Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
Hírek a Szovjetunióból A kommunista párt léiének és tevékenységének objektív törvényszerűségei közé tartozik a bírálat és az önbírálat. V. 1. Lenin, kötődve Marxnak ahhoz a kifejezett gondolatához, hogy a proletariátus a forradalomban önmagát bírálja, és ezzel önmagát is erősíti, mindenkor hangsúlyozta, hogy az új típusú párt — a munkásosztály pártja bírálat és önbírálat nélkül nem boldogulhat. Felismerte, hogy a tudományos irányítás egyik feltétele a munka eredményeinek, a sikereknek és a sikertelenségeknek a bíráló értékelése. Éppen a munkával összefüggő bíráló magatartás a valóság tudományos megközelítésének nélkülözhetetlen eleme. A forradalmi gyakorlat igazolta, hogy egy olyan politikai pártban, amely a társadalomnak a szocialista és kommunista alapokon történő forradalmi átalakítását tűzte ki célul, a bíráló módszer minden elméleti és gyakorlati tevékenység alapja, a valóság felismerésének és átalakításának eszköze. Ilyen magatartást követel a dialektikus és a történelmi materializmus, és ezt érvényesíti tevékenységében a CSKP is a pártot és az egész társadalmat irányító munkájában. A bírálat jellege és formái különfélék, a történelmi helyzet, valamint annak függvényei, hogy mi a kritika célja, mit kell megoldania. A marxizmus—leninizmus elméletéből és gyakorlatától tudjuk, hogy antagonlsztikus ellentétek esetében a bírálatnak kíméletlennek kell lennie. A burzsoá társadalomban a proletariátus és marxista—leninista pártja a bírálatot fegyverként használja a régi rendszer megdöntéséért vívott küzdelemben. vei, ez bizony ttja, hogy a párt teljesíti a kötelességét, ez az osztályok, majd a tömegek nevelése és iskolázása.“ Ezeket a tanulságos szavakat ma igen gyakran kell idézni. Ma és a jövőben is nagyon fontos, hogy a hibákból okulni tudjunk és mielőbb felszámoljuk őket. Természetesen ma is előfordul, hogy egyes funkcionáriusok és párttagok a bírálatra ingerülten, beképzelten, megfontolatlanul válaszolnak, amivel gyengítik az őszintén gondolkodó tagság kezdeményezését. A bírálat és az önbírálat — ha helyesen értelmezik és helyesen valósítják meg — megóvja a párttagokat, de különösen a párt és az állam funkcionáriusait az irányítás minden fokán az önámítástól, az önelégültségtől, dt» a beképzeltségtől, a fölényességtől, a nagyképűségtől és a szerénytelenségtől is. Nagy hiba és tévedés azt gondolni — ami még ma is előfordul —, hogy a bírálattal vagy az önbírálattal csorbát szén ved a tag vagy a funkcionárius tekinté lye. Ellenkezőleg. ha a bírálatot és az önbírálatot konkrét tettek követik, a párttagok és a pártonkívüliek előtt is nő a tekintélyük. Természetesen Ilyen esetben a tagoknak vagy a funkcionáriusoknak nem lehet olyan érzésük, hogy a hibák és tévedések beismerése és konkrét felszámolása után, valaki továbbra is állandóan a szemükre hányja azokat, állan dóan gyanúsak lesznek stb. A fogyatékosságokat pártos alapállásból kell bírálni, és őszintén kell törekedni felszámolásukra. Nem szabad az egyének vagy a párt rágalmazására használni. 3_ Alapvetően más jellegű a bírálat, ha olyan nem antagonisztikus ellentétek, eltérő nézetek felszámolását és megoldását célozza, amelyek a kommunista pártban és az államban a szocializmus építésének időszakában merülnek fel. A szocialista társadalmi rendszerben a bírálat és az önbírálat lényegében a társadalom megszilárdítására és fejlesztésére irányul. Az eltérő nézetek, árnyalatok, meggyőződések megoldásával és tisztázásával kialakul a nézetazonosság, minden akcióegység alapja. Amióta a CSKP kormánypárt lett, a bírálat és az önbírálat nagy hangsúlyt kapott a párt életében, és ez természetes, hiszen a párt viseli a felelősséget országa sorsáért, az ország sikeres szocialista fejlődéséért. MINDIG HATÉKONY FEGYVER A bírálat és az önbíráLat a kommunista párt mindig hatékony fegyvere, mivel segít a