Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-08 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
ladékot, a pozdorját, ami a feldolgozott kender tí() százalékát teszi ki, a sládkovičovói (diószegi) teslviérüzembe szállítják, aliol préselt lapokat gyártanak belőle. — A nyers kender 7—8 napig ázik a nagy kiterjedésű betonmedencékben, majd újból szárítjuk, felkötözzük és kazfilézzük — magyarázza az igazgató a gyártási folyamatot. — Innen kerül feldolgozásra a tllolóba: a törőgépeken zúzzák a kendert, majd a turbinába kerül, onnan a szállítószalaggal ellátott gépsor végén már a tiszta rostot kapjuk. Az osztályozás után a rövid szálak visszakerülnek a gépsor elejére, ahol a kóc készül. Ezeket a csomózás után 75 kg-os bálákba préseljük. — És honnan szerzi be az üzem a nyersanyagot? — A három legközelebbi járásban összesen 050 hektáron termelnek számunkra kendert a mezőgazdasági üzemek. Távlati terveinkben szerepel, hogy a kender termesztését a legközelebbi üzemekbe összpontosítsuk, mivel a szállításnál elég nagyok a veszteségek. — Kifizetődik a szövetkezeteknek a kender termesztése? — Igen. Egy hektáron állag 85—90 mázsa a termés, ami megközelítőleg 17 500 korona bevételt jelent. Évente négyezer tonna gyorsanvagot dolgozunk fel, tavaly 300 tonna rostot ws 350 tonna kócot gyártottunk. Ez volt a helyzet eddig. De hogyan alakul a jövőben a tanyi üzem fejlődése? — A múlt év áprilisában 40 millió koronás beruházással elkezdtük az új üzemegység építését — vette át a szót Kocz- kás Zoltán technikus —, melyben a munkacsarnokon kívül kazánház, energiaközpont és irodahelyiségek kapnak helyet. Ez év októberében meg akarjuk kezdeni a szerelési munkákat, a hazai és lengyel gépek nagy részét ugyanis már leszállították. Főként nem szövött bútortextíliát fogunk gyártani. Évi termelésünk értéke jelenleg 8 millió korona, ami az új részleg átadása után tízszeresére, a munkáslétszám pedig kétszeresére növekszik — folytatja Susik Imre igazgató. — Ezzel a környékbeli falvakban a női foglalkoztatottság kérdése is részben megoldódik, a jövőben ugyanis a dolgozók 80 százalékét nók képezhetik. Most 95 dolgozója van üzemünknek, s ebből csak 38 a nő. — Milyen er«dményeket ér el az üzem a tervfeladatok teljesítésében? — Félévi árutermelési tervünk 4573 korona volt, amit a valóságban csaknem három- százezer koronával léptük túl. A túlteljesítést a rost és a kóc termelésének növekedése segítette elő, rostból 52, kócból pedig 17 tonnával gyártottunk többet. Az elmúlt évhez viszonyítva a munkatermelékenység is jelentősen növekedett. — A dolgozók elégedettek a jövedelmükkel? — Gondolom, igen. Április elsejétől új bérrendszert vezettünk be, főleg a tiloló részlegen dolgozó nők keresete növekedett, átlagosan 17 száza- zalékkal. Az egy dolgozóra jutó havi átlagkereset 1840 korona. — A szociális program keretéiben hogyan javul a dolgozók munkakörnyezete? — kérdezem Koczkás Zoltántól, aki egyúttal a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke is. — Tavaly új műhelyeket, garázsokat építettünk a karbantartók részére, miután lebontottuk a régi, egészségi szemi>onll>ól sem megfelelő, talán száz évnél is öregebb épületeket. Űj raktárat is építettünk, s mindez megközelítően 400 000 korona beruházást igényelt. Két éve építettük át több mint húszezer koronás költséggel a zuhanyozókat, öltözőket. A meleg vizet saját kazánunk szolgáltatja. A szociális gondoskodás természetesen az üdülési lehetőségek kibővítésére is kiterjed. Évente három dolgozónk megy gyógyfürdőbe, hatnak pedig a szak- szervezet biztosítja az üdülést. Öt szülő pionírtáborba küldheti gyermekét. Hatvankilencben Paton építettünk egy nyolcágyas üdülőházat. További lehetőségeink is vannak, de az alkalmazottak nem nagyon veszik igénybe. Mert ilyen a csal lóközi ember! Mindig csak dolgozna. Ezen a nyáron például balatoni üdülést terveztünk. A 35 jelentkező közül végül csak 21 maradt. A közétkeztetés terén is hasonló a helyzet. Az új üzem részlegben már büfé is lesz, ahol meleg ételt is lehet majd kapni. Reméljük, hogy lia a lehetőségek is meg n öv eked nek, a dolgozók élni is fognak vele. — Ha ilyen jó viszonyuk van a dolgozóknak a munkához, akkor ez bizonyára a kötelezettségek vállalásában is megnyilvánul? — fordultam ismét az igazgatóhoz. — Valóban ez a helyzet. Felajánlottuk például, hogy idei árutermelési tervünket százezer koronával és 10 tonna kóc gyártásával lépük túl, kötelezettségeinknek azonban már az első fél évben eleget lettünk. Várható, hogy decemberre a százezer háromszázezerre növekszik. Az önköltségek csökkentését szem előtt tartva nagyobb távolságokból saját eszközeinkkel szállítjuk a nyersanyagot. Eddig 86 000 koronát takarítottunk meg ezzel. A fiatalok kezdeményezésére két rendkívüli műszakot tartottunk, s 250 helyett 300 órát dolgoztunk le a tavaszi nagy- takarításban. Örömmel nyugtázhatom, hogy dolgozóink - teljes mértékben bekapcsolódtak a kötelezettségvállalási mozgalomba, az előbb elhangzott eredmények például 9 kollektív és 13 egyéni vállalás alapján születtek meg. A munkaversenyben elért sikereinket igazolja, hogy 1969 után tavaly ismét elnyertük a vállalati igazgatóság vándorzászla ját. Az igazgató a továbbiakban elmondotta, hogy tavaly vállalati szinten első helyen végeztek az újítómozgalomban: 150 ezer korona értéket képeznek a beérkezett javaslatok. Egy dolgozójuk a százezresek mozgalmába is bekapcsolódott. Egyszerű, kis üzem a tanyl ,, lengyár“. Öreg falai között becsületes, dolgos csallóközi emberekkel ismerkedtem meg. Vérükben van a munka szeretető. Remélem, nem kell sokáig várniuk az új üzemrészleg átadására. Kép és szöveg: MALINAK ISTVÁN Tôň (Tany) a komárnói járás egyik legrégibb faluja. La kosainak száma nem haladja meg az ezret. A község mai arculata minden tekintetben magán viseli a kisebb falvak jellegzetes vonásait: még nem borít minden utcát aszfalttakaró, az utcákban barátságos, kertes családi házak sorakoz nak, s a kerítések mögül kihajló fák koronáit megpillanthatjuk az itt-ott felgyülemlett esővíz tükrében. Kihalt utcák, nyári délelőtt, rekkenő meleg. A len - és kenderfeldolgozó üzem felé vezető úton nagy porfelhőt kavar egy tehergépkocsi. Az áztatott kender át ható szaga terjed a levegőben. Az üzem, melynek a környéken immár évtizedek óta csak „lengyár“ a neve, ez év május 8 án ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ebből az alkalomból átvették a köztársasági elnök által adományozott „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést. Susik Imre igazgató még csak néhány hete tölti be tisztségét. Elmondta, hogy jelenleg csupán kendert dolgoznak fel, rostot és kócot készítenek be lőle, ezeket kötelek és zsákok gyártásához Csehországba szállítják. Az ésszerűsítést itt is fontosnak tartják, hiszen a hűl Hosszú utat tesz meg a kender, amíg rost lesz belőle. 1974 IX. 8. SS gr Huszonöt év egy-egy szervezet, vagy intézet viszonylatában is hosszú időszak, az ember életében pedig kétszeresen az. Ennyi év alatt a ma születő gyermekből ifjú felnőtt lesz, az ifjú pedig javakorabeli egyénné válik. Csíkfejes Zoltán traktoros egy év híján negyedszázaddal ezelőtt szintén fiatalos hévvel ült először a traktorra, s azóta e foglalkozásnál mindmáig megmaradt. Jelenlegi gépe, a Kirovec 700-as, a mező- gazdasági dolgozókat nehéz és igényes munkájukban segítő, korszerű, s nagy teljesítményű gépek egyike. A traklor dübörgő motorja kereken 220 lóerős, így számára az utána szerelt nyolcas eke elhúzása is csak amolyan gyerekjáték, és ekesorával egyszerre csaknem 3 és fél méter széles sávot képes felszántani. Csíkfejes Zoltán immár negyedik éve szánt ezzel a traktorral, mégpedig a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásnak hol az egyik, hol a másik szövetkezetében vagy állami gazdaságában. Ott, ahol a kisegítésre éppen a legnagyobb szükség van. A traktor ugyanis a gép- és traktorállomás tulajdonút képezi, és az egyes mezőgazdasági üzemeknek megrendelésre dolgozik. A tarló- és középszántások idején Csíkfejes Zoltánt a Vefký Blh-i (nagybalogi) Efsz-ben kerestük fel, hogy elbeszélgessünk munkájáról, életéről. — Jó traktoros, pontos ember és érti a szakmáját. Szántásának minősége a legszigorúbb kritériumok mellett is kifogástaian — jellemezte munkáját a szövetkezet elnöke, miközben a dűlő felé tartottunk, ahol éppen szántott. A K 700-as a 85 hektáros tábla túlsó végében járt, így várni kellett. A nap erősen tüzelt, az ember még ingujjra vetkőzve is izzadt. — Vajon mekkora lehet a meleg a traktor fülkéjében? — találgattuk várakozás közben. A kérdésre a gépből kiszálló egyén már részben megadta a választ. Ingén az izzadságnak a legkisebb nyoma sem volt. látható. Miután kölcsönösen bemutatkoztunk, ennek „okát“ bővebben is megmagyarázta. — A vezetőfülke szigetelése kitűnő, nemcsak a motor zajától, hanem a forró napsugaraktól is kifogástalanul megvéd. Ráadásul szellőztetővel és ventillátorral is ellátták, így a benti levegő talán még kellemesebb is, mint idekint. A fülke felszerelése persze nem fényűzés, hanem törvényszerű követelmény, még akkor is, ha „csak“ traktorról van szó. Egy ilyen hatalmas gép akkor gazdaságos, ha teljesítményét maximálisan kihasználják. Mint Csíkfejes Zoltán elmondta, gépével kora tavasztól késő őszig, egészen a fagyok beálltáig szánt, általában reggel 8-tól este 9-ig. A naponta felszántott terület nagysága 15—17 hektár. Az ilyen teljesítmény, a reggeltől napestig tartó munka a gép kezelőjétől is maximális teljesítményt igényel. E maximum kifejtéséhez pedig megfelelő munkaiéi tételek szükségesek, és ez a traktor vezetőfülkéjére is vonatkozik. A munkafeltételekkel kapcsolatban a szövetkezet gondoskodásáról és figyelmességéről is szólnunk kell. Mint megtudtuk, az egész nap a földeken dolgozó traktoros a frissítő mellett naponta egyszer me. leg ételt is kap, és ezt a munka folyamatosságának érdekében utána viszik. A munka, 9 teljesítmény és a feladatok mellett természetesen a magánélet és a család is szóba került. Annál Is inkább, mivel Csíkfejes Zoltán esetében — ha mindjárt közvetve is —, a sok-sok felszántott hektárban az otthoniaknak is része van. Az ň munkahete, főleg csúcsmunkák idején hétfő reggeltől vasárnap délutániig tart, nála nincsenek szabad szombatok, sem vasárnap- és ünnepnapok, csak télen, amikor már befagy a föld, s nem lehet szántani. Ilyenkor a gép- és traktorállomás javítóműhelyében dolgozik. Általában ekkor veszi ki a szabadságát, és ilyenkor megy el a család kirándulni, üdülni is. A téli hónapokban 12 éves lánya, valamint ö és 2 éves fia is jobban örül, mivel az apu már nemcsak hetente kétszer, hanem naponta hazajön. Tavasztól őszig az ilyen örömben bizony kevesebb- szer van részük. Amit Csíkfejes Zoltán csinál, azt hektárokkal folytatott küzdelemnek is nevezhetnénk. Méghozzá kitartó és eredményes küzdelemnek. Az egyiket az említett 24 év bizonyítja, míg a másikat a traktor nyergében eltöltött idő alatt kapott oklevelek és kitüntetések, amelyek közül a „Szocialista mezőgazdaság építője“ kitüntetés sem hiányzik. De méjg ezzel setu mondtunk el mindent. Tagja a gép- és traktorállomás mellett alakult szocialista munkabrigádnak, amelynek mind a 17 tagja traktoros, és az állomás alakításának 25. évfordulója alkalmából elnyerték « bronzérmet. EGRI FERENC Indulás előtt Tóthpál Gyula felvétele KETSZAZHOSZ
