Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-05 / 54. szám, szerda
Az erdő varázsa... Jozef Svantnert, a tapasztalt erdészt, az egykor aktív ellenállási harcost valóban varázslatába ejtette az erdő. Egyébként aligha élne iramár 22 esztendeje a KyCer környéki erdőkben, több mint 20 kilométerre az első falutól, a Szlovák-érchegy- ségben. Naponta, amint kilép az erdészlak ajtaján, lenyűgöző látvány tárul elé, a Klenovsky Vepor ormai, amelyek 1340 méter magasságba emelkednek. És a Vepor szinte ezernyi alakot ölt. A nyári záporok idején fellegek nyaldossák, esténként a lenyugvó nap rőt sugarai ölelik körül. Máskor akár egy szégyenlős asszony, sűrű ködbe burkolódzik. És az erdők szerelmese mégis elhagyta kedves tanyáját. Gyarapodtak a gondjai is. hiszen ma a Sáling Jozef Švantner: „Elvarázsolt az erdő.. nevű 4100 hektáros erdőgazdaság vezetője. Az erdőben tulajdonképpen soha sincs nyugalom. Most, télvíz idején se. Ám micsoda tél az olyan, amikor a Široká csúcsait ilyenkor is zöld borítja, olyan, mintha tavasz lenne. Az utak is csaknem szárazak. Persze, a gépkocsivezetők, akik az erdők sűrűjéből a fát szállítják, ti-rülnek az enyhe télnek. Még sötét van. Ám a hajnal e korai óráiban már megérkeznek az első tehergépkocsik az erdőgazdaság épülete elé. A vezető utasításokat ad: „Jankó, te ma gombját fogsz szállítani a hroneci átrakodótelepre, te pedig bányafát, te viszont a štiav- ničkai fűrészhez gömbfáít. Világos?“ És a gépkocsivezetők, Jano Budovec, Milan OlŠiak, valamint a többiek elindulnak útjukra. Naponta szállítják az értékes nyersanyagot, hiszen az idei tervet is teljesíteni akarják. Az pedig semmivel sem kevesebb, mint a múlt évben volt, amikor az erdőgazdaság területén 190 000 köbméter fát termeltek ki és szállítottak el. Amikor a gépkocsivezetők és a favágók a hajnali órákban elindulnak az erdőgazdaság épülete elől, Švantner elvtárs kezébe veszi a telefont és Kováčik erdészt hívja: „Nyilván tudsz róla, hogy a tegnapelőtti vihar kidöntött három öreg fenyőt, amelyek áttörték a kerítést. Igen, igen, ott uz Új telepítés mellett. A fát azonnal fel kell dolgozni és a kerítést megjavítani, nehogy a csemetékben kár essen“. A válasz egyszerű és tömör. „Tudok róla, már küldtem is oda embereket“. Ám az erdőgazdaság vezetője sok mindent meglát. Tegnapi körútja során megállapította, hogy a Stará dolina-i szakaszon víz öntötte el az úttestet, amely hirtelen megfagyott és most olyan az út, akár a tükör. Azonnal hívja további erdészét, Kvietik elvtársát és utasítja, hogy szórják fél áz utat. „Tudod, a gép- kocsivizetöink nem szeretik a jégpályákat!.. “ Majd az erdőgazdaság vezetője Anton Schönt keresi fel. „Tonko, a tél enyhe, nem éhezik a vad. Viszont kóbor kutyák járkálnak erdeinkben. Főként az etetők környékét keresik Jel. A Stará dolina-i erdészlak mellett tegnap ette széttépett őzet találtunk.," Bő vadállomány Erdeink egyik kincse a vad. Akad belőle itt Is bőven. A múlt esztendőben az erdőgazdaság te rületén 180 szarvast, sok őzet és süketfajdokat is lőttek. Sőt, az egyik bratislavai vendég 300 kilós medvét ejtett el. Az erdő- gazdaság területének egy része a polanai védett területhez tartozik, ahol a szarvasok háborítatlanul élnek. Ezen a területen csak selejte-ző kilövést engedélyeznek. Azokat az egyedeket veszik puskavégre, amelyek további tenyésztésre alkalmatlannak bizonyulnak. A szóban forgó erdőgazdaság területén található az ismert dobrocai őserdő is, persze ez nem okoz annyi gondot, hiszen a területén nem termelnek ki fát. Persze, akadnak olyan kirándulók is, akik kíméletlenül felverik tranzisztoros rádióikkal az erdő csendjét, pusztítják a ritkaság- számba menő virágokat, sőt, tüzet raknak, ahol nekik tetszik. Az ilyen embereket gondolkodás nélkül kiutasítják az erdőből, esetleg meg is büntetik. — Nemcsak a kirándulók okoznak gondot, hanem a vadvédelem és az állomány feltöltése is. Területünkön ugyanis elszaporodott a káros vad. így van Tonko? — kérdi Svantner elvtárs a vadőrtől. — Bizony így — bólint Anion Schön. — A legtöbb gondot mégis a kóbor kutyák okozzák. A legutóbb megállapították, hogy az egyik szomszéd német juhászkutyája is szívesen „vadászgat“. Figyelmeztettük a kutya gazdáját. S az eredmény — megsértődött, kikérte magának, azt hajtogatta, hogy kutyája jóllakottan fekszik az ajtó előtt. Gondoltuk, majd csak bebizonyítjuk igazunkat. Hamarosan sor is került rá. A vadőr a hivatlan vendéget nem messze a falutól leterítette. A tulajdonos ekkor tudatosította, hogy túlságosan megbízott kutyájában. A Cierny Balog-i erdészek számára gondot okoz az egyéb káros vad elszaporodása is. Télen több nyestet és hiúzt ejtenek el. Beszélgetés az erdészlakbam A Stará dolinában található, valóban családias erdészlakot az erdészek, de a környékbeli lakosok is Jilemnicky erdészlak, avagy Antal erdészlakként ismerik. És nem indokolatlanul. Közismert tény ugyanis, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején Vojtech Antalnak volt az otthona, aki a partizánok megbízható összekötője és segítője volt. A felszabadulás után ebben az erdószlakban élt néhány hónapig Peter Jilemnicky is. Ezt bizonyítja az erdészlak falán elhelyezett emléktábla: „Ebben a házban írta Peter Jilemnicky Krónika című művét, amelyben polgcfraink hősi helytállását ábrázolta az SZNF idején Az erdészlak jelenlegi gazdája Giertli elvtárs, nem emlékszik a nagy íróra, azonban műveit ő is és családja is jól ismerik. Durko nevű fia már többször olvasta a Krónikát. — Azért olvasom szívesen ezt a könyvet, mert ismerem azokat a helyeket, amelyekről szól — mondja Durko. — Szívesen járom az erdőt, főként télen, amikor a friss havon jól láthatók az állatok nyomai. Az örökké mosolygó íróra azonban jól emlékezik Schön elvtárs. — Nagyszerű ember volt. Elbeszélgetett a munkásokkal, minden érdekelte. Főként az öregebbeket faggatta fáradhatatlanul, azokat, akik részt vettek á felkelés harcaiban. Minden apró részletre kíváncsi volt. A Salting patakban többször pisztrángoztunk együtt. Gyakorta mondogatta, milyen elbűvölő, gyönyörű ez a táj. Figyelmeztetett, hogy vigyázzunk rá. És már ekkor jól látta a jövőt, megnyugtatott bennünket, hogy hamarosan mindenütt akad majd bőven munka, új üzemek épülnek hamarosan. Az író szavai beteljesültek. Számos üzem épült a Garam vidékén. — Sokan „hűtlenek“ lettek az erdőhöz, — mondja Kovaöik elvtárs, az erdőgazdaság technikusa. — Mi, akik itt maradtunk, bizony nem cserélnénk. — Azt már nem! — teszi hozzá Schön elvtárs is, majd fogja a puskáját és útnak indul. Az ajtóból még visszaszól. — Megnézem az etetőket. Lassan beesteledik. És észre sem vet- tűk, hogy Durko is eltűnt. Hiába, az alma nem esik messze a fájától. Egyre hidegebbre fordul az idő. Az erdészlak konyhájába többen is bekukkantanak néhány percre. így tesz Julo Ku- pec traktoros is, aki a tervtúlteljesítésért járó prémium felől érdeklődik. Majd megérkezik az autóbusz és lassan kiürül az erdészlak. A gazdasz- szony szalonnával és disznósajttal kínál bennünket. Végül megtudjuk, hogy Giertli elvtárs édesapja favágó volt. Mind a hat gyermeke az erdőben dolgozik. S az erdész számára a legnagyobb öröm, amikor látja, hogy az évekkel ezelőtt elültetett csemetékből immár szép fiatal erdő cseperedett fel. — Valóban nagyon jó érzés, amikor az ember látja munkája eredményét. Persze, húsz év is beletelik, amíg a kopár domboldalakon sudár fenyők vagy tölgyek nőnek fel. És éppen ezért — magyarázza Giertli elvtárs — engem is és társaimat is rendkívül bosszant, ha a fűrésztelepek körül égetik a fahulladékot. Vajon mikor érjük meg azt az időt, amikor az összes nyersanyagot sikerül feldolgozni, hulladék nélkül. Hősi Iharcoik nyomában Stará dolinából alkonyat idején indultunk Cierny Balog felé. Mielőtt a faluba értünk volna, ott, ahol kettéválik az' út, megállítottuk kocsinkat. A balra vezető út a Pálenifíná völgybe vezet. Ebből az irányból vonult Feketebalog felé több mint 400 Anton Schön: „Sok gondol okoznak a kóbor kutyák." fasiszta katona. És itt, ezeken a helyeken súlyos tűzharcra került sor. Mintegy 50 partizán éi» helybeli lakos vette fel a harcot a betolakodókkal. Tőbli mint ö0 hitlerista katona esett el. És egy partizán — Jozef Schön. Felelevenednek a forradalmi múlt emlékei. Tény, hogy széles e vidéken talán nem lelni olyan erdészlakra, ahol a partizánok nem találtak volna segítőkész, bátor emberekre. És aki erre a vidékre téved, a fekete- balogi erdészek szívesen elkalauzolják őt a partizánösvénye, ken. Hiszen nem csupán gazda: sági eredményeikre, a gyönyörű hazai tájakra, hanem forradalmi hagyományaikra is büszkék. BÁTORT JÁNOS EMLÉKEZETESSÉ, ÜNNEPÉLYESSÉ TENNI... Egy község életének teljes képe sok apró mozaikból áll össze. A külső fejlődést az idegen is könnyen felmérheti, elég hozzá egy séta a faluban. Nem mindegy azonban az sem, hogy milyen emberek laknak az új házakban. A nagyarányú külső fejlődés az emberek életmódjának, szemléletének alapjait is megmozgatta. S hogy az alapokra hogyan „hózzák fel a fa. lakat“, azaz hogyan formálódik az emberek új életmódja, arcucsonykor a kosúti nyugdíjasotthonba is ellátogatnak. De nem hiányoznak a pioníravatásokról, s a személyazonossági igazolványok ünnepélyes átadásáról sem. Idén először a falu újdonsült érettségizett fiataljainak köszöntését is tervbe vették. Rendezvényeik sikeréhez, kedélyes meghittségéhez a szlovák és magyar kilencéves alapiskola pionírjainak műsorai is nagy mértékben hoz7é!^-”»hak. Az ünnepeltek a falu legidősebb asszonyai. lata, az a községek vezetőitől, a helyi társadalmi szervektől és szervezetektől, s nem utolsósorban a lakosság hozzáállásától függ. E téren Sládkoviíovót (Diószeget) több szempontból is jó példaként említhetjük. Jegygyűrű és bölcső A helyi nemzeti bizottság épületébe belépők első pillantása egy képes faliújságra esik. A helybeliek közül többen életük egy-egy szép, megörökített pillanatát fedezhetik fel a képeken, melyek — közvetve — a polgári ügyek testületének munkáját is bizonyítják. Szilágyi Gyuláné, a hnb anyakönyvvezetője készséggel fűz magyarázatot a képekhez. Először a házasságkötő terembe kalauzol bennünket. Ö itt már otthonosan mozog, hisz 1951-től, amióta az anyakönyvvezető feladatát végzi, közel ezer esküvőt vezetett le. A terem egyik sarkában álló bölcső elárulja, hogy a díszterem nemcsak házasságkötésre szolgál. Diószegen a Polgári Ügyek Testülete 1960 óta 13 taggal — a község üzemei is képviselve vannak — működik. Tevékenységük, mellyel egy-egy család, korosztály számára jelentős eseményt igyekeznek emlékezetesebbé, ünnepélyesebbé tenni, világnézeti nevelést is szolgál. Igyekezetük nem hiábavaló.. Tavaly 44 esküvő volt a faluban, s 32 fiatal pár nem igényelte áz egyházi szertartást. Vagy például! kezdetben a szülők csak ímmel ámmal vitték el csemetéiket (ha elvitték] a névadókra, ma pedig már ők sürgetik a „rendezőket“. Egy ezüst és három arany- lakodalom is bekerült tavaly a testület példásan vezetett krónikájába. A bölcső is gyakran ringott: 1.8 névadó ünnepségen 52 újszülöttel köszöntöttek. Az esküvőkkel és a névadókkal azonban nem merül ki a testület tevékenysége. Minden évben tartogatnak valami meglepetést a falu lakosainak. TaHogy az ünnepeltek és hozzátartozóik méltányolják a testület tagjainak igyekezetét, arról az emlékkönyvbe bejegyzett sok köszönő szó és dicséret tanúskodik. Figyelem, figyelem — ! Zene, rövid híradás, zene. Sok községben csupán ennyiből áll a helyi hangosbemondó kihasználása. Diószegen azonban nemcsak a családias ünnepségek szervezését tartják fontosnak, hanem a lakosság sokoldalú tájékoztatásáról is gondoskodnak. E cél megvalósításához kiváló formát választottak, 1974 februárjában a hnb tanácsának jóváhagyásával és támogatásával, Bezáková Veronika tanítónő vezetésével (aki a Polgári Ügyek Testületének is egyik legaktívabb tagja) egy ugyancsak 13 tagú rádiós kör alakult. A galántai járás első rádiós köre. Az eltelt egy év alatt, mint Benkovsky Pál, a hnb titkára beszámolt róla, alapos, lelkiismeretes munkát végeztek. Havonta rendszeresen jelentkező adásaikból községük életének egyetlen számottevő mozzanata sem marad ki. Rámutatnak a hibákra, hiányosságokra, bemutatják az üzemek (konzervgyár, len. és kendergyár, efsz, állami gazdaság) legjobb dolgozóit, foglalkoznak a közrend kérdéseivel, a hazai és külföldi aktualitásokkal. Minden, jelentős évfordulónak, eseménynek külön adást szentelnek. Az SZNF 30. évfordulója előtt öt adásban elevenítették fel a felkelés történelmi eseményeit. Sőt, — alig féléves tapasztalattal — beneveztek a felkelés 30. évfordulója alkalmából és témájára rendezett fotoamatőrök országos versenyébe is. Díjat ugyan nem nyertek, de összeállításukat elismerő oklevélben részesítették. Egy-egy adás legalább 40 percig tart. De a lakossághoz szóló 40 perc sok fáradságos óra munkájából áll össze. S a 13 szerkesztő bizottsági tag a szabad idejét áldozza erre a Pionírok köszöntik az újszülötteket. valy például a község 80 éves asszonyait köszöntötték; kis ün. népséget rendeztek, a katonai szolgálat alól felmentett 60 éves férfiaknak; minden évben részt vesznek a nemzetközi Hónap ünnepségének szervezésében, s ilyenkor, valamint karámunkára. De megéri, mert áldozatkészségük a közösség, a falu közössége formálásának, nevelésének, művelődésének érdekét szolgálja. Tapasztalatuk sok más községben is hasznosítható lehetne. FLÖRIÁNIWÉ M. MÁRTA 1975. lllv 9.
