Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-01 / 258. szám, péntek
A MEGFIATALÍTOTT VÖRÖS TÉR Moszkva ' — Megfiatalítva, szépségének leijében várja a Vörös-tér a november 7-i ünnepségeket. Néhány nappal ezelőtt a külföldi turistákat ismét bebocsátották a Kreml előtti történelmi nevezetességű térre, mely május óta a rekonstrukciós munkálatok miatt le volt zárva a nagyközönség előtt. A Kreml falainak restaurációja és a katonai díszszemlék okozta megpróbáltatásoknak kitett macskaköves felvonulási tér kijavításán kívül befejezték A PRAVDA A SZOVJET-. Moszkva — A moszkvai Pravda csütörtöki száma erélyesen elutasítja a nyugati reakciós sajtóorgánumok kísérleteit a szovjet—jugoszláv viszony be- feketítésére. Különösen három bécsi lap — a Kronen-Zeitung, a Die Presse és a Kurier — magatartása váltott ki rosszallást a szovjet fővárosban. Ezek a lapok a közelmúltban olyan jelentéseket közöltek, amelyek szerint „a szovjet csapatok felvonulnak“ a jugozsláv határhoz. A Kurier a napokban tovább lépett e rágalom- hadjáratban, azzal a légből kapott állítással, hogy „szovjet ejtőernyősök már régóta hadgyakorlatot folytatnak Belgrád közelében“. Az SZKP Központi Bizottsűa Mauzóleum két oldalán álló dísztribünök építését. Restaurálták a Vörös-térre néző Szpasszkij-tornyot, s benne a híres toronyórát. Felfrissítették magának a Le- nin-mauzóleumnak a kőburkolatát Is, s a túlságosan magasra nőtt fenyők helyett kisebbeket ültettek a Mauzóleum elé. A Kreml parancsnoksága éppen csütörtökön közölte a reggeli moszkvai lapokban, hogy november 2-án a Lenin-mauzóleu- mot ismét megnyitják a nagy- közönség számára. gának lapja felhívja a figyelmet arra a körülményre is, hogy jóllehet a Jugoszlávia és Jugoszláviának a szocialista országokhoz fűződő viszonya ellen indított kampányt maga a jugoszláv sajtó leleplezte, a kampányhoz haladéktalanul csatlakozott a pekingi propagandagépezet is. A Zsenmin Zsi- pao terjedelmes cikkének alapját az imperialista propagandából vett koholmányok alkotják. Ezzel a Zsenmin Zslpao ismét lemezteleníti a pekingi külpolitika valóságos céljait, a viszálykeltésre, az enyhülés akadályozására, a szocialista országok érdekeinek megkárosítására, együttműködésük és összefogásuk megakadályozására Irányuló törekvésekre. Megszűnik a 17 ezer tőkés privilegizált helyzete Lisszabon — „Portugália XX. századi történelmének minden bizonnyal legfontosabb évét éli át 1974-ben“ — jelentette ki fosé de Meló Torres Campos portugál ipari és energiaügyi államtitkár az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában. Az államtitkár elmondta, hogy ezekben a napokban terjesztik a minisztertanács elé a villamos-energiatermelés és elosztás államosításáról szóló törvényjavaslatot. Ha a kormány jóváhagyja, rövidesen megszüntetik annak a 17 ezer tőkésnek a privilegizált helyzetét, aki a fasizmus éveiben úgy gazdagodott meg, hogy bérbe vett a villamosenergia előálli- tóktól egy-egy magasfeszültségű mellékvonalat és az áramot előállítási költségeinél jóval magasabb áron adta el a fogyasztóknak. „Nem kételkedem abban, hogy ezek a trónfosztott élősködők adott esetben nem tétováznának államcsínyt végrehajtani a demokratikus kormány ellen“ — fűzte hozzá. Kissinger Pakisztánban Dacca — Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán befejezte Mudzsibur Rahman bangladesi miniszterelnökkel és Husszain külügyminiszterrel Daccában folytatott tárgyalásait. A Banglades fővárosában kiadott közös közlemény kifejezi azt a reményt, hogy a délázsiai szubkontinens problémáit az érintett felek közti tárgyalások révén oldják meg, a béke és a haladás javára. Kissinger külügyminiszter 19 órás látogatásának befejeztével Bangladesből Pakisztánba utazott. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kirgiz SZSZK fővárosába, Frunzeba érkezett a köztársaság, valamint a Kirgiz SZSZK Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi ünnepségekre. EUGEN TORZÓNAK, a CSKP KB osztályvezetőjének vezetésével elutazott Budapestről a CSKP KB küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt KB meghívására tanulmányi látogatást tett Magyarországon. MOSZKVÁBAN az Alvaro Cunhal portugál tárcanélküli miniszter vezette kormányküldöttség megkoszorúzta a Kreml falánál az ismeretlen Katona sírját. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke lengyelországi hivatalos baráti látogatásának utolsó napján tegnap délelőtt Varsóban a LEMP KB székhazában találkozott a lengyel párt és állam vezetőivel. PÚJA FRIGYES magyar külügyminiszter fogadta Carlos Roinulot, a Fülöp-szigeti Köztársaság külügyminiszterét, majd megkezdődtek a két külügyminiszter közötti hivatalos tárgyalások. TANAKA japán miniszterelnök kétnapos látogatásra Ausztráliába érkezett. JEAN SAUVAGNARGUES francia külügyminiszter tegnap megkezdte hivatalos tárgyalásait Tel Avivban az izraeli vezetőkkel. Többek között Rabin izraeli kormányfővel a jelenlegi közel-keleti helyzetről tárgyalt. HEINZ HOFFMANN hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere perui látogatásának befejeztével visszaérkezett Berlinbe. RICHARD NIXON volt amerikai elnök állapota orvosi jelentések szerint továbbra is válságos. Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy Nixon a keddi műtét után „élet és halál között lebegett“. MEIR VILNER, az Izraeli Kommunista Párt főtitkára kijelentette, hogy az izraeli kommunisták a kormány ellen fognak szavazni, mivel az reakciós politikát folytat. 1974. XI. 1. „A konzultatív találkozó menete és eredményei — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottságának lapja — megmutatták, hogy valamennyi részvevő szükségesnek tartja egy olyan politikai platform, akció- program kidolgozását, amelyben az európai béke és biztonság kérdését szoros összefüggésbe hozzák a társadalmi fejlődéssel kapcsolatos feladatokkal. Egy ilyen program lehet a konferencia egyik legfőbb eredménye. A jelenlegi viszonyok között különös jelentőségre tesz szert minden baloldali, demokratikus és békeszerető erő, együttműködése formáinak, céljainak és konkrét tartalmának kérdése. Az olyan erőkkel való együttműködésről van szó, amelyek a kommunistákhoz hasonlóan és a kommunistákkal együtt készek munkálkodni az európai népek biztonságának megszilárdítása nevében. Magától értetődően — mutattak rá a felszólalók — a konferencia dokumentumainak ki kell fejezniük minden részvevő párt közös, egybehangolt véleményét, ami természetesen nem zárja ki minden egyes pártnak azt a jogát, hogy a konferencián ne vessen fel bármilyen, általa fontosnak tartott problémát. Ez már meghonosodott, demokratikus hagyomány. Természetesen, az európai kommunista mozgalom minden osztaga sajátos viszonyok között tevékenykedik. Ezért teljesen érthető — folytatja a lap —. hogy a testvérpártok gyakran különböző feladatokat oldanak meg, és hogy nem egyformán oldják meg ezeket a feladatokat. Érthető az is, hogy az európai kommunista pártok nem egyformán közelítik meg az egyik vagy másik konkrét gyakorlati kérdést. Mindazonáltal azonban a lényeget illetően megegyeznek az európai kommunista mozgalom különböző osztagainak alapvető céljai, érdekei, szándékai. Ezt meggyőző erővel demonstrálta a konzultatív találkozó is. Számos testvérpárt képviselői erre a fontos körülményre rámutatva nyomatékosan felhív ták a figyelmet annak szükségességére. hogy erélyes és egyértelmű visszautasításban kell részesíteni a burzsoá propaganda spekulációit, amelyeknek célja meggyőzni az embereket arról, hogy állítólag törvényszerű az európai pártoknak „nagy“ és „kis“ pártokra, „nyugati“ és „keleti“, sőt „baloldali“ és „jobboldali“ pártokra való tagozódása. Az erre irányuló kampányt a nyugati sajtó a találkozó megkezdése előtt bontakoztatta ki. Azt jövendölték, hogy „nehéz“ lesz a találkozó, hagy „leküzdhetetlen nézeteltérések“ támadnak majd a részvevők között stb. A legdemokratikusabb előkészítő munka Az önállóság, az egyenjogúság, a be nem avatkozás és az internacionalizmus már régóta a pártközi kapcsolatok realitásává vált Ellenfeleink — az egyes országok munkásosztályának és dolgozó tömegeinek nem kielégítő tájékozottságára spekulálva — igyekeznek olyan benyomást kelteni, mintha a nagy pártok ellenállásával szemben érvényesülnének ezek az elvek. A világkommunizmus ellenségei nemcsak abban érdekeltek, hogy megingassák a dolgozóknak az egységbe vetett bizalmát. Arra törekszenek, hogy aláássák a bizalmat a Szovjetunió, a nemzetközi osztályharc, a demokráciáért, a népek függetlenségéért, a békéért és a szocializmusért vívott küzdelem döntő ereje iránt. A Pravda megállapítja, hogy a konzultatív találkozó sikere, még a legmegrögzöttebb anti- kommunistákat is a hangnem lényeges megváltoztatására késztette. Sokan kénytelenek voltak beismerni, hogy a nézeteltéréseket, az európai kommunista mozgalom megosztottságát hangoztatva „valóságnak tüntették fel vágyálmaikat“. Mint Vasil Biľak, a CSKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, a KB titkára meghatározta, „a kommunista mozgalom egysége igazi rémálom a nemzetközi imperiálizmus számára, amely mindent elkövet, hogy aláaknázza ezt az egységet.“ A Pravda hangsúlyozza, hogy az SZKP — elvi álláspontjának megfelelően — konstruktív módon kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a kollektivitás, a pártok közötti egyenlőség és az elvtársiasság elveinek megfelelően a legdemokratikusabban készítsék elő az európai kommunista és munkáspártok tanácskozását. Húsz éve 1954. november elsején hajnalban, azaz ma húsi éve indult meg Algériában a nemzeti felszabadító mozgalom. A felkelés élién az újonnan alakult Nemzeti Felszabadítási Front állott. A felkelés kezdetben nemzeti felszabadulási mozgalomként indult,, a harcok során azonban fokozatosan antikolonialista és demokratikus jelleget öltött. Megfogalmazódott a cél is: Algéria függetlenségének kivívása a francia gyarmatosítók ellen. A fegyveres harc az egész országra kiterjedt. A fő katonai erőt a nemzeti felszabadítási hadsereg képviselte, amely 10—500 fős harci alakulatokból állt. A szegény hegyi parasztok, munkások, az e 1 sze g é n y ed e 11 k isbu r z s o á z i a és a diákok is a felszabadítási hadsereget támogatták. A szakszervezetek és a haladó pártok, többek között a kom munista párt is bekapcsolódott a mozgalomba. A francia gyarmati hivatalok 1955- ben betiltották a kommunista pártot. A kommunisták az illegalitásban harci egységeket szerveztek, melyek 1956-ban beleolvadtak a nemzeti felszabadítási hadseregbe. A mozgalom történetében fontos dátum 1956. augusztusa, a Nemzeti Felszabadulási Front kongresszusának Időpontja. A kongresszus döntése értelmében létrehozták az algériai forradalom Nemzeti Tanácsát, pontosan meghatározták a felszabadítási harc stratégiáját és annak fő célkitűzéseit. A program legfontosabb pontjai: a nemzeti füg- qetlenséq kivívása, a földreform és az államosítás megvalósítása. 1958-ban Tuniszban találkoztak az algériai felszabadulási mozgalom, Marokkó és Tunisz vezető képviselői és úgy döntöttek, hogy 1958. au gusztus 19-én létrehozzák az Algériai Köztársasáq ideiglenes kormányát. Ez meg is valósult és rövid időn belül országok egész sora ismerte el az ideiglenes kormányt, mint az algériai nép egyedüli törvényes képviselőjét. Algéria függetlenségi harcát a Szovjetunió, a többi szocialista ország, valamint a világ összes haladó erői Is támogatták. A szocialista országok annak idején többször javasolták az ENSZ-ben, hogy ismerjék el Algéria jogát a nemzeti függetlenségre. A francia gyarmatosítók azonban még ekkor sem adták fel a harcot, 1955-ben újabb katonai erősítést küldtek Algériába. Szörnyű időszak következett: lángoló falvak, felégetett erdők, lemészárolt települések jelezték a franciák barbárságait. De az erős nemzeti összefogás felülkerekedett az ugyan technikai fölényben lévő francia zsoldossereggel szemben, ötéves sikertelen harc után De Gaulle belátta politikájának kudarcát. Végül 1959 augusztusában elismerte Algéria jogát az önrendelkezésre. A háború azonban — főleg a francia reakciós körök nyomására — még folytatódott. Franciaország végezetül kénytelen volt belátni időhúzó gyarmati politikájának sikertelenségét, ezért béketárgyalásokat kezdett az algériai forradalmi kormány képviselőivel. Ennek eredményeképp 1962. március 18-án aláírták a békemegállapodást. Ezzel végétért a nyolcéves gyarmati háború és a 132 évig tartó francia uralom. 