Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-10 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

JOGI TÁJÉKOZTATÓ II Az Izsevszkben gyártott IZS—1500 kom^bi üzemkész súlya 1090 kg, legnagyobb sebessége 140 km/ /óra. 1974 végén valamennyi európai szocialista or­szágban — Magyarország kivételével — gyárta­nak személyautót. Az iparilag fejlett vezető au­tógyártó országokkal egyidőben, a múlt század 90-es éveiben kezdték meg a személyautó gyár­tását Csehszlovákiában, az NDK-ban, a Szovjet­un ióban és Magyarországon. A két világháború között alakult ki a nagyüzemi személyautó-gyár­tás Lengyelországban, a Szovjetunióban és rész­ben Romániában. A második világháború után kezdett a személyautó-gyártással komolyabban foglalkozni Bulgária és Jugoszlávia, viszont tel­jesen abbahagyta Magyarország. Általában a vi­lág legjobb hírű autógyárai licenciája alapján fo­lyik a szocialista országokban a gyártás. A FIAT típusokat adaptálta Lengyelország, Jugoszlávia és a Szovjetunió, Renault licencia alapján ter­melnek Romániában és dolgoztak még néhány éve Bulgáriában, azonkívül Jugoszláviában a Cit­roen és az NSU is megtalálható a licencia eladók között. Saját tervezésű konstrukciókra épül a csehszlovák, az NDK és részben a szovjet sze mélyautó-gyártás. Bár Kína nem európai ország, szükséges megemlíteni, hogy foglalkoznak teher- §s személyautó-gyártással. Jelenleg évenként 160 ezer különböző gépkocsit állítanak elő 160 üzemben. Személyautók Kínában csak protokolá- ris célokra készülnek, ilyen az 5 üléses „Sang­hai“ és a 6 üléses „Vörös Csillag“. A szocialista országokban — kivéve a Szov­jetuniót — általában kis sorozatban készülnek a személyautók. A jelenlegi technikai szinten az évi 150 ezres szériáknál kezdődik az aránylag gazdaságos termelés. Ennek ismeretében kor­szerűsítik, növelik a termelést a szocialista or­szágok és 1972 és 1980 között legalább három­szorosára emelik a termelést. Ennek igazolásá­ra szolgáljon a következő táblázat: A SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZEMÉLYAUTÖ-TERMELÉSE 1975 VÉGÉN ÉS A VÁRHATÓ FEJLŐDÉS 1980-ra (1000 DARABBAN) Ország 1971 1980 Bulgária 69 17—16 Csehszlovákia 16 7—6 Jugoszlávia 31 8—7 NDK 14 7—6 Lengyelország 59 19—18 Románia 145 35—23 Magyarország- 43 12—11 Szovjetunió 130 35—34 összesen: 64 20—19 Ors/.ág 1975 1980 Bulgária 35 60—70 Csehszlovákia 160 340—370 Jugoszlávia 230 360—400 NDK 145 220—240 Lengyelország 150 290—320 Románia 150 290—320 Magyarország — — Szovjetunió 1200 1500—1600 összesen: 1980 2840—3170 A tervezett évi 3 milliós darabszám még min­dig nem nagy a világ összes személyautó-terme­léséhez viszonyítva, amely 1972-ben évi 28 mil­lió darab volt. A szocialista országok személy­autó-termelésének csak 25 százaléka kerül még 1975 ben is exportra, a világ átlag 35 százaléká­val szemben, ami érthető, mert ezekben az or­szágokban elsősorban a hazai szükségleteket kell kielégíteni. Az egy személyautóra eső lako­sok számának változásán keresztül mérhetjük le a nagyarányú fejlődést. Érdemes megnézni, hogyan alakul az elkövet­kezendő, években a személyautó-gyártás az egyes szocialista országokban. Kezdjük Bulgáriával: li­cencia alapján gyártja a Zsigulikat és a Moszkvi­csokat. Csehszlovákiában épül a bratislavai au­tógyár, ahol majd 100 000 darabot termelnek, a Mladá-Boleslav-i Skoda túllépi az évi 200 ezret. Az NDK autóipara tovább növeli a Trabant és a Wartburg biztonságát, valamint kényelmét, így gondolunk olyan lényeges változtatásokra, mint például a tárcsafék, a fényszórótisztító, a beépí­tett biztonsági öv, a botsebességváltó a Wart­burgon. Az NDK autós szakemberei munkálkod­nak egy olyan négyütemű személyautó tervein is, amely 1980 után esetleg majd átveszi a két­üteműek szerepét. Lengyelországban két nagy bázisa alakult ki a személyautó-gyártásnak — Varsó és Bielsko-Bialo. A 125—P típuscsaládon kívül teljes erővel megindul a 126—P gyártása is, de olyan típusok is lekerülnek majd a szere­lőszalagokról, mint a 128—P, a 127—P, a 132—P, a Tarpan, a Zasztava 101-es és közben fejlesz­tésre kerülő típusok, mint pl. a 131—P, vagy a 133—P, stb. Romániában az ismert Dacia—1300- as (Renault—R—12-es) mellett tervezik egy kis­autó gyártását is. Meg nem erősített hírforrások alapján ez a Renault—R—2-es kisautó lenne. Jugoszláviában a Zasztava 101-es mellett, Polski- Fiat, Zsiguli, Citroen, NSU típusú kocsik össze­állításával foglalkoznak. A Szovjetunióban már teljes kapacitással dolgozik majd a Togliatti személyautógyár. Fő típusai a VÁZ—2101-es, a 21011-es, a 2102-es, a 2103-as és esetleg egy mellsőkerék meghajtású típus. A Moszkvics gyár­nak befejeződik a rekonstrukciója, és az új Moszkvics típus a Renaultra emlékeztető ízléses középkocsi lesz. Az izsevszkiji autógyár szalag­járól több mint 200 ezer darab JZS—1500 as is legördül. A Volga is nagy átalakulásokon megy keresztül, a néhány éven belül felépülő új gyár 6 hengeres BMW motorokat készít majd és fel­tételezhetően ezek lesznek az új Volgák erőfor­rásai. További változások történnek például a Zaporozsecen is, amelynek a termelése már megközelíti az évi 100 ezret. A magyar jármű­ipar változatlanul csak teherautókat és autóbu­szokat gyárt, azonkívül különböző elektromos és mechanikus alkatrészek gyártásával részt vesz a szocialista országok nagyszabású személyautó­gyártási programjában. Befejezésül érdemes fellapozni az 1963-as sta­tisztikai évkönyvet: 1962-ben Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, Jugoszlávia és a Szovjetunió összesen 324 ezer személyautót gyártott, majd 13 évvel később — 1975-re — ez a szám 1 millió 980 ezerre emelkedik és a maga nemében egye­dülálló hatszoros emelkedés mindennél többet mond és ígér. TAMÁS GYÖRGY Néhány különleges elévülési határidőről, és az elévülési hatftmtS folyásáról Részletfizetési törlesztés (Ptk 103. §) esetében az egyes részletek az esedékességüktől számítóan évülnek el, ha a részletfizetés be nem tartása a részletfizetési kedvezmény el­vesztésével jár, a teljes hátralék elévülése az utolsó nem teljesített részlet esedékességétől számítódik A biztosítási szerződésekből [a Ptk 104 §) az Állami Biz­tosítóval szemben folyó jogigények 3 éven belül évülnek el, amely határidő a biztosítási eseményt követő egv év eltelte után kezdődik. A valódi örökösnek az örökség kiadása (Ptk 105. §) iránti igénye az álörökössel szemben az örökhagyó halálától, ill. a holtnaknyilvánítási végzés jogerejétől számított 3 éven belül évül el. így pl. a kihagyott örökös az örökséget átvevő örö­kösökkel szemben e/nn elévülési határidőn b°Ml érvényesít­heti jogát. Fontos kivételt képeznek a kártérítési igények (Ptk 106. §). Ezeket egy éven belül lehet érvényesíteni attól a naptól számítva, amikor a károsult tudomást szerzett káráról és, hogy ki felel érte, dologi károk esetében azonban legkésőbb a káresettől számított 3 éven belül. Az egyéves határidő szub­jektív, a hároméves határidő objektív. Az első esetenként más lehet, míg az utóbbi objektív esemény dátumához fűző­dik. Az egészségben okozott kárból keletkezett igénynél csak az említett egyéves, szubjektív elévülési határidő érvényes, pl. ha valamilyen balesetből kifolyóan a tényleges kár (pl. megvakulásj csak 10 év múlva következik be, a kárigényt egy éven belül kell érvényesíteni attól a naptól kezdődően, amikor a károsult tényleges káráról tudomást szerzett. Ezek­nél a jogigényeknél tehát a törvény nem állanít meg semmi­lyen objektív elévülési határidőt. A jogtalan anyagi előny kiadása (Ptk 107. §) iránti igény egy éven belül évül el attól a naptól számítva, amikor arról a károsult tudomást szerzett, ill. megtudta, hogy az kinél van, de legkésőbb a károsodástól számított 3 éven belül, szándékosság esetében legkésőbb Í0 éven belül. A szállítmányozásból (Ptk 108. §) eredő követelések egy éven belül évülnek el. A bíróság vagy más hivatalos szerv által megítélt köve­telések az ilyen döntés jogerejétől számított 10 év alatt évülnek el. (Ptk 110. §). Az adós által írásban — melyben, elismeri a követelés jogalapját és összegét — elismert követelések szintén 10 év alatt évülnek el, vagy az elismerés napjától, vagy az ebben megállapított esedékességtől számítva. A kamatok és az ismétlődő teljesítések (pl. tartásdíj) há­rom éven belül évülnek el. Kivételt képeznek jogerős ítélettel megítélt, és az adós által írásban elismert már esedékes kamatok, ill. megismétlődő teljesítések (az ítélet, ill. az el­ismerés napjáig), melyek 10 éven belül évülnek el. Általános jogvélemény és a joggyakorlat szerint a már elévült követelést az adós újból elismerheti írásbeli nyilat­kozatával és ezzel újabb 10 éves elévülési határidőt bizto­síthat a hitelező követelésének. A jogosult, ill. kötelezett személyében bekövetkezett vál­tozás nincs befolyással az elévülés múlására (pl. ha a köve­telés öröklés tárgyát képezi, az örökös számára nem nyílik meg az új elévülési határidő). A Ptk 112. §-a értelmében a jogosult követelését az el­évülési határidő alatt a bíróságon, vagy más illetékes szerv­nél előírt módon érvényesítette, (pl. kereset benyújtásával), és a megkezdett eljárást rendesen folytatja, pl. azzal, hogy megjelenik a bírósági tárgyaláson, időben beterjeszti a bíró­ság által kért bizonyítékokat —, az érvényesítésnek ezen ideje nem számítódik bele az elévülési határidő múlásába. Ez vonatkozik a végrehajtási eljárásra is. így pl. az a hite­lező, akinek csak közvetlenül az elévülési határidő eltelte előtt sikerült az adós címét megállapítani, de keresetét még időben, beadta a bíróságon, addig, míg a bírósági eljárás so­rán rendesen jár el, követelésének elévülése nem folyik tovább (nyugszik). Ellenben, ha a megkezdett bírósági el­járásban nem járna el rendesen, akkor a megszakított elévü­lési határidő tovább folyik és a követelés a megkezdett eljárás ellenére is elévülhet. A Ptk 113. §-a értelmében azon személyekkel szemben, akiknek törvényes képviselőre, gondnokra van szükségük (kis­korúság vagy elmebaj miatt), az elévülés csak az ilyen képviselő kinevezése után veszi kezdetét. Ha törvényes kép­viselő kinevezésére az elévülési határidő folyása alatt lenne szükség — pl. elmebetegség miatt — míg az meg nem tör­ténik, addig az elévülés csak akkor folyik tovább, ha eltelt egy év a törvényes képviselő kinevezése után. A törvényes képviselő és az általa képviselt személy, pl. kiskorú és szülei között, amíg ez a viszony fennáll, az el­évülés meg sem kezdődhet és nem is folyhat. Ugyanez vonat kozik a házastársakra is a házasság fennállása alatt. Hogyan érvényesítheti a kárigény? A közlekedési balesetből származó kárigényt a polgári törvénykönyv 112. §-ában említett jogkövetkezményekkel, te­hát az elévülési határidő nyugvásának következményével az alábbi módon lehet általában érvényesíteni: 1. Azzal, hogy a károsult a polgári bíróság előtt — akár a felróható vétkesség alapján, akár az objektív, kárfelelősség alapján, akár mind a két jogcímen — a kárt okozó felelős személlyel, szervezettel (vállalattal) szemben keresetet ad be. Az Állami Biztosítót közvetlenül az ilyen esetekben nem lehet perelni, csupán mint a biztosított oldalán fellépő mel­lékes beavatkozót lehet perbe hívni. A károsult az Állami Biztosítóval szemben csupán abban az egyetlen esetben léphet fel közvetlen kárigényével, ha az 1964/197 sz. hirdetmény 8. §-ában foglalt nem azonosítható rendszámú gépjármű által okozott kárról lenne szó (közeleb­bit lásd az 1964/197 sz. hirdetményt ismertető fejezetben). 2. A kárigénynek minősített bizonyítékok csatolásával — felmutatásával a büntető eljárásban (ún. adhéziós eljárásban) való érvényesítésével. 3. A felek között létrejött bíróságon kívüli egyezséggel. Ez gyakori eset, mert az Állami Biztosító a biztosított beje­lentése alapján igyekszik a biztosítási eseteket a perköltségek elkerülése végeit is ilyen módon elintézni. 4. Lehetséges megoldás a Ptk 96—97. § szerinti kompen­záció, azaz beszámítás is, azzal, hogy az egészségben okozott kárt csak kölcsönös ilyen jellegű kárigénnyel lehet kompen­zálni. Dr. FÖLDES JÓZSEF A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom