Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-19 / 273. szám, kedd

ia74. 11. 19. 5 A szocialista tervezés 25 éve „Az építészet mindenkinek" — ez annak az érdekes kiállí­tásnak az alapmottója és jel­szava, amelyet a közelmúltban nyitottak meg a bratislavai vár egyik kiállítási termében. A felszabadulás és különösen a februári győzelem új és ha­talmas lehetőségek kapuját tár­ta fel a tervezőmérnökök és az építészeti szakemberek előtt is. A tudomány és a technika is­meretei ebben az ágazatban egyre nagyobb érvényesülést nyerhetnek. A korszerű építé­szeti elemek és a technológiai eljárások alkalmazása és hasz­nosítása a lakások, erőművek, duzzasztógátak, hidak, üzemek, középületek és más objektumok építésénél nagy összegek meg­takarítására ad lehetőséget. Az említett kiállítás hűen do­kumentálja az utóbbi 25 év alatt elért eredményeket, ame­lyeket hazánk építésében sze­reztünk. Úgyszólván minden vá­rosunknak és- falunknak meg­változott az arculata ez alatt. „A szocialista tervezés 25 éve“ című kiállításon természetesen csak a legfontosabb, és egy-egy kerület szempontjából legjel­lemzőbb épületeket és építésze­ti objektumokat mutathatják be, mert mindent, amit az el­múlt 25 évben alkottunk, lehe­tetlen lenne, ilyen kisméretű kiállítás keretében bemutatni. Ez a rendezvény azonban így is jó keresztmetszetei ad társa­dalmunk tervezövállalatainak mérnökei, épjtészei és műszaki dolgozói, valamint az egyes be­ruházók és az építő vállalatok alkalmazottainak hazánk újjá- éj)ítésében és fejlesztésében végzett alkotó munkájáról. Ezek segítségével hazánkban — 1948 óta — csaknem 1 80í) 000 lakás, továbbá összesen 1 millió 128 000 férőhelyű iskola, 99 800 férőhelyű óvoda, és 40 700 férő- helyű kórház tervezését végez­ték el. A kerületek szerint felsora Feltöítik a vetőgép tartályait (A. Zagar — ČSTK felvétel) koztatott fényképeken viszont nemcsak új lakótelepeket, isko­lákat, szállodákat és más köz­épületeket láthatnak az érdek­lődők, hanem felújított gyára­kat, termelőüzemeket, várakat és más történelmi jellegű épü­leteket is. A látogatók azt is megtudhat­ják, hogy egy-egy közismert építészeti alkotás melyik terve­zővállalathoz kötődik. A tervezővállalatok alkalma­zottai nemcsak az iparban és a különböző szolgáltatások terü­letét szolgálják, hanem a mező- gazdaságot is. A mezőgazdaság­ban felépített korszerű objektu­mok nagy mértékben hozzájá­rultak az állattenyésztés és a növénytermesztés növeléséhez, és ezzel életszínvonalunk nö­veléséhez is. A termezőmunka minden esetben a társadalmat szolgál ja és munkája szorosan össze­függ annak érdekeivel. A cél­szerűen megtervezett és felépí­tett alkotásokkal növelhetjük a termelés színvonalát és szépít­hetjük környezetünket. Ha ezt a munkát felelőtlenül végezzük el — amire hazánkban szintén akad példa — ennek ellenke zőit érjük el. A CSKP XIV. kongresszusán többek között ennek a kérdésnek is nagy fi­gyelmet szenteltek és erre vo­natkozólag hangsúlyozták: „A lakásépítést a termelőerők fej­lődésének és reális szerkezeté­nek szempontjából célszerűen és hatékonyan kell elhelyezni, hogy az megfeleljen az egész­séges életkörnyezet követelmé­nyeinek és egyes települések teljes kiépítésnek.“ A kiállítá­son is tapasztalhatjuk, hogy tervező mérnökeink és építövál- lalataink ezt a követelményt igyekeznek teljesíteni. — PB — fl Őszi napsütésben Szó szerint is lehet érteni Téglás Józsej agronómus sza­vait: „Lélegzethez jutottunk, a munkálatok nagy része már mögöttünk van.“ A 2692 ha-on gazdálkodó marcelovái (marcel- hűzi) szövetkezetben a cukorré­pa betakarítása okozott gondot, a 80 ha-nyi terület 95 °/o-ról kézzel gyűjtötték be, fejelték és tisztították a termést, mely­ből hektáronként 450 q lett. Rö­videsen befejezik a 730 ha bú­za, 50 ha őszi keverék és 40 ha repce vetését. A 120 ha silózás­ra szánt kukoricából 320 vagon takarmányt nyertek. A 400 ha szemeskukorica törését 4 KLAAS adapterral a hét végéig befejezik, s amint az agronó­mus tájékoztatott, van rá re­mény, hogy a tervezett 47 q-ás hektárhozamot elérik. Sajnos a hedvesség tartalom eléri a 40 %-ot, s így a három műszak­ban üzemelő 2 mozgó szárítóbe­rendezésben kétszer is meg kell forgatni a termést, amíg elérik a 15 °/o-ot. A négy erőgépnek 1160 ha-on kell elvégezni a mélyszántást, s amint az agro- iiőmus mondta, derűlátóak, már komoly akadály nem jöhet köz­be. Štefan Záhorský mérnök, a Szövetkezet főgépesítője is ta­gúja beszélgetésünknek. Csön­desen fűzi hozzá: — Egy hó­napon keresztül reggel 6-tól éj­jel 1 óráig tartott nálunk a munkaidő. A nehéz talaj miatt hagy volt a gépek meghibáso­dása, legnehezebb a cukorrépá­ból volt. Ráadásul a 28 tagú sze­relőcsoportból csak 10-en vé­gezhették a javításokat, a töb­biek a me>zőn dolgoztak. Ismét Téglás elvtárs veszi át a szót. — Növénytermesztésünk évek óta nem könyvelt el olyan nagy veszteségeket mint az idén. Példa erre a gyümölcsker- tészet, ahol a 108 ha sárgaba­rack 90 %-át elverte a jég, 2 millió helyett alig 200 ezer ko­ronát jövedelmezett. 26 ha ter­mőszőlőnk 60 °/o-ában a fagy és a jég szüretelt, a 45 hektá­ros új telepítés nem szenvedett nagyobb károkat. A dohányter­mesztésben viszont megtartot­tuk a régi hagyományt: túllép­jük a tervezett 6 vagon termést. Ezt a növényt 30 ha-on ültettük. A továbbiakban megtudtam, hogy a 112 hektáros zöldség­kertészetben beváltak a számí­tásaik: a tervezett 5 94Ž000 korona helyett 7 650 000 koorna lett a bevétel. 39 ha-on paradi­csomot, 36 ha-on paradicsom- paprikát, 6 ha-on fólia alatt zöldpaprikát, 12 ha-on uborkát, 6 ha-on karfiolt és 6 ha-on ka­ralábét ültettek. Répás Pál mérnök, a szövet­kezet építésze az ezzel kapcso­latos beruházásokról tájékozta­tott. Huszonkilenc millió koro­nás ráfordítással 2 hektár terü­leten üvegházat építenek, melyben a szociális berendezé­sen kívül energetikai központ (a fűtést, vizet, villanyt szolgál­tatja) és légkondicionáló beren­dezés is lesz. Az üvegház — mely a maga nemébenk Szlová­kiában egyedülálló — építésé­nek költségei 8 év alatt megté­rülnek. A jövőre nézve még egy ilyen üvegház és 20 ha fólia kiépítését tervezik, így nagy mértékben tudnak majd a pa­lántaelőneveléssel foglalkozni. Már megkezdték az MGF ma­gyar gyártmányú szárítóberen­dezés építését, melynek költsé­gei 9 millió koronát tesznek ki. Az. állattenyésztők vezetője, Szabó János zootechnikus jó eredményekről és ezt a munka­területet érintő problémákról számolt be. Amint elmondta, a hatvanas évek eleje óta nem került sor semmilyen beruházás ra, egyetlen istállót sem építet­tek, pedig az állatok száma jócskán növekedett, s a terme lés is megduplázódott. Sertésállományuk 3663 darab- ból áll, ebből 372 az anya. ük tóber végéig egy anyától átlag 14,8 malacot választottak el. Évi hústermelésük 40 vagon. Szarvasmarhaállományuk is je lentős: 1242 az állatok száma, ebből 470 a tehén. Húseladási tervük 14 vagon és 65 q, lejbő] pedig 1 438 000 1-t adnak el. A fejési átlag meghaladja az évi 3000 litert. (malinák) A szovjet rakétahadsereg és tüzérség ünnepe Már több mint harminc év telt el azóta az emlékezetes 1942. évi növemberi nap óta, amikor a Vörös Hadsereg fő­parancsnokságának hadijelen- tése után a Szovjetunióban az emberek százezrei a „nacsa- losz“ szóval fejezték ki azt a meggyőződésüket, hogy a hit­leri hadsereg elleni küzdelem­ben döntő fordulat állt be. Ez még abban az időben volt, amikor a német hadsereg Finnország tői Észa k - A f r i k á i g és a Vizcayai-öböltől a Honig hatalmában tartotta a világot. Az erő és a legyőzhetetlen­ség érzetének mámorában úszó hitleri gépezetnek 1942 novemberében még módja volt csaknem egész Európa termé­szeti kincseinek fosztogatásá­ra. Mi történi akkor, az emlé keretes 1942. november 19 e előtt, amikor az emberek a „nacsalosz“ szóval fejezték ki a győzelembe vetett hitüket? A német hadseregnek sikerült eljutnia a Volga folyóhoz, amikor, is a déli védelmi vo­nal áttörésével és a Kauká­zus elfoglalásával fosztogatá­sukhoz további területeket akartak keríteni. Sztálingró dót, e Volga menti nagyvárost akarták elfoglalni, aminek kö­vetkeztében jócskán előretol­ták volna a front vonalát. Ezért az emJékezetes noveni béri napig a szovjet katonák­nak fel kellett tartóztatniuk a hitleri gépesített és páncélos hadosztályok dühödi támadá­sait. A város nagy része el­pusztult. A védők legendássá vált kitartása lehetővé tette a szovjet parancsnokság számá­ra, hogy ezekben a nehéz időkben az ellenség felmorzso­lására összpontosíthassa erőit. S így végre elérkezett 1942. november lú-e. Reggel hat óra­kor kezdődött el a döntő katonai ellentámadás, ami vé­gül is mintegy 330 000 német, magyar és olasz katona szo­ros körülzárásához vezetett. Két és fél hónapig dühöngött a sztálingrádi csata. Minden egyes házért, pincéért vagy utcáért meg kellett küzdeni. A fagyott földön a halottak ez­rei feküdtek, a szükségóvóhe­lyeken hideg és éhínség ural­kodott és a szovjet hadsereg napról napra szorosabbra zárta a kétségbeesetten véde­kező német katonákat körül­vevő gyűrűt. A hősies szovjet hadsereg fokozatosan szabadí­totta fel a város területét, míg végül is 1943. február 2-án — teliét éppen 31 évvel ezelőtt — megadásra kényszerítette a leigázók mundurjába öltözött, de lelkileg teljesen megtört 90 000 német katonát vezérük­kel, Paulus tábornaggyal az élen. A szovjet hadsereg Sztálin­grád mellett történelmi jelen­tőségű győzelmet ért el, ami a második világháborúban döntő fordulatot jelentett. A történelem eddig még nem ismert ilyen, a sztálingrá­di csatához hasonló gigászi küzdelmet, amelyet óriási tü­zérségi harc előzött meg. A szovjet nép és fegyveres ereje e történelmi jelentőségű esemény tiszteletére minden évben ezen a napon, november 19-én ünnepli a szovjet raké- taegységek és a tüzérség nap­ját. JAN MlCATEK A I/áhostav vállalat és a Hranicei Sigma Vállalat dolgozói Lip- tovský Mikulásban szennyvizderftö állomást építenek. (Felvétel: S. Petráš — ČSTK) A szokásosnál ugyan ké­sőbb, de mégiscsak be­fejezéshez közelednek az őszi munkák. Az őszi érésű növények nagy része biztos he­lyen van, és ezzel párhuzamo­san a még elvégzésre váró fe­ladatok köre egyre inkább le­szűkül. A mezőgazdaság dolgo­zói különösen az utóbbi szép napokat használták ki messze­menően, olyan lelkesedéssel, mintha csak most kezdenék az őszi betakarítást. — Valamennyien fáradtak va­gyunk — kezdte Garai Simon, a Kálna nad Hronom-i (KálnaiJ Egységes Földművesszüvetkezet alelnöke —, ami érthető, hi­szen az elmúlt hetek az egész kollektívától a maximumot igé­nyelték. Erőnk azonban még a finisre is maradt, sőt — ha ez egyáltalán lehetséges — az utóbbi hetek munkaütemét még fokozni igyekszünk. Kevesebb már a munka, de az is igaz, hogy november végén járunk, és minden további szép napot már ajándékként kell elköny­velnünk. Az igazgsághoz tartozik, liogy a kálnai szövetkezeiben e aján­dékot messzemenően megbecsü­lik. Mégpedig olyan formában, hogy minden lehetőséget és percet kihasználnak. Ennek kö­szönhetik, hogy az elmúlt hét szerdáján befejezték a búza ve­Az utoisé hektárok tősét, pedig mintegy 600 hektár volt a feladat. — A talaj előkészítéséi — folytatta az alelnök — szünet nélkül, éjszaka is végeztük, a vetést pedig olyan ütemben, hogy az előkészített területet kivétel nélkül bevessük. Mikor vetőgépekkel nem mehettünk a földre, még repülőgéppel is vetettünk. Az idén először és szükségből jártunk el így, de nem turtjuk kizártnak, hogy a repülőgépet esetleg máskor is igénybe vegyük a vetésnél. Közben megérkeztünk a mohi határba, ahol Kirvacs Károly traktoros, Pékács László és Al­kus István gépkezelők az utol­só hektárokon vetették a búzát. Érthetően jó volt a kedvük, hi szén egy nagy feladatnak a vé géhez közeledtek. ' — A szokásos időben, reggel korán kezdtük — újságolták. — A föld eléggé nedves volt, de most már jobban megy a vetés. Általában este nvolcig-tízig szoktunk vetni, de ma ünnep van, este ötre befejezzük, még hozzá a teljes feladatot. — Mikor volt utoljára sza­bad napjuk? — Arra nem emlékszünk, és az igazat megvallva nem is tartottuk számon a munkaszü­neti napokat. Az volt a fontos, liogy a mag mielőbb a földben legyen. Ha pedig nem lehetett vetni, akkor máshol segítet­tünk. A cukorrépa betakarításait már egy nappal korábban befe­jezték. A 75 hektárból 20 hek­tárt kézzel, a többit géppel szedték fel. Az átlagos hektár- hozam 490 mázsa volt. A cu­korrépa betakarításában a bri­gádosok Is sokat segítettek. Voltak napok, amikor 120—150 egyén is szorgoskodott a föl­deken, egyrészt iskolások, más­részt pedig a helybeli lakosság. A jó szervezésnek köszönhetik, hogy a mélyszántásban is kielé­gítő a helyzet. Az 1600 hektár­ból már csak alig 400 hektár van még hátra. A három gép, egy Skoda—180 as és két lánc­talpas traktor éjjel-nappal dol­gozik. E gépek mindegyikén ketten szántanak. Az utolsó nagy őszi feladat a szemes kukorica betakarítása. 350 hektárról 6 kombájnnal kell a termést betakarítani, saját terveik szerint december 10-ig. Gondot okoz a magas nedves­ség. A kukoricában napi 10—12 órát dolgoznak, de a szárítók szünet nélkül mennek. Amit még így sem tudnak megszárí­tani, azt egyenesen a felvásárló központba viszik és ott szárít­ják. A kukoricatáblán, a meleg, napsütéses időben vígan ment a munka. A kombájnosok egyi­ke Mészáros Lajos. A szövet­kezet műhelyében dolgozik. Nyáron 120 hektárról aratta le a gabonát, és most a kukoricá­ban is helyt akar állni. „Pana­szai“ közismertek, mindannyiuk munkáját megnehezítik. — Puha a talaj, és nedves a szem. Ha nem vigyázunk, a gép bizony nemcsak morzsolja, hanem egyben darálja is a sze­met. — Jó lenne, ha ilyen kelle­mes maradna az idő?! — Az igen, de ha fagyni fog, a kukorica akkor sem ma­rad a földön. Szavait az alelnök még meg­toldotta. — A szövetkezet vezetőségé a hidegre is gondolt. Tíz ember számára meleg munkaruhát és lábbelit vásárolt, és akárcsak a vetőknek és répában dolgo­zóknak, most a kombájnosok- nak is meleg ételt és napjában többször forró teát hozunk ki a földekre. (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom