Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-25 / 47. szám, kedd
1948 februárja történelmi mérföldkő Prágában, Bratislavában, Brnóban, Ostravában és itt is, a keleti országrészben. Mindenütt. A fővárosban lejátszódott eseményeket mindenki jól ismeri. Tankönyvekből, filmekről, újságokból. Kevesen tudják azonban nagyszombatiak, eperjesiek vagy rozsnyóiak, mi játszódott le február 28-án az azt követő időben például a hu- mennéi járásban. De erről hadd szóljon JÄN SPIŠIAK, aki abban az időben az SZLKP járási bizottságának mezőgazdasági titkára volt. — 1944. november 26, a fel- szabadulás 6ta az 1946 májusában megtartott választásokig a járási pártszervezet tagállománya csaknem 3000 főre növekedett. A járási pártbizottság vezető titkára, Andrej Ruöinskfj volt. A választásokon ugyan a Demokrata Párt győzött, magában a városban, Humennén azonban a kommunisták több szavazatot kaptak, mint amilyen akkor a szlovákiai átlag volt — mintegy 34 százalékot. Voltak községek a járásban, ahol az SZíiKP 100 százalékra győzött. És ez nagy lelkesítő erő volt. A párt politikájának alapja 1946-ban a hat mező- gazdasági törvényjavaslat volt. Ezek közül a földreform felülvizsgálására tett javaslat volt a legfontosabb. Minden lehető alkalomkor elbeszélgettünk az emberekkel a párt politikájáról. Igen nagy segítségünkre voltak a földigénylők sorából alakult bizottságok. A Demokrata Párt tagjai azonban demagóg jelszavakkal kampányt indítottak ellenünk, aki — mint mondták — aláírta azokat az íveket, amelyekkel egyetértését fejezte ki a mezőgazdasági törvényekkel, a kolhozok létesítését írta alá és koldusbotra jut. Az ingadozók visszakérték ezeket az íveket. Nagy meggyőző munkára volt szükség, amíg megértették, mi a célja a demokratáknak és mi a kommunistáknak. Azok, akik idejében rájöttek a tévedésük, re, a járási pártbizottság által a jnb tanácstermében rendezett értekezletre jöttek ösz- sze. Elmentem a járási nemzeti bizottság demokrata párti elnökéhez, A. Mikitához és azt mondtam neki: Elnök úr, itt vannak a földművesek. Felvilágosítást szeretnének kapni bizonyos kérdésekre. Jöjjön és válaszoljon nekik. Az meg azt mondja: Nincs mit meséljek az utca népének. Végül mégis meggyőztük, eljött az értekezletre az alel- nökkel együtt, s ott aztán ki kellett rukkolnia az igazsággal... Állhatatlanságukért a demokraták jókora kudarcot szenvedtek... Ján Spišiak, a Humennéi Jnb szociális biztosítást felülvizsgáló bizottságának mostani elnöke olyan, mint egy nyitott könyv. Egymás után meséli emlékeit. A demokratáknak természetesen nem tetszett a CSKP politikája. Az emberek egyre többen és többen követték a kommunistákat, a pártban látva a jobb jövő ígéretét. A Demokrata Párt tagjai közül is többen átléptek a kommunista pártba. Nem csoda, hogy 1947 második felében a Demokrata Párt vezető tisztségviselői már az utcán is féltek mutatkozni. Növekedett a kommunisták politikai aktivitása. S az eredmény? Egyre erősödött a mozgalom, amelyik célul tűzte ki, hogy le kell számolni a reakcióval. Az akkori mezőgazdasági megbízotthoz, a demokrata párti M. Kvetkóhoz küldöttségbe indult húsz mezőgazdász a humennél járásból is. A košicei vasutasok azonban nem voltak hajlandók szerelvényt összeállítani a nemzeti egység „aláásói“, a „rebellisek“ számára. Egy részük —, ha késéssel is —, de célba érkezett. Egy küldöttel, az azóta elhunyt Hankóci elvtárssal képviseltette magát a járás az üzemi tanácsok prágai kongresszusán. A fővárosban februárban döntő szakaszhoz érkezett a történelmi küzdelem, amit a humennéi járási pártszervezet is teljes mértékben támogatott. De erről beszéljen maga Ján Spišiak elvtárs. — Nálunk a járásban is felkészültünk arra, hogy leszámoljunk a demokratákkal. Stefanoviö százados, a városi helyőrség parancsnokának helyettese — kommunista ós volt ellenálló — fegyvert és lőszert adott az SZLKP járási bizottságának. A polgári védelem felszerelése is, amelyet Pokaöko, a jnb demokrata párti alelnöke kezelt, a kommunisták kezére került. Mozgalmasak voltak a februári napok és éjszakák. A járási páx-tbizottság elnöksége naponta a késő éjszakai órákig ülésezett. Operatív módon oldották meg a feladató kát. Amikor Eduard Benes, az akkori köztársasági elnök elfogadta a reakciós miniszterek lemondását, és kénytelen volt kinevezni a Klement Gottwalri által javasolt új kormányt, Ján SpiSiakot megbízta a járási pártbizottság, hogy fontos küldetéssel keresse fel A. Mikitát. — Elnök úr — mondta neki a kommunista funkcionárius, alighogy belépett az irodájába —, Szlovákia Kommunista Pártja járási bizottságának elnöksége felhatalmazott: közöljem önnel, hogy készüljön fel hivatalának átadására. Mikita elsápadt, megremegett, amikor mindezt hallotta. Amint magához tért, látva, hogy ez nem álom, hanem valóság, keservesen kinyögte: — De titkár úr, hogyan lehetséges ez? Nem akarom elhinni, hogy idáig fejlődtek az események... Nem kellene Bratislavába telefonálnom, hogy megkérdezzem, mi a teendő? — Vége a maguk uralmának. Nem fogják becsapni a népet — vágta oda Ján SpiSiak az arcába. — Bratislavát már úgysem tudja felhívni. A posta a mi elvtársaink kezében van. A maguk Letrichje, Ursínyja, Frastackyja és Kvet- kója már nincs hivatalban. Elaludta a fejleményeket, elnök úr... A demokrata párti Mikita kapitulált s vei© együtt alel- nökei, Tovcimak, a csendőrállomás parancsnoka, több ki- sebb-nagyobb hatósági tisztviselő. A kommunista párt járási bizottságának elnöksége Stefan Bunganiőot, a humennéi orosz gimnázium igazgatóját nevezte ki jnb-elnökké. A két alelnök Vladimír Dronin és Ladislav Cula lett, mindkettő szintén kommunista. Még ugyanaznap hivatalba iktatta őket Andrej Rucin, a járási pártbizottság vezető titkára. A párt készültségben tartott felfegyverzett volt partizánokat, akiket a járási pártbizottság elnöksége részéről M. Typcuk elnökségi tag látott el feladatokkal. Amikor a fegyveresek megszállták a Demokrata Párt titkárságát, már senkit sem találtak ott. A reakciósok idejében elmenekültek. A demokraták veresége után a kommunisták még szorosabb kapcsolatokat építettek ki a falvak népével. Akoióbizottsá- gokat alakítottak a Nemzeti Fronton belül. Hnb-elnökökké és a Nemzeti Front községi elnökeivé a párt és a munkásosztály iránt hű embere két neveztek ki. Fiatalokat toboroztak a had seregbe és a rendőrségbe. Ezeket iskolázásra küldték, s később rátermett ós sokoldalúan képzelt emberek lettek belőlük. Ilyenek például Laj- őiak, Mariniö, Molöan, Piric elvtársak és mások. A februári győzelem után a járásban is hozzáláttak a kormányprogram teljesítéséhez. Újjáépítették a háborús károkat szenvedett gazdaságot, a fasiszták által felgyújtott, majd lerombolt Porúbka, Jankovce, Závadka, Turcovce, Lukačovce falvakat. Sorra alakultak a szakszervezeti, CSlSZ-, CSSZBSZ-szervezetek. A humennéi kastélyba.! járási pártiskolát létesítettek, amelyet akkor Ivan Gabal s később más elvtársak vezettek. Ez munkáskádereket nevelt, akiket fontos funkciókkal bíztak meg. Más párttagokat főiskolákra küldtek. A járási szakszervezeti tanács vezetésével Hankóci Lajost, a tapasztalt szervezőt és kommunistát bízták meg, az ifjúsági szervezet élére Štefan Blažt állították. Megalakult a munkásőrség. Első tagjai voltak: Š. Farkas, J. Daňo, L. Hankóci, J. Blcž, A. Maöko, M. PetruSovsky, Z. Cula, J. Basálujev és mások. A járási pártbizottság nagy figyelmet szentelt a gazdasági kérdéseknek is. Szocialista alapokon alapították meg a Humennéi Munkások Fogyasztási Szövetkezetét, amely nagy- és kiskereskedelmi hálózattal rendelkezett. Alapítói Sabo, Grosman, Dronin és más elvtársak voltak. Ez a szövetkezet később alapja lett a Jednota járási fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek. Az SZLKP IX. kongresszusán előterjesztett jelentésben a szövetkezetei példaként említették Szlovákia többi járása számára. Ez az elismerés nagy örömet szerzett a kommunistáknak. A párt később más vonalon is újjászervezte a munkát és egyre szebb eredményeket ért el. Mikor Ján Spišiak összejön Ladislav Culával, Stefan Bun- ganičcsal, vagy más elvtársakkal, akik a történelmi februári eseményeket a humennéi járásban szervezték, gyakran felidézik az akkori mozgalmas napokat, össze vetik a múltat az örömteli mával. Boldogok, hogy nem volt hiábavaló, amit akkor tettek, amikor a csehszlovákiai munkásosztály érdeke forgott kockán. JOZEF HRUBOVCAK FEBRUÁRBAN TÖRTÉNT A 27 évvel ezelőtti mozgalmas inapok ■ A népi milícia tagjai hogyan fejlesztik tovább a februári hagyományokat? — Az elmúlt 27 év alatt a népi milícia egységei igyekeztek évről évre jobb eredményeket elérni, hűek maradni a februári hagyományokhoz. A párt önkéntes katonái — ahogy nevezni szoktuk őket — a mindennapi fáradságos munkájuk mellett teljesítik feladatukat, részt vesznek a gyakorlatokon, örvendetes tény, hogy tavaly a gyakorlatokon való részvétel több mint 90 százalékos volt, s a speciális egységek az éleslövészetet kitűnően teljesítették. Megmaradt, sőt elmélyült a népi milícia internacionalista jellege. Csehek, szlovákok, magyarok, ukránok és lengyelek együtt teljesítik feladatukat, közös erőfeszítéssel törekednek arra, hogy munkaeredményeik, felkészültségük egyre magasabb szintű legyen. A februári események évfordulója alkalmából a veterán munkásőrök ellátogatnak az iskolákba a fiatalok közé és beszélgetések keretében közelebb hozzák az egykori eseményeket. Az egységek gyűléseket tartanak, amelyeken megemlékeznek azokról a kommunistákról, partizánokról, spanyol inter- brigadistákról és a tanács- köztársaság egykori katonáiról, akik érdemeket szereztek a népi milícia megalapításában. Munkájuk elismeréseként többen kapnak ebből az alkalomból kitüntetést. A múlt évben az elemi csapásokkal is felvették a harcot és kivették részüket a mezőgazdaság megsegítéséből is. Mondana erről néhány szót? Immár 27 éve annak, hogy a prágai Óvárosi téren a népi milicia egységei első ízben felvonultak. Öltözetük, fegyverzetük különböző volt, de akaratban egységesek: megvédeni a munkásosztály érdekét, szembeszállni a cselszövőkkel. Az azóta eltelt időszak alatt fényesen bebizonyították, hogy a párt megbízható katonái. Munkájukkal és feladataikkal kapcsolatban Ladislav Psotának, a népi milícia szlovákiai törzskara operatív osztálya főnökének tettünk fel néhány kérdést. Beszélgetés Ladislav Psota elvtárssal, a népi milícia szlovákiai törzskara operatív osztályainak főnökével A FEBRUÁRI HAGYOMÁNYOK JEGYEBEN — Az árvíz Közép- és Ke- let-Szlovákiában próbára tette a népi milícia egységeit. A néphadsereg karónál és a szovjet katonák mellett mindenütt ott voltak, ahol a szükség megkívánta. A segítség- nyújtáson kívül számunkra megnyugtató az a tény, hogy az egységek műszaki felszerelése is kiválóan vizsgázott, vagyis — ahogy a katonáknál mondani szokás —• • harcképes volt. Ami a mezőgazdaság megsegítését illeti, abból minden munkásőr kivette a részét. A rožňavai járási törzskar felhívása Szlovákia- szerte méltó visszhangra talált. A Gemerská Hörka-i Cellulóz- és Papírgyár üzemi egységének tagjai családostól vettek részt a mezőgazdasági brigádmunkákon. A koši- ceiek többek között két nap 22 teherautóval segítették a betakarítási munkálatokat. A beérkezett jelentések alapján dicséretet érdemelnek: František Višváder, Jozef Tvaroš- ka, Juraj Cicala, Milan Mužík, Stefan Pócoš és Pavel Majer. A mezőgazdaság megsegítésében élenjárók az említett ünnepi gyűléseken jutalomban részesülnek, táskarádiót, karórát kapnak. Elmondhatom, hogy a népi milícia egységei teljesítették a Szlo vák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára tett kötelezettségvállalásukat, és a februári események évfordulója alkalmából, hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére további felajánlásokat tesznek. ■ Milyen feladatok állnak az idén az egységek előtt? — Növelni az igényesség, a politikai és harcászati felkészülés színvonalát, vagyis maLadislav Psota radéktalanul teljesíteni a népi milícia országos törzskara által kitűzött feladatokat. Arra törekszünk, hogy a kiképzésre szánt időt mindenütt a lehető legjobban, racionálisan használják ki, hogy a gyakorlatok legalább 70 százalékát a megfelelő terepszakaszokon hajtsák végre, hogy ezekre főleg a munkaidőn kívül kerüljön sor. Azt a célt tűztük ki, hogy a parancsnokok — a rajparancsnokokat is beleértve — módszertani és taktikai felkészítését magasabb színvonalra emeljük. Ebben a törekvésünkben na„y segítségünkre van a néphadsereg és a közbiztonsági szervek. Az idén szükséges befejezni az egységek létszámának feltöltését fiatalokkal, állandósítani a parancsnoki kart és e téren is gondoskodni a megfelelő utánpótlásról. Minden téren céltudatos, konkrét munkára törekszünk. Nem utolsósorban feladatunknak tekintjük elősegíteni a lakosság polgári védelmi felkészítését, valamint azt, hogy a munkásőrök mindegyike példásan lássa el munkabeosztását, törekedjék a gazdaságosságra, a munkaidő jobb kihasználására, egyszóval elősegítse a CSKP KB novemberi plenáris ülése határozatainak teljesítését. ■ Az egyik feladat a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából sorra kerülő díszszemlén való részvétel. Hogyan készülnek e jelentős eseményre? — A május .9-i bratislavai díszszemlén a népi milícia egységeit egy díszezred képviseli. Az alegységekben már megkezdték a felkészülést. A szakaszok, századok és zászlóaljak egysége összhangjának megteremtése érdekében a felvonuló egységek összpontosításon vesznek részt. Nemcsak én, de az egész törzskar bízik abban, hogy a múlthoz hasonlóan, a népi milícia egységei az idei díszszemlén is megállják helyüket. ■ Az elmondottakat mivel egészítené még ki? — A népi milícia munkájának csupán töredékét említettem meg, mivel tevékenységük igen sokrétű. Ez mondható el a feladatokról is. Az egységek tagjai és parancsnokai minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az idei kiképzési évben is tovább növekedjen az alakulatok harci készültsége, s hogy minél többen szerezzék meg a „Példás egység“ elr, .vezést. A nők nemzetközi éve kapcsán szükségesnek tartom elmondani, hogy a munkásőrök sorában ott találhatók a nők is, az édesanyák, akiknek ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni. Végezetül pedig annyit: a népi milícia egységeinek tagjai továbbra is hűek maradnak pőrtunkhoz, a dicső februári hagyományokhoz. NÉMETH JÁNOS