1962. július 3-án — előzőleg népszavazásra bocsátva — kikiáltották Algéria függetlenségét, majd ugyanabban az évben augusztus 25-én megalakult az Algériai Demokratikus és Népi Köztársasáq. Végezetül a gyarmati háború szomorú mérlege: másfél millió halott, 9000 felégetett település ós Franciaországnak 90 millió régi frankjába került az esztelen gyarmati háború pénzelése. (puef Kőzápor Saigonban Saigon .— A saigoni rohamrendőrség szerdán éjszaka behatolt a fővárosi sajtóklubba, és heves összecsapások után letartóztatott mintegy 50 helybeli és külföldi újságírót, akik a csütörtökre meghirdetett kormányellenes tüntetés előestéjén önkéntes virrasztásra gyűltek össze a sajtóklubban. A dulakodás közben több újságíró és a támogatásukra a helyszínre érkezett mintegy tucatnyi parlamenti képviselő némelyike is sebesüléseket szenvedett. Két személyt kórházba szállítottak. Ugyanezen az éjszakán Saigon egyik munkáskerületének templomában tartott gyűlést a korrupció-ellenes mozgalom, élén Tran Huu Tranh katolikus lelkésszel. A gyűlés résztvevői Thieu elnök lemondását követelték. A templomból a város- központ felé induló tömegre r«ndőri egységek támadtak, s bántalmazták a mozgalom vezetőjét, Tran Huu Tranh lelkészt is. A felvonulásban részt vevő fiatalok kőzáporral fogadták a rájuk támadó rendőröket. A kora reggeli órákban egy ügyvédekből álló csoportnak sikerült eljutnia az igazságügy- minisztérium elé, és ott rövid tiltakozó tüntetést rendeztek. Etiópia — mindenek előtt! Addisz Abeba — Az Etióp Rádió szerdán közzétette az ideiglenes katonai adminisztratív bizottság nyilatkozatát, amely „Etiópia — mindenek előtti“ jelszóval összegezi a bizottság programját. A bizottság nyilatkozatában hangsúlyozza a társadalmi szerkezet megváltoztatásának szükségességét Ez lehetővé tenné, hogy az állampolgárok többsége érdekeinek az állam védelme alá helyezését. Az ideiglenes katonai adminisztratív bizottság ígéretet tett arra, hogy egyenlő tanulási lehetőségeket teremtenek minden állampolgár számára; átszervezik és állami ellenőrzés alá. vonják az egészségügyi szolgálatot: állami és népi ellenőrzést vezetnek be a földtulajdonra. Moszkva — Dolores Ibarruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke Drobkovval, a Pravda tudósítójával folytatott beszélge tése során kijelentette: „A Spanyolországból érkező hírek azt bizonyítják, hogy fokozódott a Franco-rezsim terrorja az egy re erősödő demokratikus mozgalommal szemben. A néptömegek, mindenekelőtt pedig a munkásosztály harcának aktivizálódására tömeges letartóztatásokkal, bírósági eljárásokkal, a dolgozók jogai ellen intézett újabb támadásokkal válaszol a diktatúra.“ Dolores Ibarruri hangsúlyozta, hogy Spanyolországban erősödik és szélesedik a diktatúra ellen vívott harc. A franco- izmus ellen ma már nemcsak a dolgozók lépnek fel, hanem a legkülönbözőbb társadalmi és politikai erők is, beleértve a burzsoázia és a katolikus egyház képviselőit, holott nemrégiben ezek a rétegek még a rezsim támaszát jelentették. Ilyen körülmények között a megtorlások fokozódása a rezsim gyengesége bizonyítékának tekinthető. A francoizmus válságának elmélyülését elősegítette az európai helyzet fejlődése is — elsősorban a portugáliai és a görögországi diktatórikus rezsim bukása. „Eszerint az üldözés marad az egyedüli eszköz, amelynek segítségével a diktatúra meg akarja hosszabbítani létezését“ — állapította meg befejezésül Dolores Ibarruri.
