Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

A bratislavai ČSAD nemzeti vál­lalat komárnói részlege dolgozóinak ez év elején két örömteli eseményben volt részük: január első napjaiban adták át a 4,8 hektárnyi területen, s több mint 50 millió koronás beru­házással épült új üzemet; a CSSZSZK kormányától, valamint a Szakszerve­zetek Központi Tanácsától pedig el­ismerő oklevelet vettek át a szocia­lista munkaverseny terén elért aláb­bi eredményeikért. A legjobb gazdasá­gi eredményekért folyó versenyben a vállalat tizenöt üzemegysége közül tavaly egyszer a harmadik, s kétszer a második helyen végeztek. A fél­évenként kiértékelésre kerülő, a köz­úti forgalom biztonságáért folyó ver­senyben elnyerték a vállalat vándor- zászlaját (ez az idei év első felében is sikerült nekik), a gépkocsik mű­szaki színvonalának emeléséért indí­tott kerületi versenyben pedig az el­ső helyen végeztek. További jó ered­ményeket mutattak fel a „Szakszerve­zeti milliárdok“ és az újítómozgalom terén is. Az .igazgatót, Fiilöpp Kálmán mér­nököt első emeleti irodájában talá­1974 X. 20. 5 Both JsnŤ lom. Mivel az új üzemet a komáromi járás egyik büszkeségeként emlege­tik, én is mindent látni szeretnék. Mielőtt elindulnánk a „terepszemlére“, az igazgató mintegy összehasonlításul elmondta, hogy ezt megelőzően elég­gé áldatlan volt a helyzetük: 580 dolgozó részére csak egy 3X4 méte­res „éttermük“ volt, klubhelyiség híi ján sem kulturális, sem politikai ren­dezvényekre nem kerülhetett sor. A javítások nagy részét a szabad ég alatt végezték, ugyanott öltöztek át a gépkocsivezetők, mivel fedett öltö­zőhelyiséget csak a karbantartóknak tudtak biztosítani. Első utunk az irodaépület második emeletére vezet! Mintegy harminc fé­rőhelyes átmeneti munká~száMót lé­tesítettek itt azok számára, akik kő­só este érkeznek be, s másnap haj­nalban már ismét indulniuk kell, de itt szállnak meg a távolsági buszok vezetői is. Hatágyas szobába pillah­tok be, az ízléses,, vadonatúj bútorok kellemes hajigulatbt árasztanak. Az épület másik szárnyában’ van a büfé és 'a '200 személyes étterem. Fü- lüpp elvtárs elmondta, hogy meleg ételt a hajógyár konyhájáról szállí­tanak. Jelenleg 620 dolgozója van az üzemnek, naponta 90—100 ebédre va:i igény. Kilépünk a nagy, betonozott udvar­ra. — Nézzük meg az üzem egyik büszkeségét — javasolja kísérőm. — Egészségügyi központunk három fő részből áll. Dolgozóik állandó orvo­si felügyelet alatt állnak, napi két órát rendel majd itt az ügyeletes or­vos. Rehabilitációs központunk léte­sítésekor az a cél vezetett, hogy kü­lönféle gyógyterápiákkal megelőzzük a gépkocsivezetőknél gyakori, foglal­kozásukból eredő gerinc és izületi megbetegedéseket, az ideg- és érhá­lózat rendellenességeit. Valóban nagy élményt jelentett szá­momra a rehabilitációs központ meg­tekintése. Még nem jártam üzemben, ahol ilyen nagy anyag; és erkölcsi súlyt helyeztek volna a dolgozók egészségvédelmére. A központ első részében a gyógytorna minden kellé­ke megtalálható: tornaterem, szom­szédságában pihenőszoba, majd finn szauna, mellette hideg vízzel telt me­dence, onnan nyílik egy „fedett uszo­da“. A 70 négyzetméter alapterületű, melegvizes medence lépcsőzetes mélysége, a korlátok s az egész ki­képzés lehetővé teszi a víz alatti gyógytornát. Hozzájárul még egy mű­bőrfekvőhelyekkel ellátott szoba, ahol a gyógymasszázst végzik, s 12 öl­tözőfülke. A másik szárnyon az elekt­roterápia kapott helyet. A berende­zés: öltözőfülkék, hideg- és melegvizes taposókádak, szénsavas kádfürdő, ult­rahang, sollux-lámpa, iontoforézis, skót tus, fekvőhelyekkel ellátott pi­henőhelyiség. Mindenütt fehér csem­pe és ragyogó tisztaság. Az egészség- ügyi központra 4 millió koronát for=- ditott az üzem vezetősége. Az öltözőknél a hagyományos szek­rények helyett az ésszerűbb, fogasos rendszert vezették be. A dolgozó be­adja utcai-, és megkapja munkaruhá­ját, amit a szerelőknek hetente, a Hegedűs Margit gépkocsivezetőknek havonta egyszer mosodájukban tisztítanak. Ugyanott kaptak helyet a korszerűen felszerelt mosdók és zuhanyozók. A földszinten bepillantunk az ipari tanulók műhelyébe. — Most állnak a gépek, a fiúk elméleti oktatáson vannak a város II. lakótelepi tanonc- központjában. Évente 14—20 ipari ta­nulót veszünk fel, akik nálunk tanul­ják ki az autószerelő szakmát — mondja kísérőm. Keresztülvágva az udvaron, megál­lunk a -kazánház mellett. Az auto­matizált gázkazánok mellett a padló keramitkockákkal van kirakva. Min­den csillog, ragyog, a falakon virág­tartók s a dolgozók által készített dísztárgyak. Továbbmegyünk. Az alagútszerű, forgófékkel ellátott automatikus ko­csimosó kiválóan pótolja az emberi munkát, a piszkos gépkocsira min­den oldalról vegyszerrel kevert vizet fecskendez a gombnyomásra működő berendezés, s néhány perc alatt, míg a kocsi áthalad a vízfüggönyön,r tisz: ta is lesz. A takarékosság érdeké- len az elhasznált vízből kiszűrik a szennyeződést, újra felhasználhatóvá 'tes’z k. A szerelőcsarnokban egyidejűleg 14 gépkocsi javítását tudják végezni, emellett több kisebb műhelyben is folyik a munka: íestők, asztalosok, kárpitosok, kovácsok és hegesztők végzik a javításokat. — Az új üzem átadása magával hozta-e a jobb gazdasági eredménye­ket? — teszem fel a kérdést a kala- pácsütése'ktől visszhangzó műhelyben. — Egyelőre még nem a várako­zásnak megfelelően, sajnos, a múlt hónapban is elég nagy volt a lema­radás. Ennek ellenére bátran állít­hatom, hogy évi tervünket teljesíte­ni fogjuk. — Mi ennek az oka? — Mindenekelőtt a gépkocsipark elavultságára kell hivatkoznom. Egy gépkocsi élettartama 8 év, s ez azt jelenti, hogy ennyi ideig gazdaságos az üzemeltetése, karbantartása, eny- nyi idő alatt elhasználódik a jármű. Kétszázhúsz gépkocsink 61,8 százalé­ka jóval idősebb. Ilyen állománnyal nehéz termelni, az öreg járműveknél gyakoribb a kiesés, több javításra szo­rulnak. — Mindez korántsem jelenti azt, hogy ne lennének pozitív eredmé­nyeink. 1965 óta tehergépkocsi-állo­mányunk kapacitása 8 százalékkal csökkent, a teljesítmény növekedése viszont 195 százalékos, ami főként a munkaszervezés és ésszerűbb gazdál­kodás javára írható. Tavaly például 103 százalékra teljesítettük pénzügyi tervünket, 61 millió helyett 63 millió korona értéket alkottunk. A nyereség­nél a teljesítés 118 százalékos. Az idei évre tervezett összbevételünk 65 millió 960 ezer korona, ennek egy- harmada származik a személyforga­lomból. — A személyszállítást napjainkban sok bírálat éri. Hogyan látja ön a problémát? — Évente több mint 10 millió 600 ezer utast szállítanak járműveink. Az autóbuszforgalomba a járás összes községét bekötöttük, a munkásbuszok reggel negyed hétre beérkeznek Ko- márnóba. majd fordulnak, s a diáko­kat is beszállítják. Több községből szállítjuk Magyarországra a komáro: mi lenfonógyárban dolgozó asszonyo­kat, ezenkívül távolsági vonalaink is vannak. Valamikor két különjáratú buszunk bonyolította le a társasuta­zásokat, ma erre a célra hét járművet állítottunk be, s még ez is kevésnek bizonyul. Ismét az igazgató szobájában ülünk. Űtközben épülő kézilabda- és röplab­dapályát láttam. A kerítés mellett a dolgozók konyhakertet létesítettek. A szőlő is meghozta első termését. Egy riportban az ilyen apróságoknak talán nincs jelentőségük, de valamit azért elárulnak a közösségi érzésről, a dolgozóknak az üzemhez fűződő kapcsolatairól s magáról a muaka­szai lemről. — Hogyan lehetne megoldani a helyi közlekedés problémáit? — kérdezem. — Két éve végzett felmérésünk eredményei: a reggeli munkás- és diákvonalak férőhelykihasználása 130 — 150 százalékos, délután már csak 30 százalékos, este pedig 6—7 szá­zalékos. Ha az üzemek és más léte­sítmények eltérő időpontokban, kez­denék a munkát, kiküszöbölhetnénk a csúcsforgalmat. Ezt a KNB határo­zata feladatul adja, nálunk azoaban még nem valósult meg. Az optimális feltételek kialakításához még 15 au­tóbuszra lenne szükségünk. Az autóközlekedési vállalat az idén ünnepli fennállásának negyedszáza­dos évfordulóját. Ebből az alkalom­ból az üzem 57 dolgozója kap elis­Ladislav Straka merő oklevelet, közöttük Ladislav Straka autóbuszvezető, aki már szá­mos kitüntetés tulajdonosa. Kezdettől fogva az üzemnél dolgozik. Munká­ját fémjelzi az 1 millió 250 ezer, baleset nélkül megtett kilométer is. „Kiváló dolgozó“ címmel tüntetik ki Hegedűs Margit kolárovói kalauznőt és Both Jenő technikust, aki bekap­csolódott a százezresek mozgalmába is. Fiilöpp elvtárs elmondta még, hogy 4 szocialista munkabrigádjuk van, 7 kollektíva pedig versenyben áll a cím elnyeréséért. A szocialista munkaver­senyben kivétel nélkül részt vesznek a dolgozók, minden gépkocsivezető benevezett a „Balesetmentesen vezes­sünk“ versenybe. Külön versenyt hir­dettek a cukorrépakampány idejére. Az SZNF és felszabadulásunk évfor­dulóját értékes felajánlásokkal kö­szöntötték: a bevételi tervet 1 millió koronával, a nyereséget pedig 800 ezer koronával lépik tűi. Továbbá 40 ezer korona énékű üzemanyag, 40 ezer korona gumiabroncs, 20 ezer ko­rona energia és 200 ezer korona ér­tékű pótalkatrész megtakarítására kötelezték magukat. Elhatározták, hogy az egy balesetre jutó kilométer- szám 3 millió lesz — vállalati szinten ez 1 millió 600 ezer. — Elégedettek a dolgozók a jöve­delmükkel? — Az autóbuszvezetők átlagos havi keresete 2919 koorna, . a tehergépko- csivezetőké 2690, az . autószerelőké 2550, a rakodómunkásoké pedig 2006 korona. — Végezetül: mit tart igazgató elv­társ a közeljövő legfontosabb felada­tának? — örvendetes, hogy az új üzeni szinte vonzza a dolgozókat, nagy­mértékben csökkent a fluktuáció. Az is igaz, hogy új létesítményeink üzem­be helyezésével növekszik a nem pro­duktív munkaerők száma, csökken a termelékenység. Míg tavaly az egy főre számított termelésben az elsőit között voltunk, az idén már leszo­rultunk a 6. helyre. Éppen ezért, a termelés fokozása érdekében szüksé­ges a gépkocsipark mielőbbi felújí­tása. MALINAK ISTVÁN Munka után termálfürdő várja a fáradt gépkocsivezetőket

Next

/
Oldalképek
Tartalom