Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-03 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
Vilog proletár hi egyesültetek! Bratislava, 1974. november 3. 0 VII. évfolyam, 44. szám @ Ára 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJA KÖZPONTI BIZOl TSAGANAK NAPILAPJA EREDMÉNYEK ÉS PROBLÉMÁK Falvainkban nem is olyan régen az őszi mezőgazdasági munkák után, az úgynevezett hosszú téli estéken jutott idő a művelődésre és a szórakozásra. Megfelelő lehetőség híján azonban csak igazán jóindulattal beszélhetünk művelődésről, hiszen az olvasáson kívül jobbára csak színdarabok eljátszására, esetleg közös éneklésre volt alkalom. Napjainkban a gépesítés és az egyéb korszerű munkamódszerek meghonosodásával már falvaink lakósai is egyre több szabad időhöz jutnak. E tényeket tudatosítva azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy vidéken ugyan már egész évben lehetőség nyílik a megfelelő művelődésre és szórakozásra, azonban a kulturális élet elsősorban ilyenkor, a késő őszi hónapok folyamán pezsdül föl Ez a tény teszi időszerűvé néhány gondolatunkat falvaink közművelődéséről. Az utóbbi időben különösen sokat hangsúlyoztuk a tudományos-technikai forradalom hatását társadalmi életünk valamennyi területére. A töretlen fejlődés, a korszerű munkamódszerek széles körű alkalmazásának egyik feltétele lakosságunk rendszeres művelődése, szakmai és egyéb ismereteinek az állandó gyarapítása. Szándékosan beszélünk a lakosságról, mert sokan hajlamosak ezt a követelményt, csupán az ipari dolgozókra szűkíteni, megfeledkezve arról, hogy a tudományos-technikai forradalom társadalmi életünk valamennyi szférájában — gazdasági, kulturális és egyéb területen is — érezteti a hatását. Örvendetes jelenség, hogy különösen az utóbbi években a járási, valamint a helyi párt és állami szervek is egyre nagyobb figyelmet szentelnek falvaink közművelődésének. A helyi ipari és mezőgazdasági üzemek hathatós segítségével évente milliókat költenek új művelődési házak építésére, s a már meglévők rendszeres üzemeltetéséhez szükséges kiadások fedezésére. Felismerték, hogy korunk egyre igényesebb követelményeit csak a politikailag és szakmailag egyaránt megfelelően felkészült emberek oldhatják meg. Napjainkban egyre inkább növekszik a szabad idő megfelelő kihasználásának a jelentősége is, s ebből adódóan társadalmi szempontból egyre fontosabb a művelődés és a szórakozás sokoldalú megszervezése. Vidéken a már említett gondoskodás eredményeképpen nagyon sok új művelődési ház épült. Ezek a korszerű, aránylag jól felszerelt épületekben már valóban korunk követelményeinek megfelelő kulturális munkát lehet végezni Sok helyen már élnek ezzel a lehetőséggel: vetélkedőket, különböző tudományos-népszerűsítő előadásokat, vitaesteket rendeznek, serényen készülődnek a helyi irodalmi színpad, színjátszó- és tánccsoport és az énekkar tagjai is. Ilyen helyeken valóban tartalmas és vonzó a kulturális élet. Sajnos akadnak — s nem kis számban — olyan művelődési házak is, ahol a kulturális munka még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Ez a fogyatékosság elsősorban ott észlelhető, ahol a helyi nemzeti bizottságok illetékesei nem fordítanak megfelelő figyelmet a művelődési házak dolgozóinak munkájára, avagy nem terem tenek megfelelő feltételeket a rendszeres tevékenységhez. Ilyen helyeken nem ritkaság az, hogy a korszerű művelődési házat csak hetente, vagy havonta nyitlak ki, s akkor is csak bálokat, vagy jobb esetben eszlrádműsorokat szerveznek, ami így más rendezvények híján bizony nagyon szegényes bizonyítványnak számít. Kialakul az a paradox helyzet, hogy felépült a korszerű művelődési létesítmény, de a lakosok egy részének, s főleg az illetékes kulturális dolgozók igénye évtizedeket elmaradva kullog a lehetőségek mögött. Minden kertelés nélkül elmondhatjuk, hogy néhány mulatságért, vagy műsoros estért igazán nem érte meg több milliós értékű művelődési létesítményt építeni. Nem véletlen, hogy az ilyen helyeken sokkal több ember látogatja a kocsmákat és egyéb vendéglátóipari üzemet, mint a művelődési házat. Időszerű feladat, hogy a helyi pártszervezetek bevonásával mielőbb felszámolják ezeket az állapotokat. További fontos problémának tartjuk, hogy nagyon sok helyen nincs meg a megfelelő kapcsolat a művelődési házak, vagy az üzemi és a szövetkezeti klubok, illetve a járási népművelési központok között. Sok helyen ennek következtében jelentősebb módszertani, szakmai, néha pedig anyagi támogatás híján sok kulturális dolgozó csaknem teljesen magára hagyatottan dolgozik, pontosabban fogalmazva egy helyben topog. Az utóbbi időben ugyan sokat javult a helyzet, de még mindig nem tartjuk megfelelőnek a Népművelési Intézet által kiadott színvonalas publikációk, módszertani segédkönyvek felhasználását sem. Nem egy helyen ezek az értékes segédanyagok a raktáron hevernek, s közben néhány kulturális dolgozók alkalmazkodjanak a megváltozott munkájában ragaszkodik a megszokott, de egyre inkább elavult módszereihez. Szerintünk az eddigieknél még inkább fel kell figyelni a falvaink életében végbement jelentős társadalmi, szociális és kulturális változásokra, amelyek nagyban befolyásolták az ottani emberek tudatát, életszemléletét, s ezen belül igényeit is. Fontos közművelődési feladatunk, hogy a kulturális dolgozók alkalmazkodjanak a megváltozott s egyre változó körülményekhez. Keressenek új formákat, új lehetőségeket eredményes művelődéshez és szórakozáshoz, ne rekedjenek meg a megszokott módszereknél Igyekezzenek elérni, hogy minél több ember vegyen részt az aktív kulturális munkában, s igényelje a művelődés és a szórakozás korszerű formáit. A most következő hónapokban egyik fontos feladatunk tehát, hogy éljünk a meglévő lehetőségekkel, falvaink kulturális életét korunk igényeinek megfelelő szintre emeljük. SZILVASSY JÓZSEF Jóthpál Gyula íolvfetala
