Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-29 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó
Tamaz Csiladze Weöres Sándor: Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már o vének, hűvös az árny, az este, csörög a cserje teste. Az ember szíve kivásik. Egyik nyár, akár a másik. Mindegy, hogy rég volt, vagy nem rég. Lyukas és fagyos az emlék. A fákon piros láz van. Lányok sírnak a házban. Hol a szádról a festék? kékre csjpik az esték. Mindegy, hogy rég, vagy nemrég, nem marad semmi emlék, az ember szíve vásik, egyik nyár, mint a másik. Megcsörren a cserje kontya. Kolompol az ősz kolompja. A dér a kökényt megeste. Hűvös és öreg az este. Marcel Herz: Lám, még sóhajtani sem volt időnk és már jött az ősz. Pár sárga levél a diófán, könnyes pecsétje, bágyadt nevetése a nyárnak, mely meg nem érett. ^ Megvan még borús homlokom, két karom, mellem is, mely sovány. És az ősz, mely százszor eljön újra, a penészes test szívében rám talál, ö, higgyétek el, meghalni nem tud az, ki meg nem érett. József Attila: Fosztja az ősz a fókát, hűvösödik már, be kell gyújtani. Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani hidegek idejében, még mikor, kedves, nem öleltelek, mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy nem vagyok veled. Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ s félelmetesebb. Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, ha mór szétesett. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj: Egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudjl Guillaume Apollinaire: Egy lőcslábú paraszt meg a barma vonul A ködben lassan és lomhán az őszi ködben Amely a nyomorult kis tanyákra borul Baktatnak s a paraszt dúdolgat egyre közben Hogy volt egy szerelem melynek vége szakadt Egy gyűrű elgurult s egy szív sajogva fáj még ö az ősz ó az ősz megölte a nyarat A ködben lomposan baktat két szürke árnyék RÓNAY GYÖRGY fordítása őszi csapzott levél Szürke esőben ázik, Hosszan dörög egy távoli lövés. A madár lassú szárnya vért virágzik. Süllyed a nap, alján mély repedés. A part felett láporfüst, könnyű pára, a csendet tompa visszhang nyeli el. A háztetők cserép-piramisára terül a füst, omló lepel. Hozzád megyek. Házad már idelátszik. Belépek és kimondok minden szót, amit magammal hoztam. Nem kevés. Őszi csapzott levél. Szürke esőben ázik. Hosszan dörög egy távoli lövés. RAB ZSUZSA fordítósa Szeptembereste feketűlő kérge fölött kerékrépát illatoztat a szél, fakoronák magasában fagyot. Arcéi: elragadtatott. Mint az egyszerű, hűvös halál s az illata. Üt az óra, lomha napok a csillagok, négy csillag, és száj és két rózsa, és ólomillanás és álmok illanásoi, és elragad minket a szél s a vér a szele, vér, csillagos, türelmetlenség, fehér madár a válladon, mások közé, mások közti határaidra. Gondolhatod, mit találtam. — gondoltam, valahol elvesztettük. TANDORI DEZSŐ fordítósa Tözsér Árpád: A béke újra elhagyott, a szívem néha ki-kihagy, könnyem veri az ablakot, két hónom alatt megvirrad. Valahol szidnak veszettül, a táj elromlott legbelül. ősz van, egy fehér krumpliszsák kedvetlenül elterül. Ez a táj itt a múltam, egyszerre valóság s emlék. Bicskapenge: belőle nyíltam, s benne maradtam sebként. Itt úgy vagyok, hogy nem vagyok, szerveim közt ökörnyál rezeg. Delelek, állok a napon, s hangtalan szétgyökerezek. OZSVALD ÄRPÄD fordítása Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes, a nyári nap halódó fénye sárga. A széthasadt ködből még t szta kék les; madár ha száll, akár mesékben szállna. Hordókra vár a bor s a csönd a széles pincék homályán megdermedve áll ma. Amott a puszta dombon egy kereszt ül; rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren. Egy felleg húz a tó tükrén keresztül; a földműves pihenni tér be éppen. Az este kékés szárnya halkan pendül a száraz zsuptetőn s az árokszélen. Most csillag fészkel már az álmos pillán; hűvös szobákban csöndes béke hallgat, a szeretők szelíd szeméből immár halk angyal lép elő, a szárnyd lankadt. És zúg a nád; kísértet hangja sír rám, csupasz füzekről, hallom, hull a hormat. RADNÓTI MIKLÓS fordítása Könözsi István felvétele az ŐSZI JEGYZETEK ciklusából Georg Traikl:
