Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám, péntek

h A Szlovák Nemzeti Színház bajsttegyuttesének tevékenysége Meddig ragyognak? 1972 tavaszán befejeződtek a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház újjáépítési munkálatai és új feltételek között kezdhe­tett dolgozni a színház balett- együttese Is. Amikor most, csaknem három év múltán felkeressük Boris Slovákot, a részleg főnökét, ő elsősorbiin ezeket az előnyöket méltatja: — Gazdag repertoárunk, igé­nyes müsorpolitlkánk a balett dolgozói számára tág teret, jó színpadot követelt meg. Ez most megvan — mondja. — Párhuzamosan folyhatnak a próbák, a gyakorlások a már műsoron levő előadásokra, va­lamint a készülő bemutatókra. Műsorunkon a klasszikus balet­tek modernekkel váltakoznak, hogy a közönség igényét sokol­dalúan kielégítsük. A váloga­tásnál és a kivitelezésnél leg­főbb mércénk az, hogy igazi művészet legyen, lelket gazda­gító, embert formáló # A tavalyi Bratislavai Ze­nei Ünnepségeken a balett­együttes a Gajané mellett egy ősbemutatóval is szerepelt, méghozzá szokatlan műfajjal, lenne szíve-s erről nyilatkoz­ni? — Valóban: Jirí Antonln Ben- da cseh zeneszerző Pygmalion című monodrámáját vittük ba- iettszínpadra. Ez műfajilag szö­veg és zene váltakozása, ez esetben a zenéhez tánc aláfes­téssel. Koreográfiáját a Zene­művészeti Főiskolát végzett fi­atal Miroslav Stauder oldotta meg szép sikerrel. # Mi lapul még a műsortar­solyban? — Már nem is nagyon lapul, sőt — nagyon is eleven! Pél­dául Adam francia zeneszerző közkedvelt Giselle-jének felújí­tása, amelynek főszerepeit a prágai Nemzeti Színháztól ál­landó vendégjátékra hozzánk, szerződött Marta Drottnerová és Vlastimil Harapes táncol­ják. Koreográfusa Jozef Zajko érdemes művész. És májusban kerül sor az idei évad két be­mutatójára: Mahler szimfóniáit Tóth Sándor, a híres pécsi ba­lett mestere koreografálja, a másikat, Greeg Peer Gyntjét az én betanításomban visszük szín­padra. # A művészcserék, vendég- tzereplések tehát a balettszín­padokon is gyakoriak? — Igyekszünk meghívni olyan művészeket, főleg rende­zőket és koreográfusokat, akik új elemekkel gazdagíthatják együttesünk munkáját. Ilyen nyereséges volt szántunkra pél­dául Frunze Mehakovics Jelan- jannak, az örmény Szovjet Szo­cialista Köztársaság nemzeti művészének és feleségének, Ljudmila Viktorovna Jelanjano- vának a közreműködése a Gaja­né felújításánál. Táncosaink­nak és általuk közönségünknek alkalma nyílt megismerni az ör­mény folklór és a klasszikus balett harmónikus egybeolva­dását Hacsaturján csodálatos zenéjére. Míg Frunze Mehako­vics rendezése és koreográfiá­ja az előadás gerincét adta meg, addig Ljudmila Viktorov­na a szép örmény mozgás-ár­nyalatokat tanította be türel­mes és aprólékos munkával. Nemcsak a Gajanét, de a Haty- tyúk tavát is gazdagították el­képzeléseikkel. KULTURÁLIS hírek 0 Több mint hatvan lemez kiadása után, korunk egyik leg­nagyobb zongoraművésze, Glenn Gould bejelentette, hogy vissza­vonul a nyilvános koncertezés­től. A harminckét éves művész visszavonulásának oka: a kon­certezés rettenetes traumákat okozott neki, és úgy érzi, a stú­diókban sokkal többet tud nyúj­tani. # Lübeck város Thomas Mann születésének 100. évfor­dulóján ünnepi hetet rendez és tízezer márkás Thomas Mann- díjat alapít. A' díjat ötéven­ként ítélik majd oda. % Hogyan jellemezné a ba- lettművészet jelenét és távlati helyzetéi? — Egyik fő gondunk és fela­datunk az együttes állandó fia­talítása. Azt gondolhatná a kí­vülálló, hogy ml sem könnyebb ennél, hiszen bizonyára renge­teg fiú és lány szíve-vágya, hogy híres balettáncos legyen. Az igazság az, hogy nincs elég utánpótlás. A legkisebbeket felkészítő balettstúdiók inkább műkedvelő célokat szolgálnak, mintsem a nagyon sok önmeg­tagadást, vasszorgalmat, kitar­tást megkövetelő hivatásra ne­velnek. Sürgős szükség van egy nyolcéves balettiskolára, amely­ben tízéves koruktól érettségi­ig vezetnék az erre a pályára készülőket. Az iskola létesíté­se nem illúzió — már folynak a tárgyalások; közösen, cseh és szlovák részről, és készül a tanterv is. Remélem, hogy az iskolába sok tehetséges kisfiú és kislány jelentkezik majd, akikkel felfrissíthetjük ennek a gyönyörű, ősi művészeti ág­nak a vérkeringését. % Utánpótlási aggodalmaik csak a jövőre vonatkoznak, nagy most is vannak már ne hézségeik? Klasszikusok és mai szerzők A Madách Kiadó köinyvújdoinságai PORGY AND BE SS iGreiner Szibill, pasztell, a Szlovák Nemzeti Galéria tulaj­donában ! Jama, Jozef Dolinsky, Nagy Zoltán és még néhányan, akik hamarosan és egészen biztosan felragyognak. Vagyis látható, hogy bár a mi mesterségünk önző mesterség, amely egész embert kíván — hiszen 40 éves korig csak a színpad létezhet, semmi más — mégis mindig jönnek új, megszállott hívei. *"ert aki e^re a szép, de rögös Ljudmila Viktorovna jelanjanova fáradhatatlan volt tudása át­adásában. (Igor Grossmann felvétele) — Pillanatnyilag van néhány felfigyeltető fiatal tehetségünk, például Gabriela Záhradníková, aki tavaly egy teljes hónapig Moszkvában vendégszerepeit, azután Danica Pilcová, Viera Kolárová, a fiúk közül Ján Ha pályára lép, annak számot kell vetnie azzal, hogy ha csillaga fel is ragyog, de törvényszerű­en le is áldoz, hogy új csillag fényének adjon helyet. L. GÁLY OLGA Gazdag választékot kínál a Madách Könyvkiadó legújabb könyvtermése. Az eredeti cseh­szlovákiai magyar irodalom két prózagyűjteménnyel gazdago­dott. Az egyik elbeszéléskötet Gál. Sándor novelláit tartalmaz­za. Címe: Elsőosztályű magány. Két megelőző elbeszélésgyűjte­ménye — a Nem voltam szent, illetve a Múmia a fűben — után a novellák a szerző jelen­tős fejlődéséről tesznek tanú- bizonyságot. Jő példa erre a A király című novella, a Jero- nimó vagy a címadó Elsőosztá­lyú magány. Az eddig elbeszélésekből, re­gényből s főleg drámákból is­mert Dávid Teréz ezúttal sza­tíráit gyűjtötte össze Látomá­sok címmel. A kötet erőssége többek között Platzner Tibor számos kiváló illusztrációja. li'rí Wolker századunk cseh szocialista lírájának egyik leg­nagyobb mestere. Halálának öt­venedik évfordulója alkalmából jelent- meg a Baladu uz álom­ról című kötet, amely Wolker életművének legjavát tartalmaz­za. A műfordító gárda itt is elsőrendű, hiszen Garai Gábor, Képes Géza, Jékely Zoltán, Weöres Sándor és Szabó Lőrinc neve mellett ott találjuk József Attilát is. A klasszikus magyar iroda­lom kedvelői szintén bőven vá­logathatnak a legújabb könyv- termékből. A Nagy Klassziku­sok sorozatban jelentek meg például Balassi Bálint Összes versei, Levelezései, valamint Radnóti Miklós Összes versei és műfordításai. Jókai Mór Arany­embere az Iskolások Könyvtá­rában, Mikszáth Kálmán Egy éj az Arany Bogárban című elbe szélésgyűjteménye az Olcsó Könyvtárban, Móricz Zsigmond Boldog embere pedig a Magyar Elbeszélők sorozat kötésében jut el ismét az olvasók aszta­lára. A közelmúlt magyar klasszi­kusait képviseli Szerb Antal és a csak nemrég elhunyt Dar­vas József egy-egy kötete. Az előbbinek Utas és holdvilág cí­mű rendhagyó regénye látott újabb kiadásban napvilágot, Darvasnak pedig Elindult szep­tember című regénye jelent meg ismét. Négy mai elbeszélő címmel pedig ugyancsak az Iskolások Könyvtára ismerteti meg fialal olvasóival Déry Tibor, Lengyel József, Sánta Ferenc és Fejes Endre legjobb elbeszéléseit. S velük immár a mai magyar pró­zánál tartunk. A klasszikus világirodalom hívei is több értékes könyvet vásárolhatnak. Az Ezeregyéj­szaka legszebb meséi a Világ- irodalom Remekei köteteinek vásárlóit örvendeztetik majd meg, Stendhal példátlan sike­rű Vörös és feketéje és Feucht- wanger Simoné című regénye pedig az Olcsó Könyvtárban jelent meg. Az Európai Zseb­könyvek legújabb kötete a szovjet Bogomolov kisregényeit és elbeszéléseit tartalmazza, köztük a filmről is jól ismert Iván gyermekkora című kisre­gényt, a gyűjtemény címadó írását. Római reqék és mondák cím­mel Boronkay Iván feldolgozá­sában jelent meg egy érdekes gyűjtemény. A királyok kora, A római köztársaság kora, Ró­mai virtus: erre a három té­mára épül fel a kötet, melyből megismerhetjük többek közölt Romul us és Rémus mondáját, a szabin nők elrablásának a tör­ténetét, Brutus és Coriolanus históriáját és sok más közismert vagy kevésbé ismert mondát nem kisebb egyéniségekről, mint Vergilius, Ovidius vagy Lívius. Ugyancsak a mesés Itáliába kalauzol bennünket a „Képes Történelem“ legújabb kötete, A reneszánsz világa. A Makkai László összeállításában megje­lent gyűjtemény az ezer évvel későbbi olasz történelmet ele­veníti fel, Dante, Petrarca, Boc­caccio, Giotto, Leonardo, Mi­chelangelo korát. Végezetül a reneszánszát élő népköltészetről se feledkezzünk meg, hiszen — hogy mást ne említsünk — az erdélyi Kallós Zoltán két gyűjteménye, a Bal­ladák könyve és az Oj guzsa- lyam mellett, amelyek az el­múlt esztendők legsikeresebb magyar kiadványai voltak. Ezt a megnövekedett igényt igyek­szik kiegészíteni a Madách Könyvkiadó is két legújabb ki­adványával. Az egyik a Csuka Zoltán fordításában megjelent szlovák népballadák gyűjtemé­nye. A címe: Fényes a tűz lángja. A második folklórkötet címe: Édesanyám rózsafája. A kötet anyagát Ág Tibor gyűjtöt­te és szerkesztette. A palóc nép­dalokat tartalmazó könyv Tő- zsér Árpád értékes előszavával jelent meg. Reméljük, hogy ez a meglehetősen elhanyagolt terület ismét az érdeklődés kö­zéppontjába kerül s megment­jük — valóban a tizenkettedik órában — halhatatlan kincsün­ket, a csehszlovákiai magyar népi kultúrát. Ág Tibor gyűjte­ménye ilyen szempontból min­denképpen úttörő jellegű al­kotás, megérdemli elismerésün két.-il­Közel két évtizeddel ezelőtt Ascher Oszkárt hallottam a prá­gai Magyar Kultúra előadóter­mében szavalni. Az évek során sok kitűnő előadóművészt hal­lottam, de egyik sem tudta úgy éreztetni a kert, amelyben a mű született, egyik sem tudta velem úgy megszerettetni a köl­tőt, mint ő, az új magyar elő­adóművészet úttörője, előfutár- ja. Iskolát alapított, sok tanít­ványa volt, és köztük a pódiu­mon ma már alig szereplő Pa­lotai Erzsi Is. Ascher tanítvá­nya volt, de teljesen eredeti eszközökkel élőjalytatója, sza- valóstílusának továbbfejlesztő­je. Költők, versek, találkozások című új könyvében így ír mes­teréről: „Modern tárgyilagossággal és apostoli hévvel közvetítette a verseket, a hallgatóságtól is feltételezett intellektualitás- sal... Úttörő volt. Az ágálás, a deklamálás ragálya idején visszaadta a verset a versnek, lehántva róla a ráaggatott ba- zári árui, üveggyöngyöt, kalá­rist, egyéni beleérzést, pergő könnyeket, harsogó hangot, gesztusokat.“ Palotai Erzsi a tanítvány tisz­teletével írja, hogy a beszéd- technikát az ő példájából merí­tette, szorgalma és egyéniségé­nek makacssága, amellyel a ki­tűzött célért küzdött, nagy ha­tással volt rá. Komáromban, a Jókai ünne­pen, a nagy magyar mesemon­dó Önéletírásának egy részle­tét, egy csöndes, okos vissza­emlékezését adta elő. Vakme­rő produkció volt a szöveget alig vagy egyáltalában nem ér­tő szlovák és cseh írók előtt tapsrobbantó vers helyett ezt a bensőséges visszaemlékezést oly egyszerű hangon elmondani, elvetve a pátoszos szavalás káp­rázatos fegyvertárát, a szenve­délytől fűtött előadásmódot. Tanúja voltam, hogy próza- mondásának nagyon tudatos, ajándékának érzi, hogy megis­merhette, élvezhette barátságát és szeretetét. Milyen közvetle­nek, emberien melegek az idé­zett levelek, a sokat író, sokat levelező Veres kitárulkozása nem csupán a maga végtelen, okos emberi lényét világítja át, hanem közvetve páratlanul jel­Költők, versek, találkozások PALOTAI ERZSI TAHMULMÁNYKÖTETE belső izzású egyszerűségével győzött, és nagyon igaznak ér­zem könyve Komáromi lecke cí­mű írásának befejező sorait, amelyekben az estén jelenlévő Veres Péter szavait idézi: „Magának nem szabad a si­kerre vadászni! Maga csak csi­nálja az irodalom dolgát.“ Nos, az „irodalom dolgát“ csi­nálja nem csupán könyve Egy szavaló jegyzetei című fejeze­tében, hanem pályatársairól, az új magyar versmondás művé­szeiről, Simonffy Margóról, Gob- bi Hildáról, továbbá a magyar sanzonéneklós megteremtőjé­ről, Medgyaszy Vilmáról, és a népdaléneklés magyar úttörőjé­ről, Török Erzsiről írott port­réremekeiben. Könyve másik felét — „Eltűnt évek szőlőhe­gyén“ — azoknak az íróknak és költőknek szenteli, akiket a munka folyamán a legjobban a szívébe zárt, s akiknek verseit, prózáit a legszívesebben adta elő. ízlése tévedhetetleniil biz­tos, terjedelmes esszénél töb­bet mondanak visszaemlékezé­sei Veres Péterről: élete nagy lemzi a könyv írójának művé­szetét is. A Kassákról közölt tizenkét oldalas emlókírás felér egy nagy tanulmánnyal. Engem ta­lán azért kapott meg annyira, mert én is fiatalon találkoztam Kassák első műveivel, a varázs­latos Misilló királysággal, A ló meghal, a madarak kirepülnek című kötetével, és engem is lebilincselt az Egy ember életé­nek a Nyugatban megjelent ön- életi ihletésű remekműve, an­nak „vakmerő újdonsága, élet- gazdasága, kihívó őszintepéga“ Az Illyés Gyulának szentelt írás egyike a legtartalmasab­baknak. Őszinte szeretet és tisz­telet nélkül ez az írói portré nem sikerülhetett volna ilyen remekre. Mintha egy esszéiszti- kus részekkel súlyosbított szí­nes novellát olvasnánk, amely­ben az elmefuttatások és leve­lek erőteljesen kiemelik és ki­egészítik az elmondott történe­teket. Palotai Erzsi elbeszélő tehet­ségéről, érzékletes stílusáról két eddigi regényéből (Szere­lem, fájdalom, 1958, Igen, 1971) már meggyőződhettünk, s most íróértését, a művész alkotói te­vékenységét néhány mondattal találóan jellemezni tudó tehet­ségét kell kiemelnem. Illyés Gyuláról írja: „Költői szuggesztiója nem­csak mondanivalója erejében és igazságában rejlik, nem is pusz­tán gondolatai átható tisztasá­gában, mélységében, nem csu­pán versépítkezési tökélyében, tömeges, zúduló képei korona­tanúságában. Abban talán, hogy egyszerre tárja elénk a világot és a világról való látomását.“ Impresszionista képekkel sze­rencsésen értelmezni is tudja az illyési világot. Tevékenynek és elevennek érzi, minden cse­lekvő benne. A könnyen haragra gyúló, igen érzékeny és sértődő ter­mészetű Füst Milán különckö­dő, erruptív lényében is ráta­pint természete lényegére. Az 1973-ban papírra vetett kis no- vellisztikus esszé sokat vil­lant fel a költő és drámaíró Füst kevésbé ismert „másik ar­cából“ , hogy a sérelmeibe, egész életébe belefáradt köl­tő mennyire szomjúhozta a megértést és a barátságot. Palotai Erzsi új könyve egy izgalmas regénynél is jobban leköti kivált a szellemi alkotó­munka műhelyébe bepillantani vágyó olvasót. Érzékletes stí­lussal, tág szakmai ismerettel keresztmetszetet ad az új ma­gyar előadóművészeiről, s ugyanakkor avatott tollal el­kalauzol néhány nagy írónk ér­zés- és gondolatvilágába is. EGRI VIKTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom