Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

A Novovoronyezsi Atomerőmű 3. és 4. blokkjának komplexuma, háttrében a hűtőtornyokkal. A Novovoronyezsi Atomerőmű a méltóságteljesen és hosszan kanyar­gó Don jobb partján fekszik. Voro- nyezstől körülbelül ötven kilométer nyi távolságra délkeleti irányban. Amikor 1957 májusában az építők el ső csoportja a folyó mellett elterülő kopár sztyeppére érkezett, sem vasút, sem országút nem vezetett még ide. Ma viszont Itt üzemel a világ egyik legnagyobb és folyamatosan épülő ipari atomerőmüve, melyrtek dolgozói és építői rendszeres autóbuszjárattal járnak munkába Novovoronyezsszkij- ből, vagy ahogy itt nevezik „Atomo- grádból“. Az országutat szegélyező borókaié nyő-erdőt akkor ültethették, amikor az erőmű, s a hozzá vezető út épí tése elkezdődött. A sűrű növényzet felett csak a hűtőtornyok égbetörő gőzoszlopait látni, egy nagy kanyar után azonban hirtelen elfogy az er­dő, s elénk tárul az egész atomerő mű. Érkezésünk örömére a nap is ki sütött, a háttérben sorakozó óriási hűtőtornyok ezüstösen csillogtak a fényben. Az egész atomerőmű tulaj­donképpen két épületkomplexumból áll, amelyet egy évtized műszaki fej­lődése különböztet meg egymástól. A bejárattól balra terül el az egyik, jobbra a másik, a kettő között par kosított térség van, ahol elég nagy a forgalom. Itt áll meg ugyanis a dolgozókat szállító autóbuszjárat, s úgy tűnik, éppen váltásra érkez­tünk. Mihail Fedorovics Abuzov, az üzem! újság szerkesztője mosolyogva sie tett a fogadásunkra. A gyors bemu tatkozás után a házigazda tapinta tosságával azonnal kiolvasta a sze műnkből, hogy először tájékozódni szeretnénk ebben a számunkra isme reden környezetben. A napsugaras szép idő egyébként is marasztalóan hatott, így Mihail Fedorovics jóvoltá hói már a „gyárudvaron“ megismer kodhettünk néhány fontos adattal. A bejárattól balra elterülő épület- tömbö't az első szakaszban építették, itt üzemel a 210 MW teljesítményű első és a 365 MW teljesítményű má­sodik blokk. Az elsőben 1964. szep­tember 30-án, a másodikban 1969 de­cemberében kezdődött a villanyáram termelése. Az atomerőmű dolgozói tehát ez év szeptemberében ünnepel­ték a beindítás 10. évfordulóját. A „veterán“ üzemegységgel szem­ben, a díszcserjékkel és fákkal be ültetett térség túlsó oldalán a har­madik és a negyedik blokk acélvá­zas szerkezetű, előregyártott elemek­ből épített korszerű épülete látható. A turbinacsarnok üvegfala nem is sejtteti, hogy mögötte négy hatalmas gőzturbina és négy, egyenként 220 MW teljesítményű generátor dübö­rög. A turbinacsarnokok mögött ki­emelkedő ablak nélküli épülettömb az atomerőmű szívét, a két atom­reaktort rejti. Egy blokkhoz egy re aktor és két turbogenerator tartó zik, amelyek összteljesítménye 440 MW, a két blokk együttes teljesítmé nye tehát 880 MW. Ez az a bizo nyos WER 440-es típus, amely Bul­gáriában és az NDK-ban már műkö­dik, nálunk Jaslovské Bohunicén és a magyarországi Pakson pedig most épül. A WER azt jelenti, hogy „vo do-vogyityelnij energetyicseszkij re aktor“, magyarul tehát vízvezetékes energetikai reaktor. Persze, nem a köztudatban élő távvezetékről van itt szó, hanem arról, hogy ennél a típus nál a reaktort víz, azaz gőz hüti, és ez szállítja a hőt a körforgásba ik tatott szivattyúkon át a gőzgenerá torokba. Az előbb említett turbinákat a gőzgenerátorokban fejlesztett gőz hajtja. Kiegészítésül még azt is el­mondhatjuk, hogy egy reaktorhoz hat szivattyú és hat gőzgenerátor tar­tozik, tehát három gőzgenerátor hajt egy turbinát. Ezt természetesen sok­kal könnyebb megérteni egy olyan makett mellett, amilyent mi Is lát­hattunk később az atomerőmű bemu tatótermében. Az üzemlátogatást mi is az előbbi sorrendben kezdtük. Az 1. és 2. blokk tanácstermében Iszakov Nyikolaj Alekszandrovics főmérnökkel beszél gettünk, aki röviden összefoglalta az atomerőművek építésének eddigi történetét és távlatait. Köztudott, hogy a világ első atomerőművét a Moszkvától délre fekvő Obnyinszk ban 1954. június 27-én helyez­ték üzembe. Ezt követőleg 1957- ben Indították útnak a Lenin atom­meghajtású jégtörőt. Ebben az évben rakták le a Novovoronyezsi Atomerőmű alapjait. Az atomerőmű fejlődésében jelentős állomás volt az 1967-es év, amikor a kísérlett atomerőművet ipa­ri atomerőművé nyilvánították. Ezzel egyidőben Atomogradban ülésezett a KGST atomenergetikai bizottsága s ugyancsak ebben az évben kezdték el az alapok ásását a jelenleg már működő 3. és 4. blokkhoz. 1969-ben az első blokk teljesítmé­nyét különböző műszaki intézkedések­kel sikerült a tervezeett 210 MW-ról 240 MW-ra növelni, később a blokk teljesítménye a 278 megawattos ma ximumot is elérte. A második blokk tulajdonképpen csak abban különbö­zik az első blokktól, hogy amíg az első blokkban a reaktor hőenergiája három 70 MW-os turbogenerátort hajt, a második blokk azonos felépítésű reaktorával 5 darab 73 MW-os turbo­generátort működtetnek. A harmadik blokkot, az első WER 440-es reaktort 1971 decemberében, a másodikat a következő év decemberé­ben indították el. Mindezt könnyű így felsorolni, de még elképzelni is ne>- héz, hogy az építők, a tudósok, a ter­vezők, a technikusok és a munká­sok mennyi áldozatos munkája, erő­feszítése rejlik e sikerek mögött. Az Orosz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége méltányolta ezt az odaadó munkát, s 1972-ben a „Szovjetunió 50 éves fennállásának vállalata“ címet adományozta a Novovoronyezsi Atom­erőműnek. 1973 áprilisában a Novovoronyezsi AESZ elérte a tervezett másfél millió kilowattos teljesítményt, s az indítá­sától eltelt tíz év alatt összesen 31 milliárd kilowattóra villamosenergiát szolgáltatott a népgazdaságnak. A további fejlődéssel kapcsolatban Nyikolaj Alekszandrovics azt is meg­említette, hogy a negyedik blokk mö­götti térségen már épül az ötödik, melynek tervezett teljesítménye 1000 MW. Ezt egyetlen reaktor és két 500 MW-os turbogenerátor fogja szolgál­tatni. Ha tehát az ötödik blokk is termelni fog, az egész állomás teljesít­ménye 2500 MW-ra növekszik, ami már a legnagyobb hő- és vízi erőmű­vekhez viszonyítva is tekintélyes mennyiség. A fejlődés azonban itt sem áll meg, a jövő a jelenlegi hő­neutronok helyett a gyorsneutronoké lesz, melyekkel a Kaszpi-tenger part­ján, a Mangislaki-félszigeten már folynak a gyakorlati kísérletek. Ezek­ben a reaktorokban üzemelés közben újratermelődik a hasadó anyag, még­hozzá növekvő mértékben. Igor Kur- csatov, a szovjet atomtudomány nesz­tora ezt előrelátóan "így jellemezte: „Olyan lesz ez, mintha szenet éget­nénk a kazánban, s a hamuval együtt több szenet kaparnánk ki, mint amennyit beleraktunk.“ Beszélgetés közben megkérdeztem a főmérnököt, hogy a termelési költ­ségek szempontjából gazdaságos-e az atomerőművek építése. Nyikolaj Alek­szandrovics erre a kérdésre kimerí­tően és meggyőző érvekkel válaszolt. A Novovoronyezsi Atomerőműben egy kilowattóra kitermelése 1964-ben 0,92 kopekbe, 1969-ben 0,7, 1971-ben pedig 0,65 kopekbe került. Az épülő ötödik blokkban az egy kilowattórára eső termelési költség 0,5 kopekre csök­ken. A hőerőművekben általában 0,7 — 0,8 kopekért állítanak elő egy kilo­wattóra villamosenergiát. A Szovjetunióban természetesen figyelembe kell venni a természetes tüzelőanyagok területi elhelyezkedé­sét is és a távolsággal arányosan A WER 44(Jes blokk műszerfala és vezérlőpultjai. (A CSTK felvételei) növekvő szállítási költségeket. Ez indokolttá teszi az atomerőművek építését olyan helyeken is, mint például Murmanszk a Kola-félszige- ten, Bilibinszk Szibéria északkeleti sarkában, a Mangislak-félsziget a Kaszpi-tenger mellett, vagy Jereván a Kaukázuson túl. Hasonló megfon­tolásokból épülnek -az atomerőművek a Szovjetunió európai területének ter­mészetes fűtőanyagokkal nem ren­delkező ipari központjaiban, például Leningrádban, Kurszkban, Szmo- lenszkben és Kijevben. Tehát annak ellenére, hogy a Szovjetunió termé szetes fűtőanyagokban — szénben, kőolajban és földgázban — gazdag ország, mégis nagy jövője van az atomenergetikának, amely a szak­emberek véleménye szerint az évez­red végére a jelenlegi harmadikról — a hőerőművek és a vízi erőmű­vek után — az első helyre kerül. A főmérnök a szemléltető eszkö­zökön, a faliábrákon és a modellek keresztmetszetein elmagyarázta még az egyes blokkok működési rendsze­rét, aztán kellő elméleti felkészülés után terepszemlére indultunk. Nehéz szavakban elmondani azokat a kü­lönbségeket, amelyeket az egyes blok­kok között a műszaki fejlődés, a korszerűsítés és az ésszerűsítés szempontjából tapasztalhattunk. A laikus is észreveszi a fejlődést, kü­lönösen a vezérlőpultok nagyságá­ban, összetettségében, úgy is mond­hatnánk, hogy bonyolultságában. Az első blokk vezérlőpultjánál Gavrilov furaj Benediktovics egyébként épp­oly buzgósággal figyeli a műszer­falat, végzi az adatok nyilvántartá­sát, mint kollégái az új hármas és négyes blokk sokkal tekintélyesebb műszerfalainál. Elvégre ezt is kell valakinek csinálni. A harmadik és negyedik blokkban Viktor Mihajlovics Loszilnyik üzem­vezető kalauzolt. Az első két blokkal összehasonlítva legszembetűnőbbek a különbségek a turbinák nagyságé ban és elhelyezésében. Az első két blokkban a csarnokra merőleges, ezekben pedig a csarnokkal párhuza­mos irányban helyezték el a tur­binákat. Az Is Igaz, hogy ott össze­sen nyolc, itt pedig négy turbinát kellett elhelyezni, bár ezek jóval terjedelmesebbek. Barangolásaink során végül a re­aktorcsarnokba, illetve egy üveg­fallal védett balkonra kerültünk, ahonnan végig lehetett tekinteni az . egész csarnokon, a reaktorokat bo­rító kupolákon és a tüzelőanyag — az uránércet tartalmazó kazetták — cseréjére szolgáló berendezéseken. Amíg szemlélődtünk, a fülünk sem pihent, mert kísérőnk bekapcsolta a látogatókat üdvözlő és a reaktorok működését ismertető automatikus hangosbemondót. A terepszemle ezzel nem ért véget, a csarnok tetejéről szemügyre vet­tük még az ötödik blokk építkezési területét. Az acélvázas szerkezetek építői már felfelé haladnak, de eb­ből még nem lehet sejteni, hogy milyen is lesz az erőmű harmadik üzemegysége. A harmadik és negyedik blokk épületének hátsó falát Igor Kurcsa- tov akadémikus és munkatársai, Alekszandrov és Ambarcumjan mo­zaikból kirakott színes arcképei dí­szítik. Nem véletlenül kerültek ezek az arcok az épület hátsó falára, hi­szen az épülő ötödik blokk felé te­kintenek, s ha ez felépül, ide kerül át az egész állomás súlypontja. Ad­digra az egész Novovoronyezsi AESZ az első blokk homlokzatán olvasható felirat szellemében „Puszty bugyet atom rabócsim, a nye szoldátom!" (Legyen az atom munkás és nem katonai] az atomenergia békés fel- használásának valóságos fejlődéstör­téneti múzeumává változik. E néhány órás látogatás után gaz­dag tapasztalatokkal megrakodva vettünk búcsút kísérőinktől, Csepesu- gov Gennadij Ivanoviestól és Trop- nyikov Ivan Mihajlovicstól, az üzemi pártszervezet vezetőitől, valamint a kedves Mihail Abuzovtól, aki bú­csúzóul „A békeatom városa“ című saját könyvecskéjét nyomta a ke­zünkbe. Kár, hogy ebben a riportban nem jutott hely „Atomográd“ fiatal lakóinak, akik az atomenergia fénye mellett tanulnak, művelődnek és szó­rakoznak. Pedig visszafelé mi is meg­tekintettük ezt a várost, rendezett, szép utcáit, a központi kultúrpalotát, amit nem is lehet másképp nevezni, olyan pompás és gazdag a berende­zése. A város lakóinak átlagos élet­kora 26 év. És még két adat: az egész voronyezsi körzetben a lakos­ság létszámához viszonyítva itt kö­tik a legtöbb házasságot, s minden napra jut egy névadó ünnepély. 1974. XII. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom