Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-10 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
fô JELSZÓ nem változott viden politikai elvszerűséget, taktikai rugalmasságot és ideológiai meg nem »Tkávást jelentett. 1922 áprilisában, Rapallót követően a Szovjetunió és Németország {Weima- ri Köztársaság) között létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok. 1924-ben Nagy Britannia következett a Szovjetunió elismerőinek sorában, s még majdnem tíz évig tartott, hogy 1933 novemberében az Egyesült Államok is rendezte diplomáciai viszonyát a Szovjetunióval. A szovjotorszctg 1934 szeptemberétől a Népszövetség tagjaként munkálkodott a leszerelési világértekezlet létrehozásán. Kétoldalú és többoldalú egyezményekkel a hitleri fasizmus terjeszkedésének megakadályozására törekedett, de a Nyugat szószegő magatartása miatt ez nem sikerült. A második világháború éveiben a Hltler-ellenes koalíció létrehozásában és erősítésében látta fő célját a szovjet diplomácia. Ennek a politikának állomásai Teherán, Jalta, majd a háború befejezése után Postdam. HÄBORU UTÁN A hidegháború évei bizonyos ideig megbénították ugyan a szovjet béke- kezdeményezést, amely azonban nem szűnt meg, és végül is utat tört a nemzetközi küzdőtéren. Nagy sikereként könyvelhette el 1954-ben a háború utáni első nagyhatalmi csúcsértekezletet. Az ötvenes-hatvanas években és napjainkban két fő fronton bontakozik 57 év« a békehoKi vitágfrontjéftak • Az elvszerü lenini béfcepolttilca gyümölcsei • Ideológiai megalkuvás nélkül az egyetemes békéért, jószomszédi kapcsolatokért és az emberiség javéért • A béke eszméjének térhódítása A szovjet külpolitika és diplomácia fontos állomása volt 1922-ben Genova, majd Rapallo. Ez már az új rendszer külpolitikájának a győzelmét jelentette, mert megtört a fiatal szovjet államot körülvevő politikai blokád. Az első világháborút követően a győzők és a le* győzőitek első ízben ültek tárgyalóasztalhoz tanácskozni, s nem diktálni, vagy diktátumot elfogadni. Lenin így iellemeizte a szovjet álláspontot: „Ögy megyünk oda, mint kereskedők, mert nekünk szükségünk van a kereskedelemre a tőkésországokkal, és csak azért megyünk, hogy a legelőnyösebben megtárgyaljak a kereskedelem el fogadható politikai feltételeit“ Ez rö ki a Szovjetunió és a második világháború után kialakult szocialista világ- rendszer országainak békekezdeménye- zése: egyrészt a szocialista országok párt- és kormányképviselőinek csúcstalálkozóin, nevezetesen a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének összejövetelein, ahonnan nem egy kezdeményezés indult el, másrészt a világszervezet, az ENSZ Közgyűlésének ülésszakain, bizottságainak munkájában, továbbá két- és többoldalú tanácskozásokon. A BÉKEPROGRAM UTJÄN A szocialista világ békepolitikájában határkőnek tekinthető az SZKP 1971. évi XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram, amellyel békeoffenzíva vette kezdetét a nemzetközi kapcsolatokban. Ez a délkelet-ázsiai és közel-keleti háborús tűzfészkek felszámolására és a békés rendezésre, agresszió meghiúsítására és ennek érdekében az ENSZ felhasználására, az erőszaknak és a vele való fenyegetőzésnek a nemzetközi életből való kiiktatására, a háború utáni területváltozások véglegessé nyilvánítására, az európai biztonság szavatolására, a nukleáris, vegyi- és baktériumfegyverek betiltására, a külföldi támaszpontok felszámolására, a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére, háborús incidensek véletlen keletkezésének megakadályozására stb. épül. Reális program, mely következetes erőfeszítéssel fokozatosan meg is valósul. A békeprogram sikereként könyvelldőszerű eseményekre, és javasolja is a megoldás módját, mint például Ciprus kérdésében, vagy láthatjuk ezt az igen bonyolult közel-keleti kérdés rendezése egyes szempontjainak elvsze- rü, az elfogadható módozatokat rugalmas taktikával, tapintatosan kereső érvényesítésében is. Leonyid Drezsnyev, az SZKP főtitkára az utóbbi időben elhangzott valamennyi beszédében visszatérően han* goztatta a politikusok, az emberiség, a dolgozók fő feladatát, hogy tegyék visszafordíthatatlanná és meqvállozha- tatlanná a nemzetközi kapcsolatokban elért enyhülést. Legutóbbi beszédében a szocialista rendszer külpolitikai sikereit, a világfejlődés pozitívumait méltatva, amelyek közé tartozik például a portugáliai és a görögországi fasiszta rendszer bukása, határozottan leszögezte: „A kiélezett nemzetközi problémáknak a béke és a népek biztonsága érdekében történő megoldásában, mint eddig is, hasznos, mondhatnám nélkülözhetetlen szerepet tölthetnek be a szocialista orszáqok közös akciói. A nemzetközi színtéren kifejteit politikai erőfeszítéseink összehangolása, a Varsói Szerződéshez tartozó országok fegyveres erőinek a béke védelmében való testvéri együttműködése — nagy jelentőségű tényezők. Ezen a téren, csakúgy, mint a belső fejlődés feladatainak megoldásában, a szocialista közösséghez tartozó államok összefogása, egysége, a további sikerek megbízható záloga." L. L. hető el az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eddigi haladása, a leszerelési tárgyalásokon elért eredmény, s nem utolsósorban a szov ei— amerikai, szovjet—francia, szov.et— nyugatnémet és más csúcstalálkozók alkalmával kimunkált együttműködési politika. A béke szempontjából igen nagv jelentősége volt a már eddig megvalósult három szovjet—amerikai csúcstalálkozónak, amelyek mindegyike újabb megállapodást eredményezett, vagy előbbre vitte a vitatott kérdések megoldását. A gazdasági jellegű megállapodások kétoldalú előnyeit nem is kell külön hangsúlyoznunk. Az európai légkörre a „német kérdés“ rendezése hatott kedvezően. A szovjet békeprogram annak ellenére valósul meg sikeresen, hogy a nemzetközi küzdőtéren még vannak befolyásos erők, amelyek szeretnék visszaidézni a múltat. Hidegháborús elképzeléseiket azonban meddőn próbálják a kormánypolitika rangjára emelni. Az pedig, hogy a tőkés világ vezető országainak kormánypolitikája változott, nem valamilyen békülékenység a szocializmussal szemben, amely sohasem adja fel eszméit, és következetesen ragaszkodik a marxista—leninista tanításhoz, hanem egyszerűen korparancs, napjaink parancsoló szükséglete, hogy háborúskodás helyett együttműködjenek a Föld országai. A Monde Diplomatique című francia külpolitikai folyóirat szakírója találóan jegyezte meg: „A kérdés sokkal komolyabb: arról van szó, hogy felborult az az ideológiai összhang, amely az olyan típusú összes intézkedések támogatását biztosította a lakosság részéről, mint amilyen a hidegháború volt" A szovjet békediplomácia fontos vonása, hogy kitartva elvszerű, követke* zetes külpolitikai vonala mellett, ennek szellemében azonnal reagál az G. V. Csiuserin mind bennünket, mind a lobbi államot a munkás-paraszt kormány és a tőkés kormányok közötti hosszan tartó kapcsolatok megteremtésének szükségességére. Ezeket a hosszan tarló kapcsolatokat a gazdasági realitások paran- csolóan kényszerítik ránk. A gazdasági realitások megkövetelik az árucserét, továbbá azt, hogy állandó és rendezett kapcsolatokra lépjünk az egész világgal; s ugyanezek a gazdasági realitások megkövetelik ezt a többi kormánytól is, függetlenül attól, hogy azok mennyire gyűlölik rendszerünket A szovjet kormány első külpolitikai intézkedéseivel azt bizonyította be, hogy az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, egyenjogúság alapján kívánja rendezni kapcsolatait más országokkal, elsősorban szomszédaival. Így került sor 1921 februárjában a Perzsiával (Iránnal), majd Afganisztánnal kötött barátsági szerződés aláírására, márciusban pedig a szovjet kormány Törökországgal kötött hasonló szerződést, amelynek értelmében Szovjet-Oroszor- szág katonai segítséget is nyújtott a török nemzeti felszabadító mozgalomnak. Ezek a szerződések nem egyszerű dokumentumok: a szovjet kormány első ízben mutatta meg a múltban elnyomott, elsősorban ázsiai népeknek, hogyan állíthatók más, igazságos, alapokra a nemzetközi kapcsolatok. ÁTTÖRÉS A mikor 57 évvel ezelőtt győzött az orosz bolsevikok szervezte Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely nemcsak új államforma, hanem egy teljesen új társadalmi rendszer születését eredményezte, a szovjet kormánynak, a Népbiztosok Tanácsának első hivatalos dokumentuma már másnap a nevezetes BÉKEDEKRÉTUM lett. Ez a hivatalos okirat, amelyet Lenin saját kezűleg szerkesztett meg, az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek minősítette a háborút. Rögzítette a nemzetközi kapcsolatok, új, demokratikus alapelveit, azonnali béketárgyalásokra szólította fel a hadban álló feleket, hogy kössenek annexiók és hadisarc nélküli békeszerződést, amely csakis a népek érdekeit tartaná szem előtt. A lenini békedekrélum elvetette a háború fő terheit vállukon viselő dolgozó tömegek háta mögött folytatott titkos diplomáciát, és közvetlenül érdekeltté tette a nép töm egeket az államok közötti békés egymás mellett élés és együttműködés politiká jában. Ez az alapvető, lenini elvszerű magatartás jellemzi a szovjetország külpolitikáját mindmáig. TÖRTÉNELMi ÜT A béke és a békés egymás mellett élés a fiatal szovjotország létkérdése volt. Ez elméletileg a szocialista tanítás lényegéből, gyakorlatilag i>edig abból következett, hogy a párt és a szovjet állam politikájának legfőbb Célja a nép jólétéről való gondoskodás, ez pedig elválaszthatatlanul, szervesen összefügg a béketeremtő politikával. A szó szoros értelmében létkérdés volt a béke a fiatal szovjetország számára a forradalmat közvetlenül követő időszakban, amikor a külföldi imperialista intervenció és a belső ellenforradalom a polgárháború viszonyai között az oroszországi munkások és parasztok forradalma első vívmányainak megsemmisítésére fogott össze és a szovjetköztársaság erősen szorongatott, válságos helyzetbe jutott. A szovjet diplomácia első vezetője, Trockij kalandor magatartásával csak ártott az új rendszernek, s ennek következtében a szovjet kormány kénytelen volt súlyos engedményeket tenni a militarista Németországnak, hogy ily áron bírja rá a fegyverszüneti egyezmény megkötésére Breszt-Litovszkban. Lenin, meggyőződve a forradalmi hullám külföldi terjedéséről, a központi hatalmak előbb-utóbb bekövetkező összeomlásáról, beleegyezett az ideiglenes engedményekbe. „A világforradalom az adott pillanatban csupán egy második hónapban levő embrió. Az orosz forradalom azonban élő valóság, egy gyermek, amely sír, él és táplálékot kíván" — írta. Az új, csicserini típusú diplomatáknak kellett jönniük, hogy Lenin külpolitikai elképzeléseit a gyakorlati politika talaján megvalósítsák. A diplomáciában Csicserin fejtette ki konkrét formában a szovjet külpolitikának a béke, a békés egymás mellett élés és együttműködés megteremtésére épülő fő alapelvét és irányát. „Jeiszavunic az marad, ami volt: békés egymás mellet! élés a többi kormánnyal, bármilyen legyen is az. Maga a valóság vezetett rá Andrej Gromiko az ENSZ-ben 1 £ I £ I oc K K I % & > £ 50 * te K tt & tx S 'U I £ , cc I O í 09 í -CJ V. I & I CD I > f c 1.5 i I * i I ^ le ■ i M I L® * I
