Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-04 / 29. szám, kedd

HELYTÁLLÁS A SZABADSÁGÉRT HARCOLT HÁLÁVAL EMLÉKEZTEK Az ember egészségéért AZ EGÉSZSÉGÜGY FEJLŐDÉSE A ŽIAR IMÁD HRONOM-I JÄRÄSBAN A Ziar nad Hronom-i kórház. (A szerző felvétele) szakot, a szabadság korszakát jelenti számunkra. Községünket a múltban is túlnyomórészt munkások lak­ták. Nagyobb részük a kör­nyéken levő kőbányákban talált megélhetést, néhányan szénbá* nyában, vagy a füleki zománc* gyárban keresték meg minden­napi kenyerüket. Ám szüksé* ges megjegyezni, hogy közsé* günkben mindig erős szerveze* te volt a pártnak, amely veze* tő szerepet játszott a különböző megmozdulások alkalmával. Az eltelt 30 esztendőben közsé* günk dolgozói helytálltak az építőmunkában. A régi falu lm4 már teljesen átalakult, újjászü* letett, megfiatalította az idő» Hogy mi is épült a 30 eszten­dő alatt? Csak a fontosabbakat szeretném felsorolni: 236 új családi ház, többszintes szövet­kezeti lakás, korszerű művelő1 dési otthon, pormentes utak, modern közvilágítás, vasútállo* más, sporttelep, iskola, körzeti orvosi és fogorvosi rendelő» bolthálózat. És még valami!... A régi partizánharcok színhe­lyén úttörőtábor létesült, ahol 150 pionír helyezhető el. Ab* roncsos-pusztán síremlék hívja fel a figyelmet, hogy az arra járó kegyelettel emlékezzék a hős partizánokra, benn a köz­ségben szintén emlékmű áll a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett harcosok emlékére. Ezeket az emlékműveket a he­lyi nemzeti bizottság állíttatta* és az iskola diákjai, valamint a nőszövetség tagjai gondozzák» A partizánharcok színhelyén nyaranta pionírok vidám éne­kétől hangos a völgy. Ezek a gyerekek már szabad hazában nőttek fel. A háború borzalmai­ról csak az idősebb nemzedék tagjainak elbeszélése nyomán értesültek. Vezetőikkel azonban minden nyáron ellátogatnak az elesett partizánok emlékművé­hez, ahol virágokat helyeznek el, és ígéretet tesznek, hogy hűek lesznek a szocialista esz­mékhez. BÓDI GYULA, a hnb elnök« tében új mosodát és gépko­csijavító műhelyt, valamint gyógyszerraktárt is építenek, Kibővül a kremnicai, a Banská §tiavnica-i és a Nová Bafta-i kórház is. Kedvezőtlen a hely­zet a körzeti egészségügyi szolgáltatásokban. Ezért több üzem és község kap új egész­ségügyi létesítményt. Jelenleg a járás egészségügyi Nižný Tvarö- 2ec (Alsótaróc) egyik kis ,zsfn- delyes házában van a fogyasz­tási szövetkezet vegyesboltja. Ugyanebben a házban, egy szobában ól és dolgozik Jura) Belejčák front­harcos. ötvenkét esztendős, most mutatkoznak az első ősz szálak a hajában. S noha man­kóra támaszkodva kell járnia, nem veszítette el lelki erejét. Maradéktalanul ellátja felada­tait a szövetkezetben, már 1951 óta. — Az ember megszületik, ki­járja az iskolát, behívják kato­nának. Még nem tudhatja, mi vár rá az életben. Az sem, aki jós tehetséggel van megáldva — mondja —, miközben régi fényképek között keresgél a konyhaasztal fiókjában. — A háború kellős közepén kellett berukkolnom. 1943-ban. Pop- ríidra hívtak be katonának, s ott mindenki arról beszélt, hogy hamarosan minket is ki- visznek a keleti frontra. Hát, bizony nem valami szép emlé­keim fűződnek nekem sem a háborúhoz. Ha akarja, elmesé­lem a történetemet. De hiszen biztosan azért is jött ... 1944 júniusában Belejčák egységét Poprádról Medzilabo- recra vezényelték, az ottani partizánmozgalom elfojtására. A katonáknak semmi kedvük sem volt részt venni ebben az akcióban. Más gondolatok jár­tak a fejükben: hogyan jut­hatnának át a másik oldalra, azokhoz a bátor férfiakhoz, akik nem féltek szembeszállni a terrorral, s harcolni a sza­badságért. A katonai egység nem töl­tötte be a hozzá fűzött remé­nyeket. A németek tomboltak dühükben. Arra készültek, hogy leszerelik a két szlovák had­osztályt. A katonák azonban nem várták meg ezt, vissza­vonultak az erdőkbe. A töb­biekkel ment Juraj Belejčák is. Ki lovon, ki szekéren vagy gyalog. Belejčák egyre köze­lebb jutott szülőfalujához. Olt azonban nem mutatkozhatott szabadon. A Hlinka gárdisták­nál az ő neve is a feketelistán szerepelt. Tudták róla, hogy katonaszökevény. A környéken akkor már mindenütt partizánegységek te­vékenykedtek a hegyekben. A szökött szlovák katonák is jó segítséget jelentettek az ezen a környéken már hosszabb ide­je levékenykedő szovjet parti­zánoknak. Nem egyszer csap­tak össze az ellenséggel, aki­nek jelentős veszteségeket okoz­tak. 1945. január 19-én a szovjet hadsereg felszabadította Nižný Tvarožecet. Belejčák további 14 társával még aznap este ön­ként harcra jelentkezett. A vö­röskatonák szívesen fogadták a felajánlott segítséget. Néhány nap múlva átvitték őket a len­gyel oldalra, Rabkába. 0;tt folyt akkor a csehszlovák ka­tonák harci kiképzése. Április 25-én kerültek az el­ső vonalba. Opavában... Az első sprsfontosságú be­vetést öt nappal később élte át Juraj Belejčák Moravská Oslravában. Mindjárt reggel harcba ve­tették őket. Mint golyószóróst két társával a balszárnyra osz­tották be. Tombolt a csata, a katonák a saját szavukat sem értették. A támadók előbb el­foglalták a vasúti töltést, s az­után az egész vasútvonalat, majd átkelve a kis folyón el­jutottak egészen a hídig. Itt letelepedtek egy egyemeletes házban, s onnan folytatták a harcot. Az egész utcát megtisz­tították az ellenségtől s egy gyárat akartak elfoglalni. Ha­son csúszva és szökellve ju tottak előre a katonák. Köztük Belejčák is. , Már csak néhány méter vá­lasztotta el egy gránáttölcsér­től, ahonnan jó kilátás nyílt a környékre. Minden erejét össze­szedve kúszott a gránáttölcsér felé. Egyszerre azonban éles fájdalmat érzett a lábában, úgyhogy a lélegzete is elakadt. Az éles hasogató fájdalom el­lenére minden erejét összeszed­ve, valahogy mégis odakúszott a biztonságot nyújtó gránáttöl- csérheiz. Bal térd alatti sebét gyorsan bekötözte a bajtársai­tól kapott kötszerrel. A gyár és az egész város elfoglalása után az egészség- ügyiek összeszedték a sebesül­teket. Belejöáknak azonban nem szűntek a fájdalmai, or­vos pedig nem volt az egész környéken. Reggelre teljesen elhagyta már az ereje, de ekkor átvit­ték a lengyel tábori kórházba. Útközben felrobband egy akna a közel ük ben és súlyos sebe­süléseket okozott. A rögtönzött tábori kórház­ban kitisztították s bevárták BelejCák sebét. Az orvosok megállapították, igen súlyos sebesülést szenvedett. Utókeze­lésre Krakkóba küldték. A lá­ba azonban továbbra is fájt. Nem tudott ráállni. Május 28-án más sebesültekkel együtt Szo- csiba szállították. Juraj Belejčák. Június elején amputálni kel­lett a lábát. Amikor BeiejCák észrevette, hogy hiányzik egy végtagja, nem tud mankó nél­kül járni, sírt, mint egy kis­gyerek. Sehogyan sem tudott belenyugodni ebbe. Szocsiban, ebben a kaukázusi fürdőváros­ban még sokáig lábadozott. Közben újra járni tanult. A Szovjetunióból 1945. no­vember 10-én szállították haza. Csapon vették át, s onnan a bratislavai baleseti kórházba küldték. Itt tovább gyógyítot­ták, s különböző tanfolyamokat végzett, hogy mint rokkant is boldogulhasson valahogy az életben. 1947. július 11-én tért haza a falujába. Kát évvel később megnősült. Ma három gyermek apja. Háborús érdemeiért több al­kalommal kitüntették. Megkap­ta a csehszlevák hadi keresztet, a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékérmét és más Kitünteté­sekéit. Hogy a munkában is megállja a helyét, arról több dicsérő elismerés tanúskodik, valamint a 8. szakszervezeti kongresszus kitüntető oklevele. Jó munkáját tanúsítják a ve- gyeskereskedésben elért ered­mények is, ahol sok év óta dolgozik. A boltnak a terv sze­rint havonta 115 000 korona forgalmat kell lebonyolítania. Ö azonban 125 000 koronás forgalmat is elér. * * • — Jól megy a munka — mondja Belejííák elvtárs búcsú­zóul —, csak éppen a lábam fáj ismét, néha már azit hi­szem, hogy ki sem lehet bír­ni... Van egy nagy vágyam: szeretnék még egyszer eljutni a Szovjetunióba. Ott állítottak ugyanis lábra. Szeretném még egyszer látni azokat a helye­ket s az embereket, akik visz- szaadtak az életnek. Ha jobban érzem magam, mindenképpen szeretnék eljutni. S örülök, hogy felépült a községben az új szövetkezeti bolt, ahol még jobban ki tudom szolgálni a vásárló közönséget. JOZEF HRUBOVCAK Radzovce (Ragyolc) lakossá­ga szintén megemelékezett a község felszabadulásának 30. évfordulójáról. Ebből az alka­lomból nem csupán a jelen ki­váló eredményeinek örültek, hanem kegyelettel emlékeztek meg mindazokról, akik életü­ket áldozták a szabadságért. 'A visszavonuló német alaku­latok a falutól mintegy 6 km- re fekvő Abroncsos-pusztán, ahol többek között Nógrádi Sándor partizánbrigád tagjai is időztek, partizánokra bukkan­tak. A puszta déli oldaláról kö zelítettek a fasiszta bribékek. Novák Béla, aki éppen őrség­ben állt, lövéssel riasztotta társait. A Palecsek György há­zában tartózkodó parancsnok­ság azonnal utasítást adott a harci állások elfoglalására. A jól képzett partizántörzs tagjai — mint Nógrádi, Tömpe, Ku- rimszky, Molnár, Rákosi Éva, Szamszonenko Tánya, Lapsov, Kerényi, Sandoval, valamint Radzovcébői Bandúrék, Györ- gyék, Bodnár László. Bodor Gé­za, Nová Béla — felismerve a helyzetet, rögvest tüzet nyitót tak a támadó német katonák­ra. A puszta hadszíntérré vál­tozott, ahol 17 partizán vesztet­te életét. Itt lelte halálát Bán dúr Árpád, Höngi József, Szvet- lík Barna, Szojka Pál, Kurti- niak József, Valasek, valamint egy kétéves kislány, Kurtiniak Marika is. Ezek a hősök nem érhették meg a felszabadulás örömteli napját. Ám, a község lakosai kegyelettel ápolják és minden esztendőben ellátogat­nak sírjaikhoz, valamint arra a helyre, ahol életüket áldoz­ták a szocializmus nemes esz­méjéért. Jól emlékszem még a felsza­badulás első óráira. Egy román járőr érkezett községünk köze­lébe, leadott néhány lövést, vajon kap-e rá választ. Ekkor indultam el a falu főutcáján, és először egy harcsabajuszú tiszt által vezetett román jár­őrrel találkoztam. A szóban forgó tiszt jól beszélte a ma­gyar nyelvet. Találkozásunkat A szocialista társadalomban az egészségvédelmet az alkot­mány biztosítja. A szocialista egészségügy fontos eszköze minden egyén és az egész tár­sadalom egyéni és kulturális színvonala emelésének. Azál­tal, hogy törődik az ember egészségének védelmével, hoz­zájárul az élet meghosszabbí­tásához és megteremti a felté­teleket a munkatermelékeny ség növeléséhez és a nemzeti jövedelem emeléséhez. A párt, állami és gazdasági szervek a Žiar nad Hronom-i járásban állandó figyelmet szentelnek az egészségügyi szol­gáltatások fejlesztésének, ame­lyeket a járási egészségügyi in­tézet igazgatósága irányít. Ha­zánk felszabadulása óta ezen a területen is nagy változások mentek végbe. Harmiinc szabad év 1945-ben a mai járás terüle­tén két nem egészen komplett kórház volt, Kremnicában 80 ággyal és Banská Bystricában 100 ággyal. 1955-től az egész­ségügy egyesítése óta a hely­zet szemmel láthatóan javult. 1961-ben kibővült a Banská 5tiavnica-i és a kremnicai kór­ház, a kremnicai ideggyógyá­szat és új kórház épült Nová Baňában. Gyérmekszanatóriu- mot építettek Kremnické Bane- ban, üzemi kórházat a Szlovák Nemzeti Felkelés žiari üzemé­ben és éjszakai szanatóriumot SWenné Teplicén. Megalakult a járási higiéniai állomás. Az egészségügy fejlődésében további jelentős szakaszt jelen­tett 1962—1971. 1973-ban adták át a 235 ágyas žiari kórházat, 1964-ben pedig a žiari Kohó­üzem új korszerű polikliniká- ját. Kibővült az éjszakai sza­natórium férőhelyeinek száma — ma már száz dolgozót gyó­gyítanak itt. Kibővültek az or­vosi szakszolgálatok, a területi egészségügyi központok, gyer­mekrendelők. kézfogás követte, majd afelől érdeklődött, kitakarodtak-e a falunkból a németek. Elmond­tam neki, hogy nyilvánvalóan, hiszen már az előző napon le­szerelték a telefonvezetéket, felrobbantották a vasúti síne­ket. Arról is tájékoztattam, hogy a községben 70 magyar katona rejtőzik, akiknek a pa­rancsnokaik a lakásomon tar­tózkodnak, és lőszereik külön­böző helyeken vannak elrejtve. Ezek a magyar katonák ugyan­is nem voltak hajlandók tovább harcolni a németek oldalán. Röviden közöltem vele, hogy a környéken partizánok is tevé­kenykedtek, amit ő mosolyogva vett tudomásul, ugyanis kide­rült, hogy u partizánbrigáddal már előzőleg is kapcsolatot tar­tollak. Rajtam kívül még Zsilík István és Siska István vett részt ezen a beszélgetésen. Egyszeriben azonban léptekre lettünk figyelmesek. Alig né­hány pillanat, és felhangzott a „Halt!* Ijedten, megmereved­ve vártuk a fejleményeket. Nos, a román százados minden ije­delem nélkül megadta magát a két német katona felszólítá­sára. Amikor azonban le akar­ták fegyverezni, honnan, hon­nan nem —, mintegy 10 román katonu került elő és pillana­tok alatt lefegyverezték a két némettel. Ezután ázt a megbí-_ zatást kaptuk, hogy értesítsük a községben tartózkodó magyar katonák parancsnokait: fegyve­reiket és lős^fereiket szedjék össze és adják át. Amikor mind­ezt közöltük velük, szinte hi­hetetlen örömujjongásban tör­tek ki, és percek alatt vala­mennyien ott álltak Drugda Já­nos udvarán, ahol figyelmesen hallgatták a román százados utasításait. Valamenyien boldo­gok voltunk, hiszen ezek vol­tak a szabadság első percei. Már egészen megvirradt, ami­kor községünkön átvonultak Malinovszkij marsall katonái. S ekkor mindezek láttán már tel­jesen megbizonyosodtunk róla, hogy valóban valami új érke­zett, olyan eseménynek lehe­tünk részesei, amely újabb kor­Pártunk XIV. kongresszusa óta újabb fellendülés tapasztal­ható ezen a területen. A legfon­tosabb feladatokat a Nemzeti Front választási programjai fog­lalták magukba. A programo­kat példásan teljesítik. Tavaly új osztállyal bővült a Nová Ba- ňa-i és a žiari kórház. A járás központjában két iskolai fogor­vosi rendelőt és egy iskolai or­vosi rendelőt építettek. Ezeket a létesítményeket a járási egészségügyi intézet dolgozói önkéntes brigádok keretében építették fel. Így eleget téve a Szlovák Nemzeti Felkelés 30.’ évfordulójára vállalt szocialis­ta felajánlásuknak 320 000 ko­rona értékű munkát végeztek. Új egészségügyi létesítmények nyíltak több üzemben és köz­ségben is. A távlatok A járás egészségügyi fejlő­désének koncepciójával össz­hangban jövőre Kremnicán, 1978-ban pedig Žarnovicán kez­dik meg új poliklina építését. Tovább bővül a žiari kórház. A kórház korszerűsítése kere­intézményeinek szétforgácsolt- sága és az egyes létesítmények nem megfelelő épületekben va­ló elhelyezése akadályozza a tudományos-műszaki fejlődést. Ilyen körülmények között nem koncentrálhatják a szolgáltatá­sokat és nehezen emelhetik szakmai színvonalukat rr' Irt a távlati koncepció a szolgálta­tások sűrítésével számít, ami bizonyára hozzájárul az egész­ségügyi gondoskodás hatékony­ságának növeléséhez. Igényes feladatok állnak a járás egészségügyi dolgozói előtt. Feladataikat eddig még mindig becsülettel teljesítették; és a jövőben sem akarnak csa­lódást okozni. Figyelmük előte­rében népünk egészsége áll. JULO TADIAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom