Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-19 / 273. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK Nyugdíjügyekben M. A.: Mivel négy gyermeket nevelt fel (1942, 1945, 1950, 1953), a hároméves korukig való gondoskodás és nevelés címén 4X3, azaz 12 évet kell pótidőként beszámítani az öreg­ségi nyugdíjhoz szükséges 25 ledolgozott évbe. A négy gyer­mekére való tekintettel a nyug­díjkorhatár ön számára 54. életévének betöltése. Tehát még két év hiányzik ennek el­éréséig. A nyugdíját a nyugdíj- igény megnyílása előtti utolsó 10 vagy 5 év átlaga szerint kell kiszámítani, aszerint, me­lyik átlag kedvezőbb az ön számára. Ha az eddigi, illetve további 2 évben alkalmi és Idénymunkával nem szerezné meg a még szükséges 13 évet, az öregségi nyugdíj eléréséhez még annyit kellene dolgoznia, hogy meglegyen az előírt 25 éve (beleszámítva az említett 12 év pótidőt). Mivel ön 4 gyermeket nevelt fel a 25 év ledolgozása nélkül, 60. életéve betöltésével szerezhetne igényt aránylagos öregségi nyugdíjra, feltéve, hogy addig legalább 20 beszámítható éve lesz (be­leértve a 12 év pótidőt is). A rendes és aránylagos öregségi nyugdíj további feltétele, hogy az igény keletkezésének idő­pontjában még dolgozik, illetve nem telt el hosszabb idő mint két év a munkaviszony meg­szűnésétől. Őszi rózsa jeligére: Teljes nyugdíja mellett az efsz-ben dolgozott rövid ideig tartó munkaviszonyban (180 munka­nap 1 évben). Az ilyen rövid Ideig tartó, egy évben megen­gedett munkaviszony (a szö­vetkezetben munkatevékeny­ség) nincs a nyugdíjas életko­rához kötve. Ha egészsége bírja és kedve van, és munká­jára igényt tartanak, tovább is köthet egy naptári évben 180 nap idejére rövid ideig tartó munkaviszonyt teljes nyugdíja folyósítása mellett. Állandó jellegű munkaviszonyban a tel­jes nyugdíj folyósítása mellett akkor dolgozhatna, ha havi ke­resete nem haladná meg a 800 koronát. Ha az efsz-ben vál­lalna állandó jellegű munka­termelékenységet, dolgozhat magasabb havi keresetért is, de erre az időre nyugdíját csak 1000 korona összegig folyósíta­nák. L. J.: ön magasabb életkorá­ra és korlátozott mozgási ké­pességére való tekintettel csu­pán a Járási nemzeti bizottság járadékosztályánál folyamod­hatna tehetetlenségi pótlék Iránt (príplatok za bezvlád­nosť). Ez önkéntes juttatás, amelyre senkinek sincs perel­hető igénye. Időnkénti alkalmi kisegítést a hnb juttathat az erre előirányzott alapjából (tü­zelő, élelmiszerutalvány). A helyi nemzeti bizottság szociá­lis osztályán kérhet olyan se­gítséget is, hogy szociális gon­dozó segítsen a nehezebb (na­gyobb súlyú) bevásárlásoknál. Munkajogi ügyetkbetn E. L.: Az SZSZK Egészség- ügyi Minisztériumának Z— 7500/1971—B-2 sz. és 1971. jú­lius 23-í keltezésű fizetési rendelete 3. §-ának b) bek. ér­telmében a rendelet által előírt gyakorlat idejébe (az ön ese­tében az első 5 évi gyakorlat idejének magyarázatáról van szó) teljes idővel kell beszá­mítani az egészségügyi dolgo­zói beosztás, vagy rokonszakma idejét. Az idézett rendelkezés értelmében fele arányban kell beszámítani az egyéb tevékeny­ség idejét. A magasabb fizetési osztályba való besorolás szem­pontjából a gyakorlat idejébe be kell számítani az idézett előírás 4. bek. értelmében a vezető funkció idejét, ha ahhoz szükséges volt az egészség­ügyi szakképzettség, a köz­funkció ellátásának idejét, a szülési szabadság és a meg- hosszaobított szülési szabadság idejét, a tényleges katonai szolgálat és katonai gyakorla­tok idejét, az ellenállási moz­galomban való részvétel