Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-15 / 12. szám, szerda
HATHATÓS SEGÍTSÉG A családoknak nyújtott anyagi támogatásról Az 1971. őszén hozott szociálpolitikai intézkedések serkentőiéig hatottak hazánkban a népszaporuilat alakulására. Hogy mindezt közelebb hozzuk az olvasóhoz, vegyünk egy példát. Gbelcén (Köbölkúton) az első pillanatra nem is lenne szembetűnő a változás, hiszen Hegedűs Ágnes anyakönyvvezető kimutatásai szerint 1969— 71-ben majdnem ugyanannyi gyerek születeti, mint 1972— 1974-ben.) De ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi négy évben több mint száz fiatal — főleg fiatal házaspárok — költözött el a faluból, akkor elégedettek lehetünk a születések Záhradnyicsekné a nagyobbik fiúval. számával. Hova mentek az el- költözöttek lakni? Legtöbben Stúrovóba (Párkányba] és a járási székhelyre, Nővé Zám- kyba (Érsekújvárba). A két kisváros erőteljesen iparosodik, s jó munkalehetőséget kínál a fiataloknak. S ami a legfőbb, nemcsak megélhetést biztosít, de lakást is ad a dolgozóknak. Főleg a Párkányi Cellu- flóz- és Papírgyár gondol a fiatal, családos munkásokra. # # # Köbölkúton járva látogattunk meg két házaspárt. Ök otthon telepedtek le, s mind a két helyen a közelmúltban született kisbaba. A Zábradnyícsek há— A szüléink is segítettek — mondja az asszonyka. Miközben mi a konyhában beszélgetünk, Norbert, a nagyobbik fiú, a nappaliban mélyen ailszik. 1972-ben született, amikor a férj katona volt. Miből éltek, míg a fiatal anya szülési szabadságon volt? A szüleik tartották el őket? — Nem voltunk teljesen rájuk szorulva, mert 750 korona segélyt kaptam a katonaságtól. S addig, amíg a férjem nem jött haza — bár csak egy gyermekünk volt — én is jogosult voltam a havi ötszáz koronára, amelyet más asszonyok csuk a második gyermek után kapnak. Ez összesen 1250 koronát . tett ki havonta. A társadalom segítségét azóta iss lépten-nyomon érzik. Amikor megszületett a második fiuk, 2000 korona szülési segélyt kaptak. A szülési szabadság első hónapjában fizetése 90 száza liékára, utána pedig a gyermek kétéves boráig havi 500 koronára jogosult. Záhradnyicsekné a két gyermek születése között mindösz- sze három hónapig dolgozott munkahelyén, mégsem érzi a család, hogy csak egy kereső van, hiszen a postás minden hónapban hozza az ő „fizetését“ is. » » » Va2an Júlia szintén két kisgyermeket nevel. A nagyobbik két és fél éves, a kisebbik nyolchónapos. Egyike annak a 14 anyukának a faluban, akik havonta ötszáz korona segélyt kapnak. Ök a falu egyik modern kockaházában laknak. A fiatal asszonytól megtudjuk, hogy a házat nemrégiben vették. Kölcsönt is vettek fel, meg a szüleiktől is kaptak pénzt, de a ház árának nagy részét ők maguk teremtették elő. Férje a háztartási kellékek köbölkút! raktárában dolgozik. Ö, mielőtt megszületett az első gyermekük, az efsz-ben dolgozott. — Az eilső gyermek után szívesen munkába álltam volna — mondja, — de nem tudtam hol elhelyezni a kicsit. Bölcsőde nincs a faluban, a nagymamák pedig nem tudták vállalni. Ilyen problémája nemcsak neki, de csaknem valamennyi két éven aluli kisgyermeket nevelő anyukának van a fallu- ban. Mert óvodába csak három éves gyermeket vesznek fel, — Akkor harcolt, ma épít Vaían Júlia és a kis Marian. zaspárt ama lakóházak egyikében találtuk meg, melyeket a párkányi lakásszövetkezet épített nemrégiben a faluban. Csengetésünkre a fiatalasszony nyitott ajtót. — Sajnálom, hogy a kisbabát ném 'láthatják, kórházban van »- mondta szomorúan. Mi azért maradunk néhány szóra, közben a lakásban is körülnézünk. A háromszobás szövetkezeti lakás szépen berendezett. Amikor a fiatalasszony megemlíti, hogy mindössze négyéves házasok, elcsodálkozunk azon, hogy mennyi mindent szereztek ez alatt a négy év alatt. A lakásért 22 ezer koronát fizettek, a három szoba berendezése ennek körülbelül a kétszeresébe került. (A szerző felvételei) ha felveszik — mivel kevés a férőhely. — A hatvan gyermek számára épült óvodába nyolcvan gyerek jár — mondja Zsitva Gizella óvónő. Még egy osztályra lenne szükségünk ahhoz, hogy kedvező körülmények között taníthassunk. Nagyobb konyha is kellene ... Amikor az óvodát építették, akkor még kielégítette az igényeket. De amint egyre több nő lépett munkaviszonyba, szaporodni kezdtek a kérvények, s elintézésük elég fejtörésébe került az illetékeseknek. Egyelőre, sajnos, nincs mód az óvoda bővítésére. Talán majd a következő megbízatási időszakban ... KOVÁCS ELVIRA Alig kétesztendős volt a fiatal bányamunkás legkisebb fia, Ondrej Furman, amikor 1923 szeptemberében üzembe helyezték Teplá Vodán az első magnezitégető aknakemencét. Ezt a tényt azért említem, mert ettől az időtől íródik a jelsavai (jols- vai)) magnezit üzem története, ahol a gyermekáldással bőkezűen megjutalmazott Furman papa fejtőként dolgozott. Később tizenhat éves fia, Ondrej is követte példáját, tizenkét esztendőt dolgozott ő is a 'lubenlki magnezitüzem bányájában. — Csak az tudja igazán, aki azt átélte, milyen nehéz, embertelen körülmények közt dolgoztak a bányászok — emlékezik Ondrej Furman elvtárs, a Szlovák Magnezitművek jelsavai (jolsvai) üzemének igazgatója. — Az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt, sok minden megváltozott. Sok-sok volt munkástársammal alkalmam volt átélni a burzsoá köztársaság, a megszállás keserves éveit, a második világháború harcait és a harminc szabad esztendő, a szocialista építés munkával, de egyben, örömmel leli időszakát is. Furman elv társ kezdettől fogva ugyabban a környezetben, a Murány völgyében élt, így alkalma volt. megfigyelnie a történelem kereke okozta változásokat. Egyben részesévé válhatott — saját akaratából — a fejlemények irányításának, a munkásosztály és élgárdája, a CSKP által megszabott társadalomfejlesztésnek. Tizenkét esztendőn át fejtette a nyersmagnezitot és jóformán mint gyermek, saját bőrén tapasztalhatta, hogy a kapitalisták az üzem építésénél vajmi keveset törődnek azzal, milyen feltételek mellett dolgoznak majd a'munkások. A kemény, kérges bányászkezeken ment át minden tonna magnezit. A kemencék mellett is csak teljesen egészséges, erős ember bírta a munkát. Nemegyszer ájultan estek össze a munkában kimerült bányászok. De abban az Időszakban nem lehetett válogatni, éhség, nyomor, munkanélküliség uralta a Murány völgyét. Nagyon örült, aki munkát kapott... Az Ifjú Ondrej, édesapjától, idősebb munkatársaitól he'lyes útbaigazítást kapott, korán megértette, mi a kizsákmányolás előidézője s miként lehet azt felszámolni. Amikor a szlovák nép legjobb fiai, megelégelvén a betolakodó német fasiszták és hazai szekértolóik, aljasságait, szervezett fegyveres harcot indítottak, Ondrej Furman is a hegyekbe ment. Partizán- társaival Murány, Cervená Ska- la, Brezno környékén pusztította az ellenséget, majd a felszabadító szovjet egységek oldalán harcoló csehszlovák hadtest katonájaként küzdött szabadságunk kivívásáért. A frontról visszatért a bányaüzembe és