Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-05 / 236. szám, szombat
ÚJRA HAZAI FÖLDÖN 1974. Á. 5. A Duklai-hágó a II. világhá- borúban súlyos ütközetek színtere volt. A szovjet hadsereg és az első csehszlovák hadtest katonái, a felkelt szlovák nép segítségére siettek. A csehszlovák katonák első ízben október 6-án hajnalban léptek hazai földre. Az alábbiakban a sok közül három harcot mutatunk be. A sebezhetetlem hadnagy ArnoSt Steinerről legendák keringtek. Bajtársai és katonái azt állították róla, hogy burokban született. A Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységgel végig harcolta az összes ütközetet és épen, egészségesen érte meg a háború végét. Egykori parancsnoka, Ludvik Svoboda, köztársaságunk elnöke is úgy emlegeti könyvében, mint sebezhetetlen hadnagyot. Van is ebben valami. Ez a zömök, fekete szemű, 59 éves tartalékos alezredes a II. világháborúban 80 szuronyrohamban vett részt. Bátorságáról, hősiességéről 18 háborús kitüntetés — köztük hét hadikereszt — tanúskodik a legjobban. Az első hadikeresztet a kijevi, a másodikat a Bela ja Cer- kov-i, a harmadikat a zsaskovi harcokért tűzték a mellére. Ezután a duklai hadművelet következett. — A kárpát-duklai hadműveletben a rohamoknak és az ellentámadásoknak nem volt se szeri, se száma — emlékezik vissza. Az egész idő alcrtt az első rajvonalban harcoltam, mint csapattiszt. A mellettem harcoló századok parancsnokai egymás után estek el. így a második század mellett hamarosan az első és a harmadik század parancsnokságát is át kellett vennem, de a három században összesen alig 50 katona volt. Pusztította az ellenséget az 534-es, a 694-es, az 536-os magaslaton és a Javorinán. Minden talpalatnyi földet nehéz harcok árán foglaltak el. Az emlékezetes 534-es magaslaton — amely többször cserélt gazdát — Steiner alhadnagy is ott küzdött barátjával, Bielej hadnaggyal. Személyes példamutatásukkal buzdították a katonákat is. Végre a magaslatot elfoglalták. Pihenésre azonban nem volt idő- Toyábbi harcok következtek. — A 4-ik hadikeresztet a 694-es magaslat elfoglalásáért kaptam — mondja. — A fasiszták a magaslatról ágyúval, aknavetővel lőttek. A mesterlövészek miatt ki sem dughattuk a lövészárokból a fejünket. Igen ám, csakhogy, amíg a magaslatot nem foglaltuk el, nem mehettünk előre... A támadást a harckocsik kezdték meg, mégpedig 5 perccel a meghatározott idő előtt. Steiner századparancsnok látta, hogy az ellenség elpusztítja a harckocsikat a gyalogság támogatása nélkül. Mit tegyen, töprengett, majd kiadta a parancsot: „Előre, fiúk!“ — Harminc méterre tőlem német géppuska ontotta a halált — mondja. — Egy kézigránátot a géppuskafészekre dobtam. Ebben a pillanatban 25 géppisztolyosom — a második zászlóalj egész állománya — hurráI kiáltással a túlerőben levő fasisztákra vetette magát. Repültek a kézigránátok, kattogtak a géppisztolyok. Aki idejében nem emelte fel a kezét, az a halál fia volt• Megleptük az ellenséget, s elfoglaltuk a magaslatot. Nyomban három ellentámadást kellett elhárítanunk. A magaslatról jelentette a parancsnokának, hogy azt elfoglalta. Az nem akarta elhinni. Amikor három zöld rakéta kilövésével jelezte helyzetét, maga Konyev marsall és Svoboda tábornok gratulált a sikerhez. Az ötödik hadikeresztet a Duklai-hágóért folyt harcokért, a hatodikat Kežmarok felszabadításáért, a hetediket Liptovský Mikulásnál kapta. Egy kis ideig hallgat, majd Így folytatja. — Az embernek tudnia kell, miért harcol. Engem