165 millió dollár gazdasági segélyt helyez kilátásba Saigon számára. A kongresszus vezetői azonban azonnal világossá tették, hogy csupán üres gesztusról van szó, ugyanis — mint hangsúlyozták — a „segélycsomag“ katonai részének nincs esélye jóváhagyásra a szenátus, illetve a képviselőház teljes ülésén. A megajánlási bizottság előtt Weyand, az amerikai szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke és Kissinger külügyminiszter egyaránt világossá tette, hogy Thieu lemondása már „elkésett“ ahhoz, hogy befolyásolhatná a háború végső kimenetelét. Weyand ezúttal először elismerte, hogy a saigoni rezsim katonai helyzete „gyakorlatilag reménytelen“. Arra a kérdésre, vajon a saigoni rezsim ellenőrzése alatt maradt területek „katonailag megvéd- hetők-e“ Weyand így válaszolt: „Nem, kétlem, hogy akár újabb katonai segéllyel is stabilizálhatnánk a helyzetet“. Amikor végül a tábornokot megkérdezték, hogy mikor következhet be a saigoni rezsim teljes katonai összeomlása, Weyand így felelt: „Ha röviden akarok válaszolni — napokon belül“. Kissinger sem volt hajlandó ennél hosszabb jövőt jósolni a saigoni rezsimnek. A segély „alátámasztására“ felhozott érveiből kitűnt, hogy voltaképpen olyan gesztushoz kéri a kongresszus együttműködését, amellyel „ellenőrzött körülmények között történő rendezésről“ szóló tárgyalások megindítását reméli „ösztönözni“. Kissinger és Weyand egyaránt azt a benyomást hagyta a törvényhozókban, hogy Thieu „túlságosan későn történt távozása“ után a választási lehetőségek leszűkültek a saigoni rezsim végső és nagyon közeli teljes katonai vereségére, vagy tárgyalások útján történő „rendezett“ kapitulációjára, ami lehetővé tenné a Dél-Vielnam- ban lévő amerikaiak „biztonságos evakuálását“. Washington hivatalosan tagadja, hogy „közvetlen nyomást“ gyakorolt volna Thieura, de nem hivatalosan amerikai kormánytisztviselők elismerik: Világosan Saigon értésére adták, hogy az USA immár nem támogatja többé Thieut, s így — legfőbb támaszának kiesésével — tarthatatlanná vált a saigoni diktátor helyzete. Ford elnök időszerű nemzetközi kérdésekről Ford amerikai elnök a CBS televízióhálózat vezető munkatársaival folytatott egyórás beszélgetése során, hétfőn este kijelentette, hogy „én személyesen nem kértem fel Thieu elnököt Lemondásra“, de nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy — mint mondotta — „mások talán folytattak ;iyen értelmű beszélgetést“ a hétfőn reggel lemondott saigoni diktátorral. Thieunak lemondási beszédő- ben elhangzott vádjaira Ford elnök csupán közvetve válaszolt. Thieut csupán a visszavonulás elsietett elrendeléséért és „rossz, kaotikus végrehajtásáért“ hibáztatta, amiért a katonai segély megtagadásával „kételyeket támasztott Thieu- ban“, továbbá, amiért a kongresszus 1973. augusztusi határozatával „sajnos megfosztotta az elnököt attól a lehetőségtől, hogy katonai erőt vegyen igénybe a tűzszüneti egyezmény bet art á sán a k kikényszerítéséire“. Mindazonáltal a továbbiakban Ford hangoztatta, hogy az 1976- os elnökválasztási hadjáratban „nem kívánom választási kérdéssé tenni Vietnamot, s nem fogok ujjal mutogatni azo>kra, akik magánvéleményem szerint a problémát előidézték“. Ami a jövő évi elnökválasztásokat illeti, a beszélgetés folyamán Ford azt a benyomást keltette, hogy elnökjelölt! fellép ésér e vona tk o zó szá n d é k a „továbbra is fennáll“ ugyan, de elhatározása még távolról sem végleges. Kissinger külügyminiszter legutóbbi közel-keleti tárgyalásainak kudarcáról szólva Ford kifejtette, hogy a „nagyon súlyos csalódás után, legalábbis elvben, elköteleztük magunkat arra, hogy Genfbe megyünk, de közben folytatjuk közel-keleti politikánk felülvizsgálatát“. Elismerte, hogy a palesztin kérdés „szükségképpen az átfogó rendezés részét alkotja“. Kitérően válaszolt arra a kér- désra, mit tenne, ha egy közel-keleti szovjet—amerikai békefenntartó erő létrehozásának vagy újabb háború kirobbantásának eshetősége között kellene választania. „Mi békét akarunk a Közel-Keleten és úgy gondolom, hogy a Szovjetunió is békét akar" — mondotta. Kommentárunk A maoisták gazdaságpoliti- kájúban bekövetkezett gyökeres változások, amelyek veszélybe sodorták Kína szocialista vívmányait, annak a következményei voltak, hogy a pekingi vezetőség eltért a marxizmus—leninizmus alapelvétől. A szocializmus elemeinek következetes erősítése helyett — különösen a „nagy ugrás“ korszaka óta — szakítottak az igazi szocializmussal és nacionalista jellegű kalandor kampányok hálójába sodorták az országot. A maóisták elősorban a szocialista termelés fő célját, azaz a dolgozók életszínvonalának állandó emelését vetették el. Míg a Kínai Kommunista Párt 1956. évi VIII. kongresz- szusa még ki is domborította, hogy a nép anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítése a kommunisták legfontosabb feladata, később ez feledésbe merült. „A forradalom legfőbb célja az osztályok és az osztályharc megszüntetése az egész világon, nem pedig a személyiség életének javítása“, hangoztatták a maóisták (a „Csen Jün száz vétke Mao Ce-tung eszméi ellen“ című brosúrából). Mao Ce-tung a szocialista termelés fő céljával szembeállítja azt a hegemonisztikus elgondolást, amelyet „a hatalmas és virágzó Kína megteremtésének“ frázisaival lepleznek, és amely, nek küldetése „nagy hozzájárulás a világtörténelemhez“. E hangzatos szavak mögött a valóságban a kínai vezetőknek az a törekvése rejlik, hogy mili- tarizálják az országot, a lehető legrövidebb időn belül mindenáron olyan katonai-ipari komplexumot hozzanalc létre, amelyre támaszkodva világurulmezőgazdaságból, adók, gyűjtések, felvásárlások formájában. Kmellett a kínai falut felszólítják, hogy „támaszkodjék saját erőire“, és „mit sem kérve többet adjon az államnak“. A MAÓIZMUS GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK ÁRTALMASSÁGA műk megvalósítására törekedhetnek. Kína műszaki-gazdasági és kulturális elmaradottságának viszonyai között a militarizálás nagyfokú ütemét a tartalékok totális mozgósításával érik el, természetesen a polgári iparágak rovására és arányos fejlesztésük kárára, a dolgozók életszínvonalának süllyedése árán. Hasonló gazdaságpolitika okozta az ipar két szektorra — katonai és polgári szektorra osztódását, emellett az utóbbi a donor, az ellátó szerepét tölti be, minduntalan eszközökkel és szakképzett káderekkel látja el a hadiipart. Ilyen „segédszerepet“ játszik a kínai mezőgazdaság is, bár a maóistá gazdasági sémának megfelelően a „népgazdaság alapjának“ a szerepét kell betöltenie A maóisták a gyakorlatban ebből a képletből azt a „jogot“ vezetik le. hogy nemcsak az egész többletterméket, hanem a szükséges termék jelentős részét Is kisajtolják a A maóista típusú mezőgazda- sági termelés mintaképe a dacs- zsaji termelőbrigád, amelynek vezetősége, tekintet nélkül a rendkívül nehéz gazdasági viszonyokra, egyetlen egyszer sem fordult segítségért az államhoz és a termelés jelentős részét lelkiismeretesen átadta az államnak. A maóista állam éppen ezért igyekszik olyan rendet bevezetni a kínai falvakban, mint amilyen a dacs zsaji brigádban honol. A szocialista termelés eltorzított céljai, valamint komoly erőforrások összpontosítása a hadiipari komplexum fejlesztésére azzal a következménnyel járt, hogy Kínában lefékeződött a bővített újratermelés egész folyamata. A termelés növekedése aritmikus. ingatag jellegű. Hiányoznak a népgazdasági távlati tervek. Az irányítás területén egyidejűleg hatnak centrifugális és centripetális erők. A hadiipari komplexum övezetében szigorúan központosított az irányítás, ugyanakkor a helyi irányítású vállalatokat minrlenben magukra hagyják, de fizetniük kell az adót és befizetniük hasznukat az államnak. Az újratermelés folyamata Kínában a dolgozók elemi szükségleteit sem biztosító izom- munka-rá)ordítás pótlása alapján valósul meg. A gazdasági alap viszonyaira is kihát az, hogy a maóisták hátat fordítanak az ország szocialista fejlesztése alapelveinek. Az állami tulajdon elveszíti szocialista vonásait, miután „kincstári“, „államosított“ tulajdonként elkülönül. A munkásosztály és a parasztság elidegenedik az irányító funkcióktól, a szakszervezeti szervek pedig elvesztik azt a lehetőséget, hogy befolyásolják a jövedelem elosztásának rendszerét. A gazdaság mesterséges tagolása olyan szektorokra, amelyek mindegyike az újratermelés külön sémái szerint fejlődik, gátolja az arányos tervszerű fejlesztést. A kínai dolgozók munkája mindinkább az „éhség-fegyelemre“, „gazdasági terrorizmusra“ épülő kény szermunka válfajává lesz. Végül határozottan állíthatjuk, hogy a maóizmus gazdaságpolitikája nemcsak a termelőerők helyzetére és fejlődésének jellegére hat rombolóan, hanem reálisan veszélyeztetve a szocializmus ügyét Kínában, a termelési viszonyok szocialista alapjait is aláássa. J. KONOVALOV professzor, a közgazdaságtudományok doktora (APN) A HARRIS közvéleménykuta- tó intézet hétfőn közzétett jelentése szerint az 1976-os amerikai elnökválasztásokon számításba jöhető jelöltek népszerűségi listát magasan Edward Kennedy demokrata párti szenátor vezeti, megelőzve Ford elnököt. Támogatóinak legnagyobb része a 30 éven aluli, illetve a színes bőrű lakosság köréből kerül ki. Ford elnök azonos helyen áll Muskie és jackson szenátorokkal. A PERINGEM hivatalos látogatáson tartózkodó Tindemans belga miniszterelnök kedden munkaebéden látta vendégül a közös piaci tagállamok Kínában akkreditált nagyköveteit. 47 ORSZÁG mintegy 3000 atomszakértőjének részvételével hétfőn Párizsban megnyílt az első európai nukleáris konferencia, az ötnapos tanácskozás során mintegy 360 előadást hallgatnak meg a résztvevők, elsősorban az energiaszükségletek, a környezetvédelem, a biztonsági intézkedések témaköréből. 12 MILLIÓ olasE munkás vett részt a keddre meghirdetett országos általános sztrájkban. amelyet tiltakozásul szánnak a közelmúlt fasiszta provokációk miatt, továbbá nyomatékül a dolgozók gazdasági követeléseinek alátámasztására. 1975 folyamán rekordmennyiségű nemzetközi tudományos értekezletet és találkozót tartanak Japán nagyvárosaiban. Ezeken a találkozókon összesen körülbelül tízezer külföldi tudós és szakértő lesz jelen. Külön csúcsot jelent majd a kilencedik ol a j -világ kongresz- szus, amelyre 3500 vendéget várnak a világ minden tájáról. A SZOVJET kormány meghívására ma hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezik Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. MIHAIL LESZECSKO, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese hétfőn este fogadta. Rudolf RohlíCek csehszlovák miniszterelnök-helyettest és szívélyes baráti beszél- ' getést folytatott vele. Ciprusról Bécsben Nicosia — Glavkosz Kiért- desz, a ciprusi képviselőház elnöke kijelentette, hogy a ciprusi görög és török közösség képviselői között április 28-án Bécsben kezdődő politikai tárgyalásokon ő vezeti a görög küldöttséget. Megerősítette, hogy a hónap elején az ellene intézett sajtótámadások nyomán fontolóra vette ennek a megbízatásnak a visszautasítását, da mivel Makariosz elnök ismételten támogatásáról biztosította, módosította álláspontját. Kleridesz hangsúlyozta, hogy a rendezés keresésénél a ciprusi kérdésről hozott ENSZ-ha- tározatokból kell kiindulni. „Ha mindkét fél mereven ragaszkodik saját elgondolásához, a tárgyalások rövid Időn belül zsákutcába juthatnak“ — mondotta Kleridesz, majd kijelentette, hogy az athéni kormány a ciprusi kérdés tárgyalásos rendezését támogatja. Ismét elhalasztották Kissinger körútját Washington — Henry Kissinger amerikai külügyminiszter ismét elhalasztotta latin-amerikai körútját. Az erről szóló, hétfőn este nyilvánosságra hozott külügyminisztériumi közlemény Kissinger döntését azzal indokolta, hogy „az indokínai fejlemények nem várt gyorsasággal haladnak“. Az amerikai külügyminiszter szerdán indult volna latin-amerikai kőrútjára, amelynek során három országot, Argentínát, Brazíliát és Venezuelát kereste volna fel. Geráld Ford amerikai elnök személyesen szólította fel külügyminiszterét, hogy az indokínai helyzet miatt maradjon Washingtonban.