oroszTSnrészt vállalt a harcok folyamán üzemképtelenné vált bányák felújításában, később korszerűsítésében s az új, haladó munkamódszerek alkalmazásában... Olyan kiváló szervezőnek bizonyult, hogy különböző felelős tisztségeket ruháztak rá. Például titkára volt Revúcán a Járási Szakszervezeti Tanácsnak, majd Lubeníkon a Hnb elnöke, illetve a helyi párt- szervezet titkára, később a revú- cai Jnb elnöke, sok-sok éve a járási pártbizottság tagja. Amikor ezekről a tisztségekről beszélgettünk, Furman elvtárs váratlanul megkérdezte, tudom-e miért nincs Lubeníkon templom? Nem tudtam, ő elmondta. — Közvetlenül a felszabadulás után a íeiauiL uanyaüzem- ből kezdték egyesek összegyűjteni a még használható téglát. Utána jártunk, és megtudtuk, hogy az egyházfiak templomot akarnak építeni. A helyi pártszervezet vezetősége úgy döntött, népgyűlésen kell megtárgyalni, mi épüljön az összehordott téglából! A népgyűlést ösz- szehívtuk, amelyen ez az állás- foglalás született: eddig a közeli Chyáné község templomába jártak a lubeníki hívők, ezután is járhatnak oda, a téglát pedig kultúrház építésére kell felhasználni. Erre szavazott a lakosság túlnyomó többsége, így is történt, s ezért nincs templom a faluban, de annál szebb kultúrház épült fel társadalmi összefogással. Az eltelt harminc szabad esztendő túlnyomó részében a jel- gavai bányaüzem fejlesztésén fáradozott Ondrej Furman elvtárs. Több mint két évtizede áll ennek az üzemnek az élén s nem kis része van abban, hogy ez az üzem minden tekintetben az élenjárók közé tartozik. A kétéves és ötéves terveket határidő előtt teljesítette. A sikeres munkáért a jelsavai üzem igen sok elismerésben, kitüntetésben részesült, 1963-ban megkapta a Munkérdemrendet. Az utóbbi tíz évben jelentősen fejlődött a bányaüzem. Közel egymilliárd korona ráfordítással korszerűsítették az üzemet, három új rotációs kemencét helyeztek üzembe, s ezzel 300 ezer tonnával nőtt az üzem termelési kapacitása. Az elmúlt esztendőben 100 százalékon felül teljesítette tervét a jelsavai bányaüzem. Az idén még magasabbra emelték a mércét, további 100 ezer tonnával növelik a magnezittermelést. — Az egész munkaközösségnek, üzemünk 2200 dolgozójának — közöttük 530 kommunistának — lelkes munkája a legjobb biztosítéka, annak, hogy' célkitűzéseinket elérjük — jegyezte meg beszélgetésünk végén Furman elvtárs. Akik három évtizede fegyverrel a kezükben harcoltak, ma a munka frontján is helytállnak. Ondrej Furman is közéjük tartozik. KULIK GELLERT A jaslói hagyományok szellemében JANUÁR 15-E A CSEHSZLOVÁK TÜZÉRSÉG NAPJA A szokásos napi életét éli a 15 000 lakosú város. Az emberek a kőolajfinomítóba, a cukorgyárba, az üveggyárba, vagy a konzervgyárba sietnek. Nagy a sürgés-forgág Jaslóbhn ugyanúgy, mint Lengyelország, a Szovjetunió vagy hazánk bármely más városában. Mindenki munkájára, hétköznapi gondjaira és örömeire gondol. Az élet békében és biztonságban zajlik. E napon azokra emlékezünk, akik itt Jas lónál harminc évvel ezelőtt... Annak idején, 1945. január 15-én a csehszlovák tüzérek helyzete Jasľónál nagyon nehéz volt. Csaknem három hónapos kemény harc után, amelyet a kárpáti átjárókért vívtak Kros- no, Dukla, Prešov irányában, az 1. ukrán front 38. hadseregének kötelékében harcoló 1. csehszlovák hadtest katonái 1944. novemberének utolsó napjaiban elérték az Ondava folyót. A 38. hadsereg parancsnokának parancsára az 1. csehszlovák hadtest katonái még azt is megkísérelték, hogy a folyón átjutva nyugati irányban folytassák a támadást. A tervek szerint 1945 első heteiben a keleti fronton harcoló szovjet csapatoknak a frontvonal valamennyi szakaszán támadást kellett indítaniuk. A támadás fő irányát a Varsó— Berlin vonal képezte s egyúttal a Kelet-Porosz országban, Csehszlovákiában, Magyarországon és Ausztriában ellenállást kifejtő fasiszta erőket is fel kellett számolniuk. Ebben a helyzetben W. Churchill brit miniszterelnök 1945. január 6-án azzal a kérdéssel fordult Sztálinhoz, a nyugati szövetségesek számíthatnak-e arra, hogy január folyamán orosz offenzíva indul a Visztula környékén vagy másutt. A szovjet hadsereg támadása 1945. január 12-én, tehát nyolc nappal a tervezett időpont előtt kezdődött. A támadás igen sikeres volt. A szovjet hadsereg áttörte a fasisztáknak a Visztula és az Odera környékén jól kiépített hatalmas védelmi állásait. 1945. február 23-ig a szovjet hadsereg 270—570 km-t haladt előre, s ezzel gyakorlatilag befejezte Lengyelország felszabadítását. A csehszlovák tüzéreknek a jaslói ütközetben való részvétele történelmi jelentőségű. Ez volt az 1. csehszlovák hadtest tüzéreinek legnagyobb harcászati akciója, amely jelentőségét tekintve példa nélkül áll a csehszlovák hadsereg történetében. A csehszlovák tüzérek sikeres hapcá fontos tapasztalatok forrásául szolgál, amelyeket a felszabadulás után a csehszlovák néphadsereg szervezésében is teljes mértékben felhasználtuk. A második világháború befejezése óta rendkívüli mértékben fejlődtek a harci eszközök. Ezt különösen a tömegpusztító fegyverek bevezetése segített elő. Ennek ellenére a tüzérség felhasználásának néhány elve tartós érvényű. Ezért azok a tapasztalatok, amelyeket az 1. csehszlovák hadtest kötelékében harcolt tüzérek szereztek, tüzéreink számára jelenleg is a tanulság kiapadhatatlan forrásai. Politikai szemszögből nézve a csehszlovák tüzéreknek a jaslói ütközetben való részvétele több szempontból is túlszárnyalja az idő kor- Iátait, és lerakta annak a szemléletnek az alapját, amelyre a csehszlovák néphadsereg tüzérségének a hagyománya épült. A jaslói ütközet ezenkívül néphadseregünk és nemzeteink fő hagyományainak egyike. Politikai szempontból nagy jelentőségű tüzéreinknek az a törekvése, amelyet a szabadság, a demokrácia és a haladás érdekében kifejtettek. Már ott érvényesült a CSKP vezető szerepe. Ezenkívül a jaslói ütközet kitűnik internacionalista jellegével, tehát lényegében olyan jelleggel, amely a második világháborút követő években lerakta bel- ás külpolitikánk, népi demokratikus, majd szocialista államunk építésének az alapjait. A lengyel nép a mai napig hálával emlékezik vissza a Jaslónál harcolt csehszlovák katonákra, akik az ottani ütközetben a csehszlovák—lengyel katonai együttműködés egyik legfontosabb fejezetét írták be a történelem nagykönyvébe. A lengyel nép hálával emlékezik tüzéreinkre. Ezt bizonyítja az az emlékmű, amelyet Jaslóban a lengyel nép a közős harcok, a közös áldozatok és a fasizmus felett aratott közős győzelem emlékére épített. Ez az emlékmű nemcsak a múltbeli együttműködést, de a két hadsereg és a két nép jelenlegi együttműködését is jelképezi. Az internacionalizmus másik megnyilvánulását, a csehszlovák—szovjet együttműködést és a jaslói hagyományokból adódó további tapasztalatokat eredményesen felhasználják a csehszlovák néphadsereg katonái. Erről is szólni kell a jaslói események évfordulóján, a csehszlovák tüzérség napja alkalmából. J. MlCATEK 1975. I. 15.
