Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-01 / 232. szám, kedd

Az igényeknek megfelelően EGY MŰVELŐDÉSI HÁZ EREDMÉNYEI ® ÚJ TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS LÉTESÍTMÉNYEK Hogy miért nevezték el a bra- ttslavai Kopernikus utcát Ko- pernikus utcának, talán Csak a névadók tudnák megmondani. Az viszont bizonyos, hogy Tr- návkának ezen a részén oly­kor-olykor sok embernek ra­gyognak a csillagok, amikor a művelődési házba, vagy éppen hazafelé igyekeznek. így volt ez valamikor a húszas években is, amikor az épület munkásott­honként szolgált, és Így van ma A kis irodahelyiségben a mű­velődési ház vezetőjén kívül né­hány más kulturális dolgozó is tartózkodott. Egy hangverseny előkészítésével voltak elfoglal­va. Annyi idejük viszont jutott, hogy bekapcsolódjanak a be­szélgetésbe. — Akcióink nagy része az időszerű politikai események­kel kapcsolatos — mondotta Brigita fírutlová. — Méltókép­pen emlékeztünk meg például A bratislavai Üj Színpad szólistái a trnávkai Művelődési Ház által a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére rendezett ünnep­ségen. is, különösen az utóbbi két év­ben, vagyis azóta, hogy az elég­gé nagyra méretezett lakóházak közt szerényen meghúzódó földszintes létesítményt tataroz­ták és Melánia Olláryová lett a vezetője. Amikor felkerestem öt, első­ként a sikeres munka titkáról érdeklődtem tőle. — 1948-tól, amikor a rádió­ban először szerepeltem, Szlo- vákia-szerte népszerfitítettem a szlovák táncdalokat. Ezenkívül magyarországi szerzők szerze­ményeit is. Énekesi pályafutá­som alatt mintegy 60 dalomat játszották fel hanglemezre. Ezek a dalok, és az emberek­kel való közvetlen kapcsolat, nagyon jó alapot biztosítottak a népművelési tevékenységhez. a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójáról is. — Ugyanakkor igyekszünk kielégíteni a különböző érdek­lődési körű emberek igényeit is — folytatta Olláryová. — A fiataloknak turistaakciókat, honvédelmi versenyeket ren­dezünk, és felkeressük a tör­ténelmi nevezetességű helyeket. A cigányszármazású lakosok­nak megkülönböztetett figyel­met szentelünk. Gyermekeiket felkészítjük az iskolalátogatás­ra. A fiataloknak ifjúsági klubot létesítettünk. Vasárnap délelőt- tökön a gyermekeknek külön­böző akciókat, többek között filmvetítéseket rendezünk. Gon­doskodunk a nyugdíjasokról is. Nyáron például kiállítottuk azo­kat a tárgyakat, amelyeket az INTER NÁCIÓN ALIST A EGYÜTTMŰKÖDÉS A CSEMADOK košicei városi bizottsága, az Ukrán, Dolgozók Kulturális Szövetségének váro­si szervezete, valamint a városi nemzeti bizottság művelődés- ügyi osztálya a napokban Koši- cén közös ünnepi estet rende­zett a Szlovák Nemzeti Felkelés és a szovjet hadsereg kárpáti- duklai hadművelete 30. évfordu­lójának a tiszteletére. A Magyar Területi Színház Thália Színpadának színházter­mében megrendezett aktíván a három nyelvű meghívók nyo­mán három nyelvű, de mégis egy nyelven beszélő, egyet gon­doló és értő résztvevők sereglet- tek össze. Az ünnepséget Schultz mérnök, a CSEMADOK košicei városi bizottságának az elnöke nyitotta meg magyarul. Ezután ukrán nyelvű üdvözlő beszéd, majd szlovák nyelvű ün­nepi beszámoló következett. Az ünnepség első része a rezolúció jóváhagyásával folytatódott, majd az Intemacionáléval feje­ződött be. A rendezvény második ré­szében a CSEMADOK Kosice új­városi szervezetének „Üj Nem­zedék" népművészeti együttese, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége košicei kultúrcso- portjának énekesei és hangszer­szólistái, valamint a MATESZ Thália Színpadának művészei léptek fel. A három nyelvű műsort kö­vetően a magyar, az ukrán és a szlovák csoport képviselői bará­ti beszélgetésen vettek részt a Tháíia-klubban. Az összejövete­len többen felszólaltak, közöt­tük Choleva elvtárs, a Nemzeti Front kerületi bizottságának ve­zető titkára is, aki méltatta az együttműködés internaciona­lista jellegét és hangsúlyozta a kulturális tevékenység fontos­ságát a pártpolitikai feladatok teljesítésében. A felszólalók kö­zött többen voltak olyanok, akik részt vettek az ellenállási mozgalomban, illetve a szovjet hadsereg oldalán Duklánál har­coltak hazánk felszabadításáért. A beszélgetés elsősorban a ke­serű múlt és a békés jelen ösz- szehasonlítására irányult. A résztvevők közül többen rámu­tattak a reakció 1968—69 évi mesterkedéseire, melyeknek célja többek között — népeink történetében már ki tudja há­nyadszor — a különböző nemze­tiségűek egymás ellen való uszí­tása volt. Nekünk v'szont az a célunk, hogy a polit'kai és a társadalmi élethez hasonlóan kulturális téren is közös nyel­ven beszéljünk. SZANYI JÓZSEF idős emberek kedvtelésből, szó­rakozásból készítettek. — Előadások, szakkörök, tanfolyamok vannak-e? — kér­deztem. — Igen — válaszolták hár­man is, majd a munkáról beszél­getve megemlítették, hogy díjmentesen tartanak előadá­sokat a clgányszármazásű lako­soknak, továbbá, hogy a zenei, valamint a varrótanfolyamok a legnépszerűbbek, és azt is, hogy a nyugdíjasok énekkarában, a természettudományi szakkör­ben, valamint a bélyeggyűjtés sel és a szemléltető agitációval foglalkozók szakkörében össze­sen mintegy ötvenen tevékeny­kednek. — A személyes kapcsolatok­ból eredően bizonyára gyakran látogatnak el ide hivatásos mű­vészek is — jegyeztem meg. — Ez így van — válaszolta Olláryová. Aztán a művészeket említette. Többek között Ján Cikkért, Éva Mázikovát, Karol Vlachot, Darina Markoviöovát, Milan Mlsnát, Éva Blahovát, Éva Kostolányiovát, Peter Dvors- kýt, Lindu Pokornát és máso kát. Amikor távozni akartam, két személykocsi állt meg az ab­lak előtt. Karol Duchoň, a Be- zinky-trió és zenekaruk érke­zett meg, ugyanis este hang­versenyt tartanak, tudtam meg. Másnap délelőtt Ján Janko- vič elvtárshoz, Bratislava II. városkerülelfe kulturális és tár­sadalmi központjának az igaz­gatójához látogattam el. Tőle megtudtam, hogy a központ 12 népművelési létesítményének dolgozói meghatározott krité­riumok szerint versenyeznek egymással s ebben az első ne­gyedévben a trnávkai végzett az első helyen. A verseny egyébként nagymértékben hoz­zájárult ahhoz is, hogy a bratis­lavai nemzeti bizottságok kö zötti versenyben a második vá- roskerületi nemzeti bizottság tavaly az első és a második fél­évben s az idén is az első fél­évben — most már a harmadik városkeriilettel együtt — első helyezést ért el. A teljesség ked­véért megemlítette még, hogy a második városkerületi nemzeti bizottság Trnávkán, mely a múltban a város egyik legelha­nyagoltabb lakótelepe volt, ha­zánk felszabadulása 30. évfor­dulójának a tiszteletére új kul­turális létesítményt ad át ren­deltetésének, továbbá azt is, hogy a választást program ke­retében ugyanitt 10 millió koro­na költséggel új kulturális és társadalmi létesítményt épít. Ezek a tények önmagukért beszélnek. Ügy érzem, nem kell hozzátok kommentár. ..L A szloválk és a német szocialista irodalomról A nemzetközi együttműködés ma már természetes követel­ménye a tudományos haladás­nak minden területen. Ennek jegyében kezdeményezett ta­lálkozót a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének vezetősége a Német Demokratikus Köztársaság Tu­dományos Akadémiája Központi Irodalomtörténeti Intézetének kutatóival. A háromnapos kon­ferenciát, amelynek célja az volt, hogy a marxista-leninista Irodalomtudomány és kutatás számos problémájára kere se- nek választ, az akadémia smo- lenicei kastélyában tartották. Szlovák részről a házigazda szerepét Dr. Karol Rosenbaum, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója töltötte be. A tizen- öttagú német küldöttséget prof. Dr. Gerhard Ziegengeist, a Központi Irodalomtörténeti In­tézet igazgatója vezette. A Csehszlovák Tudományos Aka­démia Cseh- és Világirodalmi Intézetét Ltel’ lav Stoll akadé­mikus és néhány munkatársa képviselte. A konferencia ünnepélyes ke rétét a Szlovák Nemzeti Felke­lés 30. évfordulója, valamint a Némot Demokrattkus Köztársa­ság megalakulásának 25. évfor dúló a adta- Ehhez, a két nem­zet életében sorsdöntőén fontos e eményhez kötődött a konfe­rencia első témaköre: Az iro- dalom antifasiszta hagyomá­nyai. Az elhangzott előadások egyetértőén hangsúlyozták az antifasiszta ellenállás és az emigráció irodalmának hatását az új szocialista irodalom ki­alakulására mindkét rjemzet kultúrájában. A tanácskozáson még három további témakör szerepelt. Az irodálomhisztoriográfia mód­szertana és elmélete, Az össze­hasonlító irodalomkututás idő­szerű problémái és A Szlovák — német irodalmi kapcsolatok. HEGEDŰS Z. DDBDD0ÖOOOOOODD0C]- 0 J FILMEK­□ □□□□□□□□□□□□□□CD AZ IMÁDSÁG MÁR NEM ELÉG (chilei) őszinte, megrázó, döbbenetes erejű ez az alkotás, mély együt- érzést és megrendülést vált ki a közönségből. A távoli dél-ame­rikai ország, Chile arcát mu­tatja meg reflektorfényben, azt, amilyen volt és amilyenné lett. Vallomás tehát a népelnyomó rendszer nehéz viszonyairól, a népi egység kormányzatának idejéről; de egyben jelzi a tra­gikus folytatást, a fasiszta kato­nai terrort, az újra felrémlő kí­méletlen viszonyok mélységeit. Az 1970-es évek elején ját zó- dik a chilei film cselekménye s az emberi helytállás morális kérdéseit villantja fel. Hőse egy fiatal, krisztusi szeretettől áthatott pap, csak fokozatosan döbben rá a vallásos ideológia és a rideg társadalmi valóság közötti ellentmondásra. Csak tragikus, véres tapasztalatok után ébred rá arra, hogy a tár­sadalmi nyomor megoldását nem várhatja tovább a hittéte­lektől, az imádságtól. Három alternatíva előtt áll: Vagy szö­sagról; vagy a sztrájkoló, har­coló munkásokhoz csatlakozik, feléjük nyújtja segítő kezét. Jai- nie atya az utóbbit választja, bár nehéz az útja a keresztényi szeretettől a társadalmi radika­lizmusig, a vallásos belenyug­vástól a munkáskövetelések tá­mogatásáig. A film utolsó koc­kája — a fiatal pap követ len­dít a magasba, hogy a politikai jogokat követelő tüntetők élén szembeszegüljön az erőszakkal, az állig felfegyverzett katonák­kal — azonban világosan mutat­ja az atya „megtérését“. ALDO FRANCIA rendező való­ságosan, hitelesen ábrázolja Valparaiso kikötőváros ellenté­teit; a luxus-környezet és a nyomornegyed felháborító lát­ványa önmagáért beszélt. A ren­dező a neorealizmus eszközeivel dolgozik, éles kontraszttal vá­lasztja el a felső tízezer fényű­ző villáit és díszes templomait, valamint a bádogvárost és a barokk-kápolnát. Marcelo Ro- rno, a főszereplő finom eszkö­Jelenet Az imádság már nem elég című chilei filmből; jobbra Marcelo Romo, a főszereplő. vetkezik a hatalmasokkal, a gazdagokkal, s támogatja a munkásság kizsákmányolását; vagy álerkölcsi prédikációval, hltbuzalmával segíti elterelni a figyelmet a könyörtelen va'ó­Á KÓRHÁZ zökkel, egyszerűen jeleníti meg a fiatal papot. Mozgósító erejű ez a chilei film; őszintesége, a mai való­ság kegyetlensége megrázó, fájdalmas élménnyé avatja. I amerikai) Fekete humor, tragikomédia, maró gúny, kíméletlen kritika, dráma — így jellemezték egyes országok kritikusai A kórház című amerikai filmet. Az oly eltérő vélemények ellenére mindjárt elöljáróban meg kell Jegyeznünk: az izgalmas és érdekes filmnek éles társada­lomkritikai töltete van. tegek ebben a környezetben el- embertelenednek, el tárgy i a sód­nak. Az alkotók stilizált formá­ban, fekete humorral számos eseményt, kisebb-nagyobb epi­zódot bemutatva figyelmeztet­nek az „abszolút“ gondoskodás, betegápolás veszélyeire. A kór­ház tulajdonképpen egy társa­dalom diagnózisa, stilizált kór­TÖZSfiR LAJOS Gr ryc G. Seolt és Diana Rigg A kórház című amerikai filmben. Art húr Illller rendező (aki a Lőve s ory filmváltozatát al­kotta ) A kórház című művében az egyik legnagyobb New York-i kórházat bemutatva be­pillantást nyújt egy korszerű kórház működésébe, üzemelte­tésébe. A modern létesítmény egy nagyüzemhez hasonló; minden gépesített, a bürokratiz­mus, a káo z, a személyzet, kö­zömbössége, önzése félelmetes méretekét ölt. A gépezet műkö­désében beállt legkisebb hiba tragikus tévedésekkel jár; ilyen például két orvos és egy ápolónő „rejtélyes“ halála. A kórház, mely az ember gyógyu­lását hivatott szolgálni, így válik szinte „vesztőhellyé“; a be­leírása: a technika fejlettsége és a munka túlszervezése okoz­za, hogy az irányítás kicsúszik az ember kezéből; elveszti fe­lettük a hatalmát és ezek ke­gyetlen bumerángként szembe­fordulnak vele. Arthur Hitler rendező és Paddy Chayefsky forgatókönyv­író munkája hatásos társada­lomkritikai ad. (P. Clmyefsky a film forgatókönyvéért 1971-ben Oscar-díjat kapott.) A népes szereplőgárda egységes, harmo­nikus játéka segíti közelhozni a kórházi légkör átélését. Különö­sen meggyőző a fejlett játék- kultúrájú főszereplő George C. Scott alakítása. —ym— 1974. X. 1. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom