Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-14 / 62. szám, péntek

Három évtized egyenruhában Korán reggel érkeztem a közbiztonsági szervek levicei (lévai) járási paraucsnokságá- ra. Az ügyeletes mégis azzal fogadott, hogy elkéstem. Ond- rej Gajdos alezredes, parancs­nok eligazítást fart.- A titkári szobában azonban nem kellett sokáig várakoznom. Kinyílt a párnázott ajtó, és egy kissé deresedé hajú, katonás testtar- tású emberrel talál lám szembe magam. Az elsó pillanatban meggyőződtem róla, hogy a testhezálló egyenruhát már rég megszokta. — A katonai egyenruhái 1941 októberében öltöttem magamra — mondja. — Azelőtt az erdőn dolgoztam és kocsis voltam. Kevés volt a munka, kicsi a fizetés. Pedig öten voltunk gyerekek, kellett, a pénz. Ami­kor bevonultam lényleges ka­tonai szolgálatra, egy kereső vei kevesebb lett a családban. Breznőn — ahol szolgáltam — később felvettük a kapcsolatot a partizánokkal, s egyre nyíl­tabban készültünk a felkelésre. Amikor a felkelők zászlót bontottak — bár csak őrvezető volt —, tüzérparanésnoknák nevezték ki. Harcolt Det­va, Martin, Vrútky és Horná Štubíia térségében. Hol előre­törtek, hol pedig visszavonul­tak — Ha jól emlékszem, októ­ber elején a Blatnica-völgyön át vonultunk vissza — mondja. — Itt találkoztam a Szcsorszróíl el­nevezett partizáncsoporttal. Sok ismerősöm volt ott, s így közé­jük álltam. Az indítóok azonban az volt, hogy a partizánok job­ban, szervezettebben harcoltak. Ezzel az egységgel harcoltam Horská Dúbrava és Zvolen tér­ségében, majd Žiar nad Hronom környékén. Velük maradtam ak­kor is, amikor a túlerő ellen a felkelők a hegyekbe vonultak vissza. Megkezdődött barangolásuk a hegyekben, az erdő borította bérceken. A hrlňovi irtványon időztek egy hétig, megfordul­tak Čierný Balogon, a breznói hegyekben, s a revúcai Kakas­hegy csúcsán. Hačava mellett a nyilascsendőrökkel ütköztek meg, itt mentek át január vé­gén a fronton. A II. ukrán front közelébe oszlottak be — mondja. — Ké­sőbb Košicére, majd Levočára vezényeltek, ahol a csehszlovák hadtest negyedik dandára for­málódott. Tized esi rangban ak­na vetős szakaszparancsnok lettem. Néhány hetes kiképzés után mentünk a frontra. Liptovský Mikulášnál kemény harcokban vettek részt. Itt ta­lálkozott a legendás katyusá- val — a Vrútky és Strecnó kör­nyéki hegyekben a lakosság se­gítségével a vállukon hordták fel a 1 övegeket, a lőszert, s mindazt, ami a harcokhoz szük­séges volt. A fáradtságot, a né­met ellenállást leküzdve törtek előre. — A fasiszták kapitulációjá­ró'] szóló hírt Vsetín térségé­ben tudtuk meg —■ mondja. — Mi azonban még néhány napig harcoltunk a szétvert és nyugat felé menekülő fasiszta csopor­tokkal. Ezekben az összecsapá­sokban igen sok bajtársam vesztette életét, ők már nem érhették meg azt a boldog per­cet, amikor Prága utcáin me­neteltünk. Prágából Nővé Zámkyba he­lyezték. Itt katnnáokndott né­háiiy hónapig. Tudta, hogy ősz­szel leszerel, de azt is, hogy szükség van megbízható embe­rekre a Nemzetbiztonsági Tes­tületben. Megírta felvételi kér­vényét és várt. 1945. október 3-án levetette a néphadsereg egyenruháját s egy másikat öl­tött magára. — Öthónapos tanfolyamon vettem részt Trenfcianské Tepli- cén — mondja. — Rövid ideig Szlovákia fővárosában szolgál­tam, majd nevelő-tiszti tanfo­lyamra Prágába vezényeltek. A pártba 1946. május 9-én léptem be. A tanfolyam után Košicén teljesítettem szolgálatot, itt részt vettem a benderisták el­leni harcban. Amikor a válasz­tásokon a demokrata párt győ­zött, két lehetőségem volt: vi­dékre megyek, vagy leszerelek. Az előbbit választottam. így ke­rültem Jelsavára. Új állomáshelyén a helyi pártszervezet titkári teendőit is ő látta el. Itt érték a januári események is. Az akkori járási parancsnok, ahol csak tudott, nehézségeket állított eléje. Az év végén Sninára helyezték, majd újabb tanfolyam után Se- necre, illetve Nitrára. Mint já­rási parancsnok 1950-ben került Zlaté Moravcere. — Akkoriban rengeteg volt a munkánk. Kivettem részem a falu szocializálásából is — mondja. Három év elteltével is­mét költözködtünk — ezúttal Nővé Zámkyba, ahol oz éven keresztül a jnb képviselője vol­tam. A jelenlegi helyemre, amely sorrendben -már a tizen­ötödik, 1971 májusában kerül­tem. A választásokon Ismét je­löltek a jnb-ba. A levicei vá­lasztókörzetben megkaptam a szükséges szavazatot így a pa­rancsnoki feladat mellett a kép­viselői teendőknek is eleget kell tennem. A Gajdos család sokszor köl­tözködött, de sem a feleség, sem a két lánya nem tiltako­zott ellene. Megértették ennek szükségszerűségét, s igyekez­tek megkönnyíteni a családfő gondjait. Felesége, aki a No- vochema kisipari termelőszö­vetkezet egyik részlegének a vezetője, maga is részt vállal a politikai és közéleti munká­ból. Huszonhét éve párttag, az üzemi nőbizottság elnöke. — Jó eredményt a ml mun­kánkban csak úgy érhetünk el, hogy az ember igényes beosz­tottjaival és magával szemben is — mondja. — Egyes szaka­szokon jók az eredményeink, úgy mondják a feletteseink. Ez azonban nem adhat okot az elégedettségre. Javítani kell a politikai nevelő munkát is, s megfelelő figyelemmel és tü­relemmel kelil az utánpótlásról gondoskodni, a fiatalokkal fog­lalkozni. Azt mondják róla, hogy szi­gorú, de tárgyilagos, nyílt em­ber. Megköveteli a feladatok teljesítését, s ebben igyekszik ő maga is példát mutatni. Ezért szabad ideje ritkán akad. — Ötvenöt éves vagyok. El­értem a nyugdíjkorhatárt — mondja. — Az egészségem még jól szolgál, így hát maradok. Nyugdíjba vonulásomig a bűnö­zés megelőzése terén szeretnék a mostaninál jobb eredményt elérni, s természetes megfelelő utódokat nevelni. Csak ezután mondhatom majd el, hogy telje­sítettem kötelességemet. Miközben búcsúzáskor kezet fogtunk, zubbonyán tíz kitünte­tést számolok meg. Ott van közte a Csehszlovák Hadi ke reszt, a „Haza védelmében szer­zett érdemekért“, valamint az „SZNF Érdemrend“, amelyeket helytállásáért, munkájáért, a hazája iránti hűségért kapott. NÉMETH JÁNOS TEGNAP DÉLELŐTT az NDK Prágai Tájékoztatási és Kultúr- központjában a Národní Indán megnyitották az „NDK filmjei csehszlovák filmplakátokon“ cí­mű kiállítást. A kiállításon a CSKP KB, a Külügyminiszté­rium, a Cseh Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Központi Filmköl­csönző Vállalat és a Csehszlo­vák Filmvállalat képviselői vet­tek részt. Építőipari szakmunkások lesznek. (M. Voderr ~‘vétB!e) Orvosi tanácsadó A hűlés és az influenza A nátha és influenza vírus okozta fertőző, ragályos be­tegségek. Kórokozóik, valamint a betegség lefolyása, jellege és veszélye különböző. A meghű­lésnek csak annyiban van köze hozzájuk, hogy, a megfázás az orr és garat nyálkahártyáján a falósejtek mozgását, munká­ját csökkenti s így könnyebb a fertőzés. Nem annyira az időjárás terjeszti, mint inkább maga a beteg. Lappangási ide­je 1—2 nap. de kitörésük el­térő. A hűtéssel vagy náthá­val, a kellemetlen és sokszor veszedelmes kórral általában nem foglalkoznak a szakköny­vek, pedig gyakorlatilag igen jelentős. Nem is egységes be­tegség: az orvosok és a közön­ség gyűjtőfogalomnak tekintik s gégehurut, influenza, nátha stb. néven foglalják össze. A nátha mérsékelt hőemelkedés­sel, rosszulléttel, derékfájással jelentkezik és 4—5 nap alatl megszűnik. Ha a vírushoz más kórokozók is társulnak, a be­tegség elhúzódik és szövődmé­nyes lehet, főleg gyermekeknél (melléküreg és középfülgyulla­dás, légcsőhurut, tüdőgyulla­dás), de ehhez bizonyos hajlam ís szükséges. A velejáró bő orr­váladék, a reszelő érzés a torok­ban, a kínzó száraz köhögés, tüsszentés igen kellemetlenül befolyásolja a közérzetet. Tar­lós ellenállást nem hagy maga után és így a szennyezett tár­gyakkal, ruhaneműkkel stb. a fertőzés megismétlődhet. Mérsékelt edzéssel,, jó erőn­léttel a betegség megelőzhető. A betegség szigeteléséhez a zsebkendők és ruhaneműk kifő­zéssel valló mosása, a tárgyak fertőtlenítése és a betegszoba szellőztetése szükséges. * panaszos levél így hangzott: A* „Tisztelt Elvtársakl Folyó hó 6 án reggel fél hét óra tájban egy bull­dózer csörömpölése vert fel álmomból. A fülsiketítő zaj még a délutáni órákban is t<irtott, sőt a következő napokban sem szűnt meg. Elvtársak! Így nem lehet élni. A zaj elviselhetetlen. Meddig tűrjek még?“ A helyi nemzeti bizottság elnöke rossz­kedvűen süllyesztette fiókjába a levelet. Jól ismerte a panasztevőt, sejtette, mivé fajulhat az ügy. Gép mellé ült, választ fo­galmazott. „Tisztelt Polgártárs! A szóban forgó bulldózer csörömpölése — bármennyire kellemetlen — még napokig eltarthat. Szíves elnézését kérjük, de az ön lakóhá zóval szomszédos bontási területen épül községünk új üzletháza. Így a zajtártalom elkerülhetetlen. Egyébként szeretnénk fel­hívni figyelmét egyik legutóbbi panasz­levelének tartalmára, amelyben a közellátás fogyatékosságait, a községünkben levő bolthálózat elviselhetetlenül alacsony szín­vonalát és kultúrálatlanságát kifogásolta. Nos, ez a probléma az új üzletház felépí­tését követőén megoldódik ...“ A következő levél a „járásról“ érkezett. „Tisztelt Elvtársak! Mellékelten küldjük XY polgártárs panaszlevelét, amelynek so­raiból kitűnik, hogy lakóháza környékén immár huzamosabb ideje pokoli lár- m a veri fel. Javasoljuk az ügy méltányos elintézését, amelyről jelentést kérünk. Melléklet: 1 panaszlevél.“ A nemzeti bizottság elnöke elkeseredet­ten meredt a sorokra. Aludt a dologra ejgyet, és megírta a jelentést. Megírta, hogy a „tisztelt polgártársnak“ egy ízben n}ár elmagyarázta „a zaj okának eredő- (ét*, hogy rajta kívül még senki sem. emelt panaszt, sőt a község lakossága határozottan örvend a lármás bulldózer ténykedésének. Olyannyira, hogy „a zajt növelendő“, önként ajánlotta fel két keze munkáját az újonnan épülő bevásárlási köz­pont „mielőbbi elkészülte érdekében“! Majd néhány hét leforgásán belül ha sonló jelentést küldött az elnök a kerületi PANASZOK ÉS PANASZTEVŐK nemzeti bizottságnak, a kormány panasz irodájának. A szóban forgó bulldózer szín relépésének egyéves jubileumán menesz­tette az utolsót. Egyenest Prágába. „Kedves Elvtársak! XY polgártársunk panaszát ismételten kivizsgáltuk és intéz­kedtünk. Az üzletház felépült, a zaj meg szűnt!“ Néhány hónappal később ismét levél fe küdt az elnök íróasztalán. Jól ismert toll­vonások árulkodtak a boríték tartalmáról. „Kedves Elvtársak! Valóban örvendetes tény, hogy községünk korszerű bevásárlási központtal gazdagodott. Ideje volt már!... Viszont a kiszolgálás határozottan pocsék. A választék? A múlt hét péntekén például nem kaptam szárított gombamártást, gya­korta előfordul, hogy a délutáni órákra elfogy a péksütemény. A bolt vezetője különböző kifogásokkal akarja elkendőzni az ügyet, szállítási és raktározási gondok ra hivatkozik. Az én esetemben cinikusan felajánlotta, hogy a gombamártás helyett vásároljak kolbászos lecsót, vajbabot, fa gyasztott spenótot, esetleg kelbimbó-főze­léket. Az ilyen bánásmódot határozottan visszautasítom! Mielőbbi javulást remélve maradok elvtársi üdvözlettel.“ Az elnök, bár meggyőződéses ateista volt, az egekre emelte tekintetét és fo­hászkodni kezdett. Hogyan magyarázza meg, vajon a korszerűen felszerelt bevá­sárlási központ polcairól a múlt hét pén­tekén miért hiányzott a szárított gomba- mártás? Hogyan? ... Pedig tiszta, makulátlan volt a lelkiis­merete. Valamennyi beérkező panaszt tü­zetesen kivizsgáltak. A nemzeti bizottság képviselőinek a bevonásával lehetőleg „még melegében“ oldották meg az időről időre felbukkanó problémákat. Sőt, arra buzdították és buzdítják a lakosságot, hogy panaszaival bátran és lehetőleg azonnal forduljon a választott szervekhez. Jogos sérelmeket oldottak meg közmegelé­gedésre nap mint nap. Csupán „XY pol­gártárs“ ügyeibe törött bele a bicská­juk... Megtört lélekkel ült ismét írógép­hez. „Tisztelt Polgártárs! Valóban felháborító, hogy a múlt hét péntekén községünk kor­szerű üzletházában nem kapott szárított gombamáriást. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy e súlyos fogyatékosságot a legrövidebb időn belül kiküszöböljük. Addig is fogadja el a helyi nemzeti bi­zottság szerény ajándékát — két kiló szá­ntott gombamártást . . Az összehajtogatott tevéire és a cso­magra pillantott. „XY polgártárs" holnap­után mindkettőt megkapja. ... vajon hány napig tart ki ennyi gom- bamártás? BALOGH P. IMRE Alig van betegség, amely­nek annyi népi és orvosi gyógy­szere lenne, mint a náthának. Mindezek azonban általában nem érnek sokat, és a betegsé­get nem rövidítik le. Ajánla­tos a G vitamin és kalcium rendszeres szedése, citrom és sárgarépa fogyasztása, valamint rendszeres gargalizálás, inhalá­lás és az orrcseppek beiktatá­sa a gyógykezelésbe. Az influenza fajlagos, vírus okozta fertőző és ragá­lyos betegség, amely a hideg időszakban fellépő járványok idején jelentkezik. Hirtelen kezdet, magas láz, főfájás, gyengeség, izomfájdalmak és az orrgaratűr hurutja jellem­zik. Tartama 2—4 nap, de gyakran lépnek fel szövődmé­nyek, főleg a légzőszervekben. Párnapos lázmentes állapot után kiújulhat. Vannak enyhe formái, de 24 óra alatt halálos kimenetelű is lehet. Némely­kor a gyomor és béltünetek uralkodnak, máskor az izmok és ízületek fájdalmassága. A szövődmények itt is ráfertő- zéses eredetűek. A lábadozás meglehetősen hosszú, mely fo­lyamán nem ritka a szívizom gyulladása. A beteget elkülöní­tésben kell tartani és hasonló­képpen járunk el, mint a nát­hás betegeknél. A laboratóriumi vizsgálatok többnyire körülményesek, hosz- szadalmasak, költségesek, de annak ellenére, hogy a diagnó­zist a kezelőorvos dönti el, nem tisztán akadémiai jelle­gűek. Jelentősek a járványo­kat megelőző hatékony oltó­anyagok előállítása szempontjá­ból. A influenza gyógyítása saj­nos nem fajlagos, hanem tüne­ti. Az antibiotikumok alkalma­zása csak a ráfertőzés leküz­désénél eredményes és indo­kolt. Az influenza vírusain kívül ismerünk több fajta vírust, amely hasonló jellegű betegsé­get idéz elő mint az influen­za, és csak laborvizsgálattal tudjuk megkülönböztetni őket egymástól. Dr. KVASZ LÁSZLÓ A társadalom a nőknek — a nők a társadalomnak Tegnap a bratislavai Egyete­mi Könyvtárban megnyitották „A társadalom a nőknek — nők a társadalomnak" című kiállí­tást. A kiállítás anyaga korunk nőjét — és a családanyát mu­tatja be. A kiállítást a nők nemzetközi évének alkalmából a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága és a bratislavai Egyetemi Könyvtár rendezte. A megnyitón Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke is megjelent. Az ünnepi beszé­det Libuša Mináöová, a Sloven­ka című folyóirat főszerkesztő­je tartotta. A kiállítás március 22-én zárul. 1975. III. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom