Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám, szombat

AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK LÉGI HADOSZTÁLY HARCOS ÚTJA

Ludvík Svoboda tábornok, nemzetvédelmi miniszter, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mai elnöke Budin ezredeshez, az első csehszlovák vegyes légihadosz- tály prancsnokához intézett levelében a következőket írta: „Jókívánságaimat fejezem ki önnek és a vegyes légi hadosztály valamennyi tagjának a hitleri Németország lelett aratott végső győzelemhez és hazánk teljes felszabadításához. A háború utolsó fázisában nyílt alkalmuk arra, hogy bekapcsolódjanak a harcokba és hogv ezekben a dicső szovjet légi haderő oldalán vegyenek részt. Hazánk felszabadításakor abban a nagy megtiszteltetésben volt részük, hogy légi hadosztályuk egységét az utóbbi időben Sztálin marsall napiparancsaiban azon szovjet egységekkel egyidő- ben említette, amelyek kitüntették magukat az ellenséggel vívott harcokban, igazi harci tapasztalatokat szereztek a közös küzdelmekben a szovjet légi haderő oldalán. Most az önök feladata lesz az, hogy ezeket a tapasztalatokat új légierőnk építésekor érvényesítsék ..

A csehszlovák légierő a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával, a duk- lai hadműveletek és hazánk felszabadítása 30. évfordulójával együtt ünnepli meg az első csehszlovák vegyes légi hadosztály megalakulásának 30. évfordulóját, amely a Szovjetunióban alakult csehszlovák repülőezredek átszervezése után 1945. január. 25-én jött létre Przemyšlben. Akkor az LA-5-ös és az LA-7-es, valamint az IL-2-es korszerű szovjet vadászgépekkel felszerelve szovjet szakemberekkel és harcosokkal megerősítve jelentős harci feladatot teljesített a légi hadosztály az ostravai hadműveletekben. Felderítést végzett, bombázásokat hajtott végre, lőtte az ellenség első vonalait, hadtápját és a tankok összpontosítási körzetét. Ratibor, Opava, Oravská Ostrava és Tégín térségében sikeres harcokkal alapozta meg ez a légi hadosztály a légi haderő jelentős hagyományát.

Az első csehszlovák vegyes légi hadosztály a Szovjetunióban a Szlovák Nemzeti Felkelés időszakában alakult meg. Amíg az első csehszlovák repülős vadászezred Szlovákiában harcolt, a Szovjetunióban már kialakították az új feltételeket a további csehszlovák légiegységek megszervezéséhez. 1944 augusztus végén, tehát a Szlovák Nemzeti Felkelés elején Nižný Sebesből a Szovjetunióba érkezett 80 szlovák pilóta. Október első

felében a szovjet repülőgépek a felkelés területéről további szlovák pilótákat szállítottak a Szovjetunióba. A szovjet hadsereg parancsnoksága egyetértett azzal, hogy a szlovák pilótákat kiképezzék a szovjet repülőgépek kezelésére. Mindkét csoport Przemyslben egy kiképzési központban tömörült, amelynek több mint 280 tagja volt. A felkelési területről a közeli Przé- worskba repült az első csehszlovák repülős vadászezred. Ezenkívül a szovjet központokban még további 110 csehszlovák pilótát képeztek ki. Ennyi emberrel megszülettek az objektív feltételek ahhoz, hogy a Szovjetunióban további légi- ezredeket állítsunk fel, és hogy kialakítsuk az úgynevezett magasabb fokú légierő-köteléket, vagyis a vegyes légi hadosztályt, amely egy parancsnokság alá tö- mör.ítené az összes ezrede- ket.

A Szovjetunióban alakult első csehszlovák vegyes légihadosztály megalapozta a csehszlovák légierők újkori, harci hagyományát. Tagjai a dicső szovjet légierő oldalán harcoltak a fasiszták ellen hazánk felszabadításáért. A repülősök harcai Szlovákiában, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a második világháború befejező szakaszában bekerültek nemzeteink felszabadító küzdelmének a történetébe.

Repülős alakulataink harcos és foi’radalmi hagyományainak emlékszobáiban a legfontosabb anyagot a szovjet állam és a szovjet hadsereg óriási segítségének bizonyítékai képezik, amelyek nélkül nem születtek volna meg az első csehszlovák vegyes légi hadosztály, a szovjet pilóták és mechanikusok, valamint a szlovák pilóták barátságáról szóló dokumentumok, a bátorságukról, hősiességükről és hadászati mesteriességükről szóló bizonyítékok. A repülősök nem csupán elődeik dicsőségével büszkélkednek, hanem hagyományaikat mindennapi munkával, a harci és politikai fel- készültségben jól teljesített feladataikkal fejlesztik.

Az elmúlt 30 év teljes mértékben bebizonyította a CSKP politikájának a helyességét. A légierő tagjai hálásak a pártnak azért az állandó gondoskodásért és figyelemért, amelyet hadseregünk, a légierőnek és a repülőgépgyártásnak szentelt. A párt mindennapi gondoskodása, politikai és nevelő hatása nélkül légierőnk sohasem érte volna el a harci felkészültség és a politikai fejlettség mai színvonalát.

J. MICATEK

JAVUL A MUTASSAK ÖSSZETÍTÍLE

Kamatoztatják az ellenőrzés tapasztalatait • Fiatalokat veszinek fel a pártba

A kommunista párt alapszervezetei álTandó feladatnak tekintik a tagság megfiatalítását. Az . alapszervezeteknek ezt a törekvését a járási pártszervek figyelemmel kísérik és támogatják. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) járásban ellenőrizték a CSKP KB által a tagsági alap minőségi javítására kiadott irányzat helyi feltételekre lebontott határozatának a teljesítését. Tizenhét falusi pártszervezetben, illetve mezőgazdasági üzemi szervezetben, nyolc ipari üzemi szervezetben és 39 összüzemi, illetve városi párt- bizottság által irányított alapszervezetben végeztek mélyreható ellenőrzést. Az ellenőrzésben részt vettek a járási párt- bizottság tagjai, illetve aktivistái, az összüzemi és a városi pártbizottságok mellett létesült ellenőrző és revíziós bizottságok tagjai, a tagsági alap minőségi javításával foglalkozó járási bizottság tagjai és a járási párt^zerv szervezési osztályának dolgozói.

A sokoldalú ellenőrzés igen hasznosnak bizonyult. Egyebek közt megmutatta, hogy tavalv és 1973-ban az alapszervezetek értékelő taggyűléseiken alaposan foglalkoztak a XIV. párt- kongresszus határozatainak teljesítésével. Az alapszervezetekben javult a taggyűléseken való részvétel és a demokratikus centralizmus, valamint a pártdemokrácia érvényesítése, ami kedvezően befolyásolja a tagalap minőségi javítását. Nem minden alapszervezetben egyformán aktívak a tagok, illetve még akadnak passzív tagok is, ami különösen a feladatokhoz való formális hozzáállásban nyilvánul meg. A taggyűlések a leggyakrabban gazdasági termelési feladatok teljesítésével foglalkoznak, s ezért a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk pl. ideológiai feladatok megoldására. Csak helyeselni lehet, hogy az alapszervezetek általában konkrét feladatokat bíznak tagjaikra. Ezzel szemben helytelen, liogy akadnak alapszervezetek, melyekben csak a vezetőségi tagok, illetve a tömegszervezetek tisztségviselői teljesítenek konkrét pártfeladatot. Sok még a tennivaló némely alapszervezetben a kommunisták egyes munkaterületekre való széthelyezése terén is. Erre főleg a párt vezető szerepének a további elmélyítése érdekében van szükség.

Főleg fiataloknak előlegezik a bjzalmat az alapszervezetek. Ez érthető Is, hiszen az, ellenőrzött alap^ervezetekben a tagság átlagéletkora 45 év. Sok még a tennivaló az alapszervezetekben a tagság szociális összetételének javítása terén is. Ugyanez vonatkozik a nők számarányának növelésére. Örvendetes, hogy 1972-ben nyolc százalékkal, tavaly pedig 4;6 százalékkal túlteljesítették a pártszervezetek a nők tagfelvételi tervét. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk a jövőben a 1 szervezeteknek a munkásnők és a mezőgazda- «ágban dolgozó nők aktivizálására.

A tagjelöltek neveléséről sem feledkeznek meg a Nővé Zámky-i járásban. Nem minden szervezetben bízzák meg viszont a tagjelölteket konkrét feladatokkal. Az alapszervezetek túlnyomó része igen helyesen a tömegszervezetekben legaktívabban dolgozó fiataloknak előlegezi a bizalmat.

A tagjelöltek összetételében figyelemre méltó, hogy a férfiak százalékaránya 81,6, míg a nőknél 18,4. A SZISZ-tagok százalékaránya 46,3. A szociális összetétel szempontjából az ipari és a mezőgazdasági dolgozók dominálnak: 73,3 százalék. Az efsz-tagok százalékaránya 13,3, a műszaki értelmiségé 6,7. A korösszetételre is gondot fordítanak az alapszervezetek. A tagjelöltek 51,7 százaléka 18—25 éves, 26,9 százaléka 26—30,14,8 százaléka pedig 31—35 éves. A 36—40 évesek százalékaránya 4,6, a negyven éven felülieké 2 százalékos. A nemzetiségi ösz- szetételben ilyen a megoszlás:

61,3 százalék szlovák, 37 magyar, 0,9 százalék pedig cseh nemzetiségű. Ezek az adatok az 1971. január 1-től 1974. augusztus 31-ig terjedő időszakra vonatkoznak.

A .nagyszabású felmérés tanulságait a járásban megvitatták, s a jövőben-az alapszerve- zetek kamatoztatni fogják. Vagyis a járás alapszervezetei a tagság összetételének javítása terén további figyelemre méltó eredményeket érhetnek el.

F. I.

A KOMMUNISTÁK OLDALÁN

FÉL ÉVSZÄZAiD A SZAKSZERVEZETEKBEN

Az 1974-es év utolsó napjai a Síeiner Gábor nevét viselő szlovák hajógyár mellett működő SZLKP és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom összüzemi szervezeteinek vezetői ünnepélyes keretek között köszöntötték Kubicsek Ferenc elvtársat, a hajógyár nyugalmazott dolgozóját a szakszervezetekben kifejtett tevékenysége fél évszázados évfordulója alkalmából. A fiatalabb generáció nevében Válent Károly elvtárs, az B’SZM üzemi bizottságának alelnöke adta át az üzem ajándékát ^az ünnepeltnek.

Az ünnepélyes aktus után felelevenítettük Kubicsek elvtárs ötvenéves szakszervezeti tevékenységét, amely főleg a háború előtti években és a háború idején volt küzdelmes. Ezekben a küzdelmes években edződött igazi harcossá, derék, becsületes munkássá, aki a fel- szabadulás után sok-sok fiatal vasast nevelt a komáromi hajógyár munkapadjai mellett.

Szakszervezeti tevékenységét a hajógyári fémmunkások (vasasok) Vörös Szakszervezetében kezdte el abban az időben, amikor a Vörös Szakszervezetek voltak a fiatal kommunista párt egyik legnagyobb támasza a dolgozók jogaiért vívott kapiJÓ EREDMÉNYEKRŐL ADNAK SZAMOT

1975.

I. 25.

— A CSKP KB novemberi plenáris ülése a CSSZBSZ nemzeti szervezeteinek eredményeivel foglalkozva rámutatott tevékenységük további fejlesztésének a lehetőségeire is — jelentette ki Milán Grande, a CSSZBSZ KB titkára a cseh szervezet központi bizottsága mai plenáris ülését megelőző sajtóértekezletén. A szlovákiai szervezet Központi Bizottsága január 30-án tartja meg plenáris ülését.

Feladataik teljesítését értékelve M. Grande hangsúlyozta, hogy mindkét nemzeti szervezet országszerte jó eredményeket ért el a politikai nevelő- munka elmélyítése, különösen a szovjet tudomány és technika sikereinek a propagálása terén. A KGST keretében történő gazdasági együttműködésünk jelentőségének az ismertetése is sikeresen folyik. Ez elsősorban a szövetség tagjainak az érdeme, akik a Szovjetunióról és népéről szerzett tapasztalataikat eredményesen terjesztik.

— Ennek köszönhető a dolgozóink fokozódó munkaeredményeiben is megnyilvánuló politikai aktivitás és tagjaink számának gyors emelkedése — mondotta az előadó. A cseh szervezet kb. 1 millió 70 ezer tagot tart nyilván, a szlovákiai szervezet tagjainak a száma meghaladja a 720 000-et. A tagoknak a szövetség munkája iránti érdeklődését bizonyítja a szocializmus építésében és a társadalmi feladatok teljesítésében való aktív részvételük és az ötéves terv feladatainak teljesítésére irányuló értékes kötelezettségeik.

Ezek az eredmények azonban még jobbak lehetnének, ha a szövetség szervei, elsősorban a járási bizottságok nagyobb gondot fordítanak terveik kidolgozására, ha szerveiket a konkrét politikai célkitűzéseknek megfelelően irányítanák és kiküszöbölnék munkájukból a formalizmust. Az eddiginél céltudatosabban és határozottabban kell terjeszteniük a szovjet ta-- pasztalatokat is.

Tevékenységük színvonalasabbá tételében nagy segítségükre lehet a szovjet kultúra terjesztése. A szovjet irodalom, a művészet és a filmek, nem utolsósorban az orosz nyelv- tanfolyamok, sőt a sajtó is sokban hozzájárulhat a szocialista ember neveléséhez. Ezt a célt követik a dolgozók, elsősorban az ifjúság ismereteinek gyarapítására irányuló népszerű versenyeik Is.

A még jobb eredmények tehát az irányító szervek színvonalasabb munkamódszerével biztosíthatók. Ennek a tagokkal fenntartott személyes kapcsolatok elmélyítésében és a konkrét, hathatós segítségükben kell megnyilvánulnia. A szövetség a jövőben még nagyobb mértékben kívánja kikenni részét a választási programok teljesítésének a biztosításában és a képviselőkkel is szorosabb együttműködést tervez, —km—

Kubicsek Ferenc

talistaellenes oszlályharcban. Olyan időben, amikor a dolgozók százai jutottak Komárno- ban (Komáromban) a munka- nélküliség keserű sorsára. Kitanult lakatosként került a hajógyárba, és saját bőrén tapasztalhatta a kapitalizmus igazságtalanságait, hogy a gyáros igyekezett kifacsarni a dolgozóból a lehető .legnagyobb teljesítményt, hogy abból magának minél nagyobb hasznot hajtson. Sokszor megkapta a gőgös választ: „Ha nem tetszik, fel is út, le is út1“ A dolgozók igazságáért kívánt harcot vívni, amikor a Vörös Szakszervezetek soi’ába lépett és már fiatalon annak vezetőcégében fejtett ki tevékenységet.

Az 1930-as évek közepe táján szervezték a komáromi „vasasok“ az egyik legnagyobb méretű akciójukat a szakszervezetek útján. Erre így emlékszik vissza Kubicsek elvtárs:

— Abban az időben angol megrendelésre páncélhajókat építettünk katonai célokra. A hajóépítés több munkát igényelt, mint amennyire a kapitalisták számítottak. Ök ezt úgy oldották meg, hogy csökkentették béreinket, méghozzá

10 százalékkal. Ekkor már nagyon erős volt városunkban a szakszervezet és a bratislavai központhoz folyamodtunk segítségért, majd tanácsukra a sztrájkot választottuk, amelyben a bratislavai központ anyagilag segített bennünket. Jómagam is 120 koronát kaptam hetente. A sztrájkban segítettek bennünket a kikötő és a dohánygyár dolgozói is.

A kapitalisták tárgyaltak vezetőinkkel, de, sajnos, olyan döntéssel végződött ez a hatalmas sztrájkunk, amiből nem lett hasznunk: úgynevezett „generális pardonnal“, ami annyit jelentett, hogy a vezér- igazgatóság „kegyeskedett megbocsátani“ a dolgozóknak, s azok folytathatták a munkát, ahol abbahagyták, tehát 10 százalékos bércsökkentéssel. S mi ezt kénytelenek voltunk így elfogadni. Vereséget szenveitünk, de soraink erősödtek, mert a dolgozók láthatták, hogy a szakszervezetek támogatják anyagilag is a jogaikért küzdő munkásokat.

A kapitalisták spekulációinak, ravaszságainak egész sorát mondotta el Kubicsek elvtárs, amelyek ellen a szakszervezetek útján harcoltak. Nagyon gyakoriak voltak az elbocsátások, például az év első négy hónapjában, s ebben az időszakban felvételről szó sem lehetett. Mindez azért volt, hogy a kapitalistáknak ne kelljen biztosítaniuk a dolgozók szabadságát. Abban az időben ugyanis olyan törvény volt, hogy aki május elseje előtt nem volt alkalmazva, nem volt jogosult a szabadságra.

A háború idején a vasasok komáromi szakszervezete ugyan szétoszlott, de 24-én — köztük Kubicsek elvtárs is — a V-asas Fémmunkások Budapesti Szervezetével tartották fenn a kapcsolatot (itt fizettek tagdíjat) még annak ellenére is, hogy nem alkalmazták őket a hajógyárban. A nyilasok mint „veszélyes bú/togatót“ őt is gyakran megkínozták, főleg 1945 januárjában.

A felszabadulás utáni években egyik fő szervezője volt a szakszervezetek felújításának. 1953-ig volt a Járási Szakszervezeti Tanács elnöke. 1966-ban ment nyugdíjba. Előtte mint az egyik legjobb, legtapasztaltabb szakember tanította a fiatalokat a munkapadok mellett a hegesztés, forrasztás és a hajóépítés gyakorlati tudományára mindig azon a munkaszakaszon, ahol arra a legnagyobb szükség volt. A szakszervezetekben még ma is tevékenykedik.

Nagyon szép gesztus volt a hajógyár vezetőségétől, az FSZM üzem] bizottsága és az SZLKP összüzemi vezetőségétől, hogy a régi harcosról nem feledkeztek meg.

A hajógyár dolgozói, akik tovább viszik a stafétát, amelyet Kubicsek elvtársék adtak át, bizonyára mindent megtesznek annak érdekében, hogy méltó utódok legyenek.

KOLOZSI ERNŐ