idejét (az 1946/255 sz. törvény sze­rinti igazolás alapján). A fen­tiek értelmében a munkaadó vállalat helyesen magyarázza önt illetően az említett ren­delkezést: a VSZ-n eltöltött egy évéből fél évet számít be, és beszámít minden időt 1970. július 1-től kezdve, tehát az előírt 5 évet 1974 végével szer­zi meg és így 1975. január 1- től lesz igénye a magasabb fi zetési osztályba való besoro­lásra. Ezt a besorolást csak kivételesen hoszabbíthatná meg egy évvel az intézet igaz­gatója abban az esetben, ha a kérdéses dolgozó nem dolgo­zott kielégítően. A szabadság és betegbiztosí­tás szempontjából minden kor­látozás nélkül kell beszámítani a ledolgozott időket és pótidő két, de ezen az alapon nem lehet kérni a külön rendelettel szabályozott fizetésemelési be­sorolást. O. B. A dolgozó szabadságát a munkaadó vállalat határoz­za meg a szabadságtervezet alapján, amelyet az üzemi bi­zottság beleegyezésével dolgoz­nak ki. Ön ugyan kérte a sza­badságot a kérdéses napra, de nem tűnik ki, kérésének eleget tettek-e? Nemleges elintézés esetében a szabadságnak a dol­gozó részéről való egyoldalú merítése igazolatlan távoliét nek tekintendő még akkor is, ha egyébként még nem merí­tette ki évi szabadságát. A munkaadó vállalat az igazolat­lan távollétért csak akkor jo­gosult egy napért 1—3 nap sza­badság levonására, ha a kér­déses távollétet előzetesen az üzemi bizottság is igazolatlan­nak tekintette (a szabadság le vonása az üzemi bizottság be­leegyező döntése alapján a gazdasági vezetőség hatásköré­be tartozik). Érdeklődje meg, hogy az üzemi bizottság ho- zott-e a munkatörvénykönyv 1965/66 sz. végrehajtási rende­lete 16. §-a 2. bek. értelmé­ben a szabadság levonására vonatkozó beleegyező döntést. Ha nem hoztak, az üzemi bizott­ságon keresztül kérje a kér­dés méltányos elintézését. A családi pótlékról szóló 1968/ 88 sz. törvény 22. §-a 2. bek. f) pontja értelmében, ha iga­zolt távollétről van szó, ame­lyet a vállalat legfeljebb há­rom munkanapra engedélyez bet, igénye lenne a kérdéses hó­napra családi pótlékra. Ugyan­csak Igénye lenne a családi pótlékra, ha a szabadságmerí tés kérdéséi utólag tisztáznák, ellenkező esetben akárcsak egy műszak igazolatlan elmu­lasztása miatt elveszítené a kérdéses hónapra igényét a családi pótlékra. V. J.: A munkatörvénykönyv 54. §-a értelmében a dolgozó akkor szüntetheti meg írásban adott felmondással uzonnali hatállyal munkaviszonyát, ha orvosi igazolás alapján egész­sége súlyosabb veszélyeztetése nélkül nem dolgozhat tovább és a munkaadó vállalat az ilyen igazolás kézbesítése után 15 napon belül nem osztotta be más, egészségi állapotá­nak megfelelő munkára. Ezen a jogalapon adhatna a munka­törvénykönyv 51. §-a c) pont­ja értelmében életkorának megfelelően (20—30 év között 1 hónap, 30—40 év között 2 hónap, 40 év felett 3 havi fel­mondási idővel) írásbeli fel­mondást. Ha a vállalat az ilyen felmondás kézbesítésétől szá­mított 15 napon belül nem ad­na be keresetet a járásbírósá­gon annak kimondása iránt, hogy nem forog fenn az állított törvényes felmondási ok, mun­kaviszonya a felmondási határ­idő elteltével megszűnik. Ha a munkaadó vállalat nem adná ki az igazolást a munkaviszony megszűntéről, joga volna ezt a járásbíróságon perelni és kár­térítést Is kérhetne az esetleg elesett keresetéért (ha az iga­zolás nélkül nem tudna elhe­lyezkedni). G. I.: Az üdülési beutalót Illetően az üzemi bizottság hozhat esetleg olyan döntést — bár az ilyen határozat he­lyessége kétséges — hogy a kiutalást megvonja, de a pré­miumot illetően legfeljebb né­zetét tolmácsolhatja, mivel a döntés joga a vállalat vezető­ségének hatáskörébe tartozik. A kollektív szerződésben ga­rantált prémiumra igénye van akkor is, ha az év végével felmondása következtében munkaviszonya megszűnik. Az olyan prémiumot, amelyről az üzem vezetősége szabad mér­legelés alapján dönt, sikerrel nem perelhetné a járásbírósá­gon. Dr. F. J. TUDDNRNV á ÚJ IRÁNYZATOK AZ EPITESIPAROSÍTÁSBAN Az épílésiparosításon az építőipar olyan fej­lesztését értjük, amely a helyszíni munkák nagymérvű csökkentését, az eddigi hagyomá­nyos módszerek helyett lényegében építésszere­lési tevékenységgel történő minél nagyobb ré­szének egy fázissal előbbre, előregyártó-ipari üzemekbe való áthelyezését, és a helyszínen megmaradó, illetve átalakuló építésszerelési te­vékenység nagyfokú gépesítését jelenti. Ebből a meghatározásból következik az is, hogy mind az előregyártús, mind az építésszerelés fogal­mát az eddigi gyakorlatra támaszkodó felfogás­nál lényegesen szélesebb körre kell kiterjesz­teni. Elöregyártáson nemcsak a vasbeton- és betonmunkák előregyártását, hanem minél több munkafolyamat (pl. vakolás, festés, mázolás, üvegezés, villanyszerelés, szerelvények elhelye­zése stb.) üzemben, az építési helytől függet­lenül végzett lebonyolítását értjük. Az építőipar a népgazdaság szerves része. Az építőiparral szemben támasztott igények nagy mértékben a népgazdaság egyes ágazatai fej­lettségi szintjének változási követeleményeitől függnek. Az építőipar mindenkori fejlettségi szintjét jellemzi és egyben meghatározza az ál­talános ipari háttér, illetve az ipar azon részé­nek szintje, amelyre a korszerű építőiparnak szüksége van. Melyek a legdöntőbb célkitűzések az építés iparosítással kapcsolatban? Az építőipar által felhasznált félkésztermé kék sorozatban való előre gyártásának elenged­hetetlen feltétele a széles körű méretegysége sítés. A fél késztermékek körének és egységes mé­reteinek kialakítását a szerkezetek és az épü- letszelelek {épületsejtek) minél szélesebb körű tipizálásával kell megalapozni. A két követelmény teljesítése esetén lehtető- vé válik a tágabb értelemben vett előregyártás- nál u nagysorozatgyártás. A nagy sorozatban gyártott egységes méretű típusszerkezetek vagy típus-éptiletszeletek (épületsejtek) felhasználása nemcsak az egy helyen nagy tömegben épülő, ha­nem a szétszórtan jelentkező (pl. mezőgazda- sági és középületek) építményeknél is gyorsít ja az építkezést és növeli a termelékenységet. Biztosítani kell a jéLjcésztermékek minél na­gyobb készregyártási fokát, hogy a helyszínen — az építésiparosítás vázolt követelményeinek megfelelően — lényegében csak összeszerelés jellegű munkák maradjanak. A helyszíni építésszerelési munkák feltételei­nek megkönnyítése a félkésztermékek, illetve az építmények fajlagos súlyának csökkentését is megkívánja, általában a szerkezetfejlesztés következményeként, az abszolút méretek cél­szerű növelése, a gazdaságosság és az építmény használati értékének fokozásával. Az építésiparosítás hangsúlyozottan veti fel a korszerű anyagok (pl. acél, üveg, műanyag stb.) és az azokból készített új szerkezetek alkal­mazását. Az építéshelyek számának csökkentését az építéshelyen belül a munkaerő és a termelő- eszközök hely- és időbeli koncentrálását, to­vábbá a korszerű műszaki tervezést, valamint a legújabb termelésszervezési és munkaszervezési módszerek alkalmazását segíti a tömbösítés. Az építőiparban alkalmazandó acélszerkeze­tek, illetve az előregyártott vasbetonszerkeze­tek fejlesztési arányainak kérdésében az egy­séges vélemény kialakításához szükséges teljes körű műszaki-gazdasági értékelések részben még nem állnak rendelkezésre, részben még vitathatók. A fő fejlesztési irányokat, amelyek elterjesz­tésével az ismertetett célkitűzések megvalósít­hatók, az alábbiakban foglaljuk össze. Előbb az új, most vagy a közeljövőben bevezetésre ke­rülő építési módokat ismertetjük, majd az ún. „hagyományos“ építési módokban bekövetkező fejlesztést. A panelos építési mód tömeges bevezetése á lakótelepeken indult meg. Célszerű az ezekkel egyidőben és egy építési helyen épülő középü­letek kivitelezését is panelos építési móddal megoldani. Ez az építési mód azonban alkal­mas arra is, hogy fokozatosan bevezessék mind a közösségi, mind az ipari és mezőgazdasági épületeken. A panelos építési technológia megvalósításá­nak bázisa elsősorban házgyári feladut és ki­egészítéseképpen jelentkezik a poligonrendsze- rű gyártás. Ez az építési mód nyújtja a je­lenlegi ismereteink szerint a legnagyobb ter­melékenységnövekedést, minthogy a teherhordó szerkezeteken kívül a felmenő szerkezetek a felületképzés munkáját is gyári technológiá­val oldja meg. Jelenleg és a legközelebbi időszakban a leg­elterjedtebb a blokkos lakásépítési mód. Később azonban aránya az állami kivitelezés területén csökkenni fog, és helyét a panelos építési mód foglalja el. Ez az építési mód alkalmas arra, hogy az eddigi igen szétszórt és nagy munka- igényű magánépítkezéseket korszerűsíteni le­hessen. Öntöttfalas építési módot lehet alkalmazni magasházak kivitelezése esetén, ahol ezt a te­rületfelhasználás és a városkép megkívánja. Az előre gyártott vasbetonvázas építési mód tipikus esete a nagysorozatú előregyártott ele­mek lakó-, közösségi és ipari, valamint mező­gazdasági épületeken való alkalmazási lehető­ségének, amely egyúttal jelentős termelékeny­ségnövekedést von maga után. A vegyes rendszerű építési mód kifejezetten magasházak részére, valamint középmagas épü­leteknél a házgyári kapacitások korszerű, ter­melékeny módon való kiegészítésére, egyéb is­métlődő feladatokra alkalmazható. Vezérgépe a kúszó toronyduru, belső teherhordó falrendsze­re nagytáblás, korszerű fémzsaluzatokkal kivitele­zendő. összes többi szerkezetét üzemben célsze­rű előregyártani. A hagyományos építési módok és technoló­giák fejlesztési csoportjába soroljuk azokat az építési módokat, amelyek megtartása hagyomá­nyos jellegük ellenére is indokolt, valamint megfelelő szerkezeti és technológiai korszerűsí­téssel termelékenység növekedés érhető el. Ide soroljuk a téglafalazatú függőleges te­herhordó szerkezeteket. Egyrészt a különböző területeken jelentkező változó feladatok, más­részt a fennálló hazai téglagyári termelőbázi­sok indokolják a távolabbi tervidőszakban is ennek az építésmódnak a használatát. A fej­lesztés elsősorban a falazóelemet érinti (üre­ges, kisebb súlyú, nagyobb méretű falazótégla, kéziblokk slb.). Az egyéb technológiák között elsősorban a monolitvasbetonszerkezetek építési technológiá­ját kell fejleszteni. Az állványozás új megoldá­sai és a zsaluzótábla-készlet korszerűsítése, az utólagos vakolás kiküszöbölése, a hegesztett be­ton acélhálók, valamint transzportbeton alkal­mazása jelenti a termelékenység növekedés le­hetőségeit. A műanyagok felhasználásának fokozása az építőiparban egyes területeken szintén átalakít­hatja a hagyományos építési módokat, szerke­zeteket és megjelenési formákat (padlók, lába­zatok, falbevonatok, falburkolatok, cső- és eresz- csatorna kiképzések, vízvezetéki szerelvé­nyek, ajtó-ablakszerelvények, villamosszerelvé- nyek, tetőfödémek stb.). A műanyagok ismert, sok egyéb hasznos tu­lajdonsága mellett az időállósági követelmény az alábbi területeken teszi indokolttá a foko­zott elterjedést: hangszigetelő alátétes padló- burkolások, műanyaghabok, PVC eresz- és lefo­lyócsatornák, pollsztirol, PVC-műunyagcsempék, latextípusú festékek, melegvíz szállítására al­kalmas csövek, idomok, egyes szerelvények. BAKTÉRIUMOS KŐOLAJKUTATÁS Valamikor a kőolajlelőhelyek felkutatása jó­részt abból állt, hogy felszíni kibúvások köze­lében végeztek fúrásokat olyan helyeken, ahol az olaj a mélyből apró repedések mentén a felszínre szivárgott. Az már a „jó szerencse“ kérdése volt, hogy az ilyen kutatófúrások nyo­mán sikerült e megtalálni a mélyben rejtőző olajkincset. A bányászatból nyert tapasztalatok és a földkéreg felépítésével foglalkozó tudo­mány — a földtan — fejlődése azóta lehetővé tette, hogy olyan területeken is sikerrel kutas­sanak kőolaj után, ahol közvetlen felszíni szi­várgás nem volt megfigyelhető. Szovjet és amerikai kutatók kísérleteket vé­geztek bizonyos baktériumokkal abból a célból, hogy ezeket az apró élő szervezeteket a kőolaj- lelőhelyek felkutatásának szolgálatába állítsák. A következő elgondolásból indultak ki: az élő szervezeteknek legfontosabb alkotórésze a szén­anyag, a szerves anyag (kémiai jele C), hi­szen minden élő szervezet tartalmaz szenet, szerves anyagot. Ezenkívül természetesen más anyagok is szükségesek az életükhöz. A különféle szervezetek más és más módon veszik fel, hasznosítják a testük felépítéséhez vagy energiaforrásul szükséges szenet. Vannak olyan szervezetek, baktériumok, amelyek egyéb gáz alakú széntartalmú anyagokat, például me­tánt képesek szénforrásul felhasználni. A kő­olaj pedig rendszerint különböző éghető gázok­kal, többek között metánnal együtt fordul elő. Ezek a gázok a kőolajtároló rétegekből a kőzet apró repedései mentén felhatolnak a talaj fel­színére. Azok a baktériumok, amelyek ezeket a gázokat szénforrásként hasznosítani tudják, na­gyon érzékenyek és még az ilyen kis mennyi­ségű metán jelenlétében is fejlődni tudnak. Ké­zenfekvő volt feltételezni, hogy ahol metánt vagy egyéb éghető gázokat hasznosítani tudó baktériumok élnek a talajban, ott a mélyben valamilyen gáz- vagy kőolajlelőhelynek kell lennie. A baktériumos kőolajkutatási módszert külö­nösen Kuznyecov és Mogilevszkij szovjet kuta­tó fejlesztette ki. Mogilevszkij például több mint félmillió négyzetkilométernyi területet vizsgált meg ezzel a módszerrel. A bakteriológiai kuta­tási adatokkal jellemzett területek közül később 16 helyen fúrásokat is végeztek. Ezek közül tízben iparilag hasznosítható olaj- és gáztele­pet találtak, három esetben az olaj olyan kis mennyiségű volt, hogy nem volt érdemes kiter­melni, három esetben pedig a baktériumos jel­zés nem Igazolódott be. Viszont minden eset­ben, amikor a későbbi fúrások valamelyes gáz vagy kőolaj jelenlétét kimutatták, a baktériu­mos vizsgálatok Is pozitívak voltak. Mindezek az eredmények természetesen nem jelentik azt, hogy az eddig használatos geofizi­kai és egyéb kőolajkutatási módszerek elveten- dők, csupán arról van szó, hogy a bakterioló­giai kőolaj kutatási módszer nagyon olcsó és al­kalmas arra, hogy előzetes tájékoztatást nyújt­son egy adott terület részletes geofizikai vagy akár költségesebb fúrásos vizsgálatához. Idj) 1974. XI. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom