Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-01 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. XII. 1.

3

M

inden ember életében a jelen szorosan összekapcsolódik a múlttal, s egyúttal a jelen bizonyos módon megteremti a feltételeket a jövő számára, előkészíti jövőnket, amely gyermekeink jelenét jelenti majd.

A jelen kapcsolja össze a múltat a jövővel. Az ember attól függően érez, gondolkodik, cselekszik és él, hogy miben nő fel, milyen környezetben és légkörben nevelték otthon, az iskolában, a baráti körben, a társadalmi osztályon és a társadalmon belül. Ugyanakkor magatartása, állásfoglalásai, nézetei, alkotó tevékenysége valóságot képvisel, amolyben kialakul maga az ember, s vele együtt a fiatal nemzedék, tehát a jövőnk Is.

E három kategória dialektikus egységének megértését elősegíti a marxista—leninista filozófia. A munkás- osztály tudományos világnézete nem

állítja egymással szembe a múltat, a jelent és a jövőt -sem történelmi viszonylatban, sem pedig az egyéni élet szemszögéből. Ellenkezőleg, kiemeli kölcsönös összefüggésüket. A jelen nem jelenti az egész múlt nihilista tagadását, hanem a progresszív jellemvonások és tényezők pozitív és alkotó fejlesztését. Bizonyos pozitív jelentősége van az olyan jelenségek vizsgálatának és megismerésének, amelyek fékezték a társadalmi fejlődést, ártalmasak voltak az élet szempontjából és megfosztották az embereket az igaz, és teljes élet lehetőségétől.

Nem viszonyulhatunk csupán empirikusan a mához, nem fogadhatjuk el a dolgokat úgy, ahogy azok adódnak; meg kell különböztetnünk, hogy mi tartozik már a múlthoz az olyan jelenségek közül, amelyek még életerőseknek tűnnek, mi az, ami már elévült, ami nem alkalmas a további életre. Ugyanakkor fel kell ismernünk és méghozzá Időben, hogy jelenünkből mi menthető át a jövőbe, mi az, ami fejlődik és növekszik, miben rejlik a jövő.

A kapitalista országokban ma nagy divat a különböző jóslatok, előrejelzések, a különböző „tudományos“, de a valóságban áltudományos elméletek kialakítása arról, mi lesz 30, 50, 100 vagy 500 év múlva. A futurológia konjunktúrájának természetesen megvan az ideológiai funkciója. Feladata, hogy távlatot adjon az emberiségnek és a jövő társadalmának olyan vízióját alakítsa ki, amely helyt tudna állni a társadalom fejlődésére vonatkozó marxista—leninista tanítással való konfrontálásban. A burzsoá futurológia egyik válfaja a kapitalizmus és a szocializmus közti harmadik út keresése. Különösen a jobboldali szociáldemokrata pártok teoretikusai törekednek arra, hogy kidolgozzák a demokratikus szocializmus elméletét, s szerintük csakis ez a szocializmus biztosíthatja az emberiség jövőjét.

A burzsoá futurológista elméletek nem mások, mint a „megjavított“ kapitalista társadalom különböző válfajai. Ojből felszínre kerülnek például az „etikai szocializmus“ ideológusainak régi nézetei, akik azt hirdették, hogy a szocializmus építésének megkezdése előtt az embereket erkölcsileg át kell nevelni. Ezekre az érvekre már Lenin is válaszolt, aki nemegyszer hangsúlyozta, hogy az új társadalmat olyan emberekkel kell és lehet felépíteni, amilyenek az adott időszakban élnek. Az új emberek nem pottyannak le az égből, hanem az új társadalomért folytatott harc folyamán alakulnak ki.

Az igaz, hogy a reális szocializmust olyan emberek építették, akiknek első nemzedéke országunkban a kapitalista társadalomban nőtt fel, tehát nem ideális emberek, hanem olyanok, akiknek nap mint nap meg kellett birkózniuk az önzéssel, a kapzsisággal, akik élet-halál harcot folytatlak a kizsákmányoló rendszer ellen, akik nap mint nap látták e rendszer durvaságát és kegyetlenségét, de ugyanakkor csillogását, gazdagságát és fényűzését is. Mindez bizonyára nyomot hagyott bennük, de ezek az emberek 1948 februárja után ennek ellenére új, szocialista társadalmat kezdtek építeni, olyan társadalmat, amely minden szempontból humánusabb mint a gazdaságilag fejlett kapitalizmus.

A múltat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a szocializmus építése egy országban, így tehát Csehszlovákiában sem volt mentes a megdöntött burzsoázia azon kísérletétől, hogy a fejlődést visszafordítsa. Nem riadtak vissza semmilyen eszköztől, minden jő volt számukra, a gazdasági blokádtól a politikai elszigetelésre való törekvésig, az ideológiai uszítástól a közvetlen ellenforradalmi kísérletekig. Ehhez kihasználták összes fogyatékosságunkat, hibánkat és tévedésünket, bíztak az értelmiségiek és a középrétegek előző, a masarykizmus szellemében való ideológiai nevelésében.

A társadalomnak a CSKP XIII. kongresszusa utáni válságos fejlődésének tanulságai szemléltetően megmutatták, milyen drága árat kell fizetni a hibákért, újból bebizonyították, hogy ideológiai területen semmilyen esetben sem tehetünk engedményt a a burzsőa ideológiának, amellyel nem köthetünk kompromisszumot. Ez törvényszerűen ahhoz vezetett, hogy először kísérleteket tettek a szocializmus „megjavítására“ vagy „tökéletesítésére“, az internacionalizmust nacionalizmussal akarták helyettesíteni, később a „kispolgári fogyasztói szocializmus“ eszményét hirdették, hamis mítoszokat terjesztettek a szocialista társadalomról, végül pedig elvetették és tagadták magát a szocializmust.

Ez volt sok értelmiségi útja, akik mindig a nép fölé helyezték magukat. A leegyszerűsített, gépiesen, gyakran sebtéten elsajátított marxizmus a jelen szubjektivista értékeléséhez, a múlt és a jövő nem dialektikus értelmezéséhez vezetett. Az illúziók és frázisok, a szocializmus és a kommunizmus felcserélése, a fejlődési szakaszok átugrása, az ember és a társadalom problémáinak egyoldalú magyaráz i!a, a fogyatékosságok elkendőzése, a steril dogmatizmus ugyancsak steril revi- zionizmussá fajult náluk. Ezek az emberek az első komolyabb problémáknál, melyek minden nagyobb alkotás közben előfordulnak, csaknem egy éjszaka alatt megváltoztak. Amikor megmutatkozott, hogy az élet ösz- szetettebb, hogy az emberek a jelen optimista értelmezése ellenére sem mentesek a hibáktól, nem ideálisak, nem változtak rövid idő alatt szocialista személyiségekké, kispolgári illúziókból kiábrándultak. Míg előzőleg mindent rózsaszínnek láttak, később már mindent feketének. Nihilista módon, lényegében egyoldalúan értékelték a múltat. Szerintük a szocializmus építésének 25 éve „a sötétség időszaka“ volt. Azt állították, hogy semmit sem tettek ez idő alatt az emberért, a szocializmus fejlődése hibákkal és tévedésekkel, az ember megerőszakolásával, az emberi boldogság és a szabad cselekvés korlátozásával volt egyenlő.

Míg azelőtt a gyakran kitalált munkahősöket dicsőítették, a hatvanas évek második felében az ilyen

„munkahősök“ élete szerintük sivár mindennapisággá változott, amely szerintük abban rejlett, hogy a dolgozók többsége manipulált tömeggé változott, üres életet élt, csupán kötelességeit teljesítette a munkahelyeken, nevelte gyermekeit, nem követett el rendbontásokat, és rendezett körülmények között öregedett. Általánosításuk mindkét esetben nem felelt meg a valóságnak, s méghozzá abból az egyszerű okból, hogy azok, akik így gondolkoztak a dolgozó ember életéről, nem ismerlek a dolgozókat, távol álltak tőlük, és előbb vagy utóbb magasan föléjük helyezték magukat. Eleinte az elismerés hangján szóltak, de később már megváltoztatták hangnemüket.

A nyugati burzsoá filozófia és kultúra hullámának hatására egyszerre csak az élet abszurditásáról és tragikumáról beszéltek. Ezt a hirtelen változást fejezi ki Kosík egyik cikke, amelyet 1964 ben a Flamen című lap közölt: „Aki ismeri az Igazságot és látja a valóságot, nem lehet boldog. Aki boldog a modern világban, nem ismeri az igazságot, a konvenciók és hazugságok szemszögéből szemléli a valóságot“ írta Kosík és számos értelmiségi, akik társadalmunk elitjének tartották magukat és nem tudtak semmi okosabbat, minthogy ezt az állítását Ismételgessék.

Az emberek millióinak áldozatkész munkájával épített szocializmust pszeudoszocializmusnak nyilvánították. Szerintük ez a szocializmus csak az anyagi lét legáltalánosabb biztosítékait adta az embereknek és semmi mást... Ekkor megkezdődött az újabb játék a múlt — jelen — jövő viszonyával. Visszaéltek minden, a jövővel kapcsolatos tévedéssel, hibával és dogmatizmussal. Szerintük a jelen önkéntes aszkézis, végtelen áldozathozatal és lemondás — s mindezt utalás kíséri azoknak a boldog életére vonatkozóan, akik utánunk következnek. Szerintük az egyszerű dolgozó ember Camus és Kafka abszurd világában él, de a dolgozók ezt az abszurditást nem értették meg. Szerintük az ajándékba kapott életet elsősorban az élet fenntartására pazaroltuk, és az embernek csak egy biztosítéka volt, amely egyúttail felszabadította ebből az abszurditásból: a halál. A szellemi elit ideológusai azt a feladatot tulajdonították maguknak, hogy kivezessék az embert ebből a tragikus korlátozottságból és nyomorból. Az utat a „demokratikus szocializmus“, az úgynevezett „emberarcú szocializmus“ ideológiájában találták meg. Ezek a „marxisták“ lemondtak "Marxról és Leninről, újból előkeresték a régi etikai szocializmust, amelyet a boldog, valóban humánus jövő előhírnökének tartottak.

Amint I960 tapasztalatai megmutatták, ez az út nem a jövőhöz vezetett, hanem vissza, a kapitalista múltba, amit egyesek közülük 1968-bain be is ismertek, vagy pedig Nyugatra való távozásukkal, és a legreakciósabb antikommunista ideológiák támogatásával nyíltan bebizonyítottak. Ez azt jelenti, hogy abba a világba menekültek, amely történelmi szempontból nem az emberiség jövőjét jelenti, hanem azt a múltat, amelyből az emberiség fel akart szabadulni.

A több mint egy évszázada uralkodó kapitalista társadalom a termelőerők óriási fellendülése ellenére sem tudta megmenteni a világot a háborútól és a kizsákmányolástól, a nyomortól és az éhségtől, mivel ezek a Jelenségek képezik létezésének alapját. A különböző módosítások, a részleges javulás és az egyetemes feladatokra való hivatkozás mit sem változtat ezen.

A jövő a szocializmusé. A szocializmus már a jelenben is létezik, kifejezi minden egyén aktív részvételét a jelen kialakításában. Nincs sző csodálatos dolgokról, vagy arról, hogy ezeket ideális emberek alkotják. Megszűnt a harc, amely kitöltötte a közvetlen múltat, vagyis az egyéni boldogulásért folytatott harc.

Megszűnt az anarchia, a társadalmi termelésben a munkanélküliséget, sztrájkokat, éhséget és többlettermelést szülő anarchia. Olyan korszakba kerültünk, amelyben az ember valóban emberi feltételek között élhet. Ma mindenki, aki akar, dolgozhat, aktívan bekapcsolódhat a társadalom építésébe. A Szovjetunió által vezetett szocialista közösség sikeresen harcol a béke megőrzéséért — az emberi jövő alapvető feltételéért. Ebben a harcban senki sem maradhat passzív figyelő, mindenkinek aktívan részt kall benne vennie, vagyis a szocialista Jelen igazi alkotójává kell válnia.

LADISLAV HRZAL

Hírek a Szovjetunióból

# A Harkovi Egyetem fizikusai olyan készüléket szerkesztettek, amellyel az eddiginél sokkal élesebb és jobb felvételek készíthetők távoli égitestekről. A retusálási lézersugár végzi. A felvételre irányított fénynyaláb gömbölyű lencsén halad keresztül, ahol megtörik és spekt- rális képet hoz létre kitűnően észlelhető torzításokkal, amelyeket könnyű kiküszöbölni.

# Mechanikus csőtisztítót próbáltak ki egy közép ázsiai gázvezetéken. A csaknem másfél méter átmérőjű, gömb alakú készülék üzem közben tisztítja meg a vezetéket a benne lerakodott szennyeződésektől. A gumiból és műanyagból készült dugattyú 25 km/óra sebességgel halad, és különleges tartályba löki a lerakodott kondenzátumot, vizet ás port.

# Novgorodban az írásbeliség hajnalán nyírfakéreg lapokra és tekercsekre írtak. A Novgorodi Megyei Könyvtár gyűjteménye nemrég jókora tekerccsel gyarapodott. Mérete 48xľ/ centimeter, a 14 soros szöveg egy 500 évvel ezelőtt élt gazdag novgorodi földbirtokosnak. Mól- szejnek a végrendeletét tartalmazza.

# Nagy teljesítményű számítóközpontot kaptak a tadzsik talajjavítók. A Tad- zsik Vízgazdálkodási Intézet Automatizált Irányítási Rendszere központjában Minszk-32 típusú elektronikus számítógép működik. A gép segítségével már 80 gazdaság számára készítették el a maximális vízfelhasználás terveit, a vetésterület és a termesztendő növények figyelembevételével.

# A fűrészporral behintett konyhakertek talaja beissza a műtrágyát, és azután a szükséghez képest továbbadja a növényeknek. A jaroszlavi Zavolzsszkij (Volgán túli) Szovhoz kertészei rekord uborkatermést érnek el ilyen kertekben: az üvegházban 40 kilót termesztettek minden négyzetméteren. A fában gazdag Jaroszlavi megyében a fűrészpor semmibe sem kerül a gazdaságoknak: ingyen kapják a fafeldolgozó vállalatoktól.

# A gépkocsiközlekedés irányításánál és ellenőrzésénél ma már gyakran vesznek igénybe helikoptereket. A szibériai foúyókon egy idő óta a hajózásnak is segítséget nyújtanak a helikopterek. A kanyargós Irtisen például nem könnyű végighajózni, pedig napjainkban elég sűrűn közlekednek rajta a hajók. Sekély vízálláskor növekszik a balesetveszély. A hajósok a levegőből kapnak útmutatást, és így a kritikus helyeken is biztonságosan vezethetik át hajójukat.

0 Leningrádi kutatók új távinérésl módszert dolgoztak ki, hogy segítsék a nagy kiterjedésű vízmedencék elszennyeződése elleni küzdelmet. Az új módszerrel repülőgépről megállapítható a tengeráramlatok sebessége és iránya, a különböző jellegű víztömegek határa, a hullámzások természete és több más adat. A Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengeren már alkalmazzák ezt a módszert.

9 A Talajjavító Rendszerek Automatizálásának Országos Kutatóintézetében olyan készülékeket terveznek, amelyekkel automatikusan vagy nagy távolságból mérhető a talajvíz szintje, Irányítható a kutak működése és adagolható az öntözéshez szükséges vízmennyiség. Kazahsztánban, Üzbegisztánban és Kirgiziában már alkalmaznak is néhány ilyen készüléket.

# Lenkoranyban üzembe helyezték egy konzervgyár első részegységét, ahol 50 millió konzervdobozt fognak megtölteni évente. A vállalat Azerbajdzsán három legnagyobb zöldségtermesztő vidékének egész termését feldolgozza majd. A hatalmas, automata gépsorokat részben Magyarországon, részben a Szovjetunióban gyártották.

O Ritka növénygyűjteményeket tanulmányoznak a moszkvai Biológiai Múzeum archívumaiban. Az egyik, 353 lapból álló herbáriumot 1860-ban állították össze Oroszország északnyugati részén, egy másik gyűjtemény Moszkva környékének növényeit mutatja be 276 lapon. Az utóbbiakat 64 évvel eielőtt préselték le. A botanikusok a gyűjtemények alapján nyomon követhetik a különböző növényfajták fejlődését.

# A Szovjetunióban intézményesen fejlesztik a könyvtárakat. Központosítják a nyilvános könyvtárakat, újakat Is építenek, növelik a könyvtári berendezések gyártását. Jelenleg 360 000 közkönyvtár több mint 180 millió olvasót lát el.

# Moszkva a világ egyik legtöbbet olvasó városa. A szovjet főváros 200 könyvesboltját és több mint 1500 utcai könyv- árusítóhelyét naponta 400 000-en látogatják. Minden lakónegyedre jut legalább egy könyvesbolt. A Kalinyin sugárúton levő könyváruház messze földön híres.