Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
'O N e/s •"3 'Ö 1974. X. 20. A perui forradalom hat éve • A gazdasági front sike rei • A latin-amerikai szabadságmozgalmak első so raiban az ellenforradalom ellen A kormány gazdasági Intézkedéseinek politikai kihatása nemcsak a külföldtől, az Idegen monopóliumoktól való függetlenedésben nyilvánul meg, hanem bizonyos társadalmi visszásságok megszüntetésében. Ilyen visszásság volt például a nincstelenek kihasználása és halálba hajszolása. Ebben az esetben bizonyos „fekete vállalkozásról“ van szó, amelyet kalandor szellemű egyének kapitalista mohósággal műveltek. Ebben tükröződik vissza az ún. gaucho-k, azaz nincstelen parasztok, pásztorok sorsa. Ez a szó, amely horgot, gereblyét és pásztorbotot is jelent, a gúnyneve azoknak a szerencsétleneknek, akik lelketlen munkaerőtoborzó ügynökök karmai közé kerülnek, akikbe ezek „beakasztják horgukat“, aztán nincs visszatérés. A szinte erővel „leszerződtetett“ szegényeket mocsaras vidékekre, őserdőkbe, veszélyes vidékekre viszik dolgozni, ahol fegyveres őrök vigyáznak rájuk, s ha a mocsárláz, a különféle betegségek, elerőtlenedés nem végez velük, könnyen áldozatul esnek őreiknek. Ennek is hadat üzent Velasco Alvarado kormánya, akárcsak a csempészésnek, amelyet a múlt emberei szerveznek és űznek. Egy rendőri és katonai különítmény nemrégen Campos hadnagy vezetésével rajtaütött ilyen őserdei „aranyásókon“. Nagy volt az alvilág kiskirályainak a meglepetése, amikor az új rend védelmezője nem hagyta magát megvesztegetni... Ez is az új Peru jellemzője. Harcban a reakcióval Az indiánok megtanulnak írni és olvasni, a munkások munkát, a parasztok földet kapnak — röviden ezek a perui forradalom fő sikerei. Nagy dolog ez ott, ahol 1969 előtt a megművelt földek 68 százalékát a lakosság másfél százaléka birtokolta, s a földek negyedrészén a lakosság 98 százalékának kellett osztozkodnia, ahol az előbbiek havi jövedelme százezer sol, az utóbbiaké 117 sol volt. A feudális jellegű haciendákat és a faluközösségi ailusokat korszerűsödő szövetkezetek váltják fel. Nem megle* pő, hogy nem tetszik ez a múlt embereinek, akik kétségbeesett kísérleteket tesznek a változások visszafordítására. A perui átalakulások terve eddig nem volt ismert, titokban tartották. Most, a forradalom 6. évfordulóján hozták nyilvánosságra az Inka-tervet, amelynek értelmében a következő években befejezik az 1968- cal elkezdődött változásokat, sikerre viszik a meghirdetett célok elérését Ennek az Inka-tervnek a 24. pontja kimondja a tömegtájékoztatási eszközök állami irányítását, illetve a társadalmi érdekek szolgálatába állítását. Ez igen jelentős körülmény, mert határozottabban körvonalazódik a perui forradalom ideológiája, mely eddig több tekintetben homályos volt. Ennek megfelelően a kormány a nyáron több reakciós lapot betiltott, illetve menesztette kiadóikat és főszerkesztőiket. A Caretas című szélsőjobboldali lap kiadóját, Ziferi E. Gibsont például nem kívánatos elemként ki is utasították az országból. E lapokat nem államosították, hanem a társadalmi szervezetek tulajdonába és vezetése alá helyezték. A jobboldali lapokkal szemben alkalmazott intézkedések ürügyül szolgáltak a reakciónak arra, hogy nyíltan fellépjen a kormányzat ellen. Augusztus elején Lima előkelő negyedeiben, a Mirafloresben és a San Isidróban rendzavaró tüntetéseket szerveztek. Egyidejűleg a kormánybeli pártfogóik is hallatták hangjaikat. A kormány erélyes közbelépése — a chilei eseményekből levont tanulságok érvényesítése — azonban rövidesen véget vetett a többnyire felbúj- tott zavaros fiatalokból álló zavargók garázdálkodásának. Az akciók során mintegy 400 személyt őrizetbe vettek, és fény derült a háttérre is. Luis Vargas Caballero haditengerészeti miniszter és két társa, akik rokonszenveztek a jobboldali tüntetőkkel, erkölcsi kényszer hatására lemondott. Az események után Peru szilárdan halad tovább az igazságos társadalom megteremtéséhez vezető úton, melyet az állam vezetői visszafordíthatatlannak tartanak, a dolgozók tömegei pedig a kialakult kölcsönös bizalom alapján reménnyel és lelkesedéssel követnek. L. I P eru népe a nyáron ünnepelte országa függetlenségének 153. évfordulóját. Juan Velasco Alvarado tábornok, a kormányzó katonai junta elnöke ebből az alkalomból az országépítés és a társadalmi változások sikereit méltatva megerősítette, bogy visszafordíthatatlan az 1968. október 3-i hatalomátvétellel elkezdődött folyamat. Ugyanakkor nyilatkozott Mercado Jarrin miniszterelnök is, és így jelölte meg a legfontosabb tennivalókat: csak a latin-amerikai országokkal szoros egységben szállhatnak szembe az imperialista államok beavatkozásával, ki kell vívniuk gazdasági függetlenségüket és egyenjogúságukat, és oda kell hatniuk, hogy Kuba elfoglalhassa méltó helyét a latin-amerikai népek családjában. Ezek a forradalmi Peru kül- és belpolitikájának általános körvonalai. Peru és Kuba barátságát és együttműködését az idén már hivatalosan is megpecsételték. A perui diplomácia az Amerikai Államok Szervezetének a fórumán is aktívan küzd azért, hogy hatálytalanítsák a Kubát kirekesztő amerikai diktátumot, Venezuelával, Kolumbiával és más államokkal együtt küzd a latin-amerikai országok és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatainak felülvizsgálásáért, egyenjogúsításáért. Most, a forradalom 6. évfordulója jó alkalom volt nz ország eredményeinek mérlegelésére. Peruanizóló junta Amikor Juan Velasco Alvarado tábornok vezetésével a hadsereg 1968. október 3-án megdöntötte Fernando Belaunde Terry elnök rendszerét és az újonnan kinevezett polgári kormányt is, lépését azzal indokolta, hogy a kormány összeszűrte a levet bizonyos korrupt társaságokkal, amelyek kiárusították Peru nemzeti érdekeit, és nagy károkat okoztak a nemzetgazdaságnak. A hatalomra jutott juntával szemben eleinte bizalmatlan volt a közvélemény, ami azzal magyarázható, hogy a közel 12 millió lakosú latin-amerikai országban, ahol a kisebbségi uralkodó spanyol—kreol réteg mellett a meszticektől és mulattoktól a négerekig, valamint az erdőlakó civilizálatlan indián törzsekig nagyon tarka nemzetiségi palettával találkozunk, a katonaság, elsősorban a hivatásos katonák eleve külön kasztot alkottak a társadalomban, és a „civilek“ szemében az egyenruha mindenképpen a kizsákmányolás szolgálását jelentette. Innen eredt a hadsereggel szemben eleve táplált bizalmatlanság. Juan Velasco Alvarado juntája azonban már az első hónapokban megmutatta intézkedéseivel, hogy az előző kormánytól és általában a katonai juntáktól eltérően, nem a kizsákmányoló rétegek szolgálatában áll, hanem ellenkezőleg, a nemzeti érdekeket kívánja védelmezni, elsősorban a külső monopolista uralomtól, továbbá gazdaságosabb belső gazdasági és társadalmi viszonyokat kíván fokozatosan kialakítani. A következő években Peru fogalom lett. A hadseregben döntő szóhoz jutottak a fiatal tisztek, akik nemzeti talajon állva vették kezükbe az ország sorsának irányítását. így született meg egy új fogalom, „peruanizálás", amely megrémítette Washingtont. Ugyanis a „csendőrségének“ és „rendfenntartójának“ szerepét játszó latin-amerikai hadseregek zöme hajlamos a perui példa követésére, és e hadseregeken belül erjedés tapasztalható, amelyben éppen a fiatal tisztek nacionalista programmal és követelésekkel lépnek fel — elsősorban az északamerikai monopóliumokkal szemben. A perui forradalomnak, természetesen, sajátos vonásai voltak. Noha gazdasági programjának alapja a nagyvállalatok, elsősorban a külföldi monopóliumok és a hazai nagyburzsoázia vállalatainak államosítása volt, a közepes vállalkozóknak lehetővé tette, hogy a nemzeti érdekeknek megfelelően fejlesszék termelésüket. Természetesen a lojalitás szellemében. A kormány másik fontos lépése a nagybirtokok felszámolása, illetve a földreform céljaira való felhasználása volt. A perui kormány véget vetett az IPC amerikai olaj- társaság monopóliumának azzal, hogy létrehozta a Petro Peru állami olajértékesítő vállalatot, majd más iparágakban is állami kezelésbe vette a termelést és értékesítést. így jött létre a villamossági iparban az Electro Peru, az acéliparban a Sider Peru, az ásványkincsek értékesítésére a Minero Peru és az ország lakosságának ellátása szempontjából fontos szerepet játszó hal iparban a Pesca Peru. Milyen népgazdasági kihatása volt ennek a fokozatosan megvalósult intézkedésnek, bizonyítja az acélipar példája. 1968-ban mindössze 80 ezer tonna acélt gyártott, az idén a Sider Peruból október elejéig 333 ezer tonna acél került ki, s az év végéig félmillió tonnára növelik az acélgyártást. Ugyancsak nagy szerepet játszik az ország életében a Cerro de Pasco állami bányaipari monopólium, s a légi közlekedést az Aero Peru állami vállalat bonyolítja le Igen nagy eredmény, hogy több mint öt év alatt ötmillió hektár föld elosztásával 200 ezer parasztot juttattak földhöz. A perui földreformnak óriási jelentősége volt a lakosság zömét alkotó parasztok, a nincstelenek és az indián őslakosság életében. Sajátos vonása volt, hogy a földeket nem parcellázták szét keskeny sávokra, hanem államilag támogatott szövetkezetek létesültek, amelyekben a tagok megjuan Velasco Alvarado tanulják a gazdálkodás elemeit, ezenkívül a módosított állami hitelrendszer előnyeit is élvezik. Koncessziók helyett szerződések A perui népgazdaságnak természetesen szüksége van külföldi segítségre, persze egyenjogú alapon. Amellett, hogy minden téren elmélyül és erősödik Peru barátsága és együttműködése a Szovjetunióval és más szocialista országokkal (most volt látogatóban Peruban külügyminiszterünk, Bohuslav Chňou- pek), Peru nem zárkózik el a tőkésországokkal, elsősorban az Egyesült Államokkal való gazdasági együttműködés elől sem, sőt ezt objektív okokból igényli is, de úgy, hogy ne szenvedjenek kárt Peru nemzeti érdekei. Az International Petroleum Company államosításának egyik fő oka éppen az volt, hogy az ország megkárosításán kívül még Peru politikájába is beavatkozott. Az államosítástól függetlenül Peru a jövőben is teret enged például amerikai vállalatok geológiai kutatásainak, ám egészen más alapon, mint a múltban. Ezt röviden egy jelszó fejezi ki: „Koncessziók helyett szerződéseket!“ Ez pedig azt jelenti, hogy a külföldi monopóliumok nem fejthetnek ki korlátlan tevékenységet, és nyereségeiknek is határt szabnak. Jobban fognak adózni a perui államnak. Mindezt Peru önálló nemzeti iparának megteremtésére, illetve fejlesztésére használja fel. Így jön létre például Baiovar mellett egy olaj- finomító, amelynek terméke csővezetéken egyenesen a kikötőbe fog áramlani. A selvákban, a jellegzetes perui őserdőkben pedig további olajtelepek felkutatása folyik. Indián csendélet A KATONAI HATAlOMATVfTETtL AZ INKA - TERVIG
