Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

[ROL JÖTT A SZABADSÄG NEMES KÜLDETÉSBEN sérőmtől azt is megtudom, hogy Ók csupán hazai piacra szállíta­nak egy kilogrammos és 7 gram­mos csomagolású kristálycukrot, továbbá egy és fél kilogrammos csomagolású porcukrot. Termékük minősége megfelel a hazánkban előírt követelményeknek. A rimaszombati cukorgyárra, amelyet az 1960-as évek elején kezellek építeni, a környéken nagy szükség volt. Részben azért, mert a legközelebb Terebesen és Orosz­kán van cukorgyár, így a mező- gazdasági üzemeknek messzire kellett szállítaniuk a terményt; részben pedig azért, mert a járás az ipari fejlettség szempontjából a legelmaradottabb területek közé tartozott. A fiatal cukorgyárban 350 állandó dolgozó nyert alkalma­zást, s az idénymunkások száma szintén 300 körül van. Probléma náluk is bőven akad. Fokozato­san cserélni kell a gépi berende­zéseket, megoldásra vár a gyár­táshoz szükséges elegendő víz­mennyiség biztosítása — idény alatt ugyanis havonta 100 000 köbmé­ter folyóvízre és 30 000 köbméter ivóvízre van szükségük a gyártás­ban —, hiányzik egy komplett víz­tisztító állomás, ami megoldaná a vízzel kapcsolatos gondjaikat is. Pelle Tibor búcsúzóul bizakodva mondja, hogy ilyen vezetőséggel, mint az övék, fokozatosan min­dent megvalósítanak és továbbra is évente 1000—1200 vagon cuk­rot adnak a hazai fogyasztók asz­talára. A látottak alapján nyugodtan el­mondhatjuk, hogy a cukorgyári dolgozók aránylag fiatal vezető szakemberei — rövid tíz év alatt — cukorgyártásból jelesre vizsgáz­tak. A TANOEGYÜTTES Lányok, legények nevetésétől hangos- a rimaszombati alapiskola tornaterme. Próbál a Gömör Népi Táneegyiittes. Éppen az elején tar­tanak, amikor megérkezünk. Adám Lajos, a vezető, egymaga képezi egy kör másik felét. Magyaráz. Közben borsot, paprikát kever szavai közé: teremti a kedvet, a jóhangulatot. Ha ők is jelen van nak, könnyebben megy a munka. Még a beszélgetés is, amely miatt — kérésünkre — szívesen tarta nak egy rövid szünetet. — Huszonöt éve alakult meg a táncegyüttes. Én 1967 ben Kama rás Imrétől vettem át a vezetést, de táncolok is kezdi Ádám La jós — Es a csoport tagjai? — Állandóan változnak. Ogy két-három év, amit nálunk tölt egy-egy táncos. Türelem és ki tartás kell ehhez, mert ha új em bér jön, mindent újra kell kezde­ni. Tíz lány és tizenegy fiú alkot­ja jelenleg a csoportm. Gimnazis­ták, ápolónők, még sofőr is van közöttük. — Milyen sikereket értek el az utóbbi években? — Hetvenegyben Zselízen a „Gö möri estékkel“ harmadik díjat nyertünk. Egy koreográfiái pályá­zaton a „Szőttes“ mögött a má­sodik helyet szereztük meg. És ahol csak felléptünk, mindenütt sikert arattunk a „Bodrogközi“ táncokkal. — Problémák? — Sokáig a helyiség hiánya miatt nem tudtunk rendszeresen próbálni. Aztán segített az iskola, rendelkezésünkre bocsátotta ezt a tornatermet. De olykor ők is igénybe veszik, rendeznek valami­lyen versenyt, és akkor kénytele­nek vagyunk a próbát ellialaszta ni. A ruhatárunkat is szeretnénk kibővíteni, felújítani. — Végül egy önre vonatkozó kérdés. Mi a foglalkozása? — Könyvelő, ellenőr és táncta­nár — válaszolja Adám Lajos, aki már égeti a talajt a táncosok lába alatt. Fel is állunk és elbúcsúzunk. Ok hatalmas kört fonnak, mely­ből árad az erő, a lendület, az if­júság. AZ ÉNEKKARRÓL A Gömör nevet viseli az 1963- ban megalakult énekkar Is. Alapí­tó tagja és jelenlegi vezetője Lévay Tibor, a magyar tannyelvű alap »iskola zenetanára. Az eltelt tizen­egy év alatt jelentős szerepet ját­szottak a rimaszombati járás és egész nemzetiségi énekkultúránk életében. Huszonötén kezdtek, de ma már ötvenkét taggal egy nagy éneklő családot alkotnak, amely — jobb híján — az iskola zene- leimében próbál, odaadással, lel­kesedéssel. Az énekkar is külön böző foglalkozású emberekből te­vődik össze. — A tantestület tele tagja az énekkarnak — mondja Lévay Ti­bor. — De ugyanúgy megtalálha­tók munkások, tisztviselők huszon­öttől hatvanéves korig. Évente mintegy húsz fellépésük van. Re pertoárunk: Beethoven, Montever­di, Sosztakovics, Csajkovszkij, Ko­dály és Bárdos-feldolgozások, va­lamint a cseh és szlovák zeneiro­dalomból Suchofi, Cikker. És még sok más feldolgozás. Eddigi legnagyobb sikerüket az 1972-es Kodály-napokon érték eh szép díjat, aranykoszorút kaptak. Az idén, tavasszal, rádió- és hang­lemezfelvételt készítettek velük, Colotka elvtárs pedig már két íz­ben is kifejezte elismerését az ed­dig végzett munkáért. És elárul juk azt is (mert rangot jelent) hogy a jövő év elején, egy csere ükció keretében, Budapestre utaz nak. jóleső érzéssel írjuk le ezeket a sorokat. Bizonyítékai annak, hogy a szép hagyományokra visszate kintő énekkari mozgalmunk tovább ra is él és erősödik — sok eset ben a kedvezőtlen feltételek elle nére. A Gömörnek uz idén húszon nyolcezer hallgatója volt. Enny ember lett gazdagabb — ki többel ki kevesebbel. Nemcsak figyelmet és elismerést érdemlő eredmény Az épiilő művelődési otthon Rimaszombatban a polgári ügyeket intéző tság elnöke. Fején sildes i, alatta arca kemény ől mesél. Kis, zöld csoma- iúz elő, Kossuth. Rágyújt. Béla bácsi, erről szeret- /alami közelebbit megtud mutatok a még üres „sze- el“ bámuló épületre. Azelőtt tűzoltószertár volt égebben rendeztek benne :ságokat, de később már em lehetett. Kértük a já- l, hogy engedélyezzék a ki ?sét. Amikor megkaptuk a gyezést, a múlt évben, el­ük az építkezést társa- munkával. jött a fiatal- is, főleg szombaton, de itkán vasárnap is. Csak a vest fizettük. Az idén job csak aratás után dolgoz- rajta. Jöttek volna addig i mondtam az embereknek, rertek, a kenyér most fon b. be járjuk az épületet, B£la bácsi megmutatja a lét is. — Ez lesz a nagyterem két­százötven ülőhellyel. Húszmé­teres a színpad, alkalmas szín­házi előadásokra. Itt lesz a könyvtár, itt meg egy klubhelyi­ség a fiatalok részére. Nem olyan nagy az egész, de ne­künk elég. — Mikor lesz az átadás? — A tornaijai építő vállalat­tól függ. Ök vállalták a plafo­nozást. Karácsonyra szeretnénk átadni. Ha kívül már nem is, legalább belülről legyen kész. Jövőre aztán folytatjuk. így lesz a kerítés; oda meg egy nyári kertet tervezünk. Olyat, ahol szórakozhatnak az embe­rek. — Látom, Béla bácsi, nem­csak nézelődni jár ide. — Kedden és pénteken van „irodanap“. A többi napon itt vagyok. Teszek, veszek. Szere­tem a községemet, és ez a kul- túrház volt minden vágyam. Béla bácsi nyugdíjazása előtt 12 évig volt a hnb elnöke, a szö­vetkezetben pedig állattenyész­tő. Közel van a háza, behívott, és alighogy leültünk, megmutat­ta a minisztériumi kitünte­tést: A mezőgazdaság kiváló dolgozója. 1959-től tagja a párt­nak. — Nagyon szeretek a közért tenni. Szeretem a dolgozó né­pet, amely az idén is szakadó esőben cselekedett a répasze­désnél. Dolgoztam én is, egész életemben. A|)ám tizennégyben meghalt. Anyámmal éltein. És azt mondtam, addig nem nősü­lök, amíg fel nem építek egy házat. Sokáig tartott. Későn nő­sültem. Büszke két fiára. Egyik tizennyolc, a másik tizenhárom­éves. Volt lánya is. Nemrégen, tizenhat éves korában meghalt, pedig: — Azt mondtam, ha két fiam lesz meg egy lányom, én le­szek a legboldogabb ember. Meg is adatott, de hát . .. Tud­tuk, hogy meg fog halni. Mind­járt a születése után tudtuk. A kisebbik fiú azuban, aki még otthon van, ötvenezer csó­kot kap naponta. Ilyenek a szavak. Csak a mű­velődési otthonról akartam ír­ni, és lám, Bela bácsiról is szóltak. Egy emberről, aki úgy szólított, hogy elvtárskám. :só!ataink vannak, áti szálak fűznek Idául a nagyatádi n érdekelt bennün- lyen eredményeket acialista munkaver änk felszabadulása, lovak Nemzeti Fel rdulója tiszteletére dzóí többek között 2220 brigádórái amelyek célja a t további javítása yidejűleg a városi íz több mint három gádora ledolgozásá íozzá. Az üzemben irt áll versenyben a ;ád cím eliiyerésé- lektíva már elnyer- íozatot. „Nem nagy az egész, ele nekünk elég lesz. Ülil JELES óznak a bejáratnál, jelölt helyen rakják iletű udvaron répa­inak, ahonnét a ré s tisztítóberendezé a répavágóba, sze- liffuzőrbe kerül. A dezésekben a répá ból fokozatosan kiválik a cukor. Kísérőm szakértelemmel folytatja a magyarázatot, szaporodnak a szakkifejezések, nyersoldat, cukor oldat, sűrű lé stb. A kész cukor hatalmas silótornyokba kerül, ahonnét már csak a csomagolóba, majd a raktárba vezet az ütjá. Kí­:á$ga) üzemel. Az oldalt írtak és szerkesztették: Balogh P. Imre, Bodnár Gyula, Pákozdí Gertrúd. A felvételeket Tóthpal Gyula készítette. AZ ÉPÍTŐ Huszoiinynlcezer hallgatójuk volt az idén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom