Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-25 / 71. szám, kedd

EGYIPTOM A GENFI KÖZEL-KELETI KONFERENCIA FELÚJÍTÁSÁT KÉRI NÉHÁNYKmlflHI SORBAN hord csalódott izraeli pártfogoltjaiban Washington — Az Egyesült Államok továbbra is kész együttműködni a felekkel és a többi érdekelt országgal a kö­zel-keleti tartós béke megte­remtése érdekében — hangoz­tatta Ford amerikai elnök, ami­kor a Fehér Házban fogadta a tizenhat napos eredménytelen közel-keleti közvetítő kőrútról visszaérkezett Kissinger kül­ügyminisztert. Az amerikai diplomácia veze­tője nem volt hajlandó nyi­latkozni a reá várakozó új­ságíróknak, s a támaszpontról egyenesen Washingtonba re­pült, hogy tájékoztassa az ame- fikai elnököt közvetítése siker­telenségének okairól. Az elnök elismerését fejezte ti külügyminiszterének azért a „rendkívül nehéz küldetésért, amelyet végrehajtott, s hozzá­fűzte, hogy a kudarc olyan té­nyezők miatt történt amelyek­re Klssingernek nem volt be­folyása. Megfigyelők az elnök nyilat­kozatát annak jeleként érté­kelik, hogy Washington szá­mára a közel-keleti békeerőfe­szítések sorában egyetlen al­ternatívaként a genfi közel- keleti békekonferencia felújí­tása marad. Washingtoni diplomáciai kö­rökből közölték, hogy Ford el­nök levelet intézett Jichak Ra­bin izraeli miniszterelnökhöz, s ebben „mély csalódottságá­nak“ adott kifejezést, a külügy­minisztere közvetítésével veze- flett csapatszétválasztási tár­gyalások kudarca miatt. Érte­sülések szerint üzenetében az amerikai államfő nem bírálta közvetlen formában az izraeli kormány magatartását, de bur­kolt formában arra figyelmez­tette Tel Avivot, hogy az ame­rikai támogatást nem tekinthe­ti feltétel nélkül biztosítottnak. Washingtonban úgy tudják, hogy az elnök ezzel egyidő­sen Szadat egyiptomi állam­főhöz is üzenetet intézett. Ez utóbbinak tartalmáról nincse­nek értesülések. Damaszkuszi napilapok ar­ról adtak hírt, hogy Szíria fel akarja kérni a Biztonsági Ta­nácsot: Vizsgálja felül 1967-es 242. számú határozatát, s bő­vítse ki olyan kitétellel, amely a palesztin nép jogainak biz­tosítását helyezi kilátásba. A lapok ezzel kapcsolatban idézik Abdel Halim Khaddam Szíriai külügyminisztert, aki a napokban tért vissza Havanná­ból. A szíriai diplomácia ve­zetője az el nem kötelezett or­szágok koordinációs irodájának ülésén vett részt a kubai fő­városban, s itt kormánya ne­vében javaslatot terjesztett elő arról, hogy a Biztonsági Tanács 1974.-ben elfogadott 338. szá­mú határozatával, valamint az ÉNSZ-közgyűlés 1974-es őszi ülésszakán elfogadott haláro- iatokkal összhangban módosít­sa a 242. számú határozatot, amely a palesztin kérdést me­nekült-problémaként kezeli. Mint ismeretes, a palesztinok egyelőre azon az állásponton vannak, hogy a 242. számú ha­tározat alapján nem hajlandóik részt venni a genfi közel-ke­leti konferencia munkájában. A kairói Al Ahram arról kö­zölt értesülést, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke a közeli napokban Kairóba uta­zik, és tárgyal Szadat elnök­kel. Asszuán — Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter kö­zölte, hogy Egyiptom néhány napon belül — a Szovjetunió­hoz és az Egyesült Államok­hoz, a genfi konferencia társ­elnökeihez intézendő jegyzék­ben — hivatalosan kérni fogja a közel-keleti békekonferencia összehívását. Fahmi jelezte, hogy Egyip­tom újból megvizsgálja a kö­zel-keleti ENSZ-erők megbíza­tásának megújításával kapcso­latos álláspontját. Az egyiptomi külügyminisz­ter reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok tanul a Kissinger-misszió kudarcából és a jövőben a közel-keleti lé­péseiben nem hagyja magát be­folyásolni Izrael álláspontjától, annál kevésbé, hiszen Izrael és egész népe katonailag, gazda­ságii ag ós politikailag teljes mértékben az Egyesült Álla­moktól függ. Iszmail Fahmi végezetül rá­mutatott, hogy Izrael magatar­tása következtében a Közel- Kelet térségében fokozódott az ellenségeskedések fellángolá­sának lehetősége. Jeruzsálem — Jichak Rabin izraeli miniszterelnök tagadni próbálta Izrael felelősségét a kissingeri „kis lépések politi­kájának“ kudarcáért. Azt állí­totta, hogy Izrael „megállapo­dást akart“ ós helyeselte a kis­singeri politikát, ám — fűzte hozzá — „mi lenne az értelme egy megállapodásnak, ha nem jelentene haladást a béke fe­lé“. Az izraeli kormányfő sajtóér. •tekezletén újból kifejtette az Egyiptom számára elfogadha­tatlan izraeli javaslatokat, majd arra a kérdésre válaszol­va, hogy a Kissinger-misszió „felfüggesztéséről“, avagy „be- fejezésérőr1 van-e szó, így vá­laszolt: Washingtonban újból megvizsgálják a kérdést ós csak néhány hét múlva válik el, hogy „mihez tartsuk magun­kat0. Kairó — Mahmud Riad, az Arab Liga főti Lkára kijelentet­te: Az a tény, hogy Izrael visszautasította az igazságos béke elérését célzó erőfeszíté­seiket, újból világosan bizo­nyítja, hogy ragaszkodik ex- panzionista politikájához, sem­mibe veszi a palesztinai nép nemzeti jogait. Belgrád — A Bosznia Her- cegovina-i Bugojno üdülőhelyen befejeződtek Urho Kekkonen finn köztársasági elnök és ven­déglátója, Joszip Broz Tito ju­goszláv államfő megbeszélései. A Belgrádban közzétett je­lentés szerint a két államfő szívélyes és baráti eszmecserét folytatott a jugoszláv—finn együttműködésről és a nemzet­közi helyzetről. Ez utóbbival kapcsolatban a legnagyobb fi­Bagdad, Ankara — A bag­dadi rádió jelentése szerint több mint 10 000 kurd lázadó adta meg magát az iraki ha­tóságoknak, tette le a fegyvert az ország északi részében, mi­után Musztafa Barzani, a 72 éves kurd gerillavezető bejelen­tette harcosainak: Kudarcba fulladt a kurdok elszakadását célzó fegyveres küzdelem. A gerillavezető azzal magyarázta a lázadás elbukását, hogy a murcius 6-án Algírban bejelen­tett irak-iráni megállapodás következtében Irán beszüntette a kurdoknak folyósított élelmi­szert és fegyverszállítmányu­kat. Bagdadi és ankarai hírek sze­rint megkezdődött a mintegy 50 000 főnyire becsült kurd lá­zadó hadsereg katonáinak tö­meges fegyverletétele és a északi területről elmenekült kurd lakosok visszatérése. A kapltulálók között van Szaleh Addisz Abeba — Az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó- tanács rádiónyilatkozatban szó­lította fel az összes nagybir­tokok és farmok tulajdonosait, hogy egy héten belül adják át az államnak birtokaikat. A katonai kormányzótanács 40 vezetőt nevezett ki a közel­múltban létesített állami me­zőgazdasági farmok és ipari vállalatok élére. A állami me­zőgazdasági farmokat a nem­rég államosított volt nagybir­tokokon hozzák létre. Az újon­nan kinevezett vezetők esküté­gyelmet az európai kérdések­nek szentelték. Kijelentették, egyetértenek abban, hogy az európai biztonsági értekezlet sikere kedvező befolyást gya­korolna a rendezetlen nemzet­közi kérdések megoldására és ezért síkraszálltak a konferen­cia harmadik szakaszának mi­előbbi összehívása mellett. Kekkonen ötnapos nem hiva­talos, baráti látogatást tett Ju­goszláviában. El-Juszufi, a kurd demokrata párt tagja, volt államminiszter is. El-Juszufl a bagdadi televí­ziónak adott nyilatkozatában emlékeztette honfitársait, hogy az iraki kormány kegyelmet ígért a fegyverletévőknek. Egyes értesülések szerint a 17. egyenként 3000 fős hadosz­tályból álló kurd lázadó had­sereg három hadosztálya úgy döntött, hogy folytatja a har­cot, más értesülések szerint Barzani egyik fia, a kurd vezér­kar tagja, politikai menedékjo­gért folyamodott Svájchoz. Ezt a hírt Svájcban mindeddig nem erősítették meg. A török hírügynökség a bag­dadi rádiót idézve azt az érte­sülést közölte, hogy Barzani, a mozgalom vezetője külföldre távozott támogatást szerezni mozgalmának. Elutazása, ame­lyet hivatalosan nem erősítet­tek meg, állítólag pánikot kel­tett a kurd harcosok soraiban. telén jelen volt Teferi Benti dandártábornok, az ideiglenes katonai kormányzótanács elnö­ke is. Az etióp hírügynökség sze­rint az Eritrea nyugati részén fekvő Omhajer város lakosai fegyveres összeütközésbe kerül­tek a tartomány elszakadásáért küzdő elemekkel és közülük 30-at megöltek, kettőt pedig foglyul ejtettek. Omhajer lakosai azért ragad­tak fegyvert, hogy véget vesse­nek a környék békéjének és biztonságát veszélyeztető sze- paratlsták tevékenységének. Nagykövet-rablás Párizs — Nyugati hírügynök­ségek a mogadishui rádióra hi­vatkozva kijelentették, ismeret­len személyek elrabolták Jean DUBI.INRAN befejezte mun­káját Írország Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa. A tanácskozás résztvevői megvi­tatták az ír politikai és gazda­sági helyzetet, valamint a nem­zetközi kommunista mozgalom kérdéseit. A kongresszus kül­döttei megválasztották a párt országos végrehajtó bizottsá­gát. Ghueuryt, Franciaország Szo­mália! nagykövetét. Túszukért cserében két, Franciaországban bebörtönzött szomáliai szaba- donbocsátását követelik. A két személyt, akinek sza- badonbocsátását követelik az emberrablók, terrorcselekmé­nyek elkövetésével vádolták. Az emberrablást vasárnap éj­jel követték el, egyéb részle­tek nem ismeretesek. Franciaország kis létszá­mú diplomáciai képviseletet tart fenn a szomáliai főváros­ban. MEGADTÁK MAGUKAT A KURD LÁZADÓK A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN AZ ETIÖP FÖLDREFORM A legtalálóbban talán így jellemezhetnénk Wilson brit miniszterelnöknek Nagy- Britannia közös piaci tagságá­nak kérdésében tanúsított ma­gatartását. Tekintélyes angol napilapok Wilson legutóbbi megnyilatko­zásait egyenesen gerinctelen­nek minősítették. A jelző úgy tűnik Wilsonra szabott, mert az utóbbi időben szinte homlok- egyenest ellentmondó nyilat­kozatokkal hívta fel magára a figyelmet. Ez a megállapítás megalapozottá válik, ha átte­kintjük a brit miniszterelnök egyéves kormányzásának főbb mozzanatait. Emlékezetes, hogy tavaly az év elején a hatalmon lévő konzervatív Heath-kormány kénytelen volt átadni helyét Wilsonóknak. A választásokon Wilson győzött, vagyis reá sza­vazott az ország népe. De mi­ért? A válasz egyszerű: mivel tetszetős reformokat ígért. Bér- módosítást, államosítást, eset­leges távozást a Közös Piacból. És mi változott azóta? Nap­jainkban is burjánzik az Inflá­ció, csökken a dolgozók vá­sárlóereje, növekszik a munka- nélküliség, az államosításról azóta a kormány mélyen hall­gat. Wilson azonban a brit közös piaci tagság kérdésével azóta is állandóan foglalkozott. Választási kiáltványában sza­vazóinak megígérte, ha meg­választják, népszavazásra bo­csátja Anglia közös piaci tag­SOK HŰHÓ SEMMIÉRT ságát. A brit munkásszavazók szeme blzakadóan felcsillant, mert számukra a leglesújtób- bak a közös piaci tagság kö­vetkezményei. Azóta átlagosan 20 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak a szigetország­ban. Érthető hát, ha a brit mun­kások ellenszenvet éreznek a közös piaci tagsággal szemben. Wilson kijelentéseitől azt vár­ták, hogy fokozatosan beváltja azokat és valóra válik Nagy- Britannia kilépése a Közös Piac­ból. A brit kilépés azonban ko­rántsem Ilyen egyszerű — fő­leg pedig nem a wilsoni elkép­zelések szerint. „Csak úgy, egy­szerűen nem léphetünk ki a Közös Piacból. A társulási szer­ződést még Heathék írták alá annakidején és mi nem rúghat­juk fel máról holnapra az ér­vényes megállapodást“ — nyi­latkozta tavaly tavasszal. Ek­kor már sejteni lehetett, hogy Wilson ingadozó, legalább is nem sürgeti feltétlenül a kilé­pést. Ezután látványos időszak kö­vetkezett, Wilson csaknem va­lamennyi közös piaci ülésen ki­lépéssel fenyegette közös piaci partnereit. Feltételeket szabott a Közös Piac többi országai­nak. Ha Nagy-Britannia közös alapból fejlesztheti elmaradott területeit, ha csökkentik a brit költségvetési hozzájárulást a közös piaci terhekhez. akkor hajlandó London tárgyalni az új tagsági feltételekről. Az el­ső brit követelést a tavaly de­cemberi párizsi csúcsértekez­leten, a másodikat pár hete lezajlott dublini munkaértekez­leten harcolta ki. Tegyük hozzá, hogy Wilson rendkívül ügyesen járt el: azt a látszatot keltette, hogy rend­kívüli erőfeszítésébe került, míg „kiverekedte“ rávette kö­zös piaci partnereit a követe­lések teljesítésére. De lám, tartotta adott szavát, mindent megtett azért, hogy választási ígéretét teljesítse. A brit választópolgárok sze­mében ez a magatartás úgy tűnt, hogy Wilson valóban be­tartja választási ígéreteit. Csakhogy Wilson sikerei látszó­lagosak. Az igazság az, hogy a regionális alapból azóta vaj­mi kevés jutott Angliának ós a költségvetési hozzájárulást is csekély összeggel csökkentik a jövőben. A feltűnő az, hogy a brit miniszterelnök mégis elégedett elért eredményeivel és azokat úgy tünteti fel a nyilvánosság előtt, mintha többet nem is kí­vánt volna. A napokban úgy nyilatkozott, hogy a közös pia­ci tagság kérdésében nyáron mégis megtartják a népszava­zást. Ez várható volt, mert an­nak visszavonása nagy kocká­zatvállalás lett volna Wilsonék részéről. Választóinak azonban azt ajánlja, hogy júniusban sza­vazzanak a közös piaci tagság mellett. Itt mutatkozik meg egyéves politikájának visszássága: az ellenkezőjét javasolja annak, amit választóinak ígért. Kor­mányának öt minisztere máris bejelentette: országos kampányt indít és arra szólítja fel a sza­vazókat, hogy foglaljanak ál­lást a Közös Piacból történő kilépés mellett. Továbbra is tehát kérdéses Anglia közös piaci tagságának jövője. P. VONYIK ERZSÉBET MARIÉN NGOUABI kongói elnök, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghí­vására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. DZSEMAL BIJEDICS jugosz­láv miniszterelnök egyesült ál­lamokbeli látogatásának befe­jeztével visszaérkezett Belgrád- ba. Bijedics Washingtonban Ford elnökkel és az amerikai kormány több tagjával tárgyalt. WILLY BRANDT, a nyugatné­met SPD elnöke Mexikóváros­ban megbeszélést folytatott Echeverria mexikói elnökkel. Brandt tegnap az esti órákban Washingtonba érkezett. PETR MLADENOV bolgár kül­ügyminiszter háromnapos hiva­talos látogatásra Argentínába érkezett. Argentínából a bolgár külügyminiszter Peruba látogat. JÓSÉ INACIO COSTA MAR- TINS százados, munkaügyi mi­niszter vezetésével portugál küldöttség érkezett hivatalos látogatásra Moszkvába. FRIDERICHS nyugatnémet gazdasági miniszter kijelentet­te, hogy az NSZK-nak a szocia­lista országokkal folytatott ke­reskedelme stabilizációs ténye­zőként hat a nyugatnémet gaz­daságra. BERLINBEN az NDK kormá­nya 1974. december 9-i javasla­tának megfelelően tárgyalások kezdődtek az NDK és az NSZK kormányának megbízottai kö­zött a közúti forgalom kérdé­seiről. NGUYEN THI BINH-NEK, a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány külügyminisz­terének vezetésével Ciprusra érkezett az Afrikai és Ázsiai Népekkel Való Szolidaritás Szervezetének háromtagú kül­döttsége. A küldöttséget fogad­ja Makariosz ciprusi elnök is. EDUARD ANSELM VIERÁT, az Uruguayi Kommunista Párt KB tagját a nemzetközi szoli­daritás hatására az uruguayi rezsim szabadon bocsátotta. Vierát a montevideói Cilindro Stadionban tartották fogva. SAO PAULÖBAN egy katonai bíróság 27 személyt 33 évig terjedő börtönbüntetésre ítélt. Az elítélteket felforgató állam­ellenes tevékenységgel vádol­ták. BANGLADESBEN a hatóságok letartóztatták Alauddin Ahmed maóista politikust, aki hosszú időn keresztül illegális felfor­gató tevékenységet folytatott, ezenkívül gyilkossággal és fegyverlopással vádolják. OLASZORSZÁGBAN a vasuta­sok tegnap 24 órás sztrájkot tartottak, mellyel béremelést és munkakörülményeik javítá­sát követelték. SZÖULBAN Pák Csöng Hi dik­tátor rendőrsége hétévi börtön­nel fenyegeti Han Seung Hun dél-koreai jogászt. A jogász a napokban a demokratikus jo­gok felújítását követelte Dél- Koreában. KARACHIBAN két pakisztáni iszlám szervezet tagjai több házat felgyújtottak a múlt hé­ten kezdődött vallási összetűzé­seket követően. Jelentések sze­rint a pakisztáni hatóságok 40 személyt őrizetbe vettek. TOKIÖBAN megnyílt az ENSZ energia-bizottságának 12 napos tanácskozása, amelyen 50 or­szág több mint 300 képviselője vesz részt. PORTUGÁLIÁBAN az utóbbi hónapban több mint 100 keres­kedőt, gyárost és földbirtokost állítottak bíróság elé gazdasági szabotázsakciók vádjával. SPANYOLORSZÁGBAN a kor­mány tisztviselői tagadták, hogy bármiféle titkos katonai szervezet működik az ország­ban, amely a jelenlegi portugál rendszer ellen küzd. Hozzátet­ték, már több ízben kijelentet­ték; Spanyolország területén semmiféle olyan tevékenységet nem tűrnék, amely kockáztatná a Portugáliához fűződő baráti kapcsolatokat. VÉGET ÉRTEK TITO ÉS KEKKONEN TÁRGYALÁSAI Kommentárunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom