Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-14 / 62. szám, péntek

AZ USA KÉPVISELŐHÁZA LESZAVAZTA A PÓTSEGÉLYT A LON NOL-REZSIMNEK KISSINGER ASSZUÁNBAN Washington — Az amerikai törvényhozásban véget ért a kötélhúzás a Ford elnök ál­tal a saigoni és a Phnom Penh-i rezsim számára szorgalmazott rendkívüli katonai pótsegély ügyében. Miután az amerikai képvise­lőház demokratapárti csoportja 189 szavazattal 49 ellenében szembehelyezkedett mindenne­mű további kambodzsai, vagy dél-vietnami katonai pótsegély folyósításával, a képviselőház egyik albizottsága négy szava­zattal három ellenében kompro­misszumos Javaslatot hagyott jóvá. Ennek lényege az, hogy az Egyesült Államok a következő három hónapban havonként fo­lyósítson 27,5 millió dolláros segélyt, vagyis 90 nap alatt összesen 82,5 millió dolláros pótsegélyt a Phnom Penh-i re­zsimnek. Roland Nessen, a Fehér Ház szóvivője bizonygatta, Ford el­nök nem kérte Lón Nol Phnom Penh-i elnököt arra, hogy a khmer hazafiakkal való tárgya­lásának megnyitásának elősegí­tésére mondjon le. Szerinte a szemben álló kambodzsai felek között nem folynak tárgyalá­sok. Henry fackson demokratapár­ti szenátornak arra az indítvá­nyára utalva, hogy Mike Mans- fteld szenátor utazzék Kínába, s lépjen kapcsolatba Norodom Szihanukkal, a kambodzsai ki­rályi nemzeti egységkormány Pekingben élő vezetőjével, Nes­sen aláhúzta: amikor Mansfield a múlt hónapban Kínában tar­tózkodott, Szihanuk a legcse­kélyebb erőfeszítést sem tette a kapcsolatfelvétel érdekében. Ford elnök és kabinetje meg­hallgatta Schlesinger hadügymi­niszter tájékoztatóját a Kam­bodzsában kialakult helyzetről. Schlesinger meghallgatása után John Tower texasi re­publikánus szenátor, az USA in­dokínai intervenciójának egyik legharciasabb támogatója kije­lentette, a hadügyminiszter tá­jékoztatója alapján az a benyo­mása, hogy Kambodzsában „menthetetlen“ a helyzet. Tower szenátor hangsúlyozta ugyan, hogy „saját véleményét“ mondja, de félreérthetetlenül Schlesinger helyzet elemzésére utalva vonta le azt a következ­tetést, hogy a Lón Nol-rezsim összeomlása „küszöbön áll“, s „napokon belül bekövetkezhet“. A Fehér Ház szóvivőié han­goztatta, hogy „van remény“, ha a kongresszus „azonnal“ jó­váhagyja az elnök által a Lón Nol-rezsim számára kért kato­nai segélyt. A Fehér Ház nyilatkozatban fejezte ki „megelégedését“, ami­ért a szenátus külügyi albizott­sága 4:3 arányban támogatta az elnöknek azt a kérését, hogy a kongresszus engedélyezzen 125 millió dollár katonai gyors­segélyt Phnom Penh részére. Washingtonban némi meglepe­tést keltett a szenátusi albizott­ság állásfoglalása, amelyet vé­gül is a két tábor között inga­dozó lavits New York i republi­kánus szenátor szavazata dön­tött el a Fehér Ház javára. A kambodzsai helyzet megítélésé­re azonban jellemző, hogy ja­víts is azzal érvelt: az „utolsó segély“ megszavazása „előmoz­díthatja“ a hatalomnak egy új kambodzsai kormányra való átruházását. Peking — Norodom Szihanuk Pekingben figyelmeztetéssel for­dult azoknak az országoknak a kormányaihoz, amelyek nagy­követséget tartanak fenn Phnom Penhben. Hangsúlyozottan azt tanácsolta nekik, hogy sürgősen zárják be nagykövetségüket és szállítsák el állampolgáraikat, így a diplomatákat és újságíró­kat is. Egyidejűleg sürgette az ösz- szes országokat, így az Egye­sült Államokat is, hogy Phnom Penh felszabadítását követően létesítsenek diplomáciai kap­csolatokat Kambodzsával. A legutóbbi jelentések sze­rint az Egyesült Államok kép­viselőháza a délutáni szavazás során 18:15 arányban utólago­san elutasította a Lón Nol-re- zsimnek nyújtandó rendkívüli katonai segítség kompromisszu­mos javaslatát. A döntés egyen­értékű a Ford-kormány veresé­gével, amely abban bízott, hogy sikerül megszavaztatnia a rend­kívüli pótsegélyt a Phnom Penh-i rezsimnek. TITO ELÉGEDETT VARSÓI TÁRGYALÁSAIVAL 1975. III. 14. M ég a Dublinban befejező­dött közös piaci munka- értekezleten sem tisztázódott véglegesen ez a kérdés: Anglia bennmaradása vagy kilépése a Közös Piacból. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy talán bonyolultabbá, meg- jósolhatatlanabbá vált a brit közös piaci tagság jövője. Pil­lanatnyilag szinte lehetetlen akár azt jósolni, hogy nyolcra csökken a tagországok száma, vagy hogy Anglia változatlanul tagja marad a Közös Piacnak. A dublini közös piaci tanács­kozás még csak bonyolította a kérdést azzal, hogy engedmé­nyeket tett a brit kormánynak. Az engedmények logikus kö­vetkezménye az lenne, hogy a brit kormány megnyugszik és nem fontolgatja többé a kilé­pést. A közös piaci kormányjók ugyanis beleegyeztek abba, hogy a jövőben csökkentsék a brit hozzájárulást a Közös Piac költségvetéséhez. Mint emlékezetes, Wilson brit kormányfő éppen a magas költ­ségvetési hozzájárulással érvelt, amikor tavaly áprilisban felve­tette, hogy a britek emiatt esetleg szakítanak az Európai Gazdasági Közösséggel. Sokan Wilson kijelentését csak ár­talmatlan fenyegetésnek vették. ta a jugoszláv államfő. Néze­teink nagyon közel állnak egymáshoz, különösen a közel- keleti kérdésben, egyes távol­keleti problémákat illetően és az egész világot foglalkoztató más ügyekben.“ A lengyel—jugoszláv kapcso­latok fejlődéséről az elnök megelégedéssel szólott, s hoz­zátette, hogy mindkét fél ál­lást foglalt az együttműködés további bővítése és erősítése mellett. ADAM MALIK indonéz kül­ügyminiszter háromnapos hiva­talos látogatásra Szófiába ér­kezett. * JAMES CALLAGHAN brit kül­ügyminiszter az alsóházban bejelentette-, reméli, hogy jövő­re hivatalos látogatást tehet Kínában. KURT N1ER, az NDK külügy­miniszter-helyettese fogadta Berlinben Günter Gaust az NSZK NDK beli állandó képvi­seletének vezetőjét. Gaust bon­ni hivatalos közlés szerint ma Bonnba várják. ­CARLOS ALTAMIRANO, a Chi­lei Szocialista Párt főtitkára az Olasz Szocialista Párt meghí- vására Rómába érkezett. ARTHUR HARTMAN amerikai külügyi államtitkár görög ve­zetőkkel folytatott tárgyalásai befejeztével elutazott Athénból. Hartinant Biciosz görög külügy­miniszter tájékoztatta azokról a megbeszélésekről, amelyeket a ciprusi válságról Ankarában Kissinger amerikai külügymi­niszter folytatott. PIERRE TRUDEAU kanadai miniszterelnök, aki hivatalos nagy-britanniai látogatáson tar­tózkodik, tegnap Wilson brit nlniszlerelnökkel, Callaghan külügyminiszterrel és a brit kabinet tagjaival tanácskozott. ERICH HONECKER, a Német Szocialista Egységpárt KB első titkára Mihail Tyimofejevics jefremovot, a Szovjetunió ed­digi NDK-beli nagykövetét a „Munka Hőse“ megtisztelő cím­mel tüntette ki a két nép test­véri barátságának és együttmű­ködésének fejlesztésében szer­zett kimagasló érdemei elisme­résének jeléül. PIOTR GYEMICSEV, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag ja, szovjet kulturális miniszter Moszkvában fogadta azt a kul­turális küldöttséget, amely Mi­lán Klusáknak, a CSSZK kultu­rális miniszterének vezetésével Moszkvában tartózkodik. IRMÁK török ügyvezető mi­niszterelnök visszaadta kor­mányalakítási megbízatását Fah- ri Korutürk köztársasági elnök­nek. Kijelentette, hogy kudar­cot vallottak az új kormány létrehozására Irányuló erőfeszí­tései, de ügyvezető minőségben mindaddig hivatalban marad, míg az új kormány megalakul. KUKRIT PRAMODZS herceg­nek, a thaiföldi szociális akció­párt vezetőjének adott kor­mányalakítási megbízatást a thaiföldi képviselőház. BRAZÍLIÁBAN a katonai bí­róság újabb 30 személy letar­tóztatására adott parancsot. A letartóztatottakat „kommunista összeesküvéssel“ vádolják. HECTOR CAMPORA volt ar­gentin elnök híveinek egy cso­portja, a perónista-mozgalom balszárnya „autentikus perónis­ta párt“ néven új pártot alakí­tott. Asszuán — Asszuánban négy- szemközti megbeszélést- folyta­tott egymással Szadat egyip­tomi elnök és Kissinger ame­rikai külügyminiszter. A tárgya­lásokba ezt követően bekap­csolódott Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter és Gamazi had­ügyminiszter, illetve Eilts, az Egyesült Államok kairói nagy­követe és Sisco külügyminisz­ter-helyettes. A tárgyalásokról érdemi részleteket nem hozlak nyilvánosságra. Most, amikor az amerikai külügyminiszter közel keleti in­gázásának második fordulójá­nál tart, látszik, hogy az eset­leges újabb csapatszétválasztás­ról folyó eszmecsere jelenleg még mindig ugyanabban a kör­ben mozog. A megbeszélések pillanatnyilag három fő téma körül csoporto* sulnak: 1. A hadiállapot meg­szüntetésének kérdéséről, ame­lyet Egyiptom kezdettől fogva elutasít, 2. az izraeli csapatok újabb vonalainak kijelöléséről, 3. a felszabadult területeken való egyiptomi jelenlét kérdé­seiről. Az Al Ahram diplomá­ciai főtudósítója szerint Egyip­tom szükségesnek tartja, hogy az újabb csapatszétválasztási egyezmény létrejötte esetén tűzzék ki a genfi értekezlet pontos időpontját. Igen fontos kérdés a szíriai fronton való csapatszétválasztás ügye és a palesztinai nép képviselőinek a genfi értekezletre való meghív vása. A chilei fasiszták fegyvert kérnek Washingtontól Havanna — „Mondja meg Kissinger úrnak, hogy nagy szeretettel várjuk Santiago de Chilében. A közös ügy össze­köt bennünket ..." — mondot­ta Pinochet, a fasiszta junta feje, William Rogersnek, az USA latin-amerikai ügyekkel foglalkozó államtitkárának. Pinochet a kedveskedő sza­vak után a „lényegre“ tért. Fegyvereket és újabb kölcsönö­ket kért Washingtontól, mivel minden jel arra mutat, hogy Olaszország, Anglia és más nyugat-európai országok meg­tagadják a további hitelek fo­lyósítását, a junta kénytelen újból az Egyesült Államokhoz fordulni. Az ország múlt évi deficitje elérte a 900 millió dollárt. Rogers újságíróknak kijelen­tette, hogy pozitívnak értékeli uruguayi és argentínai látoga­tását, de kénytelen volt elis­merni, hogy az új dialógus (Kissinger és a laitin-amerikai országok külügyminisztereinek találkozója] megindításának út­jában „jelentős akadályok“ vannak. Pinochettel való talál* kozását rendkívül konstruktív­nak, és a két ország kapcsola­ta szempontjából jelentősnek nevezte. Tanácskoznak a svéd kommunisták Stockholm — Stockholmban, a Riksdag épületében megkezd­te munkáját a Svéd Baloldali Párt — kommunisták kongresz- szusa. A kongresszus megnyitá­sára megjelentek a párt vezető­ségének tagjai, a haladó svéd társadalmi szervezetek képvise­lői, külföldi vendégek, köztük az SZKP küldöttsége. A kongresszus ötnapos mun­kája során megvitatja a párt vezetőségének tevékenységéről készült beszámolót, az elkövet­kezendő időszak akcióprogram­ját, módosításokat hajtanak végre a párt szervezeti szabály­zatában és a küldöttek megvi­tatják a párt politikai és szer­vezeti munkájának fejlesztésé­re előterjesztett ajánlásokat. A kongresszuson megválasztják a Svéd Baloldali Párt vezető szerveit. Moszkva — Az SZKP KB táv­iratban üdvözölte a Svéd Bal­oldali Párt — kommunisták XXIV. kongresszusát. Az SZKP KB újabb sikereket kívánt a svéd kommunistáknak a párt tömegkapcsolatainak erősítése, és az ideológiai és szervezeti egység megerősítése terén. BELBIZTONSÁGI VITA A BUNDESTAGBAN Bonn — Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár kormány- nyilatkozatával megnyílt a szö­vetségi gyűlés belbiztonsági vi­tája. Az általános vái’akozásokkal ellentétben a koalíció látható­an higgadtságra, az összecsa­pások elkerülésére törekszik és tartózkodik attól, hogy benyújt­sa a számlát Franz-Jo9ef Stra­uss CSU-elnök hírhedt sontho- feni beszédéért. Magatartását láthatóan az ellenzékhez igazít­ja. ő azonban kitartott álláspont­ja mellett. Külügyminisztere, Callaghan kézzelfogható statisz­tikai adatokkal érvelt: Nagy- Britannia 1980 ra csupán 14 százalékkal részesedik az EGK jövedelméből, viszont a brit Maradni — nem maradni ? költségvetési hozzájárulás meg­haladja a 25 százalékot. Ez a finanszírozási rendszer pedig brit szempontból igazságtalan és hátrányos. Wilson már ősszel megijesz­tette közös piaci társait, mikor kijelentette, ha nem hoznak létre regionális fejlesztési ala­pot az elmaradott területek fej­lesztésére, Anglia kilép. Hogy ezen ne múljon a brit tagság, hosszas huzavona után, teljesí­tették a követelést. Egy Ideig úgy tűnt, hogy a harcias Wil­son elégedett, tovább nem fe­nyegetőzik kilépéssel. Hamaro­san azonban újra felvetette a ki­lépés gondolatát — hacsak nem kell kevesebbet befizetni a közösségi kasszába. Már ősz­szel — választási hadjárata ide­jén is fogadkozott, hogy nép­szavazásra bocsátja a tagság kérdését. Wilson volt annyira „illemtudó“, hogy csak úgy egyszerűen nem rúgta fel az előtte kormányzó Heath-kabinet által aláirt társulást feltétele­ket. A dublini tanácskozás köz­ponti témája éppen a brit kö­zös piaci tagság kérdése volt. Kezdetben úgy tűnt, hogy Genscher nyugatnémet külügy­miniszter válalja a közvetítő szerepét London és Párizs kö­zött. Ekkor jött a meglepetés: a britek újabb követeléssel áll­tak elő. Tegyék lehetővé, hogy 1977 után is új-zélandi tejter­mékekkel fedezzék élelmiszer- szükségletüket. (A brit csatla­kozási szerződés ugyanis auto­matikusan megtiltja ezt a be­hozatalt és Nagy-Britanniának a Közös Piac országaiból kelle­ne fedeznie — drága árért — behozatalát. 1 A britek kitartot­tak követelésük mellett és vé­gül kompromisszum született: csak a vaj behozatalát engedé­lyezik az említett időpont után is. Nagy-Britannia tehát két en­gedményt is kapott a dublini tanácskozáson. Ez pedig bizo­nyítja, hogy a nyugat-európai partnerek érdeke Anglia benn­maradása. A kilépést szorgal­mazó britek éppen azzal érvel­nek, hogy Nyugat-Európa szá­mára így Nagy-Britannia ked­vező felvevő piac, mert ala­csony szállítási költségek mel­lett exportálhatják áruikat. A dublini tanácskozás után Londonban * nagy várakozás előzte meg tegnap Wilson fel­szólalását az alsóházban. Va­jon ezek után is kitart-e a mi­niszterelnök a népszavazás ki. írása mellett? Wilson röviden annyit mondott, hogy így is megtartják júniusban a népsza­vazást. Hozzátette, hogy még a parlament húsvéti szünete előtt nyilvánosságra hozza, milyen ajánlást, — Igenlőt, vagy ne­met mondót — csatol-e a sza­vazócédulákhoz. Pillanatnyilag a jelek arra vallanak, hogy Ismét a leve­gőben lóg Nagy-Britannia kö­zös piaci tagsága. A válaszra a júniusi népszavazásig kell vár­ni. Valószínű azonban, hogy ezután sem fogyatkozik nyolc­ra a közös piaci tagországok száma, mert Nagy-Britannia már túl messze ment a közös piaci integrációban ahhoz, hogy utólag visszalépjen. P. VONYIK ERZSÉBET Helmut Schmidt maga is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy lemond a Spiegelben meg­jelent „szörnyűségek“ kommen­tálásáról és kormánynyilatkoza­tában mindenekelőtt a Lorenz- ügy idején kialakult demokra­tikus szolidaritás megőrzéséra szólított fel. Az ellenzék vezérszónoka, a szélsőjobboldali Alfréd üreg- ger szintén tartózkodónak mu­tatkozott bszédében. Szerinte a kormány túlságosan megkésett nyilatkozatával, mert képtelen megelőzni a terroristák részé­ről kiinduló veszélyt, ehelyett a kész tények után szalad. Nyugatnémet kiállítás . Moszkvában Moszkva — Tegnap Moszkvá­ban megnyílt a Német Szövet­ségi Köztársaság kiállítása. A nagyszabású bemutató megnyi­tására a szovjet fővárosba ér­kezett Hans Friderichs nyu­gatnémet gazdasági miniszter. A Német Szövetségi Köztár­saság moszkvai kiállítása, amely a Szovjetunió Népgazda­sági Eredményeinek Állandó Ki­állításában (VDNH) kapott ott­hont, tulajdonképpen nagysza­bású nemzeti bemutató, és alig­hanem a legnagyobb kiállítás, amelyet tőkés ország valaha is rendezett a Szovjetunióban. Több mint 140 cég mutatja be a nyugatnémet ipar és mező- gazdaság úgyszólván valameny- nyl ágának termékeit. A Német Szövetségi Köztár­saság a Szovjetunió legfőbb tőkés külkereskedelmi partne­révé vált. Árucsere-forgalmuk, amint ezt a nyugatnémet mi­niszter a szovjet tv-nek adott nyilatkozatában is említette, 1970 óta csaknem négyszeresé­re emelkedett és tavaly elérte a 8 milliárd nyugatnémet már* kát. Kommentárunk Varsó — Befejeződtek Ed­ward Gierek, a LEMP KB első titkára és Joszip Broz Tito ju­goszláv köztársasági elnök megbeszélései. Tito elnök sajtónyilatkozatá­ban kijelentette, hogy elége­dett tárgyalásainak eredmé­nyeivel. Aláhúzta, hogy Len­gyelországban rendkívül szívé­lyes és baráti fogadtatásban volt része. „Főként a nemzetközi hely­zetről tárgyaltunk, — mondot-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom