Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-22 / 94. szám, kedd

MÜVE ÉL ÉS ÉLNI FOG

Vasil Bil’ak elvtárs beszéde

Százöt évvel ezelőtt Szim- birszk városában, Oroszország mélyén — ahogy ezt a tájat maga Vlagyimir lljics Lenin nevezte — megszületett az az ember, ákinek műve megrengette az egész régi világot, és megteremtette az új világ alapjait.

Ebben az évben az egész haladó világ V. I. Lenin születésének évfordulójáról a Szovjetunió fasizmus felett aratott történelmi győzelme 30. évfordulójának előestéjén emlékezik meg. Számunkra ez a győzelem annyival is jelentékenyebb, mivel egyidejűleg a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca betetőzését, hazánk felszabadulását, a nemzeti szabadság és az állami önállóság felújítását, az új szocialista élet építésének kezdetét jelenti.

Leninről sokat írtak és beszéltek, ezerféleképpen ábrázolták, de nagyságát végtelenül nehéz a maga teljes egészében és sokoldalúságában ábrázolni és pontos képet kialakítani a jelenkor hatalmas jelenségéről. Olyan ember volt, aki túlnőtt saját hazája keretein és betöltötte az egész világot. Művének nagysága évről évre, hónapról hónapra, napról napra nő és erősbödik, úgy, ahogy nő és erősbödik a szocializmus, a haladás és a béke ügye. Lenin lett valamennyi kizsákmányolt, elnyomott jelképe, mindazoké, akik célként tűzték ki az új társadalmi rend építését.

Lenin nagysága nemcsak abban rejlik, hogy összegezte az emberiség által felhalmozott világtörténelmi igazságokat, hanem hogy az imperializmus feltételei között továbbfejlesztette Marx Károly és Engels Frigyes tanait, s képes volt ezeket a gyakorlatban zseniálisan megvalósítani.

Azzal, hogy Lenin olyan típusú pártot alapított, amely arra tanította a proletariátust, hogy ne alázkodjék meg, ne kérjen, hanem vegye el a hatalmat a kizsákmányolóktól és adja át a kizsákmányoltaknak, megteremtette a feltételeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméhez, ami nemcsak az első proletár állam megalakulását jelentette, hanem mélyrehatóan érintette magát az imperialista világ alapjait Is.

Büszkeség és boldogság tölt el bennünket, hogy mi, csehszlovákiai kommunisták, a munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség és fiatal nemzedékünk is megvalósíthatja hazánkban a lenini életmű nagy eszmei hagyatékát, amelyhez hűek voltunk és maradunk.

A leninizmus ereje olyan nagy és legyőző, hogy még azok sem mernek nyíltan fellépni Lenin ellen, akik harcolnak a leninizmus ellen. Ezért csak kiszakítanak Lenin műveiből egy-egy idézetet, azt kiforgatják és forradalmi frazeológiával leplezik a Lenin elleni harcot. Hogy milyen módszereket alkalmaznak a tömegek megtévesztésére, arról elegendő példa van a közelmúlt hazai eseményeiből.

Lenin műve azonban az ellenfelek, a burzsoá és a kispolgári ideológusok ellenére is él és győzedelmeskedik. A világon nem volt és nincs olyan ember, akinek műve úgy elterjedt volna, mint Vlagyimir lljics Leniné. Művei több mint 60 országban 125 nyelven, sok százmilliós példányban jelentek meg. Már ez a tény is bizonyítja, milyen érdeklődést tanúsít az egész emberiség Lenin eszméi iránt, hogy milyen hatással vannak Lenin eszméi az emberi életre és tevékenységre. Olvassák minden országban, s minden világrészben a műveiből tanulnak élni és harcolni.

Korunk történelme a lenini eszmék megvalósításának időszaka az emberi tevékenység minden ágában, a közgazdaság, bán, a politikában, a tudományban. A reális szocializmus, a kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak tapasztalatai igazolták a marxista—leninista tanok nemzetközi jelentőségét és érvényét.

Lenin műve azért élő, mert szüntelenül a forradalmi harc tapasztalataival bővül. Tudományosan indokolt és igaz választ ad korunk legégetőbb kérdéseire, és kifejezi a dolgozók legsajátabb létérdekeit. A forradalmi világmozgalom tapasztalatainak általánosítása, s ezért a marxista—leninista pártok elismerik, hogy minden országra általános érvényű. Számunkra, akik közvetlenül építjük az úl szocialista társadalmat, V. I. Lenin neve nemcsak emlék, amely a szívünkben él. Megnyilvánul a mindennapi gyakorlatban, a leninizmus elveinek megvalósításában, a társadalmi élet minden területén és abban a törekvésben, amelynek célja a szocializmus építése Csehszilovákiában. Él a szocialista közösség országainak tetteiben és növekvő tekintélyében. a kommunista és munkás- mozgalom fejlődésében.

„A csehek és a szlovákok sorsa és más népek sorsa is — ahogy G. Husák hangsúlyozta

V. I. Lenin születésének 100. évfordulóján, — ilyen vagy olyan módon kötődik Lenin forradalmi hagyatékához és művéhez. Népeink Leninnel lépték át újabbkor! történelmük küszöbét és a lenini eszmék jegyében írták a legújabbkori történelem legdicsőségesebb alapjait.“

Csehszlovákia Kommunista Pártjának születése, amelynek bölcsőjénél ott állt V. I. Lenin, történelmi határkövet jelentett a csehszlovák forradalmi mozgalom történetében és népeink történetében is. A munkásmozgalom élére olyan politikai erő került, amely teljes mértékben a magáénak vallotta a marxizmus—lenlnizmust, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hagyatékát.

Lenin műve kimeríthetetlen forrássá, iránytűvé vált, amely irányította és irányítja a csehszlovák forradalmárokat, amely segítette őket, hogy helyesen tájékozódjanak a bonyolult osz- tályharcokban.

Mindaz, amit a párt a munkásosztály és a dolgozó nép egységének megszilárdításában elért a burzsoázia és a fasizmus elleni harcban, a szocializmus alapjainak építésében, hazánkban a párt és a társadalom válságának felszámolásában, valamint azok az eredmények is, amelyeket ma a fejlett szocialista társadalom építésében elérünk, szorosan összefügg azzal, hogyan sikerült és sikerül érvényesíteni a lenini elveket a gyakorlatban.

Mindebből az következik, hogy a lenini tanok teljes mértékben érvényesek a jelenre és a jövőre is, hogy ez korunk igazsága. Éljünk és dolgozzunk úgy, hogy ezt az igazságot sem mi, sem a jövendő nemzedék soha meg ne tagadja.

Vlagyimir lljics Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy a szocializmust felépíteni sokkal nehezebb és bonyolultabb, mint vereséget mérni a burzsoáziára. Ez, ahogy mondotta, egyetlen esetben sem érhető el „egyetlen hősies nekilendüléssel, hanem megköveteli a leghossza- dalmasabb, a*" legszívósabb, a legnehezebb tömeges hősiességet és mindennapi munkát.“

E látnoki szavak időszerű, ségét a mai napig semmi sem csökkentette. Új, igazságosabb társadalmi rendet teremteni, nemcsak egyetlen országban, hanem az egész világon felszámolni az előítéleteket és szokásokat, amelyek, ahogyan Lenin mondotta, páncélinget jelentenek, nem valósítható meg egyetlen, akár a legnagyobb hősies tettel sem. Ez szervezettséget, bölcsességet, fegyelmet időt, bátorságot, türelmet és áldozatkészséget, hősiességet követel nemcsak az egyéntől, hanem a millióktól. A mindennapi munka mozaikjából, a látszólag szürke munkából születik az osztály, a nép nagy hősiessége, alakul ki a szocialista építés nagy műve. Társadalmunk nagyra értékeli az egyének és a kollektívák lelkiismeretes munkáját. „Korunk forra- dalmisága, ahogyan Husák elvtárs hangsúlyozta a CSKP novemberi plénumán, egyebek között abban rejlik, hogv kérlelhetetlen a fogyatékosságok iránt, minden iránt, ami fékezi előrehaladásunkat, mindazt,

ami új és haladó. Korunk for- radalmiságia annyit jelent, mint szocialista hazafiasság és proletár internacionalizmus, mint harcos, alkotó és nagymértékben aktív közeledés pártunk politikájának megvalósítása felé, azzal a tudattal, hogy munkánkkal erősítjük a szó- cialista közösséget, és hozzájárulunk a kommunizmus győzelméhez az egész világon.“

A szocialista és kommunista építésnek a Szovjetunióban, nálunk és más szocialista országokban szerzett tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a szocializmus építése nemzetközi jellegű. Annak ellenére, hogy néhány sajátosság történelmileg kialakult, fő vonásait olyan általános törvény- szerűségek határozzák meg, amelyek minden szocialista országban megnyilvánulnak.

A szocialista építés általános törvényszerűségeinek bármilyen tagadása, a szovjet tapasztalatok vagy a szocializmust építő más országok tapasztalatainak elutasítása és lebecsülése, a történelmi és a nemzeti sajátosságok túlértékelése, új modellek kigondolása árt az egyes országoknak és az egész szocialista közösségnek is. E lenini alapelvek tagadása lett a jobboldali opportunisták és re- vizionisták legfőbb fegyvere, ahogyan annak a közelmúltban hazánkban tanúi voltunk.

A Tanulságok című pártdoku- mentum helyesen hangsúlyozta, a jobboldal és az antiszocialista erők ellenforradalmi céljaik elérése érdekében rendkívüli hangsúlyt helyeztek arra, hogy kétségbe vonják a párt és a munkásosztály vezető szerepét, támadták a párt és a nép egységét, a népgazdaság központi tervirányításának elvét, a szocialista állam alapjait, a szocialista közösség országainak egységét, különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a szovjet néphez fűződő szövetséget és barátságot. Ezzel a jobboldal támadást intézett a forradalmi harc lenini értelmezése és általában a szocializmus alapelvei ellen.

A jobboldali opportunisták azért, hogy megtévesszék a dolgozó tömegeket, tudatosan felnagyították azokat a fogyatékosságokat és tévedéseket, amelyeket egy társadalom, amely még ismeretlen úton haladt, elkövetett. Olyan téves nézeteket hangoztattak, mintha a hibák a szocializmusnak, mint társadalmi rendszernek a saját termékei lennének.

A jobboldali opportunistáknak csak rövid időre sikerült túlsúlyba kerülniük a párt és a társadalom tudatában. És a következmény? Bomlás, amely elharapódzott a politikai és a közélet valamennyi területén, az ökonomikában, az ideológiában és a külpolitikában is. A jobboldali opportunisták és a legreakciósabb erők tömörülése ellenforradalmi helyzetet idézett elő, s népeinket a polgár- háború szélére vezette.

Sokan azok közül, akik teljes mértékben felelősek az ellenforradalmi helyzet kialakulásáért, kihasználják pártunk jelenlegi vezetőségének nagylelkűségét és abban bíznak, hogy a dolgozók elfelejtik felforgató tevékenységüket. Dubőek, Krie- gel, Mlynáf, Sik vagy Pelikán és Smrkovsky — ez utóbbi még halála után is — bizonyítják, hogy kit szolgáltak és kinek szolgálnak. Megkísérelik glorl- fikálni a január utáni politikát és antiszocialista, Lenin- ellenes, népellenes, ellenforradalmi tevékenységüket forradalminak akarják feltüntetni. Tragikus, de tanulságos is, hogy a tőkés külföldön keresnek segítséget, azoknál, akik ott vadul támadják a kommunizmust, és a mi renegátjain- kat a szívükre ölelték és védelmükbe veszik, mint osztály- testvéreiket.

Egyesek nyíltan megtagadják a kommunizmust és ezzel a kommunistaellenes erők javát szolgálják, mások szavakkal ugyan vállalják a szocializmust, mert az antikommunista központok az ún. szocialista ellenzék szerepével bízták meg őket,

amely mindenekelőtt a baloldali érzelmű rétegekre, az ifjúságra hivatott, hatni és sokoldalúan támogatni a reformista és revizionista tendenciákat. Ebben az esetben is igaznak bizonyult Marx mélyreható gondolata, hogy a reakció a tömegeket becsapni, és a haladó erőket megtéveszteni igyekezvén, hőssé avatja a leggyávábbat, hazafivá az elienforradalmárt, szentté a legnagyobb gazembert, szabadságharcossá a' beteges karrieristát. Ehhez mindenkor megtalálja a szükséges kosztümöt, kulisszát és frazeológiát.

Együttesen azt róják fel nekünk, hogy az ún. január utáni politikából sok minden eltűnt. Igen, felszámoltuk mindazt, ami az ellenforradalomhoz vezetett. És nem engedjük meg, hogy valaki valamikor va. lami hasonlót kíséreljen meg.

A CSKP XIV. kongresszusán megválasztott pártvezetőség a reális valóságból indult ki, következetesen teljesítve a kongresszus irányvonalát, megvédte a lenini eszmék érvényét és a szocialista építés általános törvényszerűségeit.

Törvényszerű, hogy pártunk, amely következetesen ragaszkodik a marxizmus—leniniz- mushoz, nagy és mindennapi gondot fordít a népgazdaság fejlődésére, az ipari, a mező- gazdasági, az építőipari, a közlekedési és egyéb feladatok teljesítéséra Ennek érdekében mozgósítja a kommunistákat az állami és a gazdasági szerveket, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat és az egész Nemzeti Frontot. Csak így biztosítható a társadalomban a sokoldalú harmonikus fejlődés, és érhető el a nép életszínvonalának és kulturális színvonalának tartós emelkedése.

Az eddigi eredmények láttatják, hogy a CSKP XIV. kongresszusának irányvonalát nemcsak teljesítik, hanem számos mutatóban túlteljesítik. Ahogyan a CSKP KB múlt évi novemberi plénuma hangsúlyozta: „Azok a sikerek, amelyeket elértünk, a CSKP Központi Bizottsága elvszerű marxista—leninista politikájának, a párt és sok ezer funkcionáriusa nagy, önfeláldozó politikai-szervező munkájának az eredményei.“

Harminc év telt el azóta, hogy a szocializmus túljutott egyetlen ország keretén. Vlagyimir lljics Lenin előre látta, hogy az orosz proletariátus ú

tját más országok dolgozói is követni fogják. Jóslata beigazolódott. A szocialista forradalom számos európai és ázsiai államban megvalósult, és a Kubában aratott győzelmével átterjedt a nyugati féltekére is. A szocialista világrendszer kialakulásával a szocializmus nemzetközi erővé vált. Ez nagy történelmi fordulatot jelentett.

Ennek történelmi jelentőségéről Leonyid lljics Brezsnyev azt mondta, hogy „úgy lépett bonyolult és viharos korszakunkba, mint valamennyi ország dolgozói és kizsákmányolt tömegei örök vágyainak megtestesítése, mint ítélet a reakció, az elnyomás és az agresszió e

rői felett, mint hatalmas támasz mindazon harcok számára, akik a szabadságért, a függetlenségért, a tartós békéért küzdenek, mint valamennyi nép jövő boldogsága reményének és szavatosságának a jelképe“. A szocialista világrend- szer megalakulása döntő mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a hidegháborút háttérbe szorította a nemzetközi feszültség enyhülése.

A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam következetesen valósítja meg a V. I. Lenin által kidolgozott szocialista békepolitikát. A kommunista párt és a szovjet állam, valamint a többi kommunista és munkáspárt és szocialista ország e politikájának köszönhető, hogy ez az elv a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb normája lett.

Annak következtében, hogy a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyai a szocializmus és a béke javára tolódtak el, szüntelenül nőtt a szocialista világrendszer súlya, tekintélye és befolyása. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, a párt Központi Bizottságának és személyesen Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának nagy erőfeszítései és a szocialista közösség országainak közös fellépése teremtették meg a feltételeket arra, hogy kifejezőbben és eredményesebben bontakozhassék ki a nemzetközi feszültség enyhülése, hogy érvényesülhessen a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Számos külpolitikai esemény, olyanok, amilyenekben az elmúlt hónapok nagyon gazdagok voltak, ismét bizonyítják, milyen nagy a Szovjetunió nemzetközi tekintélye és milyen vonzereje és jelentősége van a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán jóváhagyott békeprogramnak.

Az utóbbi időben Kína vezető képviselői különleges figyelmet szentelnek Európának. Fellépnek az európai biztonsági és együttműködési konferencia eredményes befejezése ellen. Az európai tőkésországok képviselőit óva intik a feszültség csökkennésétől azzal, hogy ez a folyamat állítólag „Nyu- gat-Európa gyengüléséhez és az erők egyensúlyának a Szovjetunió javára történő eltolódásához vezetne.“ Követelik az agresszív NATO paktum megszilárdítását, a nyugat-európai politikai-katonai szövetség megalakítását és ezzel egyidejűleg a legdurvább rágalmakkal támadják a szocialista országok közös szervezetét, a Varsói Szerződést és a KGST-t. Az, hogy Kína átmenetileg elszakadt a munkásosztály ügyéért harcoló közös fronttól, azáltal, hogy a pekingi vezetőség közvetve vagy közvetlenül azokat támogatja a nemzetközi fórumon, akik a szocializmus ellenségei, lehetetlenné teszi, hogy a világ forradalmi erői még kifejezőbb sikereket érjenek el. A többi testvérpárthoz hasonlóan a ml meggyőződésünk ís az, hogy eljön az Idő, amikor a Kínai Népköztársaság a többi szocialista országgal együtt halad a lenini úton a szocializmus győzelme felé, ami nemcsak a szocializmus és a világ haladó erői, hanem mindenekelőtt magának, a kínai népnek a javát fogja szolgálni.

A burzsoázia ma már nem tud semmiféle pozitív programot és kiutat előterjeszteni. Ez a múltban sem volt másképp. Azonban a konjunktúra időszakában terjesztette a mítoszt a „népi kapitalizmusról“, „az általános jólét országáról“ vagy a „tervszerű fejlődésről“. A jelenlegi válság mindezeket a teóriákat elsöpörte. A helyzetet szépítendő keletkeznek ugyan új ideológiai konstrukciók, de ezek hitele már erősen megrendült.

A kapitalista világ jelenlegi állapota meggyőzően leplezte le a régi rend apologétái elméletének valótlanságát. A burzsoázia mindenképpen arra törekszik, hogy felmentse az imperializmust a sok millió dolgozónak okozott szenvedés felelőssége alól. Sőt a válságért a kommunistákat és a fejlődő országokat okolják.

Ilyen helyzetben a szocialista országok és a nem szocialista országok forradalmi pártjai fokozott mértékben felelősek azért, hogy az igazságnak megfelelően Ismertessék a válság valódi okait és a nemzetközi fejlődés főbb kérdéseit. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az emberiségnek több mint a fele a háború után született, és a szocialista országokban, Csehszlovákiát is beleszámítva, ennek a nemzedéknek még nincs saját tapasztalata a kapitalizmussal és a fasizmussal kapcsolatban. Ezért olyan fontos helyesen megmagyarázná a népnek, hogy a kapitalizmus mindenkor úgy keres kiutat a válságból, hogy korlátozza a demokratikus szabadságjogokat, fasizál és háborút készít elő. Szerveznünk és irányítanunk kell a nép legszélesebb rétegeinek aktív részvételét a szociális haladásért és békéért vívott harcban.