Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-21 / 275. szám, csütörtök

Ismerjük meg jobban kulturális értékeinket Beszélget O. V. Taktakisvilivel, a Grúz SZSZK művelődésügyi miniszterével Szombaton mutatja be a Szlovák Nemzeti Színház Otar Vasziljevics Taktakisviii Három £let című operáját. A bemuta­tó alkalmából Szlovákia fővárosába látogatott a neves zene szerző, aki egyúttal a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság művelődésügyi minisztere. Becses vendégünk zsúfolt bralisla vai programja ellenére talált időt arra is, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. • Miniszter elvtárs, Ön négy évvel ezelőtt járt már Szlová­kia fővárosában. — igen, egy hivatalos kül­döttség tagjaként jártam ebben a szép Duna-parti városban. Négy év igazán nem hosszú idő, és mégis mennyi minden változott meg itt azótal Oj la kóteiepeket építettek, sok új szolgáltatási és kulturális lé tesítményben is gyönyörköd tem. Legjobban mégis a meg csinosodott Szlovák Nemzeti Színház tetszik. Araikor leg­utóbb itt jártam, nem gondol­tam arra, tiogy ebben a kor szerű, a legkényesebb színpad technikai gényeket kielégítő épület -e i íz én operámat is bemutat . Ha ezt tudom, ta Ián má;’ oo > operát komponál tam volna, de azért remélem így sem okozok csalódást. • Kérjük, mondjon nélián mondatos előzetest a Háro a élet című operájáról. — A Három élet című opa rámát 1967-ben fejeztem be. A kővetkező évben volt az ősbe­mutatója a Grúz Nemzeti Szín­házban. Négy évvel később a Moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház adta elő, s most az Önök fővárosában viszik színre először külföldön. Szerzemé; nyem alcímében fel is tüntet­hetném, hogy képek a grúz nép múltjáról és jelenéről, s azt hiszem ez lenne a legkife jezőbb előzetes. Operám fősze replői — szándékosan nem mondom, hogy hősei — úgyne­vezett egyszerű emberek. Föld­művesek, szénégetők, katonák. Az ő örömüket és bánatukat Sokszínű életük legjellemzőbb vonását igyekeztem ábrázolni. Az opera librettóját már kiasz szlkusnak számító írónk, Mi hail Dzsavasvili elbeszélései alapján állítottam össze. • A idő tartalma mennyiben befolyásolta komponálás köz­ben? — Természetesen nagyon sok mindenben. Operám főszerep­lői, mint már említettem, egy­szerű emberek, tehát nyilván nevetségesen hatott volna, ha például olyan hősi áriákat éne­kelnének, mint péidául a kiasz szikus operákban^ Komponálás során elsősorban arra töreked tem, hogy népdalkincsünkből merítve, aránylag gyorsan vál­tozó képekben jellemezzem szereplőimet, s a környezetet, amelyben élnek. A harmadik O. V. Taktakisviii, a Grúz SZSZK művelődésügyi minisztere felvonás már inkább hasonlít a klasszikus operák kompozí ciójához, mert itt már több szerepe van a kórusoknak, s a látványos tömegjeleneteknek is. Őszintén mondhatom, hogy Bartók, Kodály, valamint Su- clion és Cikker alkotásai mun­kám során komoly segítségei jelentettek a számomra. • Az utóbbi időben, például az Interpódiuinon, nagy siker rel mulatták be a fiatal szovjet zeneszerzők alkotásait. Mi a véleménye a felnövekvő új nemzedékről? — Elsősorban az, hogy na gyun tehetségesek. Komolyan érdeklődnek a kortárs zene kii lönböző áramlatai iránt, s ne­künk kötelességünk, hogy eb­ben segítsük őket. Ezen kívül, pontosabban ezzel párhuzamo­san, fiataljaink elmélyülten és nagy szeretettel tanulmányoz­zák népdalkincsünket. Úgy vé lem e kettős érdeklődési kör hői alakult ki fiataljaink sajá­tos nyelvezete, kifejezésmódja. Persze, tévedésbe esnénk, ha azt állítanánk, hogy csak a fiatalok komponálnak korszerű muzsikát. Az idősebb generáció képviselői is képesek szinte ál­landóan megújulni. • Miniszter elvtárs, Ön sze­mélyesen is sokat tett a cseh­szlovák—grúz és a csehszlovák —szovjet kulturális kapcsola­tok elmélyítéséért. Mi a véle­ménye ezekről a kapcsolatok­ról? — Ha egy mondatban vála­szolnék, akkor azt mondanám, hogy kulturális kapcsolataink eredményesen fejlődnek, de még mindig nem kielégítőek. Az utóbbi időben sokat tettünk azért, hogy jobban megismer­jük kulturális értékeinket. Ná­lunk például tavaly rendezték meg a cseh és a szlovák dráma fesztiválját. A grúz színházak­ban különösen Solovič, Bukov- £an és Záhradník alkotásai arattak megérdemelt sikert Rendeztünk néhány képzőmű­vészeti kiállítást, népszerűek a filmjeink is, de mindez még azt hiszem kevés. Nagyon ke vés még a személyes, baráti kapcsolat íróink, színészeink, rendezőink, valamint más kul­turális dolgozóink között. Ha­zánkban például a Szovjetunió megalakulásának fél évszáza­dos jubileuma alkalmából szá­mos értékes rendezvényre ke­rült sor, melynek során megis­merkedhettünk az egyes szov­jet szocialista köztársaságok művészetével. Mi például az ör­mény színházakban vittünk szín re grúz színmüveket, nálunk észt művészek vendégszerepei­tek és így tovább. A legjobb alkotásokat azután Moszkvában is bemutatták. Ezt a gyakorla­tot kellene meghonosítani a szocialista országok között is. Így valóban még jobban megis­merhetnénk és közkinccsé te hetnénk kulturális értékeinket. Éppen ezekben a napokban tu­datosítottam újra, hogy mennyi közös vonás van a közép-euró­pai és a grúz ember között. Sok a hasonlóság például a népviseletben, nálunk a falvak­ban az öregek ugyanúgy a ház előtti pádon ülve beszélgetnek, mint ahogy azt itt láttam. Föld­rajzilag messze vagyunk egy­mástól, de népművészetünk, szocialista építőmunkánk és kultúránk révén egyre köze­lebb kerülünk egymáshoz. Re­mélem, e nemes cél elérését operám bratislavai bemutatója is elősegíti. SZILVASSY [ÖZSEF ét évtized alkotásai JÄN ILAVSKÝ JUBILEUMI TÁRLATA Ismét egy ötven esztendős, méltán elismert festőművész, a Spišské Vlachy-i születésű Ján Ilavský mutatja be sokrétű al­kotását két évtizedre vissza pillantó tárlatán. Mestereitől: Csemiczky Lászlótól és /. Mud- rochtól tanulta, hogy a piktúra sajátossága az ábrázolás. Hűsé­gesen, meggyőződéssel ragasz­kodik a tanultakhoz azóta is. A bratislavai Dosztojevszkij sori tárlati teremben látható mintegy 100 mű vallomás a forma és a tartalom egységé ért való alkotóküzdelemről, problémáiról. S a fokozatosan elért eredményről, a mind ár­nyaltabb beszédről, és a pon­tosabb hangsúlyozásról. Alko tásaiban az emberé a központi szerep. Ceruza-, és tusrajzai is az ember gondolataihoz, élmé nyeihez kötődnek. Dinamikus és lendüle.tes vonalakkal a kor leszűrt lényegét mutatja: a mindenséget kutató embert. Festményeiben a szlovák fa lu dolgozóinak életével vállal közösséget. Az Idő teliességé ben a forró nyári ég alatt két szénái gereblyéző nő látnaió Tagjaik erőteljesek. Az egy.k nek testén a terhesség vonala is az élet lo.yionus megújulá sára utal. A iatal favágó táj­ba ágyazott alakja a szepesi erdők levegőjét érezteti. Szí­nek és formák összhangjával teszi magáévá a Vietnami lány sorsát, lelkiállapotát. Kompozí- zióját itt is, mint általában az értelem és érzelem szép ará nya cl rtál.a. A Don Quijotéban a véli á t, szélmaloinharcot folyu • át nem értő „hőst" tünteti fül. Tekintélyes helyet foglalnak el formákban gazdag, változa­tos, monumentális alkotásai is. A modern építészettel szerves együttest képeznek kulturált környezetet teremtő munkái. Kő-, és üvegmozaikok, kerámia- domborművek, üvegfestmények, intarziák és falikárpitok, vala­mint tempera tervrajzai jelzik az alkalmazott anyagok színei­nek kiváló összeválogatásat. Monumentális hangütésük, de­koratív erejük és hatásuk, jel­képre egyszerűsített formálásuk valóban hivatottak az ember gondolkodásának és esztétikai érzésének fejlesztésére. J. Ilavský a szlovák képző­művészet rangos képviselője alkalmazott grafikával és ifjú­sági, meg gyermekkünyvek il­lusztrációjával is foglalkozik. Alkotásai számtalan hazai tár­laton kívül külföldi csoportbe- mutatókon is gyakran szerepel­nek. BARKANY IENÖNE Ján Ilavský: Vietnami leány Harminc évvel ezelőtt perzsel­ték fel a német fasiszták Toka­jik szlovákiai községet. A. Haščák felvétő* lén Michal Medvedz. a tra­gédia élő ta­núja, a falu emlékszobájá­ban. ÉRDEKESEN ÉS HANGULATOSAN A honvédelmi nevelés megszervezéséről A lőállűsokat már kijelölték kezdődik a lövészet. Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen) a Vajanský utcai alapiskola ki­lencedikes tanulói gyakorló lö vészetre készülnek. Két lőtáb lát szereltek fel, álló testhely zetbői lőnek légpuskával. Az első csoport most tölt. Kalina Vidor tanító elvtárs utasításo kát ad, aztán éles csattanások hallatszanak, a két lőállás erő­sen „dolgozik“, közben megér­keznek a jelzések is: Kilences! Tízes! Az egyik kislány, Nagy Er zsebet, hosszan, magabiztosan céloz. Nem téveszthet, hiszen a Duklai Emlékverseny egyéni vetélkedőjében második helye­zést ért el, tehát most is bizo­nyítani akar. Sikerül a bizonyí­tás, s persze csillogó tekintet­tel a szemében mond véle­ményt a honvédelmi nevelésről: — Érdekes és hangulatos. VÉLEMÉNYÉT a többiek is megerősítik. Főleg azok a Iá nyok, akik tagjai a lövészcsa­patnak, hiszen a járási lövész versenyen csapatuk szintén má sodik helyezést ért el. Azután a fiúk következnek. Van, aki sután tartja még a légpuskát, de a lövészköri ta gok fáradhatatlanul segítenek. A tanító elvtárs szinte csak fel ügyel, és tanácsokat ad. Győr san múlik az idő, telik a taní­tási óra, de jól telik. Nagyon izgalmas a lövészet. Az óra vé­gét jelző csöngetés most mint­ha korábban lenne, mint más­kor. Néhányan szinte hinni sem akarnak a fülüknek, de a taní­tó elvtárs hangos, katonás szó­val figyelmezteti őket: — Vége! Összeszedjük a lő- lapokat. A következő órán ér­tékelés és lőelemzés lesz. Kö­szönöm. Sorakozó! NÉHÁNY ÉVE, amikor ismét órarendbe iktatták a honvédel­mi nevelést, a közel ezer tanu­lót számláló alapiskolában a már hagyományosan működő lövészkor és honvédelmi kör te­vékenységére alapozva szer vezték meg ennek a tantárgy­nak az oktatását. A lövészkör vezetője Bertalan Gábor volt, a honvédelmi köré pedig Kalina Vidor. Most az első fél évben a hete­dik és a kilencedik évfolyam bán, a második fél évben pedig a hatodik és a nyolcadik évfo­lyamokban heti egy órában szerepel ez a tantárgy. Az is­kola 48 pedagógusa közül Ka­lina Vidor elvtársra bízták a tantárgyat. Egyébként biológia­kémia szakos tanító, de arai­kor néphadseregünkben kato­nai szolgálatot teljesített, szakaszvezetői rangja volt, al­tiszti iskolában tanult, s már három nagyobb hadgyakorlaton is részt vett. Ebben a tanévben az iskola 540 tanulója részesül honvédel­mi nevelésben. A világnézeti, erkölcsi és politikai célokhoz, s a tantervbői idézve, „a tanu­lóifjúságnak a szocialista haza védelmére, a katonai szolgálat teljesítésére való felkészítés­hez“ így biztosítják a szük­séges ismereteket. A tantárgy óraszáma, persze, kevés, hiszen nemcsak fegyver­ismeretet adnak, s a lövészet szabályait oktatják a tantárgy keretében, hanem kiképzéssel is foglalkoznak, vegyi, techni­kai ismereteket, politikai tájé­koztatást is nyújtanak. Kevés az óraszám, tehát mintegy kiegészítésül szervezik a honvédelmi és lövészkor te­vékenységét. Természetesen az önkéntesség alapján. A HONVÉDELMI KÖR tevé­kenysége rendszeres. Ennek köszönhető, hogy az iskola csa­pata eddig minden honvédelmi versenyen részt vett. Váltakozó sikerrel persze. Legutóbb a já­rási többtusa versenyen hatodik helyezést értek el. Ha figye­lembe vesszük, hogy a verseny­ző csapatok közül — a tagok életkorát tekintve — az ő csa­patuk volt a legfiatalabb, az eredmény dicséretesnek mond­ható. Érdekes tapasztalat, hogy a honvédelmi és lövészkör legte­vékenyebb tagjai, legeredmé­nyesebb versenyzői a lányok. Ez az érdekesség azonban egy­ben figyelmeztető jel is: Töb­bet kell törődni a fiúkkal! Ezen a téren az iskola igaz­gatósága, a tantárgy oktatója, a körök vezetői segítségre vár­nak. A pionírcsapat, a pionír- vezető és a tantestület tagjai kellő pedagógiai tapintattal már szervezik is a segítség- nyújtást. Természetes ez, hiszen a honvédelmi nevelés ügye nem lehet és nem maradhat csak egyetlen pedagógus feladatkö­re, munkája. IGÉNYES FELADAT a honvé­delmi nevelés megszervezése. Az, hogy a tantárgy ismerete­ket ad, készségeket igyekszik kialakítani a tanulókban, a du- naszerdahelyi tapasztalat sze­rint — de hivatkozhatunk or­szágos tapasztalatra is — még nem minden. Ennél többre van szükség. Ez a több: az érzel­mek kialakítása, fejlesztése, jellemformálása. Nem mérhető sem osztályo­zással, sem a lőlapok értékelé­sével, elemzésével. Ezért, ha osztályzatot kapnak a tanulók ebből a tantárgyból, csak a ki­tűnő és a dicséretes kerül a naplóba, bizonyítványba. Na­gyon ritkán, inkább csak a fed­dés és biztatás jeleként egy- egy rosszabb osztályzat. Találóan jellemzi a tanító elvtárs ennek a tantárgynak az osztályzatait: — A magam és a tanuló kö­zös munkájának értékét mutat­ja a naplóba, vagy a bizonyít­ványba írt egyes, kettes. JÓ ALKALOM a honvédelmi nevelés eredményeinek leméré- sére egy-egy gyakorlat is. Ami­kor váratlan „riadót“ fúj az iskola igazgatósága, amikor menetgyakorlatokat, vagy hon­védelmi gyakorlatot szervez. Ezen a téren kellő politikai és szakmai segítséget kap az isko­la a PHSZ járási bizottságától, valamint a járási katonai pa­rancsnokságtól. Ezeken a gya­korlatokon mindenki részt szo­kott venni. Még azoknak az osztályoknak a tanulói is, akik­nél nem tantárgy a honvédelmi nevelés. Nem jelkép, hanem valóság, hogy a honvédelmi nevelés mindenki ügye. Az persze külön örvendetes, amikor egy-egy foglalkozás, egy-egy tanítási óra végén így vélekednek a tanulók: Érdekes és hangulatos volt. A Vajanský utcai alapiskolá­ban még a kiképzés után, az eléggé fárasztó menetgyakorla­tok befejezésekor is ilyen véle­ményt szoktak hangoztatni a tanulók, hiszen értik, tudják, hogy a tantárgy követelmé­nyeinek teljesítése szocialista hazánk iránti szeretetek meg­nyilvánulása. Értik, tudják. Megérdemlik tehát a kitűnő és dicséretes osztályzatokat. HAJDÚ ANDRAS 1974. XI. 21. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom