Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-22 / 94. szám, kedd

A népek halhatatlan tanítója

Gondolatok Lenin születésének 105. évfordulója alkalmából

Százöt évvel ezelőtt született Via gylmír Iljics Lenin, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a világ első szocialista államának megalapítója, az orosz dolgozók és a nemzetközi munkásosztály vezére és szervezője, a zseniális gondolkodó és forradalmár.

V. I. Lenin elemezte a szocialista mozgalmat, általánosította az oroszországi ós az egész nemzetközi forradalmi proletariátus tapasztalatait, megértette és kifejezte korának időszerű követelményeit úgy, hogy eszméi azóta is a népek boldogságáért küzdő harcosok erős fegyvere.

V. I. Lenin arra a következtetésre jutott, hogy a munkásosztály határozza meg a kor tartalmát és fejlődésének fő irányát. Mindenkinél jobban megértette, hogy a forradalom győzelméhez, az új társadalom felépítéséhez szükség van a munkásosztály marxista elméletére épülő harcos, forradalmi pártjára. „ .. .adjatok nekünk egy forradalmárokból álló szervezetet — írta Lenin —, és kifordítjuk sarkából Oroszországot ľ (Lenin Müvei, 5. köt., 487. oldal). Megértette, hogyha az orosz proletariátus teljesíteni akarja történelmi küldetését, nevezetesen azt, hogy saját magát ós egyidejűleg minden dolgozót felszabadítson, akkor szüksége van saját, tudományos bázisra épített, valóban forradalmi pártjára. Az ilyen párt — a bolsevik párt — megalapításának és megerősítésének szentelte az életét. Kidolgozta a proletariátus forradalmi pártjáról szóló átfogó tanokat, .a párt tudományos szervezeti alapjait.

A LENINI TÍPUSÚ PÁRT TUDOMÁNYOS SZERVEZÉSI ALAPJAI

V. I. Lenin Marxnak és Engelsnek abból az alapvető téziséből indult ki, hogy nélkülözhetetlen az olyan proletár párt, amely tudja, hogy a burzsoá pártokkal szembenálló osztály pártja, s kidolgozta a munkáspárt eszmei, taktikai és szervezeti alapelveit:

1) A kommunista párt a proletariátus politikai osztály szervezete, öntudatos élcsapata.

Ebből következik, hogy a kommunista párt nem téveszthető össze az egész osztállyal. Ahhoz, hogy a párt teljesíthesse történelmi küldetését, mindenekelőtt a munkásosztály és a többi dolgozó olyan legöntudatosabb képviselőiből kell összetevődnie, akik azonosítják magukat a munkásosztály kommunista eszméivel és hajlandók a tömegek élén harcolni az eszmék gyakorlati megvalósításáért.

A kommunista párt ereje abban van, hogy tevékenységében a marxizmus—leninizmus elméletét érvényesíti, és ismeri a társadalmi fejlődés ós az osztályharc objektív törvény- szerűségeit. Tevékenységében szigorúan ragaszkodik a forradalmi elmélet ós gyakorlat egységének elvéhez. Hivatott arra, hogy a proletariátus ólén haladjon a felszabadulásért folytatott harcban, hogy erősítse a proletariátus öntudatát és annak élcsapata legyen.

2) A kommunista párt a munkás- osztálynak nemcsak öntudatos, hanem szervezett alakulata is.

A párt szervezettsége, tagjainak öntudatossága egymástól elválaszthatatlanok. A pártnak, mint élcsapatnak az öntudatossága ahogyan azt Lenin hangsúlyozta — éppen abban nyilvánul meg, hogy képes szervezni, hogy minden tag a pártszervezetek valamelyikéhez tartozik, annak vezetésével és ellenőrzése alatt dolgozik. A párt nemcsak az azonos nézeteket vallók szövetsége, hanem a közös elmélet, program, taktika és szervezet alapján azonosan cselekvők és harcolók szövetsége is. Nem csupán az azonos eszmei nézetektől erős, hanem a tagság öntudatán alapuló szervezeti egységétől és vasfegyelmétől is. Helyes működése, egysége és akcióképessége megköveteli, hogy a demokratikus centralizmus alapján épüljön fel.

3) A kommunista párt alapja és akcióképességének feltétele a tagság eszmei és szervezeti egysége.

Ez az egység megköveteli a marxizmus—leninizmus alapelvei iránti hűséget, a párt sorainak tisztaságát, a pártfegyelem megtartását, valamint azt, hogy a párt mentes legyen a frakcióktól. V. I. Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy tiszteletben kell tartani a párt egységének mindkét jellemzőjét: az eszmeit és a szervezetit is. Ha sor kerül a marxista—Íeninista eszmei alapelvek megsértésére, a pártos kötelesség parancsolja, hogy meg kell szakítani minden szervezeti kapcsolatot.

4) A kommunista párt a proletariátus politikai osztályszervez&tének legmagasabb formája.

A munkásosztály pártja azért alakul meg, hogy a mozgalom élén halad jón, irányítsa a proletariátus osztályharcát, a tömegek millióinak politikai tevékenységét és gyakorlati aktivitását a szocializmus és a kommunizmus felépítése érdekében. A kommunista párt vezetősége biztosítja a közigazgatási és a gazdasági szervek, valamint a dolgozók valamennyi szervezete tevékenységének forradalmi tartalmát és irányát.

5) A -kommunista párt az élcsapat és a dolgozó tömegek milliói kapcsolatának a megtestesítője.

Nem vezethet, ha nem áll kapcsolatban a tömegekkel, ha nem bírja ezek erkölcsi és politikai bizalmát, ha nem részesül támogatásukban. Ez a kapcsolat a párt erejének és legyőzhetetlenségének egyik fő forrása.

6) A marxista—íeninista párt megtestesíti a proletár internacionalizmust és a népek barátságát.

A kommunista párt az összes kommunistákat tömöríti, tekintet nélkül azok anyanyelvére és nemzetiségi hovatartozására. Az internacionalizmus nemcsak eszmei és politikai hitvallás, hanem a párt szervezeti felépítésének az alapja is. A párt a nemzeti elnyomás világával szembeállítja az új, jobb világot, a dolgozók egységének világát, amely egységesen lép fel a közös ellenség, a világimperializmus eilen.

AZ ELLENSÉG NEM VÁLOGAT

Ha tanulmányozzuk a marxista—Íeninista pártok fejlődéstörténetét és történelmét, láthatjuk, hogy a munkásosztály és a dolgozók javát szolgáló tevékenységüket peremjelenségként kísérik a különféle burzsoá teoretikusok, revizionisták és opportunisták olyan erőfeszítései, melyek a pártélet említett lenini alapelvett és normáit tagadva, azok revízióját célozzák.

Bizonyíthatják ezt a közelmúltban szerzett tapasztalataink is. A jobboldali opportunisták az 1968—69-es válságos években revidiálni akarták a párt alapszabályzatát, amely szilárdan rögzíti az új típusú párt lenini tudományos szervezeti alapjait.

A jobboldaliak és a revizionisták

1968—69-ben arra törekedtek, hogy szembeállítsák a munkásosztályt saját élcsapatával, a kommunista párttal. Egyebek között azt hirdették, hogy állítólag nem a munkásosztálynak kell képeznie a párt alapvető centrumát. Az volt a céljuk, hogy a

párttagok kiválasztásában az ún. új kritériumokat érvényesítsék. A párttagság lenini alapelvét olyan fogalmakkal akarták helyettesíteni, mint „elkötelezettség, haladó gondolkodás- mód, az új emberi társadalom aktív kialakítása, a társadalmi haladás szolgálata stb.“ A párt és a tagság — M. Havlíőeknek, az 1968-ban kidolgozott új alapszabályzat alkotójának szaval szerint — állítólag „elosztói ytalano- dik“. A jobboldaliak érvényesíteni

akarták azt az elméletet, miszerint a tudományos-műszaki forradalom feltételei között a vezető szerep nem a munkásosztályé, hanem az értelmiségi elité.

A „szellemi elit“ vezető szerepéről szóló teóriából eredt a „politikai elit a pártban“ elmélet is. Azt akarták, hogy a párt két részből ós kétféle értékű tagságból álljon. Ezek szerint a párt egyik részét képezte volna a fő „politikai elit“, azok a tagok és funkcionáriusok, akik a legnagyobb mértékű elkötelezettséget vállalják ós tevőlegesen dolgoznak minden pártszervben A másik részt képezték volna az ún. szimpatizánsok, akik támogatják a kommunista mozgalmat, esetleg tagdíjat fizetnek, a választásokon a kommunistákat támogatják és választják, ós részt vesznek néhány pártakcióban.

A fentiekből is látható, hogyan akarták a „progresszivisták“ felszámolni a munkásosztály pártjáról szóló marxista—Íeninista tanokat, hogyan igyekeztek megfosztani a munkásosztályt a társadalomban és a pártban betöltött vezető szerepétől.

A jobboldali opportunisták és revizionisták arra törekedtek, hogy felszámolják a demokratikus centralizmus elvét, holott ez döntő fontosságú a párt felépítésében és tevékenységében. Azt állították, hogy ez nem szükségszerűen meghatározó alapelv. Azért harcoltak, hogy a meghatározó tendencia a demokratizmus legyen, mert állítólag a jelenlegi szervezeti felépítményben az egykori osztályharc centralista-direktív tendenciái érvényesülnek. A szociáldemokrata jellegzetességek bevonását szorgalmazták azzal a céllal, hogy gyengítsék a demokratikus centralizmust és a pártfegyelmet.

A jobboldaliak és a revizionisták céljai világosak voltak. Likvidálni akarták azokat a sarkalatos elveket, amelyekre a párt épült, a szabadságról folytatott parttalan vitára törekedtek és arra, hogy mindenkinek joga legyen bármilyen nézeteket hirdetni, tekintet nélkül e nézetek eszmei bázisára.

A marxista—Íeninista párt felszámolására törekedtek s ezt egyebek között az is bizonyítja, hogy az első alapszabályzat-javaslatban egy szóval sem említették a marxista—Íeninista elméletet, mint a kommunista párt egész tevékenységének az alapját. A javaslat szövegében csak azt rögzítették, hogy „a tagokat közös eszmék és célok kötik egymáshoz“. Azonban arra a kérdésre, hogy milyenek ezek az eszmék és célok ós kit szolgálnak, a javaslat nem válaszolt. Mindenki saját tetszése szerint fogalmazhatta meg ós magyarázhatta az eszméket és a célokat.

A jobboldal támadta az új típusú párt tudományos szervezeti alapjának más jellemzőjét is. El akarta szakítani a pártot a dolgozó millióktól és likvidálni akarta a párt befolyását a Nemzeti Front társadalmi szervezeteire. Az egész pártot hatalmi politikával rágalmazta. Az 1968 áprilisi akcióprogramban és a CSKP alapszabályzat-javaslatában arra törekedett, hogy a Nemzeti Front keretében kialakítsa az ún „partneri viszonyt", ami lehetővé tette volna, hogy harcoljon a politikai hatalomért.

Azonban a gyakorlatból tudjuk, hogy a párt az állami és a gazdasági szervek, a munkásosztály, valamint a dolgozók tömegszervezetei viszonylatában úgy érvényesíti vezető szerepét, hogy kijelöli az alapvető irányvonalat

— a programot —, meggyőzi ennek helyességéről a dolgozókat és kibontakoztatja megismerő, eszmei-nevelő, szervező, káderkiválasztó és ellenőrző funkcióját.

A DOLGOZÓ NÉP SZOLGÁLATÁBAN

A munkásosztály és minden dolgozó napjainkban is meggyőződhet a mindennapi gyakorlatból arról, hogy a CSKP politikája alapvető érdekei védelmét szolgálja. A párt azért keletkezett, hogy a nép ügyéért harcoljon és a népet szolgálja. A dolgozó nép akaratából lett az egész társadalom vezető ós irányító erejévé.

A jobboldali opportunisták és revizionisták Intenzíven támadták a proletár Internacionalizmus lenini alapelvót is.

A proletár internacionalizmus a marxista—Íeninista tanok elválaszthatatlan része. Ezek a tanok irányították ós irányítják pártunkat is. Kommunistának lenni annyit jelent, mint következetes internacionalistának lenni. Tehát összeférhetetlen a nacionalizmussal, a sovinizmussal, a kozmopolitizmussal ós a szovjetelle- nessóggel. Történelmileg bizonyított tény, hogy az igazi kommunisták nem ismerik a nemzeti ós a fajgyűlöletet. Azonban soha nem engedik meg, hogy elfogadják a burzsoázia olyan törekvését, aminek valamilyen ún. osztálybéke a célja. Erről szó sem lehetett és szó sem lehet. Támogattuk, támogatjuk és hatékonyan támogatni fogjuk elvtársainkat a kapitalista ós a független fejlődő országokban, azokat, akik nemegyszer kegyetlen körülmények között harcolnak a haladásért, minden dolgozó boldog életéért.

Kommunista pártunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására alakult V. I. Lenin és a pártról szóló tanainak segítségével. Pártunk történelmi tapasztalatai láttatják és igazolják, hogy mindig akkor értünk el kiváló eredményeket és győzelmeket, amikor tevékenységünkben következetesen érvényesítettük a kommunista pártról szóló lenini tanokat. Egyidejűleg azt is láttatják, hogy amikor különböző okokból az elméletben és a gyakorlatban eltértünk a leninizmus- tól, a párt munkájában hibák és fogyatékosságok mutatkoztak. Ezek a hibák — olyan feltételek között, amilyeneket nálunk 1968-ban a különféle ellenséges erők alakítottak ki — elhatalmasodtak ós ellenforradalomhoz vezettek.

Drágán megfizetett tapasztalataink arra intenek bennünket, hogy a jövőben soha ne engedjük támadni az új típusú párt építésének és munkájának lenini tudományos alapjait. Lenin tanai és a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalatai a tanulságok kimeríthetetlen forrása és példa kommunista pártunk munkája számára.

Lenin bölcsességének nagy energiája, forró szívének dobogása tovább él a mi pártunk munkájában is. Eszméi, politikai érettsége, a győzelemről szóló tanai örök forrást jelentenek, amelyből saját erőnkbe vetett bizalmat, bátorságot és optimizmust, győzni tudó akaratot és energiát merítettünk és merítünk. Lenin tanai örök- életűek.

Dr. JAN MACHYNIAK