Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

A hatékonyság fokmérői A pártalapszervezetek a közelmúltban értékelték az elmúlt pártoktatási év eredményeit és hozzáláttak az új pártműve- lödési év előkészítéséhez. Minden alapszervezet alapos és objektív értékelésre törekedett s az új pártoktatási év előké­szítéséhez is megfontoltan, az előző esztendő tapasztalatait figyelembe véve fogott hozzá. A pártoktatás értékelésekor számos kritériumot kell szem előtt tartani. Például az előadások színvonalát, a pártoktatás résztvevőinek megjelenését az előadásokon és részvételét az előadásokat követő vitákban. Az sem mindegy, hogy mindig mások hiányoznak-e az előadásokról, vagy ugyanazon szemé­lyek rontják-e az előadásokon való megjelenés statisztikáját. Természetesen figyelembe kell venni az objektív körülménye­ket is — pl. betegséget, többműszakos termelést stb. Itt azon­ban meg kell jegyeznünk, hogy jó szervezéssel a többműsza­kos termelés ellenére is elérhető, hogy a pártoktatás minden résztvevője legyen jelen az előadásokon. Ezt számos szervezet példája igazolja. Többek közt a seredi Nikkelkohó, a Turčian- ské Strojárne Hliník nad Hronom-i üzemének és a salai (vág- sellyei) Duslo pártszervezete jár elöl jó példával ezen a téren. Az alapszervezeteknek azt is mérlegelniük kell, mit tettek annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a hiányzást az előadásokról. Elbeszélgettek e a gyakran hiányzó szemé­lyekkel, időben értesítették-e őket az előadás időpontjáról stb. A gyakori hiányzásnak némely esetben az is oka lehet, ha a pártoktatás résztvevőinek az egyes körökbe való besorolásá­nál nem jártak el elég alaposan a pártalapszervezetek. Nagyon fontos és sokat mondó fokmérője a pártoktatás ered­ményességének az, hogyan sajátítják el és értik meg az átvett anyagot a pártoktatás résztvevői. Ez különösen a konzultá­ciókon, az előadásokat követő vitákban és az évzáró, össze­foglaló beszélgetéseken derül ki. Persze abból is látszik, mi­lyen érdeklődést tanúsítanak a pártoktatás résztvevői az elő­adások hatására a politikai irodalom, a pártsajtó és általában a bel- és külpolitika iránt. Minden felsorolt kritériumnál többet mond azonban a párt­művelődés hatékonyságáról az, hogyan alkalmazzák a párt­oktatás résztvevői elméleti ismereteiket a gyakorlatban, a pártmunkában, a tömegszervezetekben és a termelésben; il­letve hogyan járul hozzá a pártoktatás az emberek ideológiai színvonalának növeléséhez, mindennapi helytállásához. Hogyan viszonyulnak a pártoktatás résztvevői a párt gazdaságpolitiká­jához, a feladatok teljesítéséhez, a munkakezdeményezés fo­kozásához. Részt vesznek-e a termelés szocialista racionali­zálásában, a racionalizációs brigádokban és a szocialista mun- kaversenyben stb. * Ez a legfontosabb fokmérője a pártoktatás hatékonyságá­nak. Az új pártoktatási év előkészítésénél mindenekelőtt ezt kell szem előtt tartaniuk az alapszervezeteknek. F. I. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK iÉlesedő párbeszéd Nelson Rockefellernek alelnökké történt kinevezése ön­kéntelenül felidézi azokat az időket, amikor Nixon elnök rend­kívüli utazó megbízottjaként sorra látogatta a latin-ameri­kai országokat, hogy az Egyesült Államok és latin-amerikai partnerei között újfajta kapcsolatok útját egyengesse. Rocke­feller 1969-es latin-amerikai körútju fiaskóval végződött, mert a vendéglátó kormányfők részéről udvari,is mosoly és orszá­gaik sérelmeinek felsorolása, a tömegek részéről pedig zápto­jások zuhataga és egyéb „tetszésnyilvánítás“ fogadta. Az „új kapcsolatok“ feltűnően hangoztatott kialakítása egyidőre le is került a napirendről. A Nixon-kormányzat alatt már teljesen világossá vált, hogy a még Kennedy elnök által meghirdetett „Szövetség a Haladá­sért“ program hiteiét vesztette és megvalósíthatatlannak bizo­nyult. A latin-amerikai országokban mindmáig tapasztalható differenciálódástól függetlenül az egyes latin-amerikai kor­mányokban erősödött az a felismerés, hogy ez Egyesült Álla­mokhoz fűződő kapcsolataikban csak a nüanszok változnak, de a lényeg marad: ez pedig az USA paternalizmusa. Ez a felismerés viszont radikális fellépésre készteti a latin- amerikai kormányokat. A Nixon-kormányzat utóbbi éveiben annak voltunk a tanúi, hogy az Amerikai Államok Szervezeté­nek évi közgyűlésein újabb és újabb követelésekkel léptek fel Washingtonnal szemben, követelték, hogy helyezzék igazságos alapra a latin-amerikai államok és az Egyesült Államok gaz­dasági és kereskedelmi kapcsolatait s ezeket egyenlő az egyenlővel alapon fejlesszék. Az ottani viszonyokat tekintve, ez persze enyhén szólva is illúzió. A latin-amerikai országok azonban már nem kérnek, hanem követelnek, ez pedig mind a haladó, mind a konzervatívabb politikát folytató országokra érvényes. Ma már nemcsak az olajiparát, természeti kincseit államo­sító Venezuela, Peru, Mexikó stb. helyezkedik szembe a was­hingtoni diktátummal, hanem olyan országok is elégedet­lenségüknek adnak kifejezést, mint Brazília, Kolumbia, Hondu­ras stb. Az egyik legerősebb latin-amerikai gazdasági csoportosu­lás, az Andok Paktum, tagállamai például már 1970-ben meg­egyeztek abban, hogy a más államokkal kötendő szerződések­ben következetesen ragaszkodnak az eleve elfogadott alapel­vekhez, hogy a közösséget semmiben ne érje kár. Ebben a szellemben felülvizsgáltak 409 szerződést, s ezek közül 311 szerződés esetében bizonyítási nyert, hogy az amerikai mono­póliumok egyenlőtlen előnyöket csikartak ki. A latin-amerikai országok és az Egyesült Államok közötti függő visszonyt mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy az amerikai hitel 80 százalékáért amerikai árut kellett vásárol­niuk, tehát a hitel eleve nem szolgálhatta az illető ország gaz­dasági-technikai fejlődését. A latin-amerikai országok ela­dósodottságát bizonyítja, hogy míg 1945-ben 2 milliárd 900 millió dollár volt az államadósságuk, napjainkig több mint hét. szeresére nőtt és meghaladja a 20 milliárd dollárt. A latin-amerikai országok és Washington egyre feszültebb viszonyában azonban minőségi változás történt. Az előbbiek fel­ismerték, hogy történelmi helyzetükkel, gazdasági és politikai adottságaikkal mindinkább a harmadik világ szerves részét ölkotját s roppantul megnövelik ezt az erőt, amelyet Washing­tonnak tekintetbe kell vennie. A regionális tanácskozásokon az utóbbi időben nem véletlenül hangzanak el olyan követelé­sek, hogy kövessék az arab országok olajpolitikáját és így tár­gyaljanak Washingtonnal. Az ilyen összejöveteleken az ameri­kai kormányt képviselő Kissinger külügyminiszter nem egy alkalommal felszólalás nélkül volt kénytelen hazatérni. Kér­dés, milyen tapasztalatokat és tanulságokat szűr le a latin­amerikai történésből a Ford-kormányzat, amelynek alelnökét, Nelson Rockefellert a latin-amerikai ügyek specialistájának tartják. **• L. HMM 1974. szeptember 1. A NAP kel — Nyugat-Szlo- vákia: 5.08, nyugszik: 18.35 — Közép-Szlovákia: 4.56, nyugszik: 18.23 — Kelet-Szlovákia: 4.51, nyugszik: 18.18 órakor A HOLD kel: 18.08, nyug­szik: 4.54 órakor NEVNAP|UKON SZERETETTEL KOSZÖNTIÜK EGYED — DRAHOSLAVA nevű kedves olvasóinkat # 1764-ben ezen a napon kezdődtek az előadásuk a a Selmecbányái Bányászati Főiskola vegyészeti és ko­hászati tanszékén # 1769- ben született IVAN PETRO- VICS ukrán költő, az újko­ri ukrán irodalom egyik megalapítója (+1838) # 1839-ben született VÁCLAV VLÜEK cseh író és újság­író (+1908) • 1864 ben született ROGER DAVID CASEMENT ír szabadság- harcos (+1916) • 1894 ben halt meg VOJTECH NÁPRS- TEK, a cseh nemzeti újjá­éledés jeles alakja, a ró­la elnevezett múzeum ala­pítója (szül.: 1826) • 1919-ben a horthy-pribékek megölték FARKAS JÁNOS vasúti tisztviselőt, a kom­munista munkásmozgalom mártírját (szül.: 1893) # 1924-ben született RÁKOSI ENDRE nyomdász, a kom­munista mozgalom mártír­ja (a német fasiszták 1945- ben megülték) # 1939-ben a náci horda megtámadta Lengyelországot és ezzel megkezdődött a második világháború. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A következő iaafaafl/EHI5l1 4. tartalmából: Harc a kispolgárság ellen Milena Randová cikke Eredményes múlt — biztató jövő Malinak István tanyi riportja Párbeszéd a jelennel A szocialista Bulgária kulturális fejlődése A vendégkönyv Konsztantyin Szimonov novellája A Vibren tövében Csető János bulgáriai riportja A NATO-országok kapitalista cégei fegyvereket adnak el a dél-afrikai fajüldözőknek és ezzel támogatják a nemzeti fel­szabadító mozgalom elleni harcukat. (Jurij Cserepanov rajza) Arpád Račko szobrászművész košicei műtermében készíti „A felszabadítók üdvözlése“ című reliefjét, amelyet a duklai harcok 30. évfordulója alkalmából lepleznek le a duklai kilá­tótorony előcsarnokában. A ČSTK felvétele A tlmačei Sz. M. Kirov energetikai gépgyár dolgozói az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére annak idején kötelezettséget vállallak, hogy termelési tervüket egymillió koronával túltel­jesítik. Szavukat megtartották: a félévi termelési tervüket kö­zel ötmillió korona értékben túlszárnyalták. Képünkön: Filip Horniačik szocialista munkabrigádjának tagjai. A ČSTK felvétele Bevásárlás után A Nové mesto nad Váhom-i Mechanizálási és Automatizálási Kutató Intézet is bemutatja legújabb termékeit az idei brnói nemzetközi gépipari vásáron. A képen látható ElR 20—N típu­sú, számvezérlésű drótvágó gép a megmunkáló gépek legújabb generációjához tartozik. A ČSTK felvétele 1974. IX. 1. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom