Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-03 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
Húsz év I i a könyvek v között W' f .•<*-; t*- r: *%>y .'.'.'W T' Stefan Cectioaia, a Keleti Vasútvonal Igazgatósága bratislavai szakszervezeti könyvtárának önkéntes könyvtárosa, a könyvkultúra lelkes művelője. Nemrég ünnepelte könyvtárosi tevékenységének 20 éves évfordulóját. Könyvek között, a könyvtár meghatározhatatlan légkörében közösen elevenítettük fel munkássága kezdetének emlékeit Óvatosan, uogy az értékes dokumentum kárt ne szenvedjen, húz elő egy megsárgult papírt mint „corpus delictit“ arról, hogy 1954-ben 3500 kötettel kezdte el munkáját. És ma? — „Családom“ alaposan megnőtt. Az olvasó 19 808 könyv közül válogathat. Ugye el se akarja hinni, hogy itt ennyi könyv elfér? Bizony valamennyi itt van. Mindenki megkaphatja azt, amit kíván. A könyvek szeretetteljes kezet, nagyfokú gondosságot kívánnak. A munkámat szívesen végzem. Ma azt mondanák erről, hogy a hobbym. No és a kezdet? Egyszerű a meghatározás: kevesebb könyv — kevesebb munka. Viszont ha valaki így gondolkozik, inkább ne ezt a munkát válassza. A könyvtárosnak szeretnie kell a könyveket, valnnvnt h? olvasó kát is. Az évek hosszú során meg ismerte minden olvasó ízlését, érdeklődését, s így könnyen adhat tanácsokat. A könyvtárosi munka nagyon szép tevékenység. Nemesíti az embert, látókörének bővítésére ösztönzi. Milyen jó ilyen szavakat hallani, amelyek kissé többet fejeznek ki, mint a tények szürke regisztrálását.- A szűk könyvtár négy fala között az ember még megmozdulni is fél, nehogy valamiben kárt tegyen. A könyvek számára is kevés a hely, hogy férnének hát el azok a diplomák és elismerő oklevelek, amelyeket Čechvala elvtórs sokévi könyvtárosi tevékenysége során kapott. Nem csoda, hogy a legutóbbit, amelyet a városi pártbizottság adományozott a szakszervezeti könyvtárak politikai könyveivel végzett legjobb munkáéit, a könyvek között találjuk meg. Erről azonban nem beszél snkat. Szerénységből. Írja meg, ha már kell — mondja —, hogy szakszervezeti könyvtárunk a politikai irodalmi alkotásokkal végzett munka terén már évek óta kitűnő eredményeket ér el Nem aka rom fárasztani az egyes kritériumok felsorolásával. A valóság az, hogy dolgozóink, akik tanulnak, akik politikai szakkörökben tevékenykednek, könyvtáramban gazdag anyagra találnak. Figyelemmel kísérem a megjelent könyvújdonságokat, és ezeket a lehetőség szerint meg is vásárolom. Évente mmtegy 15 000 korona értékben vásárolok új könyveket. Elárulom önnek azt is, hogy már évek óta egy és ugyanazon a helyen vásárolom a könyveket, és így — tudja — a „régi“ vásárló az elsők között jut hozzá a könyvújdonságho? — Szabad idő — Az bizony aiig van. Könyvek és újra könyvek. Otthon is gazdag könyvtáram van, egyszóval munkám van elég. A legjobb pihenést számomra az je- lenti, ha elalvás előtt egy órát olvashatok. Ez az az idő, amikor az ember kedvelt szerzőjével zavartalanul társaloghat. Tekintetű a Kuuyvekkel teli polcokra téved. Ügy simogatja őket végig, mint anya a gyermekeit. Minden egyes kötet átment a kezén, mindegyiket jól ismeri, s mindegyik hű hozzá. F. R. K KÖLTŐK VERSEI ANDREJ FERKO: A SEBESÜLT Tüzes méhek vad raja zúg, zsibong fölöttem, a nap tudatom utolsó cseppjeit issza fel, még egyszer, utoljára átölelem a földet, míg hulló vérem végképp földre ver, s kiszáradt ajakam már búcsút sosem int. Fönn a szétömlő nap bozontos romboid, elveszti adott formáját a világ, és részegen zúdul rám a zenit. Vagy mindez csak önámítás, vajon mi tartja vissza eszméletemet, hogy bátran, csöndben vérem hullatom? Csak azt tudom: a szakasz elesett, s térített asztalhoz ültek az aratók lakodalmasok víg éneke zeng lyukas ereimbe gyilkos kórt hord a szél, részeg táncot jár a szétömlő nap az égen s az üres éjszaka költözik belém. MIROSLAV DEMÄIK: RÓMEÓ ÉS JÚLIA (szeptember) Már mindenek után vagyunk vajon mi vár még reánk Az első éjszaka után tenyeremen pihen Rómeó és Júlia Csöndesen pillájukra ül a táj Köröskörül szeptemberi reggel hull az érett szőlőszemekre A reggel amely oly rég kezdődött és sohasem ér véget holnopnál hamarabb előlünk a szökőkutakba merül Mab királynő örökre s újra távozik Ilyenkor senki sem óhajt se ki se be Kétségbeejtően magányosak vagyunk A kérdés továbbra is fennmarad És talán ezért szeretem mindenkinél jobban Merkutiót Már mindenek után vagyunk és annyi annyi minden vér reánk JURAJ TUSIAK: ELSŐ BESZÉD Tenyeremen fekszik a síkság, a szememben tarlóvirág nyílik, hajamban csízek raknak fészket. A mezsgyén szült meg engem anyám, ott, ahol a pipacsok nyílnak, ezért ilyen piros a vérem A hintalóval együtt nőttem fel. Nem sokáig legénykedtem, mert korán megöregedett az anyám s a ház nem maradhat asszony nélkül. Csak azután jött o szerelem Örök vagyok mint a síkságon a szelek. S ha majd a régi temető kerítése mellé temetnek, sírom fölé növök még mint fiatal hársfa, s kicsi madárként énekelek, énekelek . .. PAVEL MUČAJI: Ködösen nyirkosán és vágyvo a nap ősze ma belémhatolt Hidegen fehéren mint a fal kúszik az égre a hold Vérrel égő mezőkön sírva fakadt a szél Égig nőnek a házak Csupa bánat hull a levél Fagyos hegedűit a szél rég a bokrokba szórta már Ilyenkor mit érez az ember senki sem mondja ki-talán Oly hosszú az est mint az év Egyedül vagyunk mint a fák Mindnyájan egy álmot hordozunk Egy sötétség borul reánk PAĽO BOHUŠ: SZOMORÚ NAP Mint fölfordult, megmérgezett halak, úgy düllesztgetik az égbolton halott-fehér hasukat a fellegek Ami most az éj fekete tengerpartjához közeledik, az nem a nap, de a lepkét kergető tenyérbe szorított zsilettpenge. Minden ősidőktől kimondott szó szövete úgy tűnik, rövidebb, mint utolsó szövete a hallgatásnak, amely azután következik Ilyen a nap, és mi sem eszmélünk rá, melyik végéről eredt futásnak a végtelenség, vagy arra, hogy két végtelenség nagyobb-e egynél. KULCSÁR TIBOR fordításai Könözsi István felvétele
