Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-21 / 275. szám, csütörtök

I szocfolizmos - s égési m slMíso Az emberek mindig hajlamosak arra, hogy azt a kort, amelyben élnek, drámainak tartsák és az emberiség fejlődése határkövének tekintsék. Ez a hajlani érthető, és nem egy eset­ben indokolt. Mi a mérce a korszak jelentőségének .felmérésé­hez, melyik az a mérce, amely lehetővé tenné, hogy objektíve értékeljük az emberek, az osztályok, a társadalom által meg­jelölt feladatok társadalmi jelentőségét? Az egyes korszakok nagyságának értékelésénél nem elegendő, ha abból indulunk ki, hogy hogyan értékelik a kortársak. A döntők azok az ob­jektív folyamatok, amelyeket az emberek tudatos, vagy kevés­bé tudatos cselekedeteikkel valósítanak meg. A legfontosabb korszakok a szociális forradalmak, amelyek nemcsak bizo­nyos mértékben érintik az egyes társadalmi osztályukat, cso­portokat és személyeket, hanem minőségi változást hoznak az emberiség fejlődésébe. 1974. XI 21. Nagyon mozgalmas korban élünk. Aktív résztvevői vagyunk az egész földkerekség életé­ben végbemenő óriási változás­nak; tanúi vagyunk annak az óriási fordulatnak, amikor az antagonisztikus társadalmi rendszer kiszorul a történelem­ből. Harcunk, munkánk és hősi cselekedeteink eredményekép­pen új társadalom születik, amelybein az emberiség osz- tá ytürténetében először szű­nik meg az ember ember általi kizsákmány olása. Tagadba tat- lan, bogy az osztálytársadalom olyan nagy cselekedetekéit vitt végbe, amelyeket ,a törzsi tár­sadalom még nem tudott meg­valósítani. Engels azonban rá­mutatott, hogy a civilizáció fejlődésének mozgatóeireje a kezdettől a kapzsiság volt, fő célja a gazdaság, és nem a tár­sadalom gazdagsága, hanem az egyéneké. Mivel a civilizáció alapja az egyik osztálynak a másik osztály általi kizsákmá­nyolása, egész fejlődése szünte­len ellentmondások közepette megy végbe. A termelésbein el­ért minden haladás egy lépést jelent visszafelé az elnyomott osztály helyzetét illetően. Az egyesek érdekében tett jócsete- kedetek szükségszerűen rosz- szat jelentenek másoknak, minden osztály felszabadulása a másik osztály elnyomásával jár. Az osztálytársadalom civilizá­ciója ma olyan fejlődési fokot ért el, amelyet a marxizmus megalapítói nem tudtak minden részletében előre jelezni. Sok vonása megváltozott, lényege azonban — a termelőeszközök magántulajdona és az ember ember által való kizsákmá­nyolása — megmaradt. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom új távlatot nyitott meg az egész emberiség előtt. Új szo­cialista társadalmat kezdtek építeni. Korunk nagysága ab­ban rejlik, hogy nemcsak kivá­ló egyének, nemcsak egyes csoportok vagy rétegek érté­kelik a kor drámaiságát és nagyságát, hanem a do’gozók milliói. A nép minden terüle­ten a történelem alkotójává válik, így nemcsak a gazda­ságban, hanem a kultúrában és a politikában is. Egyre na­gyobb jelentőségű nálunk min­den egyén aktív részvétele a ma és a jövő valóságának ki­alakításában. Ezt az óriási forradalmi fo­lyamatot, amelynek eddigi ered­ménye a szocialista társadalom megalakulása, azon osztályok és rétegek heves ellenállása kí­séri, amelyeknek érdeke az an- tihumánus társadalom fenntar­tása, amelyek arra használják fel a tudomány, a tudományos­műszaki forradalom és a kultú­ra fejlődését, hogy megsokszo­rozzák az egyének gazdagságát és elnyomják a dolgozókat. A kapitalisták szövetségeseket ke­resnek a haladás elleni harc­ban és szövetségesekre talál­nak a revizionisták között, a kispolgári mentalitásban, amely többek között befolyásolja a dolgozók egy részének gondol­kodását is, és a szocialista tár­sadalomban is megtalálható. A szocialista forradalom győzelme és azok a sikerek, amelyeket a szocializmus rövid idő alatt el­ért, csak kiélezik a kapitalisták elleni harcot, akik egyre jobban tudatosítják, hogy a szocialista mozgalom lépésről lépésre az egész emberiség felszabadítása, a kizsákmányoló társadalmi rendszer végleges felszámolása felé halad. Ezen az úton min­den lépést milliós tömegek el­méleti és gyakorlati törekvése feltételezi, minden lépés igazi hő"siességet követel és nem len­ne megvalósítható, ha a forra­dalmi munkáspártok nem ren­delkeznének olyan gazdag ta­pasztalatokkal, nem fejtenének ki oly lelkes szervező, ideoló­giai, politikai és kádermunkát. A kapitalista agytröszt nagyon jól tudatosítja ezt a tényt és éppen ezért hatalmát, erejét és pénzét arra összpontosítja, hogy elszakítsa a dolgozók tömegeit természetes vezetőjétől — a marxista—ileninista pártoktól. Ma erre elsősorban a jobboldali szociáldemokrata tábort, vala­mint revizionista és opportunis­ta elméleteiket használja fel, az utóbbi időben elsősorban az úgynevezett „etikai szocializ­mus“ elméletét. Az etikai szo­cializmus eszméi a 19. század végén tűntek fel Kant tanításá­nak időszerűsítésével kapcsolat­ban; az ő filozófiájával akar­ták helyettesíteni a tudományos szocializmust, Marx és Engels proletár humanizmusát. A jobb­oldalit szociáldemokráciában ma újból népszerűek ezek az elmé­letek, ezek képezik szocialista­ellenes támadásaik egyik forrá­sát. A mai jobboldali szocialis­ták támadják a szocialista tár­sadalmat, ailapelveit, ideológiá­ját és erkölcsét. Nézeteik na­gyon sokfélék, egyben azonban azonosak. Szerintük a kapita­lista társadalmi rend mindenne­mű változtatás nélkül a társada­lom igazságos rendezésének,, az etikai szocializmusnak alapja lehet. Ehhez szerintük csak egy szükséges: az emberek közti erkölcsi kapcsolatok megváltoz­tatása, az új erkölcs meghatáro­zása. A marxizmus szemére ve­tik, hogy nem veszi figyelembe az erkölcsi kérdést. Az etikai szocializmus alapvető tartalma a társadalom szocialista megvál­toztatásáról való lemondás, a proletárdiktatúráról való lemon­dás, a kapitalizmuson belüli gazdasági reformok hirdetése és az erkölcsi nevelés eszméje. Az etikai szocializmus ideológusai nem osztáiyszemponlból értéke­lik az erkölcsöt és nem veszik figyelembe, hogy abban a társa­dalomban, amelyet a mai napig az osztályellentétek jellemez­nek, tehát a kapitalizmusban, az erkölcs nem lehel osztály­fölötti. Amikor Engels az Anti- Dühringben foglallkozott az er­kölccsel, amikor határozottan visszautasította a burzsoá ideo­lógusok azon törekvését, hogy az erkölcsi világot mint állandó, változtathatatlan alapelvek vi­lágát tüntessék fel, többek kö­zött megállapította, hogy az igazi erkölcs csak a társadalom fejlődésének azon fokán alakul ki,, amikor az osztályellentéte- ket nemcsak leküzdik, haném a mindehnapi élet gyakorlatában már meg is feledkeznek róluk. A kommunisták azért ítélik el az etikai szocializmust, mert az nem jelent sem etikát, sem szo­cializmust. Lényegében üres frá­zis, amellyel el akarják ken­dőzni, hogy az etikai szocialliz- mus tulajdonképpen csak új el­nevezése a kapitalista társada­lomnak. Az etikai szocialisták elévültnek tartják az a’apvető termelőeszközök társadalmi tu­lajdonba való átmenetetének követelményét, és ehelyett nz úgynevezett „vegyes gazdaság“ követelményét hangsúlyozzák, amely tulajdonképpen a kis-, közép- és nagytőkés tulajdon összekapcsolásán alapszik. A magántulajdont, mint a szemé lyiség sokoldalú fejlődésének természetes alapját, védelmük be veszik. A konkurrenciát, a vállalkozás szabadságát tekintik a jobboldali szociáldemokra ta gazdaságpolitika legfon­tosabb összetevőjének. A mai jobboldali szocialisták tanulmányaiban felhívással ta­lálkozhatunk „osztály nélküli társadalom“ kialakítására, a szövetkezetesítésnek a magán gazdálkodással való öszekapcso- lása útján. Ehhez a felhívásuk­hoz nem fűznek bővebb magya rázatot, mivel természetesen nem is tudják megmagyarázni, hogyan keletkezhet osztálynél­küli társadalom, ha a termelő­eszközök magántulajdona meg­marad. Nem értékelik egysége sen a mai társadalmi rendszert, de többnyire egyetértenek ab bán, hogy a nyugati társadalom már nem kapitalista társadalom és amit Marx mondott erről a társadalomról, már elévült és és ma nem érvényes. A tudományos-műszaki forra­dalom következtében a legtej lettebb kapitalista országokban „posztindusztriális“ társadalom keletkezik, amelyet szerintük az általános jólét, a szociális partnerek együttműködése jelle­mez. Az ő értelmezésük szerint az állam a demokratikus sza badságok szavatolójává válik, s szigorúan objektívon, tudomá­nyosan szabályozza a szociális viszonyokat, jellemzők például G. Reithofer osztrák szocialista nézetei, aki a Die Zunkunft 5. számában 1972-ben ezt írta: „Amennyiben a múltban a szó cializmust Marx és Engels esz méivel kapcsolták össze, úgy ma, amikor elértük az általános jólétet, megszűntek a válságok és a munkanélküliség, elévültek a társadalomra vonatkozó mar­xista nézetek. A magas szintű fejlett társadalom szociális struktúráját, ugyanis már nem a termelőeszközök iránti viszony határozza meg, hanem egészen más tényezők, többek között a tömegeknek az egészség meg őrzésére, a szépségre kifejtett törekvése, valamint a hagyó mányos osztályon belül az ál talános demokratizálásra kifej tett törekvése.“ A Reithofer áJ tál vázolt általános jóiét társa­dalma szerinte a monopolkapi­talista társadalom. A valóság azonban más. És ezt maguk a burzsoá ideológusok is elisme­rik. Daniel Ball amerikai szo­ciológus például 1970-ben azt ír ta, hogy az Egyesült Államok a szociális labilitás országa és a labilitást előidéző hét tényező közül mindegyik mély nemzeti válságot idézhet elő. A kapitalista társadalomnak, még kevésbé az osztályuralmat igazoló erkölcsnek nincsen táv­lata és jövője. Nem mond ugyanis semmi újat az emberi ségnek, semmi emberit, semmi humánusát, ami megfelelne a dolgozók érdekének. Nem bizto­sítja a dolgozók aktív alkotó részvételét a történelem kialakí­tásában és az önrealizációban. A szocializmus sikere viszont közvetlenül a tömegek aktív részvételétől függ. A szocializ­must nem építhetik fel csak a kommunisták vagy csak a mun­kásosztály, a szocializmus az egész nép alkotása. LADISLAV HRZAL HARMADSZOR NYERTÉK Et A vAndorzászlőt A Dunamenti Vízügyi Igaz gatóság komárnói üzemének dolgozói november 16-án ünne­pélyes keretek között vették át a vállalati igazgatóság vándor- zászlaját az első félévben el­ért kiváló gazdasági eredmé­nyekért. A négy üzem között folyó, félévenként kiértékelés­re kerülő versenyben immár harmadszor végeztek az első helyen. A különös az, hogy mindig az első félévben felmu­tatott teljesítményük alapján, mintha — sportnyelven szólva — a második félidőt már nem bírnák erővel. — Miért? — kérdeztem Décsi László mér­nöktől, az üzem igazgatójától. — A mi szakmánkban mindig számolni kell a váratlanul fel­bukkanó objektív nehézségek­kel. Az idén is gyengébb lesz a második félév, de ennek több oka van. A Garam áradása pél dául félmilliós kárt okozott. Gépállományunkat sem tudjuk zavartalanul üzemeltetni az al­katrészhiány miatt. Ha egy kotrógépünk néhány napig (esetleg hetekig) kiesik a tér melésből, az jelentékenyen be­folyásolja a vándorzászló el­nyeréséhez szükséges százalé­kot. A Dunamenti Vízügyi Igazga lóság közvetlenül az SZSZK Er­dő és Vízgazdálkodási Minis/, tóriuma nlű tartozik. Munka­körük jóval túllépi a járás ha­tárait. Hatáskörükbe tartozik a védtöltések, a belvízlevezető tó Még vetik az Őszieket.., (Alexy felvétele) Hél évi ized .. . (Agóes Vilmos felvétele) csatornák, a szivattyútelepek karbantartása és üzemeltetése, továbbá a Nyitra, a Zsitva, a Garam és az Ipoly beömlő sza­kasza, a csatornákon levő zsi­lipek, ezek gondozása, karban­tartása. Amint megtudtam, félévi ter­vüket 111,6 °/o-ra teljesítet­ték. Ezt főleg a mezőgazdasá­gi üzemeknek szolgáltatott ön­tözővíz biztosításával érték el. Egy évre 3 millió köbméter az előirányzott feladatuk, s a fél­év végéig 2 150 000 köbméter vizet adtak a mezőgazdaság­nak. Az építési és szerelési munkálatok tervét 110,7 száza­lékra teljesítették, ide tartoz­nak a beruházások, mint pél­dául a Garamon félmillió koro­na értékben végzett folyamsza­bályozási munkálatok, valamint a karbantartás (csatornákon, szivattyútelepeken, töltéseken, stb.). Az üzemben • széles körben kibontakozott a szocialista munkaverseny. Az igazgató tá­jékoztatása szerint 5 csoport már a szocialista munkabrigád címet viseli, 14 pedig verseny­ben áll érte. A brigádtagok száma összesen 136. A kötele­zettségvállalási mozgalomba a dolgozók 86 százaléka bekap­csolódott, 9 kollektív és 16 egyéni vállalás keretében 150 ezer korona értékű felajánlást tettek az idei jubileumok tisz­teletére. Ezt már eddig is .102,07 százalékra teljesítették. A jó munkafegyelmet az is igazolja, hogy míg 1973 első felében 7 baleset történt, az idén már csak 4. Az ésszerűsí­tési mozgalomnak köszönhető, hogy 1 korona értéket a terve­zett 0,7 helyett 0,59 korona ráfordítással termeltek ki. Mindmáig fájó pont Komárno vízvédelme, ami megközelítőleg 8 km hosszú szakasz kiépítését jelenti. A város szigeti részé­nek déli oldalán beton támfal épült, amely Magyarországra vi­vő vasúti hídnál kezdődik, s ide tartozik a város benti részében épült csatorna és szivattyúte­lep. Az épülő záróberendezés segítségével végleges védelem alá kerül a hajógyár és a szi­get. Sajnos, az 1969-ben meg­kezdett építési munkálatok még mindig tartanak, az átadás ha­tárideje már többször eltoló­dott. (malinákl A ló munka meghozta gyümölcsét Szerencsém volt, amikor Šte­fan Zaťko elvtársat, a 3274 hektár szántóterületen gazdál­kodó Vojnicei (Bátorkeszi) Efsz elnökét irodájában találtam. Az éjjel-nappal folyó mezőgazdar sági munkák miatt ritkán lehet valakit az íróasztal mögött lát­ni. Most is csak néhány perc­nyi időnk van, hiszen a kedve ző időjárás lehetővé teszi, hogy a földművesek minden erejüket latba vetve igyekezzenek be­hozni az eddigi lemaradásokat. Amint az elnök tájékoztatott, az 1120 ha búza és 100 ha rep­ce vetését már befejezték. Vé­ge felé jár a cukorrépa szedé­se, melybő) 140 ha-on 550 q átlagos hozamot értek el. Nap­raforgót 175 ha-on termesztet­tek, ez 18 mázsát adott hektá­ronként. Az elkövetkező napok legfontosabb tennivalói: a ku korica begyűjtése és a mély­szántás. Nyolc kombájn adap­terekkel töri a 717 ha szemes kukoricát, s bár csak a munká­latok felénél tartanak, már most is jó termés ígérkezik: szárított állapotban 50 q hek­táronként. A mélyszántást 1500 ha-on kell elvégezni. — Szövetkezetünknek 900 vagon silótakarmányra van szüksége — mondotta Zaťko elvtárs. Mintegy 600 vagon nal adott az 530 ha silókuko­rica, a többit pedig a kukorica- kórénak répával való silózásá­val biztosítjuk be. Említést ér­demel még a kertészetben fo­lyó munka. Néhány napja fe­jeztük be 6 ha zeller szedését, az eredmény nagyon jó: 320 q-ás hektárhozamot értünk el. Megtudtam, hogy az 50 ha-os kertészetben, ahol főleg korai zöldséget termesztenek, jók á terméshozamok, s ennek kö­szönhető, hogy több mint 1 mil­lió koronával túlteljesítették a tervüket. Ez ellensúlyozza a dohánytermesztésben mutatkozó veszteséget, melyben jelentős károkat okozott a jégverés. Abban, hogy a szövetkezet az idei évre tervezett 11823 000 korona tiszta jövedelmét előre­láthatóan 1 millió koronával túllépi, az állattenyésztőknek is nagy érdemeik vannak. A termelést sertéstenyésztésre szakosítják, évente 102 vagou húst adnak el. Egy anyától át­lag 18 malacot választanak el, ehhez hozzásegítette őket az idén üzembe helyezett új, 350 férőhelyes ellető, melynek épí­tése a már meglevő két istálló rekonstrukciójával együtt 4 mil­lió 900 000 korona beruházást igényelt. Marhahúsból 20 va­gonnal adnak el. Tehénállomá­nyuk jelenleg 628 darab, de az év végéig 700-ra növelik. Évi tejtermelésük 1 800 000 liter, a fejési átlag elég jő: 3050 liter. Amint Zaťko elvtárs elmond­ta, szem előtt tartják, hogy az eredményes munkához megfe­lelő és korszerű gazdasági épü­letekre és berendezésekre van szükség. Az idén 600 ezer ko­rona értékben új műtrágyarak- tárt építettek. 800 ezer koroná­ba került a szarvasmarha-is­tálló átépítése, melyben 260 nö­vendékállatot helyeznek el, a szénatartó padlás építése pedig 280 ezer koronát igényelt. Az idén adták át a harmadik négy­lakásos házat is, ezzel nagyban könnyítettek a tagok lakás­gondjain. f—nákj

Next

/
Oldalképek
Tartalom