kommunisták nevelésében, megtanítja őket az akadályok és fogyatékosságok leküzdésére és arra, hogy forradalmi bíráló alapállásból ítéljék meg a valósá got. A bírálatnak és az önbírálatnak rendkívül jelentős helye van a párt egész életében és tevékenységében. Pártunk alapszabályzata kimondja, hogy a párttag köteles: „érvényesíteni és fejleszteni a pártos bírálatot és önbírálatot, harcolni a bírálat elfojtása ellen, leleplezni a párt és az állam érdekeinek ártó fogyatékos- sáqokat, és azok eltávolítására törekedni, és figyelmeztetni ezekre a pártszerveket, egészen a központi bizottságig, meg akadályozni a közömbösséget, harcolni a szerénytelenség, a hivalkodás, a nagyképűség, az önimádat, valamint az olyan törekvések ellen, amelyek a helyi, csoportos vagy az egyéni érdekeket az egész társadalom érdekei fölé akarják helyezni“. A kommunista párt ereje egyebek között abban van, hogy védelmezi az igazságot, nem hallgatja el a fogyatékosságokat, nem szépíti az adott valóságot. A kommunisták nem térhetnek hallgatással napirendre hibáik fölött, hanem azokat nyíltan kell bírálniuk, hogy mielőbb megszabaduljanak tőlük. V. I. Lenin erről a következőket írja: „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya az egyik legfontosabb és leghelyesebb kritériuma annak, hogyan értelmezi a párt a saját küldetését és a valósáqban hogyan teljesíti kötelességét saját osztálya és a dolgozó tömegek iránt. A hibák nyílt beismerése, okainak leleplezése, a hibákat termő helyzet elemzése és a hibák eltávolítását célzó eszközök figyelmes mérlegelése — ezek a tisztességes párt tsmérKRITIKUSOiK A „KRITIKAI SZABADSÁGRÓL" A megújhodás“ néhány képviselője 1968 januárjában úgy értelmezte a párt harcát a negatív jelenségek, különösen az ún. személyi kultusz ellen, mint az egész múlttal való leszámolást. Mások viszont ebben látták a kedvező és nagyon óhajtott alkalmat arra, hogy teljesen alaptalan támadást indítsanak a párt és az egész szocialista társadalom ellen. A január utáni „kritikusok“ eltúlozták a fogyatékosságokat és a hibákat, és az elmúlt éveket a sötétség korszakának nevezték. Mindenkit dogmatikusnak bélyegeztek, aki védeni igyekezett a munkásosztály gs a dolgozók vívmányait, a szocializmus valódi értékeit. A „kritikai szabadság“ jelszavával támadást intéztek a szocializmus lényege ellen is, támadták azokat a legalapvetőbb elveket, amelyekre kommunista pártunk épül, elsősorban a demokratikus centralizmus elvét. Azt állították, hogy ezt a párt érdekében kell bírálni és elutasítani, mert állítólag gyengíti a pártot. A „kritikai szabadság" jelszavát nemegyszer használták arra is, hogy kétségbe vonják a többnyire jó határozatok helyességét. A kritikai szabadság és a szabad vita jelszavával szabotálták a határozatok teljesítését, ez volt az ürügy és az eszköz frakciós tevékenység szervezésére és különféle avanturista csoportok kialakítására. A megújhodás“ képviselőinek nem felelt meg a marxizmus—leninizmus elveire épült szocializmus sem, jóllehet ezek az elvek már régen. bebizonyították életképességüket és erejüket. Céljaikat elérendő olyan hamis Jelszavakra volt szükségük, mint a „demokratikus szocializmus“ és az „emberarcú szocializmus*. Az egyes pártszervek, funkcionáriusok és tagok munkája bírálatának semmi köze nem lehet a megbotránkoztatáshoz és az egész kommunista párt befeketítéséhez. Lenin azt tanította, hogy ne csupán a kritika szabadságát kérjük számon, hanem a tartalmát is, és így kijelölte azt a határt, amely a pártos bírálatot elválasztja a kommunista párttól idegen kritikától. Csak az olyan bírálat pártos, ami a párt programjából és határozataiból indul ki. A párton belül a kritikai szabadság nem lelenti azt, hogy bármilyen nézetek szabadon terjeszthetők. A kommunista párt a tárgyilagos bírálathoz ragaszkodik. Arra kell törekedni, hogy a tagság között felmerülő ellentéteket nyugodtan és tárgyilagosan vitassák meg, ne akadályozzák a munkát, 'ne zavarják tevékenységűnket. A pártegység időszerű kérdéseiről szótó határozat ts meghagyja, hogy a gyakorlatban fel kell számolni a bírálat „korlátlan“ szabadságát. A kommunistákat arra kell serkenteni, hogy a bírálat tartalmilag tárgyilagos, pártosan elvszerű legyen, hogy erősítse a pártot, és hogy az ilyen bírálatot ne fojtsák el. Soha nem engedhetjük meg, hogy a kritikai szabadságot mindenki saját tetszése szerint értelmezze, ahogyan a jobboldal tette 1968 — 1969-ben. * Bármilyen nézei szabad hirdetésére törekedtek. Szabadságot akartak minden nézet számára, tekintet nélkül a nézetek eszmei alapjaira, a marxizmus— leninizmus követelményeire, tekintet nélkül a párt végső céljaira, a politikai akciókra és a forradalmi célszerűségre. A PÄRT MEGSZILÁRDÍTÁSÁNAK FELTÉTELE A bírálat és az önbírálat sokoldalú kibontakoztatása a párt szüntelen szilárdításának legfontosabb feltétele. Azonban u bírálat csak akkor hathat helyesen és lehet hatékony fegyver a fogyatékosságok és a hibák ellen, ha elvszerű és elvtársi. Minden párttag elvitathatatlan Joga — a párta lapszabályzat értelmében —, hogy elvtársi bírálatot mondjon a párt bármelyik funkcionáriusáról, dolgozójáról vagy tagjáról. A mi pártunkban nem léteznek' olyan tagok vagy funkcionáriusok, akik ne lennének bírálhatók, akiknek tevékenységét a tagság ne ellenőrizhetné. Ez magából a párt demokratikus jellegéből, a le nini alapelvekből, a párt felépítéséből és tevékenységéből ered. Pártunk alapszabályzata kimondja, hogy minden tagnak joga van „a párt gyűlésein bármelyik tagot bírálni, tekintet nélkül unnak funk- dójára“. Az alapszabályzat értelmében bármely párttag követelheti, hogy azt, aki a bírálatot elfojtja, vagy ehhez hozzájárul, a pórt felelősségre vonja, és egész a kizárásig terjedő büntetéssel sújtsa. Azonban az ilyen bírálat megköveteli, hogy az egyén és a szervezet is politikai szempontokat érvényesítsen. Ne benyomások, hamis információk, hanem konkrét, ellenőrzött, tárgyilagos tények alapján vizsgálja és értékelje a bírált személy tevékenységét. A bírálat legyen aktív, pozitív jellegű, hogy semmi köze ne legyen a negativizmushoz, a kispolgári zsörtölő- désliez és a pesszimizmushoz. Hivatott leleplezni a hanyagságot, az önzést, az élős- ködést, felhívni a figyelmet azokra az akadályokra, amelyek fékezik a szocialista emberi kapcsolatok kialakulását a munkahelyen és a társadalomban. A bírálat keresse a fogyatékosságok okait, elemezze, miből keletkeztek, és főleg mutassa' meg a kedvező utat, a fogyatékosságok felszámolásának módját. A bírálat mindenkor konkrét legyen. Mindenekelőtt azáltal, hogy címre szól, megmondja, hogy ki, hol, mikor, milyen hibát követett el. Ez azt jelenti, hogy szemtől szembe kell megmondani az igazat, és nem úgy, ahogyan gyakran történik, hogy a hibákról a bírált személy háta mögött, gyűlés után vagy söröskancsó mellett beszélnek. Az ilyen magatartás a párttagsággal összeférhetetlen. S íjnos, még igen gyakran előfordul, hogy egyes i>árttagok a párt gyűlésein hallgatnak, csak igen ritkán bírálnak, nem tiltakoznak, különösen ha valami gazdasági vezető véleményéről van szó. A jelenség okainak vizsgálata, sajnos, azt mutatja, hogy gyakran félnek a bírálat következményeitől. Erélyesen el kell ítélni, ha valakit a bírálatért zaklatnak, és el kell érni, hogy mindazokat a párttagokat, akik a párt talaján becsületes szándékkal bírálnak bármely szervet, funkcionáriust vagy tagot, saját szervezetük és pártszerv ük is támogassa. Ezzel elősegítjük, hogy a tagság véleményt mondjon, és ne vallja az opportunista jelszót: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!“ A bírálat és az önbírálat kibontakoztatásának egyik komoly fogyatékossága, hogy nem mindig és nem mindenütt jut el a konkrét befejezéshez. Ez többek között a bíráló észrevételek fogyatékos elintézésében is látható. A funkcionáriusoknak a párt, az állam és a gazdasági irányítás minden fokán tudniuk kell, hogy az elintézetlen bírála* a kritika elfojtásának egyik formája. Veszélyes, mert ha a bírálat tárgyát képező hiányosságokat nem számolják fel, ha a tagok és a szervezetek nem kapnak választ a bírálatra, akkor nem bírálnak többé, hanem közömbösen térnek napirendre a fogyatékosságok felett, ez pedig közömbösséghez, passzivitáshoz vezet. És hogy mit jelent a közömbösség és a passzivitás, és milyen nehéz felszámolni, arról a közelmúlt években meggyőződhettünk. A pártegység időszerű kérdéseiről szőlő határozat, valamint a Tanulságok című dokumentum szemléltető példa arra, hogyan kell marxista—leninista módon értelmezni a bírálatot és az önbírálatot. A CSKP KB és az SZLKP KB napjainkban is minden ülésén bíráló módon értékeli a társadalmi élet egyes területein elért eredményeket és felmerült hiányosságokat. G. Husák elvtárs, a CSKP KB idei málusi plenáris ülésén elmondott zárószavában hangsúlyozta: „Jó eredményeket mutat a mérleg, de ugyanakkor mint kommunisták kötelesek vagyunk fejlett kritikával megközelíteni minden problémát és fogyatékosságot, minden előttünk felmerülő úf kérdést“. Ez szavatolja mindennapi pártpolitikai munkánk további tökéletesedését. Dr. fAN MACHYNIAK # Nagy kiterjedésű — legalább 24 milliárd köbméteres — habkő-lelőhelyet fedezlek fel Kamcsatka déli részén. A kiváló minőségű habkőréteg vastagsága megközelíti a 15U métert. A kiaknázható mennyiség hosszú időre fedezi a Szovjet Távol- Kelet és Szibéria építkezéseinek habkő szükségletét. A Ruszkaja-öbölben — ugyancsak mostanában gránit- lelőhelyre bukkantak, ahol több millió tonna burkolóanyagra lehet számítani. 0 Az Achilles nevű usszu* ri tigrist nemrégiben emésztőcsatorna gyulladással a számár kandi állatkórházba szállították. Achilles étkezési rendje akkor bomlott fel, amikor legutóbb a rosztovi vándorcirkusznak adták kölcsön. A diétára fogott tigris egy hónap alatt meggyógyult, és csatlakozhatott éppen Közép-Ázsiában vendég- szerep 'ö társulatához. # Értékes leletre bukkantak a régészek a Krím me’ gyei nagajcsini kurgán feltárása során. Egy fából faragott, már korhadásnak indult szarkofág csaknem száz, drágakővel díszített aranytárgyat rejtett. A szakemberek szerint a szarkofágban egy szarmata királyinőt temettek el mintegy kétezer évvel ezelőtt. Q Tízezredik viperája zsákmányul ejtésével ünnepelte hetvenedik születés-- napját Üzbegisztán egyik legöregebb kígyóvadásza, M, Ralimanov, aki több miint harminc éve űzi veszélyes foglalkozását. A viperát ragadozó madarak is vadász» szák, ezért nem könnyű a nyomára bukkanni. Ráadásul egy óvatlan mozdulattal helyrehozhatatlanul megsebezhetjük a kígyót. Márpedig a vipera élve értéke* igazán, mert a kígyóméreg, bői gyógyszert készítenek. # Egy kazahsztáni tudó« mányos és turisztikai expe. díció hét felfújható csónak» kai 135ü kilométert tett meg lefelé az Amu-Darjám, majd evezők és vitorlák segítségé» vei átkelt az Arai-tón is. Megvalósítottak egy orvos-bio» lógiai kutatóintézet által kidolgozott nagyszabású kísérleti programot. Az expedíció tagjai az Arai-tón különleges módon étkeztek: étrendjü* kön csak víz és nyers haj szerepelt. ^ Emléktáblát helyeztek el a közelmúltban a lenin- grádi Izsák-székesegy házon, A templom gránitoszlopain bemélyedések láthatók. Az emléktábla magyarázó szövege így hangzik: „A lövedék, amely ezt a nyomot hagyta, csak egy abból a 148 478-ból, amelyet a fasiszták 1941 és 1944 között lőttek ki Lenin- grádra.“ A blokád idején a városkörnyéki múzeumok számos műkincsét itt, az Izsák-székesegyházban őrizték. • Ulánbátorban, a Mon* goi Népköztársaság fővárosában az idén Is megrendezték a hagyományos szovjet könyvkiállítást. Több mint ezer könyvet mutattak be, amelyet orosz és szovjet íróktól fordítottak mongolra: regényeket, tudományos munkákat és politikai-társadalomtudományi műveket.