a háború ideje alatt a fasizmus mélységes gyűlölete hajtott, gyűlöltem azokat, akik idehaza meggyilkolták anyámat és leánytestvéremet. Míg fogoly voltam, egyre azt mondogattam: ha majd fegyver lesz a kezemben, mindenért megfizetek. S a fegyvert a szovjet emberek adták a kezembe, amiért életem végéig hálás leszek. A háborúban ismerkedtek össze Az esti szürkület észrevétlenül belopta magát a szobába. Hárman ülünk a dohányzóaszplq mentem, míg végre utolértem egységét. Találkozni azonban mégsem találkoztunk, mert riadó volt, aztán továbbmentek. Csak hosszú idő múlva láttuk viszont egymást. Előkerülnek a korabeli fényképek, s míg nézzük őket, Iván elvtárs tovább beszél. — Legszebb élményem az volt, amikor május 9-én a parancsnokomhoz mentein, aki A Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai egység parancsnoka, Svuhuda elvtárs — hadseregtábornok, köztársaságunk mai elnöke — a felszabadított kelet-szlovákiai lakosság körében. falnál. Pavel Iván alezredes cigarettára gyújt, felesége pedig kávét. főz. Egy ideig csend honol a szobában, majd a házigazda töri meg a csendet. — Augusztus 26-án este parancsnokunk felsorakoztatott bennünket• Megyünk a hegyekbe, mondta. Aki nem akar velünk jönni, adja le fegyvereit s hazamehet... A repülőgépek ottniaradtak, s így a piešťanyi repülősöknek gyalogosokként kellett harcolniuk a felkeléstón. A pilótákat azonban kemény fából faragták. Szívósan harcoltak, ezért a fasiszták — egyenruhájuk miatt — kék ördögöknek nevezték őket. Ezt első ízben Telgártnál érdemelték ki. — Martin mellett igen szorongatott a túlerőben levő ellenség. A géppuska mögött feküdtem. Hajdúk őrvezető a lövések zaját túlharsogva kiáltott rám, hogy lőjek. En azonban megvártam, amíg 50 méterre megközelítettek, aztán hét tárat lőttem ki rájuk. Amikor elült a harcok zaja, egy szovjet partizán ezt mondta: Te jól harcoltál, nagyon jól harcoltál... Huszonhárom nap múlva Banská Bystricára került, majd utána az egyik legnehezebb harcban vett részt, Turčianske Tep- licénól. Horná Študňánál voltak, amikor összekötő jött érte azzal a parancssal, hogy azonnal jelentkezzen a parancsnokságon. Elindult, s ott néhány pilótatársával találkozott. A parancsnok azzal fogadta őt, hogy a Szovjetunióba repülnek. Még azon az éjszakán megérkeztek Nyugat-Ukrajnába. Božena asszony elénk teszi a párolgó, illatozó kávét. Tekintetem végighordozom rajta, de nem látom semmi nyomát a hároméves frontszolgálatnak. Pedig a háziasszony még Buzuluk- bán öltötte magára a csehszlovák katonai egyenruhát. Akkor Božena Koutnának hívták. — Az első napokban mosónő voltam az egységnél — mondja. — Aztán egy ejtőernyős és egészségügyi tanfolyamon vettem részt. Amikor Antonín Koutný őrmester, Božena asszony édesapja a Duklán harcolt, Boženka édesapjával Przemyslben volt. Itt ismerkedett meg férjével. — Egy este arra figyeltem fel, hogy mögöttem egy leány kérdezi a társait, hogy milyen rangot viselek — veszi át a szót a házigazda. — Megfordultam és egy hosszú hajú lány, azaz őrvezető állt előttem. Ez volt a sorsdöntő első találkozás. Ügy látszik, egész életre szólt. A kötelesség később mindkettőjüket más irányba szólította. Amikor Boženka áthaladt a Duklai-hágón, már olvadt a hó. A vérrel átitatott föld pirosra festette a csörgedező hólevet. A Humennén állomásozó tartalékezredhez igyekezett. — Apámék Prešov mellett voltak — mondja. — Három naazzal fogadott: „Pavel, vége a háborúnak.“ Örömmámorban szaladtam ki a szobából, s rá- kiáltotam a géppuskánál álló katonára: „Lő///“ Az félszegen megkérdezte, hogy ellenség van-e a közelben. Elnevettem magam és teli torokból kiáltottam: „Nem, testvér, hanem vége van n háborúnak“. S körülöttünk röpognt kezdtek a fegyverek ... A háború napszámosai A II. világháborúban a műszaki egység katonáit emlegették így. Elsőként mentek előre és utolsóként vonultak vissza. Ilyen körülmények között har colt Jozef Žižala tartalékos ezredes is. — A harcokban először Szó- kolovónál vettem részt, mint a páncéltörő tüzér félszakasz parancsnoka — mondja. —* Kijev- nél már mint a műszaki egység katonája harcolt. így volt az Rudánál, Belaja Cerkovnél és a Duklai-hágóban is. Itt volt számukra a legnehezebb munka. A fasiszták minden talpalatnyi földet aláaknáztak, s ez életveszélyt jelentett. jozef Žižala egyszerű munkásként hagyta el az országot, hogy fegyverrel a kezében térjen vissza, segítsen megterem feni az új köztársaságot. A fronton eltöltött idő alatt számos aknamezőt szedtek fel, és sok folyón vertek hidat, amíg a prágai díszszemlén részt vehettek. Hogy a harcokban igazi hazafiként küzdött, ezt 20 háborús kitüntetés — köztük négy hadikereszt — is Igazolja. — A Duklánál — de másutt is — igen nagy segítséget kaptunk a szovjet katonáktól — mondja. — Fegyverbarátságun kát itt vérrel pecsételtük meg. En ezt sohasem felejtem el, s erre figyelmeztetem a fiatalokat ts, akik közé gyakran eljárok. A felszabadulás után Rimon- ban a pártbizottságnak és a Nemzett Frontnak volt az elnöke. Ma már nyugdíjas, de politikai téren tevékenyen dolgozik. — A fiataloknak el szoktam mondani harci élményeimet, s azt, hogy amit mi akkor a harc- mezőn megtettünk, azt ők ma a békés építömunka frontján tehetik meg — mondja. Feleségétől, Milada asszonytól gyakran megkérdezi, hogy megtettek-e mindent, amit az élet várt tőlük, ami a kötelességük volt. A fia a Közbiztonsági Testületben szolgál, a lánya orvos. A felesége is dolgozik még. így tehát elmondható, hogy Žižaláék még nem tették le a fegyvert. Amiért egykor a családfő harcolt, azt ma az egész család békés építőmunkával erősíti. NÉMETH JÁNOS Szüretelik között Jellegzetes vidék kanyargó útján fut a kocsi. Emelkedők és lejtők váltják egymást, a kilá tást hol magasabb, hol pedig alacsonyabb dombok zárják el A felszántott hatalmas tábla után erdő következik, majd félmagas és magas művelésű- szőlő. Az egyik magaslaton a so rók közül szürke épület eme! kedik ki, rajta a felirat: Efsz — Búes. Tehát megérkeztünk Ez itt a szövetkezet majd 80 hektár kiterjedésű szőlészeteA szőlőhegyre vezető erősen felázott kaptatót a kocsi nem bírja. Gyalog folytatjuk az utat. Először csak találomra vá lasztjuk az irányt, majd a hangok vezetnék. Jókora csattanások hallatszanak és utánuk seregélyek röppennek a magasba. Akivel először találkozunk az Bernáih József, a szőlőcsősz. Ott jön a sorok között vezető kocsiúton, vállán kanászostor van. ' — Kitűnő fegyver, — mond ja — hatásosabb a puskánál. Kettő van belőle, egy nagyobb és egy kisebb. Ha esik, az utóbbit használom. A szíjnak ugyan is nem szabad a földhöz érnie, mert ha nedves lesz, nem csat tan. Még elmondja, nyolcadik éve már, hogy csőszködik. Augusztusban és szeptemberben eléggé unalmas a munka. Hosszúak a napok, magányosan, lassan telik el a munkaidő. Három éve sok volt a hörcsög, szüretig 155-öt fogott össze. Ebben az évben viszont az egerek sokasodtak meg és „lopkodják“ a szőlőt. Ilyenkor, amikor megkezdődik a szüret, már a csősz napjai is gyorsabban telnek. Van kikkel elbeszélgetni, tréfálkozni, s néha még énekelgetni is. Lám, most is a szüretelők társaságában volt, csak a „kedvünkért“ jött elénk, .hiszen a csősz feladatkörébe ez is beletartozik. Előbb kell meglátnia a sorok közé tévedt idegent, mint az őt észrevenné. portja fokozatosan 40—50 személyre bővül, és a borászati üzemnek naponta átlagosan 2 vagon szőlőt fogunk eladni. Ha minden jól megy, október végére befejezzük a szüretet, feltéve, ha az időjárás is jobban kegyeibe fogad — mondta Bér* náth András segédvinceilér, és közben az erősen beborult égre nézett, ahonnan, mint mondani szokás, „lógott az eső lába". — Bizony szebb szüreti napok is elképzelhetők, de még nincs vége. Akkor jó, ha nyelen- get a napsugár, nem dermed a kéz, ha a dróthuzalos szőlőben dolgozunk — ahol kevesebbet kell hajolgatni —, s ráadásul a nagyfürtű Zöldveltelínit, vagy a Rizlinget szedjük. Ilyenkor gyorsabban telik az idő is- Úgy elfut az idő, hogy észre sem vesszük, s még a derékfájásról is megfeledkezünk. Mindezt Molnár Erzsébet, az egyik szüretelő mondta. Huszadik éve dolgozik a szőlőben, metsz, kapál, kötöz és szüretel, ahogy jön sorba, egymás után. Mindegyik munkát szereti, de azért — mint mondta —, a szüret a legvarázslatosabb. A legfiatalabb szüretelőt, Ké- tyi Katalint is megismertük. Most szüretel először, eddig fonóüzemben dolgozott. Abban már biztos, hogy nem cserélt rosszul. És az összehasonlításkor nemcsak azt veszi figyelembe, hogy helyben doigozhat, s nem kell naponta utaznia. A férfi szüretelők csak ketten voltak, de becsületesen állták a tempót. A sorban egy vonalban haladtak az asszonyokkal, pedig nem is a legfiatalabbak. Droppan Károly már két év múlva nyugdíjba megy, és a szőlészetben tizenhét éve dolgozik. — Az elmúlt évek alatt — mondta — közvetlenül figyelhettem azt a változást és fejlődést, ami a szőlészetben is végKetten a szüretelők közül A mézesfehér karós sorai között 8 szüretelő hajlong, guggol, szedi a beérett termést. Gyors, betanult mozdulatokkal vágják el a fürtöt és teszik a vödörbe. Innen a puttonyokba, ezekből pedig a speciális pótko csiba kerül a leszedett szőlő. — Ha itt végzünk, az Ezerjt és a többbi fajta lesz soron. Azokat már dróthuzalos, félma gas és magas műveléssel tér mesztjük. A mintegy 65 ha-nyi termő területen Rizling, Leány ka, Kékfrankos és Müller-Thur gau az uralkodó fajtáink. Az asztali szőlő közül 4 hektáron Pannónia kincsét termesztünk és jövőre már teremni fog a 10 hektár kiterjedésű Irsai Oliver, amely kettős hasznosítású. A termés a tavalyinál gyengébb ugyan, de hektáronként meglesz a 100 mázsa, és a cukor- tartalom is megfelelő, 18—20 fok között van. A szedők cso\ szerző felvétele bement. A gépek, a korszerű termesztés az évi teendőket nagyon megkönnyítette. Nem véletlen, hogy a szőlészetben is egyre több fiatal dolgozik. A szüretelő csoportnak egyébként valamennyi tagja a szőlészetben dolgozik, így sorban akár mindannyiuk nevét is megemlíthetnénk. Annál is inkább, mivel munkájukkal a szövetkezet jő nevéhez ők is hoz zájárulnak. Az igaz, a búcsi dombokon termesztett szőlő nagy részét az állami szervek vásárolják meg, de évente mintegy 100 hektoliter bort maguk is készítenek. Boraikkal pedig számtalan borversenyen vettek részt, ahonnan a szakemberek elismerését, okleveleket és érmeket is hoztak. Ebben pedig nem kis érdeme van a szövetkezetben dolgozó munkacsoportnak. EGRI FEHENC
