Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-21 / 275. szám, csütörtök
Ismerjük meg jobban kulturális értékeinket Beszélget O. V. Taktakisvilivel, a Grúz SZSZK művelődésügyi miniszterével Szombaton mutatja be a Szlovák Nemzeti Színház Otar Vasziljevics Taktakisviii Három £let című operáját. A bemutató alkalmából Szlovákia fővárosába látogatott a neves zene szerző, aki egyúttal a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság művelődésügyi minisztere. Becses vendégünk zsúfolt bralisla vai programja ellenére talált időt arra is, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. • Miniszter elvtárs, Ön négy évvel ezelőtt járt már Szlovákia fővárosában. — igen, egy hivatalos küldöttség tagjaként jártam ebben a szép Duna-parti városban. Négy év igazán nem hosszú idő, és mégis mennyi minden változott meg itt azótal Oj la kóteiepeket építettek, sok új szolgáltatási és kulturális lé tesítményben is gyönyörköd tem. Legjobban mégis a meg csinosodott Szlovák Nemzeti Színház tetszik. Araikor legutóbb itt jártam, nem gondoltam arra, tiogy ebben a kor szerű, a legkényesebb színpad technikai gényeket kielégítő épület -e i íz én operámat is bemutat . Ha ezt tudom, ta Ián má;’ oo > operát komponál tam volna, de azért remélem így sem okozok csalódást. • Kérjük, mondjon nélián mondatos előzetest a Háro a élet című operájáról. — A Három élet című opa rámát 1967-ben fejeztem be. A kővetkező évben volt az ősbemutatója a Grúz Nemzeti Színházban. Négy évvel később a Moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház adta elő, s most az Önök fővárosában viszik színre először külföldön. Szerzemé; nyem alcímében fel is tüntethetném, hogy képek a grúz nép múltjáról és jelenéről, s azt hiszem ez lenne a legkife jezőbb előzetes. Operám fősze replői — szándékosan nem mondom, hogy hősei — úgynevezett egyszerű emberek. Földművesek, szénégetők, katonák. Az ő örömüket és bánatukat Sokszínű életük legjellemzőbb vonását igyekeztem ábrázolni. Az opera librettóját már kiasz szlkusnak számító írónk, Mi hail Dzsavasvili elbeszélései alapján állítottam össze. • A idő tartalma mennyiben befolyásolta komponálás közben? — Természetesen nagyon sok mindenben. Operám főszereplői, mint már említettem, egyszerű emberek, tehát nyilván nevetségesen hatott volna, ha például olyan hősi áriákat énekelnének, mint péidául a kiasz szikus operákban^ Komponálás során elsősorban arra töreked tem, hogy népdalkincsünkből merítve, aránylag gyorsan változó képekben jellemezzem szereplőimet, s a környezetet, amelyben élnek. A harmadik O. V. Taktakisviii, a Grúz SZSZK művelődésügyi minisztere felvonás már inkább hasonlít a klasszikus operák kompozí ciójához, mert itt már több szerepe van a kórusoknak, s a látványos tömegjeleneteknek is. Őszintén mondhatom, hogy Bartók, Kodály, valamint Su- clion és Cikker alkotásai munkám során komoly segítségei jelentettek a számomra. • Az utóbbi időben, például az Interpódiuinon, nagy siker rel mulatták be a fiatal szovjet zeneszerzők alkotásait. Mi a véleménye a felnövekvő új nemzedékről? — Elsősorban az, hogy na gyun tehetségesek. Komolyan érdeklődnek a kortárs zene kii lönböző áramlatai iránt, s nekünk kötelességünk, hogy ebben segítsük őket. Ezen kívül, pontosabban ezzel párhuzamosan, fiataljaink elmélyülten és nagy szeretettel tanulmányozzák népdalkincsünket. Úgy vé lem e kettős érdeklődési kör hői alakult ki fiataljaink sajátos nyelvezete, kifejezésmódja. Persze, tévedésbe esnénk, ha azt állítanánk, hogy csak a fiatalok komponálnak korszerű muzsikát. Az idősebb generáció képviselői is képesek szinte állandóan megújulni. • Miniszter elvtárs, Ön személyesen is sokat tett a csehszlovák—grúz és a csehszlovák —szovjet kulturális kapcsolatok elmélyítéséért. Mi a véleménye ezekről a kapcsolatokról? — Ha egy mondatban válaszolnék, akkor azt mondanám, hogy kulturális kapcsolataink eredményesen fejlődnek, de még mindig nem kielégítőek. Az utóbbi időben sokat tettünk azért, hogy jobban megismerjük kulturális értékeinket. Nálunk például tavaly rendezték meg a cseh és a szlovák dráma fesztiválját. A grúz színházakban különösen Solovič, Bukov- £an és Záhradník alkotásai arattak megérdemelt sikert Rendeztünk néhány képzőművészeti kiállítást, népszerűek a filmjeink is, de mindez még azt hiszem kevés. Nagyon ke vés még a személyes, baráti kapcsolat íróink, színészeink, rendezőink, valamint más kulturális dolgozóink között. Hazánkban például a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileuma alkalmából számos értékes rendezvényre került sor, melynek során megismerkedhettünk az egyes szovjet szocialista köztársaságok művészetével. Mi például az örmény színházakban vittünk szín re grúz színmüveket, nálunk észt művészek vendégszerepeitek és így tovább. A legjobb alkotásokat azután Moszkvában is bemutatták. Ezt a gyakorlatot kellene meghonosítani a szocialista országok között is. Így valóban még jobban megismerhetnénk és közkinccsé te hetnénk kulturális értékeinket. Éppen ezekben a napokban tudatosítottam újra, hogy mennyi közös vonás van a közép-európai és a grúz ember között. Sok a hasonlóság például a népviseletben, nálunk a falvakban az öregek ugyanúgy a ház előtti pádon ülve beszélgetnek, mint ahogy azt itt láttam. Földrajzilag messze vagyunk egymástól, de népművészetünk, szocialista építőmunkánk és kultúránk révén egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Remélem, e nemes cél elérését operám bratislavai bemutatója is elősegíti. SZILVASSY [ÖZSEF ét évtized alkotásai JÄN ILAVSKÝ JUBILEUMI TÁRLATA Ismét egy ötven esztendős, méltán elismert festőművész, a Spišské Vlachy-i születésű Ján Ilavský mutatja be sokrétű alkotását két évtizedre vissza pillantó tárlatán. Mestereitől: Csemiczky Lászlótól és /. Mud- rochtól tanulta, hogy a piktúra sajátossága az ábrázolás. Hűségesen, meggyőződéssel ragaszkodik a tanultakhoz azóta is. A bratislavai Dosztojevszkij sori tárlati teremben látható mintegy 100 mű vallomás a forma és a tartalom egységé ért való alkotóküzdelemről, problémáiról. S a fokozatosan elért eredményről, a mind árnyaltabb beszédről, és a pontosabb hangsúlyozásról. Alko tásaiban az emberé a központi szerep. Ceruza-, és tusrajzai is az ember gondolataihoz, élmé nyeihez kötődnek. Dinamikus és lendüle.tes vonalakkal a kor leszűrt lényegét mutatja: a mindenséget kutató embert. Festményeiben a szlovák fa lu dolgozóinak életével vállal közösséget. Az Idő teliességé ben a forró nyári ég alatt két szénái gereblyéző nő látnaió Tagjaik erőteljesek. Az egy.k nek testén a terhesség vonala is az élet lo.yionus megújulá sára utal. A iatal favágó tájba ágyazott alakja a szepesi erdők levegőjét érezteti. Színek és formák összhangjával teszi magáévá a Vietnami lány sorsát, lelkiállapotát. Kompozí- zióját itt is, mint általában az értelem és érzelem szép ará nya cl rtál.a. A Don Quijotéban a véli á t, szélmaloinharcot folyu • át nem értő „hőst" tünteti fül. Tekintélyes helyet foglalnak el formákban gazdag, változatos, monumentális alkotásai is. A modern építészettel szerves együttest képeznek kulturált környezetet teremtő munkái. Kő-, és üvegmozaikok, kerámia- domborművek, üvegfestmények, intarziák és falikárpitok, valamint tempera tervrajzai jelzik az alkalmazott anyagok színeinek kiváló összeválogatásat. Monumentális hangütésük, dekoratív erejük és hatásuk, jelképre egyszerűsített formálásuk valóban hivatottak az ember gondolkodásának és esztétikai érzésének fejlesztésére. J. Ilavský a szlovák képzőművészet rangos képviselője alkalmazott grafikával és ifjúsági, meg gyermekkünyvek illusztrációjával is foglalkozik. Alkotásai számtalan hazai tárlaton kívül külföldi csoportbe- mutatókon is gyakran szerepelnek. BARKANY IENÖNE Ján Ilavský: Vietnami leány Harminc évvel ezelőtt perzselték fel a német fasiszták Tokajik szlovákiai községet. A. Haščák felvétő* lén Michal Medvedz. a tragédia élő tanúja, a falu emlékszobájában. ÉRDEKESEN ÉS HANGULATOSAN A honvédelmi nevelés megszervezéséről A lőállűsokat már kijelölték kezdődik a lövészet. Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen) a Vajanský utcai alapiskola kilencedikes tanulói gyakorló lö vészetre készülnek. Két lőtáb lát szereltek fel, álló testhely zetbői lőnek légpuskával. Az első csoport most tölt. Kalina Vidor tanító elvtárs utasításo kát ad, aztán éles csattanások hallatszanak, a két lőállás erősen „dolgozik“, közben megérkeznek a jelzések is: Kilences! Tízes! Az egyik kislány, Nagy Er zsebet, hosszan, magabiztosan céloz. Nem téveszthet, hiszen a Duklai Emlékverseny egyéni vetélkedőjében második helyezést ért el, tehát most is bizonyítani akar. Sikerül a bizonyítás, s persze csillogó tekintettel a szemében mond véleményt a honvédelmi nevelésről: — Érdekes és hangulatos. VÉLEMÉNYÉT a többiek is megerősítik. Főleg azok a Iá nyok, akik tagjai a lövészcsapatnak, hiszen a járási lövész versenyen csapatuk szintén má sodik helyezést ért el. Azután a fiúk következnek. Van, aki sután tartja még a légpuskát, de a lövészköri ta gok fáradhatatlanul segítenek. A tanító elvtárs szinte csak fel ügyel, és tanácsokat ad. Győr san múlik az idő, telik a tanítási óra, de jól telik. Nagyon izgalmas a lövészet. Az óra végét jelző csöngetés most mintha korábban lenne, mint máskor. Néhányan szinte hinni sem akarnak a fülüknek, de a tanító elvtárs hangos, katonás szóval figyelmezteti őket: — Vége! Összeszedjük a lő- lapokat. A következő órán értékelés és lőelemzés lesz. Köszönöm. Sorakozó! NÉHÁNY ÉVE, amikor ismét órarendbe iktatták a honvédelmi nevelést, a közel ezer tanulót számláló alapiskolában a már hagyományosan működő lövészkor és honvédelmi kör tevékenységére alapozva szer vezték meg ennek a tantárgynak az oktatását. A lövészkör vezetője Bertalan Gábor volt, a honvédelmi köré pedig Kalina Vidor. Most az első fél évben a hetedik és a kilencedik évfolyam bán, a második fél évben pedig a hatodik és a nyolcadik évfolyamokban heti egy órában szerepel ez a tantárgy. Az iskola 48 pedagógusa közül Kalina Vidor elvtársra bízták a tantárgyat. Egyébként biológiakémia szakos tanító, de araikor néphadseregünkben katonai szolgálatot teljesített, szakaszvezetői rangja volt, altiszti iskolában tanult, s már három nagyobb hadgyakorlaton is részt vett. Ebben a tanévben az iskola 540 tanulója részesül honvédelmi nevelésben. A világnézeti, erkölcsi és politikai célokhoz, s a tantervbői idézve, „a tanulóifjúságnak a szocialista haza védelmére, a katonai szolgálat teljesítésére való felkészítéshez“ így biztosítják a szükséges ismereteket. A tantárgy óraszáma, persze, kevés, hiszen nemcsak fegyverismeretet adnak, s a lövészet szabályait oktatják a tantárgy keretében, hanem kiképzéssel is foglalkoznak, vegyi, technikai ismereteket, politikai tájékoztatást is nyújtanak. Kevés az óraszám, tehát mintegy kiegészítésül szervezik a honvédelmi és lövészkor tevékenységét. Természetesen az önkéntesség alapján. A HONVÉDELMI KÖR tevékenysége rendszeres. Ennek köszönhető, hogy az iskola csapata eddig minden honvédelmi versenyen részt vett. Váltakozó sikerrel persze. Legutóbb a járási többtusa versenyen hatodik helyezést értek el. Ha figyelembe vesszük, hogy a versenyző csapatok közül — a tagok életkorát tekintve — az ő csapatuk volt a legfiatalabb, az eredmény dicséretesnek mondható. Érdekes tapasztalat, hogy a honvédelmi és lövészkör legtevékenyebb tagjai, legeredményesebb versenyzői a lányok. Ez az érdekesség azonban egyben figyelmeztető jel is: Többet kell törődni a fiúkkal! Ezen a téren az iskola igazgatósága, a tantárgy oktatója, a körök vezetői segítségre várnak. A pionírcsapat, a pionír- vezető és a tantestület tagjai kellő pedagógiai tapintattal már szervezik is a segítség- nyújtást. Természetes ez, hiszen a honvédelmi nevelés ügye nem lehet és nem maradhat csak egyetlen pedagógus feladatköre, munkája. IGÉNYES FELADAT a honvédelmi nevelés megszervezése. Az, hogy a tantárgy ismereteket ad, készségeket igyekszik kialakítani a tanulókban, a du- naszerdahelyi tapasztalat szerint — de hivatkozhatunk országos tapasztalatra is — még nem minden. Ennél többre van szükség. Ez a több: az érzelmek kialakítása, fejlesztése, jellemformálása. Nem mérhető sem osztályozással, sem a lőlapok értékelésével, elemzésével. Ezért, ha osztályzatot kapnak a tanulók ebből a tantárgyból, csak a kitűnő és a dicséretes kerül a naplóba, bizonyítványba. Nagyon ritkán, inkább csak a feddés és biztatás jeleként egy- egy rosszabb osztályzat. Találóan jellemzi a tanító elvtárs ennek a tantárgynak az osztályzatait: — A magam és a tanuló közös munkájának értékét mutatja a naplóba, vagy a bizonyítványba írt egyes, kettes. JÓ ALKALOM a honvédelmi nevelés eredményeinek leméré- sére egy-egy gyakorlat is. Amikor váratlan „riadót“ fúj az iskola igazgatósága, amikor menetgyakorlatokat, vagy honvédelmi gyakorlatot szervez. Ezen a téren kellő politikai és szakmai segítséget kap az iskola a PHSZ járási bizottságától, valamint a járási katonai parancsnokságtól. Ezeken a gyakorlatokon mindenki részt szokott venni. Még azoknak az osztályoknak a tanulói is, akiknél nem tantárgy a honvédelmi nevelés. Nem jelkép, hanem valóság, hogy a honvédelmi nevelés mindenki ügye. Az persze külön örvendetes, amikor egy-egy foglalkozás, egy-egy tanítási óra végén így vélekednek a tanulók: Érdekes és hangulatos volt. A Vajanský utcai alapiskolában még a kiképzés után, az eléggé fárasztó menetgyakorlatok befejezésekor is ilyen véleményt szoktak hangoztatni a tanulók, hiszen értik, tudják, hogy a tantárgy követelményeinek teljesítése szocialista hazánk iránti szeretetek megnyilvánulása. Értik, tudják. Megérdemlik tehát a kitűnő és dicséretes osztályzatokat. HAJDÚ ANDRAS 1974. XI. 21. 6
