Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-21 / 249. szám, hétfő

EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN NÉMET BARÁTAINK NAGY JELENTŐSÉGŰ LÁTOGATÁSA 1974. X. 21. 3 Az elmúlt heten kétségte­lenül a legjelentősebb, politi­kai szempontból a legrango­sabb esemény a Német De­mokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének lá­togatása volt. Az NDK kül­döttségét, amely Erich Honek- ker elvtárs, az NSZEP KB el­ső titkárának vezetésével ér­kezett hazánkba s amelynek többek között tagja volt Harst Slndermann, az NDK kor­mányelnöke is a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársa­ságban mindenütt szívélyesen fogadták, ahogy közeli elvlár- sainkat, barátainkat fogadni szoktuk. Nem áll szándékunkban visszatérni ennek a csütörtö­kön véget ért látogatásnak egyes állomásaihoz, de fel­tétlenül szükségesnek tartjuk, hogy nyomatékosan felhívjuk a figyelmet néhány olyan mozzanatra, tényre, amely ki­fejezően tanúskodik róla, hogy folyamatosan szilárdul­nak és szerteágazóbbá válnak kapcsolataink testvérpártunk­kal, az NSZEP-vel, az NDK kormányával és népével. Már Gustáv Husák elvtárs a Prá­gában megrendezett baráti ta­lálkozón hangsúlyozta, hogy a politikai kapcsolatok mel­lett jelentősen elmélyültek gazdasági kapcsolataink is. Nemcsak arról van szó, hogy tartósan növekedik kölcsönös kereskedelmünk volumenje, hanem arról is, hogy lépésről lépésre megszilárdítjuk az együttműködés új, magasabb rendű formáját, a szocialista gazdasági integrációt. Ilyfor- mán kialakulnak annak ked­vező feltételei, hogy vállvet­ve megoldjuk a tudományos- műszaki fejlesztés, a termelés kooperációja és szakosítása Igényes feladatait. A látogatás végén aláírt közlemény ezzel kapcsolat­ban megállapítja, hogy a két ország eddig 130 egyezményt, megegyezést és szerződést kötött, s ezeknek teljesítése nagy mértékben hozzájárul a kölcsönös árucsere terjedel­mének és hatékonyságának növeléséhez. Ha már az áru­cserénél tartunk, hadd je­gyezzük meg, hogy dinamikus fejlődést követően, 1973-ban elérte az 1,3 milliárd rubel szintjét. Ez.mintegy 20 szá­zalékkal több az eredetileg feltételezettnél. Figyelmet ér­demel az a körülmény is, hogy ez idén hozzávetőleg to­vábbi 10 százalékos növeke­déssel számolunk. Milyenek az előttünk álló közös feladatok? Csak néhá­nyat említünk meg közülük, a legfontosabbakat, éppen a gazdasági és a tudományos­műszaki együttműködés terü­letéről, amely két fejlett or­szágunk további kapcsolatai szempontjából a jelen felté­telek között a legmeghatáro­zóbb. Elsősorban arról van szó, hogy továbbra is egyez­tetjük népgazdaságfejlesztési ötéves terveinket. A két or­szág illetékes szervei kibon­takoztatják a gazdasági és a tudományos-műszaki együtt­működést. Ennek keretében elmélyítik a kooperációt és a szakosítást, bővítik az együtt­működést a két állam kivá­lasztott üzemeinek racionali­zálásában, átépítésében, a ku­tatásban és a fejlesztésijén. Fontos megállapítás, hogy az 1975-öt követő időszakban is gyorsabban fogjuk fejleszteni árucserénket, mint az ipari termelést. Az NDK küldöttsége itt-tar- tózkodásának zárórészében még egy nagy jelenlőségű do­kumentumot írtunk alá, még­pedig nyilatkozatot a CSKP és az NSZEP, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság barátságának megszi­lárdításáról és testvéri együtt­működésének elmélyítéséről. Nem vitás, hogy ezeket és a látogatás során aláírt to­vábbi dokumentumokat egész népünk is aláírná. Aláírná, mivel a történelmi tapasztala­tok alapján tisztában van az­zal, mit jelent számunkra, hogy szomszédunk, az NDK, munkásparaszt-állam, amely szilárdan, rendíthetetlenül ha­lad a szocializmus útján, s amellyel azonos érdekeink vannak és azonosak a cél­jaink is. A NÉPEK ÖSSZEFOGÁSA JEGYÉBEN Hírt adtunk róla és jelentő­ségének megfelelően foglal­koztunk azzal az eseménnyel, hogy Szlovákia fővárosában együttes ünnepi ülést tartott a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetségé­nek és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének Köz­ponti Bizottsága. Az alkalom a Szlovák Nemzeti Felkelés­nek és a kárpát-duklai had­műveletnek 30. évfordulója volt. A két kulturális szövet­ség vezető képviselői beszé­deikben nemcsak arról szól­tak, hogy megőrizzük a nem­zeteinket és nemzetiségeinket egymáshoz fűző haladó ha­gyományokat és nemcsak tisz­telettel adóztak a 30 évvel ezelőtti történelmi események­nek és résztvevőiknek, hanem egyben konkrét tényekkel bi­zonyították, hogy mit tesz és mit akar tenni ma, illetve a jövőben a két szövetség és nemzetiség, hogy fejlessze az elért eredményeket, erősítse közös hazánkat. A kulturális-nevelő munka területén elért eredményeket elismeréssel nyugtázta beszé­dében Jozef Mravík, az SZSZK művelődésügyi minisz­terhelyettese is. A többi kö­zött rámutatott arra, hogy a magyar és az ukrán tannyel­vű alap- és középiskolákban, valamint a szaktanintézetek­ben egyre eredményesebb az oktató-nevelő munka, továbbá növekszik a magyar és ukrán nemzetiségű főiskolások szá­ma. Ugyanakkor nem kendőz­te el, sok időszerű probléma megoldása még előttünk áll, hogy további, jelentős sikere­ket érjünk el a lakosság szo­cialista öntudatának és szo­cialista életstílusának elmé­lyítésében. Az egész ünnepi ülést kü­lönben áthatotta a szocialista internacionalizmus szelleme. Minden résztvevője átérezte, hogy közös hazánk tovább­fejlesztésének, fellendülésé­nek egyik alapvető feltétele és követelménye szüntelenül erősíteni nemzeteink és nem­zetiségeink barátságát, össze­fogását. ÄDÄZ HARC A FÖLDEKEN Kissé talán fellengzősnek hangzik a fenti cím, pedig tü­körképe a valóságnak. Annak, hogy ezekben a napokban és hetekben a rendkívül kedve­zőtlen, esős és hideg időjárás miatt a földeken kemény csa­ta folyik a burgonya, a cukor­répa, a szemes kukorica és részben a hüvelyesek betaka­rításáért. az ősziek elvetésé­ért. Jélentős a lemaradás s ezért kell a lehetőségek keretei kö­zött mozgósítani minden erőt, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Erre szólított fel nemrég az SZT.KP KB Elnök­ségének, az SZSZK kormányá­nak felhívása. Ez a felhívás a legnagyobb visszhangra a kelet-szlovákiai kerületben ta­lált, ahol volt olyan szombat és vasárnap, hogy a földeken 135 ezer brigádmunkás nyúj­tott segítséget a termények betakarításában a mezőgaz­daság dolgozóinak. Szükséges is ez az összefogás, hiszen még a múlt hét elején az volt a helyzet, hogy kint volt a földeken a cukorrépa majd­nem háromnegyede, csaknem az összes szemes kukorica és több mint lü ezer hektáron a burgonya is várta a szorgos kezeket. A serény segítség- nyújtás mellett nem szabad elfeledkeznünk a politikai munkáról sem. Hiszen előfor­dulnak olyan nézetek, ame­lyek a lemaradásért a felelős­séget kizárólag az időjárási viszonyokra hárítják, (gály)-A. SZSK ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI FELKÉSZÜLTEK A KATONAI SZOLGÁLATRA A Polgári Honvédelmi Szövet­ségben ismét véget ért egy ki­képzési év. A különböző szak­képzettségű újoncok mint gép­kocsivezetők. rádió- és rádiólo­kátor-kezelők, felderítek stb. alaposan felkészülve kezdték el legmegtiszleltetőbb kötelessé­gük, a csehszlovák néphadse­regben vate tényleges szolgála­tuk teljesítését. Az aránylag hosszan tartó és igényes kikép­zés, amelyet szakképzett kikép­zők vezetésével végeztek, ki­tűnő eredményekkel zárult. Az újoncok útja katonai alakula­tukhoz többé már nem lesz a félelem érzetének útja, ahogy az a múltban volt. Ellenkező­leg, ez az út a fiatalok termé­keny kollektív életének két évé­hez vezet. A parancsnokok, idő­sebb barátaik, az altisztek és a másodéves katonák mindjárt kezdettől fogva segítő kezet nyújtanak nekik. Tanácsadóik, tanítóik, nevelőik, kiképzőik és őszinte barátaik lesznek. Társa­dalmunknak és a szülőknek is ők a felelősek azért, hogy az újoncok jellembeli tulajdonsá­gait tovább formálják, megszi­lárdítsák, elmélyítsék a fiata­lok pártunk iránti szilárd ma­gatartását, valamint a Varsói Szerződés hadseregeinek kere­tében a csehszlovák néphadse­regben betöltendő feladatokra és tisztségekre neveljék őket. Az újoncok a büszkeség, a bátorság és bizonyos öntudat érzésével lépték át a kaszár­nyák kapuit, mdrosak azért Is, mert előzőleg már sokat hal­lottak a katonai szolgálatról és a honvédelmi szövetség kereté­ben végzett kiképzés során ala­posan felkészültek igényes fel­adataik teljesítésére. Ilyen szempontból jellemez­hetjük az elmúlt kiképzési évet is. Az újoncok egyre jobban megbecsülik a kiképzésnek ezt a formáját, amit rendszeres részvételükkel, felelősségteljes magatartásukkal, aktivitásukkal és a legjobb eredmények elé­résére való törekvésükkel is bizonyítanak. Ezt igazolja az a tény is. hogy az újoncok kö­zül számosán elnyerték a „Ki­váló újonc“ megtisztelő címet. Ezzel a címmel a katonai egyenruhában is jogosan büsz­kélkedhetnek majd. A katonai szolgálat megkezdése előtti ki­képzés nemcsak erkölcsi, poli­tikai és szakszempontból, de fizikai képességük megszilár­dítása szempontjából is segíti az újoncokat. Az újoncok nagy része ezt azzal is bebizonyítot­ta, hogy a kiképzési év végén megszerezte a rátermettségi jel­vényt. Az újonckiképzés eredmé­nyeinek kiértékelése során azokról sem szabad megfeled­keznünk, akik ezt szervezési- leg, főleg azonban gyakorlati­lag biztosították. Elsősorban őket illeti meg ezért az igé­nyes és felelősségteljes mun­káért az elismerés és a köszö­net, minthogy szabad idejük terhére teljesítették ezt az ön­ként vállalt kötelességüket. A csehszlovák néphadsereg tarta­lékos tisztjeiként teljes egészé­ben tudatosították a kiképzés fontosságát és jelentőségét. A szerény, lelkiismeretes és ön­tudatos elvtársak százai nem­csak nevelői és kiképzői voltak az újoncoknak, de tanácsadói és idősebb barátai is. Közéjük tartozik például a galántai já­rásban Vajdík Ľudovít, a nitrai járásban Kováč Jozef, a Nové Zámky-i (órsekújvári) járásban Struhár Ladislav, a Košice-vidé- ki járásban Ivanko Michal mér­nök, a michalovcei járásban Kramárek Miroslav, a Rim. So- bota-i (rimaszombati) járásban Straka Karol, a zvoleni járás­ban Pavlov Ján, a žilinai járás­ban Král Jozef mérnök, a tre- bišovi járásban Maty Július, a trnavai járásban Motyčka Šte­fan, a Liptovský Mikuláš-i já­rásban Tajboš Mikuláš mérnök, a senicai járásban Sadloň Ján, a humennél járásban Chrín Eduard és még sokan mások. Mit kívánjunk az újoncoknak, akik most kezdték el legmeg- tiszteltetőbb kötelességük tel­jesítését? Azt kívánjuk, hogy a büszkeség érzetével és felelős­ségük teljes tudatában szolgál­janak. M. D. ELSŐ ROBBANTÁS Kis csoport érkezett a kato­nai kiképzési területre. A ka­tonák leszálltak a járművekről, előkészítették a robbanóanya­got, majd felsorakoztak az el­igazításhoz. Minden a rendes kerékvágásban halad, bár bizo­nyos feszültség észlelhető. A foglalkozás témája a különbö­ző robbanóanyag beélesítése és robbantása. A műszaki katonai alakulat katonai iskolájának valamennyi hallgatója első íz­ben köti össze a robbanóanya­got a gyújtózsinórral, majd felrobbantja a 200 gramm súlyú tölteteti „Nem félünk, elmélet­ben már mindent megtanultunk, azonkívül a gyakorló anyaggal már gyakorlatoztunk“ — vála­szol kérdésünkre Peter Zaťko közkatona, aki a gimnáziumi érettségi után Kremnicában postahivatalnok volt. A többiek egyetértőén bólogatnak ... A vezénylő tiszt kiadta a pa­rancsot a foglalkozás megkez­désére. Elsőként Ivan Fantura őrvezető csoportja indul. Az el­ső harcállásban minden katoná­nak le kell vágnia egy darab gyújtózsinórt, majd a második­ban össze kell kapcsolnia a gyújtózsinórt a gyutaccsal. Most kezdődik a művelet befe­jező fázisa: Pavel Kloboučník alhadnagy kiadja mindenkinek a 200 grammos robbanóanyagot, majd az egész csapat a rob­bantási térségbe vonul. Előké­szítik a gyufát — a tartalék gyufaszálat jől bevált tapaszta­latok alapján mindegyik a fo­ga között tartja —, majd a kéz felemelésével megkapják a jelt a robbantásra. A század pa­rancsnoka kiadja a parancsot. Azután fokozatosan felhangzik az „ég“ kiáltás, ami a gyújtó­zsinór sikeres begyújtását je­lenti. A század parancsnoka és rajta kívül még egy katona számlálja a robbanásokat: „hat, hét, nyolc .. .“ Minden rendben van, a robbanószert meggyúj­tották, és most felsorakozhat a következő csapat. Az első fela­dat teljesítése folyamatosan zajlik le. Jan Kohout mérnök, foglalkozás második részében robbantásra készítette elő a fá­ból és fémből készített anya­gokat. A század a legjobb raj- parancsnoknak tartja őt — „Jé szervező, felelősségének tuda­tában cselekszik ...“. Hasonló­an beszél róla a zászlóalj pa­rancsnoka is: „a legjobb altisz­tünk, megfontolt és következe­tes .. „Csak a kötelességemet tel­jesítem“ — mondja Vladimír A gyújtózsinór elvágása. hadnagy, a század parancsnoka, elmondja, hogy ezt a tisztségét az Otakar Jaroš, a Szovjetunió Hőse Katonai Főiskola elvég­zése utáni egy év múlva vál­lalta. Az első művelet teljesítése­kor az egyik raj parancsnoka vonta magára figyelmemet. Ö osztotta szét a robbanóanyagot és a gyújtózsinórt. Rajával a BÍZHATUNK BENNE „Kytka“, válaszolt minden hosszabb gondolkodás nélkül a fiatal hadnagy, a páncélos zászlóalj politikai parancsnok­ságának helyettese. Hozzá kell tennünk, hogy nem virágról, hanem a zászlóalj legkiválóbb katonájáról, Vladimír Kytka szakaszvezetőről volt szó! A politikai tiszt röviden így jellemezte: „Parancsnokai meg­bízhatnak benne. Kiváló kato­na, aki megszerezte a tanklü- vész-jelvény harmadik osztá­lyát, valamint a páncélkocsi- parancsnok — felderítő szak­képzettséget is.“ Arról is értesültünk, hogy Kytka mint a tartalékos kato­nák kiképzője is kiválóan be­vált, valamint arró’ is, hogy be­kapcsolódott az 1 + 1 és az 1 + 2 kötelezettségvállalási mozga­lomba és a politikai oktatás keretében az eszmei nevelő- munkába is. Sikeres munkássá­gáért gyakran kitüntették s tavaly októberben felvették a CSKP tagjelöltjei közé. Saját maga így nyilatkozik munká­járól: „Rendesen akarom vé­gezni kötelességemet, hogy pa­rancsnokaim munkámmal elége­dettek legyenek.“ Vladimír Kytka szakaszvezetö bevonulása előtt a Zlaté Morav- ce-i Calex nemzeti vállalat üze­mi villanyszerelője volt. Gon­doskodott arról, hogy jó helyet­teseket hagyjon maga után és a becsületesen elvégzett munka tudatával tért vissza a katona­ságtól. S. A. (A szerző felvétele] Veverka szakaszvezető, aki ci­vilben a Bfeclavi „Transporta“ üzem géplakatosa. „A rajpa- rancsnoki beosztás számomra nagyon megfelelő, s úgy vélem, hogyha az ember valamit csi­nál, akkor igyekezzék, hogy azt a legjobban végezze.“ Hogy az elmondottakat a gyakorlatban is alkalmazza, ar­ról az a tény tanúskodik, hogy kitűnően végezte el a tiszthe­lyettesi iskolát, megszerezte a „Példás katona“ Jelvényt, az utászok III. osztályú szakképe­sítését. Véradományozó, és négy katonát nyert meg ennek a ne­mes akciónak. Raja a „Példás raj“ “cím elnyeréséért verse­nyez, bekapcsolódtak az 1 + 1 és 1 + 2 mozgalomba, részt vesz az egész század kötelezettség­vállalásának teljesítésében. Vladimír Veverka szakaszve­zető a múlt napokban tartalék­ba vonult. Megtanulta, hogyan kell az emberekkel bánni, jó pa­rancsnok lett belőle és új szak­ismeretekre tett szert. Hogy mit jelentett számára a katonai szolgálat, azt néhány szóval fe­jezte ki: — „A katonaságnál nagyon sok dolgot tanultam meg, és szeretettel fogok r4 visszaemlékezni“. S. AMBROŽ alezredes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom