Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám, csütörtök
„Made in Lengyelország“ „ ; • , • ! 1 • Lengyel közszükségleti iparcikkek kiállítása Bratislavában H a mostanában valatü meg akarná rajzolni á íhagyar társadalom képét, sz első, a felvázoláshoz szifkséges adatok között találkozna azzal, hogy a jelen Magyarországán a lakosság valamivel több mint negyvennégy százaléka harminc év alatti; azaz a tíz és fél millió magyarból közel ötmillió akkortájt vagy később született, mint amikor az országból elta- karodtak a nácik és cselédjeik, s u nép elsőket lélegzett a szabadság éles levegőjéből, üt milliónál, sőt mivel a gyermek élményei hiányosak és egyoldalúak, talán hat-hét milliónyian vannak, akik csak elbeszélésből, könyvből, filmből tudnak képet alkotni maguknak arról, miként is köszöntött az országra a szabadság első tavasza. Február emlékezetes és fényes dátuma volt 1945-ben a ti- zenharmadikai nap; ekkor szabadult fel egész Budapest.. Úgy is mondjuk: ez Budapest igazi születésnapja. A pesti oldal már január 18-án teljesen szabaddá lett; ezen a napon jelent meg az első újság is, a „Szabadság“. Buda, a Duna másik oldalán épült, ősi város, a főváros fele, még huszonhat napig harcok színhelye volt. Igaz, egy-egy budai kerületben is hozzálátott már néhány szer vezésre, tettre kész ember, néhány kommunista, hogy a pincékből felmerészkedett éhezők nek ételt adjon, romtakarítást szervezzen. Ezekről a napokról a mai magyarok fele már Csak emlékezésekből tud. Azok között a nehéz, lőpor- füst-szagú, éppencsak lövedékek felvillanó fényétől meg-megvi- lágított éjszakák és napok közepette született naplók közül, amelyeket most harminc éve róttak papírra Buda ostromának napjaiban, a legérdekesebbek egyike Némethy Károly akkori fővárosi tanácsnoké. Némethy Buda korábban felszabadult részén szervezett valami közigazgatás-félét és 1945. február tizedikén, kalandos úton, hatalmas kerülővel átment a pesti oldalra. Segítséget és tanácsot akart kapni a pesti városházán már működő városvezetőktől. Harminc-negyven kilométert utazott, gyalogolt, kocsizott, a szokott tízperces út helyett. Úszó jégtáblák között jutottak át egy kíséretül kapott szovjet katonával együtt a folyamon, Csepelnél, egy dunai kompon. Ezt látták és ezt írta naplójába: „... Végre bent vagyunk a városban. Romok, tankcsapdák, leégett házak. Sorok sári út, Ferenc-körút, Üllői-itt. A Kálvin-tér szétbombázott házai, szökőkút ja. Nem lehet a németeknek., nyilasoknak soha megbocsátani, amit ezzel a várossal tettek. Budának általunk ismert és aránylag épen maradt képe után szörnyű hatást tesz ránk az a pusztulás, ami elénk tárul.“ Ezt tizennegyedikén írja a napló gazdája; tizenharmadikán ezt jegyzi fel: ... budai népkonyhánk vezetőjével találkozunk: hajnalban menekült, a németek kétségbeesett kitöréssel próbálkoztak meg a körülzárt várból, s most otthon, éppen a mi környékünkön folynak a harcok, a Rózsadombon, Pasaréten, Hidegkutt- uton .. .* Mire hazaért Budára a tanácsnok, a fővárosban már csak hadifogolyként volt náci; szobrot, emléktáblát, nemegyszer gyanakodással vagy gyűlölködéssel mondták csak ki a város akkori urai. Bartók Béla akkoriban Amerikában élt, és itthon afféle gyanús személy volt; a költő, aki alakját versbe foglalta, Balázs Béla Moszkvában dolgozott; Károlyi Mi- hályról meg — akkoriban a magyar emigráció egyik kimagasló vezetőjeként Londonból üzente haza, hogy a magyar jövendőt munkások és parasztok összefogása teremtheti csak meg — vad gyűlölettel rikol- toztak a tegnapi Magyarország emberei. Újra ugyanolyan, mint háború előtt'!1 Előszöris nemhogy fél évszázad nem kellett az újjáépítéshez, hanem jóval rövi- debb idő elég volt, azt már barátaink és ellenségeink is már két évtizeddel ezelőtt is megállapították. Aztán meg valahogy egészen más Budapestet akar építeni a magyar főváros népe, mint amilyen valaha volt... Ha valaki most, a főváros felszabadulásának harmincadik évfordulója előtti napokban sétára indul, oly távoli tájakon, mint például Krúdy Gyula egykor oly sokat megénekeU Óbudája, meg a balatoni országút kezdete (ott, ahol Osztapenko kapitánynak, az egyik a nácik által meggyilkolt parlamenternek hatalmas szobra áll), vagy akárcsak az egykori szegény munkások városa, Rákospalota táján, új, modern nagyváros már megépült és továbbépülő negyedeibe jut el. Az új óbudai lakótelep a maga hatalmas épületsoraival, az őrmezei lakótelep a kedves, szinte bensőséges téregyütteseivel, vagy Űj palota, a maga gyorsan növekedő utcasoraival egészen más, mint az egykori Budapest. Újra ugyanolyan, mint a háború előtt? Még a népszerű, suszterinasok által is fütyöré- szett dallamok szövegében is benne volt, hogy két Budapest van, a gazdagoké és a szegé nyéké, az úriosztályé és a pro letariátusé. Azok a vígan fütyö- részett dalocskák is Inkább a Stefánia kocsikorzójáról, mega Váci utca dámáiról szóllak, és csak ritkán a Váci út munkásemberéről és harcoló osztályáról. Hát most a munkásemberé Budapest elsősorban, és a dől gozó ember, ha sétál is az egykori Stefánián egy-egy vasárnap, 'sokkal fontosabbnak tartja, hogy a tömegközlekedés egyelőre még létező és roppant nehezen megoldható problémáira keressen feleletet a városvezetés, mintsem a korzó kövezetét csereberélje évente. Ezért van az, hogy a budapesti polgár, ha morog is, ha szitkozódik is a szüntelenül feltúrt utcák és terek nemegyszer nehezen megmászható barikádjai előtt, azért jól tudja, hogy az építési felvonulás, a markológép meg a forgalomelterelés azért van, mert épül például a metró új vonala, mert utat ja vítanak, szélesítenek. Néhány hónappal ezelőtt kedvenc szórakozása volt száz meg százezer budapestinek, hogy amikor a város egyik forgalmas pontján, a Deák téren járt, lekukucskált egy hatalmas fakerítés aljában folyó munkára. Itt épült az azóta már a forgalomnak átadott új aluljáró. Majd másfél esztendőn ál kel lett kerülgetni ezt az óriási építkezést — egyébként az alul járó egyúttal, ha majd megindul az északi-déli metró, a*z új vonal egyik állomása is lesz — de az építők olyan jól meg értették a kíváncsi pesti ember lelkét, hogy két-három méte renként már előre afféle kukucskáló nyílást váglak a kerítésbe ... Ennek a budapesti ünnepnapnak van persze egy olyan vonása is, amely most, 1975 tavaszán a szokottnál is erőteljesebb hangsúlyt kap. Hiszen alig több mint egy hónap múlva pártkongresszus is lesz Budapesten, és talán éppen ezért kell kiemelni a harminc esztendővel ezelőtti emlékezésekből azt is, hogy miként is kezdődött meg ennek a hatalmas városnak az újjászületése. Csomagolópapírra, az éppen előkerült betűfajtából, rossz festékkel nyomtatták ki az első plakátokat, azokat, amelyeket ma múzeumi falon meghatva néz nek az emberk. „Ha élni akarsz, költözz fel a pincéből, mosa kodj, takaríts, dolgozz! Magyar Kommunista Párt“ ez volt az első szó, felszólítás, felkiáltó jel, amit az ostrom nehéz napjai után a földfelszínre, a városba a pincéből először felbo torkáló emberek megláttak. Az ország keleti felén, 1945 februárjában már volt, ahol hozzákezdtek a mezőgazdasági munkához akadtak olyan bátor parasztemberek is, akik éppen a kommunisták szavára hallgatva a földosztás nagy munkájának előkészítésén gondolkodtak. Szegeden és Békéscsabán, Debrecenben meg Nyíregyhá zán, Szolnokon, Miskolcon egy egy üzemben már zakatollak a gépek; az ország egyik felén már valóban feltápászkodott és alkotásra készen munkába kezdett a nép. Túl a Dunán még vijjogtak a náci fegyverek, még dörögtek a szovjet sorozatve tők, a híres és félelmetes ka- tyusák, még űzte, kergette a fasisztákat a felszabadító szovjet hadsereg. De február tizenharmadikán — azt mondják kissé csípős, száraz hideg volt, és szállt a romépületek pora a tiszta ég felé a hirtelen csöndessé vált nagyváros kerületeiben — egész Budapest szabad lett. Most ünnepük a harmincadik évfordulót a budapestiek; hűséggel és hálával a felszabadítók, bizalommal saját alkotóerejük és a jövendő iránt.- r,nns miklos Egy egy áruházi séta alkalmával nem lenne egyszerű dolog összeszámolni, hányféle külországból származó áru gazdagítja a hazai termékek skáláját. A „Made in...“ kifejezés után leggyakrabban a szocialista tábor valamelyik országának neve olvasható. A szocialista kereskedelemben egyi'e nagyobb szerepet kap a kölcsönös árucsere. Gyakran előfordul, hogy az üzletekben megjelenő importárut a ve>vők látásból, vagy hallásból már ismerik. Ismereteikre a különböző kiállításokon, áruminta vásárokon lesznek szert. így van esi a lengyelországi árucikkek esetében is. Az északi szomszédainktól importált áruk listája igen változatos: a műszaki és gépi berendezéseik mellett megtalálhatók a textil- és konfekcióipar termékei, bútorok, kozmetikai cikkek. rádiók, tv készülékek Stb. Hazánk Lengyelország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, a szocialista tábor országai közül a Szovjetunió és az NDK után a harmadik helyet foglalja el. Gazdasági kapcsolataink és cserekereskedelmünk már 1947- bem fejlődésnek indult. A kölcsönös árucsere-forgalom az eltelt 27 év alatt a kilencszeresére, a jelenlegi ötéves terv folyamán pedig az előzőhöz viszonyítva kb. 80 százalékkal növekedett. A feíjlődés ilyen üteme mellett az országaink közti kereskedelmi forgalom 1980- ban előreláthatólag 1,5 milliárd rubel értéket képvisel majd. Lengyelországi importunk több mint 13 százalékát közszükségleti cikkek alkotják. Hogy vásárlóink Lengyelország közszükségleti iparának termékeit, fejlettségéi alaposabban is megismerhessék, erről a lengyel külkereskedelmi kamara a „Lengyel közszükségleti iparcikkek kiállítása“ megrendezésével gondoskodik. A kiállításnak jeJenleg a bratislavai Művészetek Háza az otthona. Az 1600 négyzetméternyi kiállítási területen sok érdekeset láthatnak a látogatók. Az Xitóbbi években egyre több lengyel gyártmányú rádió- és tv-készülék kerül hazánkban forgalomba. A kiállítás első részlegén is — ahol az ízléses, modern kivitelezésű lengyel világítótestek, lámpák, csillárok szolgáltatják a fényt — ezekkel az árukkal találkozhatunk. Az Unitra vállalat a legmodernebb sztereó-lemezjátszókat, kazettás magnetofonokat, tv-készülékeket mutatja bei A fiatalokat leginkább a ZK— 246 jelzésű sztereo-magnetofon érdekli, mely a lipcsei és a poznani nemzetközi vásáron egyaránt arányérmet nyert. A magnó vízszintes és függőleges helyzetben is működtethető, tranzisztoros, ké't csatornás erősítővel, négysávos fel játszó és átjátszó szerkezettel van ellátva. A háziasszonyok legtovább bizonyára a háztartási cikkeket csodálják. A modern háztartás minden kelléke megtalálható ezen a részlegen: szuperautomata mosógép, gáztűzhely, szokatlan — funiériennez burkolatú —, de ízléses hűtőszekrények, mutatós konyhaedények (a szemlélődök szinte kedvet kapnak a főzésre), a legkülönbözőbb színű és díszítésű műanyag konyhai kellékeik síi) A gyerekek a lengyel játékokból, a sportolók és turisták a sportszerekből és camping- felszerelésekből kapnak ízelítőt. A sportszerek mellett természetesen a különféle biciklik is helyet kapnak, hisz Csehszlovákia a lengyel biciklik első számú vásárlója. Ez a kiállítás a kozmetikai cikkek nélkül elképzelhetetlen lenne. A világhírű lengyel kozmetikai szereket minden nő, sőt férfi is ismeri. A Wars jelzésű férfi kozmetikai sorozat a tavalyi Incheba aranyérmese. A kiállítás újdonsága a férfiak számára készült Conzul kozmetikai sorozat. Üzleteinkben is jóformán állandóan kaphatók lengyel körömlakkok, samponok; tisztítószerek, autóápolási kellékek. A kozmetikai cikkek kiállítója a Pollema cég, mely nemrég a Prior áruházzal kötött szerződést, s ennek alapján a jövőben Bratislavában lengyel kozmetikai cikkeket árusító üzlet nyílik. Bútorokból is jelentős meny- nyiséget vásárolunk Lengyel- országtól (hazánk a negyedik legnagyobb importálója a lengyel bútoroknak). Néhány ülő- garnitúra és szekrényfal a kiállításon is látható. A „Lech“ szekrényfal hazai piacunkon már ismert, a „Kristina“ és a „Vera“ pedig ebben az évben már szintén kapható lesz. S nem hiányoznak a divatos népművészeti lakberendezési tárgyak sem. A lengyel textil- és konfekcióipar is képviselteti magát a kiállításon, és szemet gyönyör- küdtetőek a szép kidolgozású bőripari termékek, divatcikkek, női és férfi bundák. Kellemes meglepetés a ren dezőknek, hogy sok látogatót vonzanak a kiállított lengyel könyvek és újságok. Legtöbben a „Modern lengyel festészet“ és „Modern lengyel szobrászat“ című, valamint az egyes lengyel városokat bemutató albumokat forgatják. A kiállítás hangulatát a Lengyelországot — városait, természeti szépségeit és történelmi látnivalóit — bemutató képek teszik teljessé. Természetes tehát, hogy a kiállítás iránt nagy az érdeklődés. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első négy nap alatt 14 000- en tekintették meg. flúriánnE m. marta Buda egyik főútvonala, a Mártírok útja /az akkori Margit-körútJ 1945 februárjának végén. A pesti üuna-parton, 1945 februárjában. A nálunk is kapható „Lech“ szobafal iránt nagy az érdeklődés. (CSTK felvétele) A budapesti születésnap a parancsnokot, Pfeffer von Wildenburch SS-tábornokot egy csatornanyílásból húzták ki, és zavarták a sorakoztatott foglyok közé. A legjellemzőbb mindezekben a visszaemlékezésekben, hogy szinte mindenki úgy vélte akkoriban, harminc esztendővel ezelőtt fél évszázad vagy több kell ahhoz, hogy csak a nácik- felgyújtotta, ostrom elpusztította épületek újjáépüljenek, hogy újra olyan legyen Budapest, mint a háború előtt. Újra ugyanolyan, mint a háború előtt? Hiszen a háború előtt azoknak nevét, akiknek éppen mostanában emelünk
