Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
A bratislavai ČSAD nemzeti vállalat komárnói részlege dolgozóinak ez év elején két örömteli eseményben volt részük: január első napjaiban adták át a 4,8 hektárnyi területen, s több mint 50 millió koronás beruházással épült új üzemet; a CSSZSZK kormányától, valamint a Szakszervezetek Központi Tanácsától pedig elismerő oklevelet vettek át a szocialista munkaverseny terén elért alábbi eredményeikért. A legjobb gazdasági eredményekért folyó versenyben a vállalat tizenöt üzemegysége közül tavaly egyszer a harmadik, s kétszer a második helyen végeztek. A félévenként kiértékelésre kerülő, a közúti forgalom biztonságáért folyó versenyben elnyerték a vállalat vándor- zászlaját (ez az idei év első felében is sikerült nekik), a gépkocsik műszaki színvonalának emeléséért indított kerületi versenyben pedig az első helyen végeztek. További jó eredményeket mutattak fel a „Szakszervezeti milliárdok“ és az újítómozgalom terén is. Az .igazgatót, Fiilöpp Kálmán mérnököt első emeleti irodájában talá1974 X. 20. 5 Both JsnŤ lom. Mivel az új üzemet a komáromi járás egyik büszkeségeként emlegetik, én is mindent látni szeretnék. Mielőtt elindulnánk a „terepszemlére“, az igazgató mintegy összehasonlításul elmondta, hogy ezt megelőzően eléggé áldatlan volt a helyzetük: 580 dolgozó részére csak egy 3X4 méteres „éttermük“ volt, klubhelyiség híi ján sem kulturális, sem politikai rendezvényekre nem kerülhetett sor. A javítások nagy részét a szabad ég alatt végezték, ugyanott öltöztek át a gépkocsivezetők, mivel fedett öltözőhelyiséget csak a karbantartóknak tudtak biztosítani. Első utunk az irodaépület második emeletére vezet! Mintegy harminc férőhelyes átmeneti munká~száMót létesítettek itt azok számára, akik kősó este érkeznek be, s másnap hajnalban már ismét indulniuk kell, de itt szállnak meg a távolsági buszok vezetői is. Hatágyas szobába pillahtok be, az ízléses,, vadonatúj bútorok kellemes hajigulatbt árasztanak. Az épület másik szárnyában’ van a büfé és 'a '200 személyes étterem. Fü- lüpp elvtárs elmondta, hogy meleg ételt a hajógyár konyhájáról szállítanak. Jelenleg 620 dolgozója van az üzemnek, naponta 90—100 ebédre va:i igény. Kilépünk a nagy, betonozott udvarra. — Nézzük meg az üzem egyik büszkeségét — javasolja kísérőm. — Egészségügyi központunk három fő részből áll. Dolgozóik állandó orvosi felügyelet alatt állnak, napi két órát rendel majd itt az ügyeletes orvos. Rehabilitációs központunk létesítésekor az a cél vezetett, hogy különféle gyógyterápiákkal megelőzzük a gépkocsivezetőknél gyakori, foglalkozásukból eredő gerinc és izületi megbetegedéseket, az ideg- és érhálózat rendellenességeit. Valóban nagy élményt jelentett számomra a rehabilitációs központ megtekintése. Még nem jártam üzemben, ahol ilyen nagy anyag; és erkölcsi súlyt helyeztek volna a dolgozók egészségvédelmére. A központ első részében a gyógytorna minden kelléke megtalálható: tornaterem, szomszédságában pihenőszoba, majd finn szauna, mellette hideg vízzel telt medence, onnan nyílik egy „fedett uszoda“. A 70 négyzetméter alapterületű, melegvizes medence lépcsőzetes mélysége, a korlátok s az egész kiképzés lehetővé teszi a víz alatti gyógytornát. Hozzájárul még egy műbőrfekvőhelyekkel ellátott szoba, ahol a gyógymasszázst végzik, s 12 öltözőfülke. A másik szárnyon az elektroterápia kapott helyet. A berendezés: öltözőfülkék, hideg- és melegvizes taposókádak, szénsavas kádfürdő, ultrahang, sollux-lámpa, iontoforézis, skót tus, fekvőhelyekkel ellátott pihenőhelyiség. Mindenütt fehér csempe és ragyogó tisztaság. Az egészség- ügyi központra 4 millió koronát for=- ditott az üzem vezetősége. Az öltözőknél a hagyományos szekrények helyett az ésszerűbb, fogasos rendszert vezették be. A dolgozó beadja utcai-, és megkapja munkaruháját, amit a szerelőknek hetente, a Hegedűs Margit gépkocsivezetőknek havonta egyszer mosodájukban tisztítanak. Ugyanott kaptak helyet a korszerűen felszerelt mosdók és zuhanyozók. A földszinten bepillantunk az ipari tanulók műhelyébe. — Most állnak a gépek, a fiúk elméleti oktatáson vannak a város II. lakótelepi tanonc- központjában. Évente 14—20 ipari tanulót veszünk fel, akik nálunk tanulják ki az autószerelő szakmát — mondja kísérőm. Keresztülvágva az udvaron, megállunk a -kazánház mellett. Az automatizált gázkazánok mellett a padló keramitkockákkal van kirakva. Minden csillog, ragyog, a falakon virágtartók s a dolgozók által készített dísztárgyak. Továbbmegyünk. Az alagútszerű, forgófékkel ellátott automatikus kocsimosó kiválóan pótolja az emberi munkát, a piszkos gépkocsira minden oldalról vegyszerrel kevert vizet fecskendez a gombnyomásra működő berendezés, s néhány perc alatt, míg a kocsi áthalad a vízfüggönyön,r tisz: ta is lesz. A takarékosság érdeké- len az elhasznált vízből kiszűrik a szennyeződést, újra felhasználhatóvá 'tes’z k. A szerelőcsarnokban egyidejűleg 14 gépkocsi javítását tudják végezni, emellett több kisebb műhelyben is folyik a munka: íestők, asztalosok, kárpitosok, kovácsok és hegesztők végzik a javításokat. — Az új üzem átadása magával hozta-e a jobb gazdasági eredményeket? — teszem fel a kérdést a kala- pácsütése'ktől visszhangzó műhelyben. — Egyelőre még nem a várakozásnak megfelelően, sajnos, a múlt hónapban is elég nagy volt a lemaradás. Ennek ellenére bátran állíthatom, hogy évi tervünket teljesíteni fogjuk. — Mi ennek az oka? — Mindenekelőtt a gépkocsipark elavultságára kell hivatkoznom. Egy gépkocsi élettartama 8 év, s ez azt jelenti, hogy ennyi ideig gazdaságos az üzemeltetése, karbantartása, eny- nyi idő alatt elhasználódik a jármű. Kétszázhúsz gépkocsink 61,8 százaléka jóval idősebb. Ilyen állománnyal nehéz termelni, az öreg járműveknél gyakoribb a kiesés, több javításra szorulnak. — Mindez korántsem jelenti azt, hogy ne lennének pozitív eredményeink. 1965 óta tehergépkocsi-állományunk kapacitása 8 százalékkal csökkent, a teljesítmény növekedése viszont 195 százalékos, ami főként a munkaszervezés és ésszerűbb gazdálkodás javára írható. Tavaly például 103 százalékra teljesítettük pénzügyi tervünket, 61 millió helyett 63 millió korona értéket alkottunk. A nyereségnél a teljesítés 118 százalékos. Az idei évre tervezett összbevételünk 65 millió 960 ezer korona, ennek egy- harmada származik a személyforgalomból. — A személyszállítást napjainkban sok bírálat éri. Hogyan látja ön a problémát? — Évente több mint 10 millió 600 ezer utast szállítanak járműveink. Az autóbuszforgalomba a járás összes községét bekötöttük, a munkásbuszok reggel negyed hétre beérkeznek Ko- márnóba. majd fordulnak, s a diákokat is beszállítják. Több községből szállítjuk Magyarországra a komáro: mi lenfonógyárban dolgozó asszonyokat, ezenkívül távolsági vonalaink is vannak. Valamikor két különjáratú buszunk bonyolította le a társasutazásokat, ma erre a célra hét járművet állítottunk be, s még ez is kevésnek bizonyul. Ismét az igazgató szobájában ülünk. Űtközben épülő kézilabda- és röplabdapályát láttam. A kerítés mellett a dolgozók konyhakertet létesítettek. A szőlő is meghozta első termését. Egy riportban az ilyen apróságoknak talán nincs jelentőségük, de valamit azért elárulnak a közösségi érzésről, a dolgozóknak az üzemhez fűződő kapcsolatairól s magáról a muakaszai lemről. — Hogyan lehetne megoldani a helyi közlekedés problémáit? — kérdezem. — Két éve végzett felmérésünk eredményei: a reggeli munkás- és diákvonalak férőhelykihasználása 130 — 150 százalékos, délután már csak 30 százalékos, este pedig 6—7 százalékos. Ha az üzemek és más létesítmények eltérő időpontokban, kezdenék a munkát, kiküszöbölhetnénk a csúcsforgalmat. Ezt a KNB határozata feladatul adja, nálunk azoaban még nem valósult meg. Az optimális feltételek kialakításához még 15 autóbuszra lenne szükségünk. Az autóközlekedési vállalat az idén ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját. Ebből az alkalomból az üzem 57 dolgozója kap elisLadislav Straka merő oklevelet, közöttük Ladislav Straka autóbuszvezető, aki már számos kitüntetés tulajdonosa. Kezdettől fogva az üzemnél dolgozik. Munkáját fémjelzi az 1 millió 250 ezer, baleset nélkül megtett kilométer is. „Kiváló dolgozó“ címmel tüntetik ki Hegedűs Margit kolárovói kalauznőt és Both Jenő technikust, aki bekapcsolódott a százezresek mozgalmába is. Fiilöpp elvtárs elmondta még, hogy 4 szocialista munkabrigádjuk van, 7 kollektíva pedig versenyben áll a cím elnyeréséért. A szocialista munkaversenyben kivétel nélkül részt vesznek a dolgozók, minden gépkocsivezető benevezett a „Balesetmentesen vezessünk“ versenybe. Külön versenyt hirdettek a cukorrépakampány idejére. Az SZNF és felszabadulásunk évfordulóját értékes felajánlásokkal köszöntötték: a bevételi tervet 1 millió koronával, a nyereséget pedig 800 ezer koronával lépik tűi. Továbbá 40 ezer korona énékű üzemanyag, 40 ezer korona gumiabroncs, 20 ezer korona energia és 200 ezer korona értékű pótalkatrész megtakarítására kötelezték magukat. Elhatározták, hogy az egy balesetre jutó kilométer- szám 3 millió lesz — vállalati szinten ez 1 millió 600 ezer. — Elégedettek a dolgozók a jövedelmükkel? — Az autóbuszvezetők átlagos havi keresete 2919 koorna, . a tehergépko- csivezetőké 2690, az . autószerelőké 2550, a rakodómunkásoké pedig 2006 korona. — Végezetül: mit tart igazgató elvtárs a közeljövő legfontosabb feladatának? — örvendetes, hogy az új üzeni szinte vonzza a dolgozókat, nagymértékben csökkent a fluktuáció. Az is igaz, hogy új létesítményeink üzembe helyezésével növekszik a nem produktív munkaerők száma, csökken a termelékenység. Míg tavaly az egy főre számított termelésben az elsőit között voltunk, az idén már leszorultunk a 6. helyre. Éppen ezért, a termelés fokozása érdekében szükséges a gépkocsipark mielőbbi felújítása. MALINAK ISTVÁN Munka után termálfürdő várja a fáradt gépkocsivezetőket
