Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-17 / 220. szám, kedd
Növekvő igények és követelmények Előtérben a kommunista nevelés + A műszaki pályaorientáció és a tanulók szó ciális összetételének javítása O A tanítás ■ tanulás folyamatának korszerűsítése Az új tanév igényes feladatokat hárít az iskolákat Irányító szervekre és a pedagógusokra egyaránt. Hogyan készültek fel a növekvő követelményekre a dunaszerdahelyi járásban és milyen főbb feladutok várnak az oktatásügyi dolgozókra — erről beszélgettünk P l av y Dezső elvtárssal, a járási pártbizottság ideológiai osztályának dolgozójával. — Iskoláinkban az elmúlt tanévben kezdtünk hozzá a párt júliusi plenáris ülése határozatainak megvalósításához. Azóta jelentős eredményeket értünk el a tanulóifjúság kommunista nevelésének elmélyítésében, emelkedett az oktatónevelő munka színvonala és a pedagógusok eszmei-politikai képzettsége. Az SZLKP járási bizottságának határozata alapján iskoláinkban eredményesen folyik a vörös sarkok és történelmi emlékszobák létesítése. Az anyaggyűjtést, a múlt haladó hagyományainak ápolását és feltárását folytatjuk. A do- kumentumanyagot a jövőben hatékonyabban kell kihasználni a nevelési célkitűzések eléré- ben. — Az iskolai pártalapszerve- zetek és ez osztályfőnökök következetes meggyőző munkája eredményeként ebben a tanévben 5,6 százalékkal csökkent a hitoktatásra jelentkező tanulók száma. Javulást kívánunk elérni a vallási szertartások látogatása terén is. E tekintetben nagy feladatok hárulnak a pionírszervezetre, moly a tanulók iskolán kívüli foglalkozását szervezi. A korábbi évek gyakorlata igazolja, hogy tanulságos, érdekes és vonzó foglalkozásokkal elérhető a vasárnapi rendezvények látogatottsága. Az iskolai nevelőmunkát komplex módon értelmezzük, a nevelés tehát nem korlátozható csupán egyes tantárgyakra, a polgárt nevelésre, vagy az iskolán kívüli tevékenységre. A társadalomtudományi tantárgyakban nagyobb súlyt kell helyezni a nevelési célok kidomborítására. A természettudományi tantárgyak is lehetővé teszik az ideológiai és világnézeti nevelés erősítését. A matematika tanítója például helyesen jár el akkor, ha a példák összeállításánál a konkrét termelési eredményeket veszi alapul országos, kerületi vagy járási méretben. A szlovák és a magyar tannyelvű iskolákban egyaránt nagy figyelmet fordítunk a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek közötti testvériség és együvé tartozás elmélyítésére. A szlovák nyelv rugalmasabb elsajátítása céljából szorgalmazzuk, hogy a magyar tannyelvű iskolák vegyék fel a kapcsolatot a szlovák iskolákkal — kölcsönös levelezések, látogatások, táborozások kirándulások formájában. A testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió fiataljaival és iskoláival sokoldalú kapcsolatokat tartunk fenn. Eddig a járás 52 iskolájának 1800 tanulója levelez szovjet pajtásokkal, 45 iskola 1329 tanulója pedig a többi szocialista ország iskoláival ápol baráti kapcsolatokat. A levelezők táborát gyarapítjuk, mert ez elősegíti az orosz nyelvoktatást, egymás életének a jobb megismerését, és nevelési céljaink megvalósításában is támaszt jelent. ® Mit tesznek a műszaki pályaorientáció és a továbbtanulók szociális összetételének javítása érdekében? — A természettudományi tantárgyak, elsősorban a matematika, valamint a természet- tudományos szakkörök vonzóbbá tételét kell elérnünk. Ebben a tanévben, ahol erre megvannak a feltételek, bevezettük a matematika csoportos oktatását, bővítettük a matematikai és a többi természettudományi szakkör hálózatát. Tudjuk, munkánk akkor lesz eredményes, ha emeljük a pályaválasztási tanácsadás színvonalát, s az osztályfőnöki órákon, szülői látogatásokon és értekezleteken rendszeresen foglalkozunk a tanulók pályaválasztásának kérdéseivel. Arra törekszünk, hogy minden tehetséges munkás- és parasztszármazású tanuló középiskolába, vagy szakmunkásképző intézetbe jelentkezzen. Ez annál inkább fontos, mert járásunkban az alapiskolák tanulóinak 80 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Q Az oktató-nevelőmunka minőségének fokozása állandó feladat. Mit tesznek ennek érdekében? — Korunkban az ismeretátadás hagyományos formái már nem biztosítják a tanítás-tanulás szintjének emelését. Az önművelés permanens folyamat, mely alól egyetlen, nevelő sem lehet kivétel. Járásunk iskoláiban ma már minden oktató pedagógiai végzettséggel rendelkezik, s az új tanévre 28 kezdő pedagógus érkezett járásunkba, így tovább javul a szakosított tanerők arányszáma. A matematikát 92, a kémiát 100, a földrajzot 82, a magyar nyelvet 75, a szlovák nyelvet több mint 70 százalékban szakképzett tanerők oktatják. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának irányelvei alapján ebben a tanévben is megszervezzük a pedagógusok politikai iskolázását. Célunk, hogy pedagógusaink ismereteiket jól felhasználják az oktató-nevelő munkában és iskolán kívüli tevékenységükben. Tanítóink kö zül egyre többen fejtenek ki iskolán kívüli munkát a párt- alapszervezetekben, a hnb-n és tömegszervezetekben. Jelenleg 86 tanító a pártalapszerve- zétben, 238 a szakszervezetben, 183 pedig a hnb-n tevékeny kedik. Sokan a népművelésben és kulturális szervezetekben dolgoznak. SVINGER ISTVÁN KULTURÁLIS HÍREK ■ Az UNESCO statisztikai évkönyve szerint a világon a legtöbb könyvet a Szovjetunió adja ki. 1971-ben itt 85 487 kiadvány jelent meg. A 2. helyen az USA áll 80 569 kiadvánnyal. ■ Csehszlovák—lengyel—magyar filmplakát-kiáliítást rendeztek nemrég a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. H Mihail Satrov ismert szov jet drámairó nemrég interjút adott a Lityeraturnaja gazeta munkatársának, s ebben elárult egy-két műhelytitkot is. Mint mondotta, most készülő drámái közül az egyik Leninről, a másik pedig a második világháború végéről, pontosabban a Hitler főhadiszállásán folyó eseményekről fog szólni, illetve a „führer“ kegyetlenkedéseit festi meg. A HALLGATÓ NAPLÓJA Rádióműsorokról — rövidéin Az EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSADÓ szeptember 5 i műsorában a beszédhibákról szóló nagyon színvonalas és közhasznú előadás második részét hallottuk. A probléma ezreket érint, ezért a hallgatók nagy figyelemmel kísérik ezt a műsort, különösen, ha a bemondók olyan kultúrált beszédtechnikával tolmácsolják, mint ebben az adásban. De éppen a köz- érdeklődés indokolja, hogy a műsor szerkesztője kiiktassa az olyan kifejezéseket, mint például, a gyermek hangsémáinak kialakulása, retardált, reaktív, negativisztikus stb.“ Nem valószínű, hogy minden hallgató a rádiókészülék mellett tartja az idegen szavak szótárát. Az elmúlt kél hét alatt többször hallgattam a KRÓNIKA néven ismert műsort. Jól szerkesztett, változatos híranyaggal tájékoztat és a kisriportok nagy többsége Is figyelmet és elismerést érdemel. A legjobbat szeptember 6-án, pénteken halottam. A riporter a Trnava! Autógyárban beszélgetett és a kérdések megfogalmazása, ötletessége bizonyította, hogy egy jól felkészült, tehetséges újságíró még akkor is tud érdekeset, újat nyújtani, ha ún. rutinriportot készít. Kiemelést érdemel a Tan- könyvkiadó magyar szerkesztőségében járt riporter szép, magyar beszéde, anyanyelvűnk értékeit felcsillantó ízes kiejtése. Ezért sértette a fülemet, amikor a Zlobin-módszer koši- cel alkalmazásáról elhangzott beszámolóban a riporter kijelentette, hogy „a földmunkák “el vannak végezve“* Szeptember 7-én a TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA jelentkezett, változatos tájékoztató anyaggal, melyek közül különösen a martini Turóci Gépgyár kiváló eredményeinek ismertetését tartom nagyon hasznosnak. Azonban itt is hangsúlyozni kell, hogy a feladatokat nem „biztosítjuk“, hanem teljesítjük. Sajnos, ez a „biztosítjuk“ szó úgy terjedt el. nyelvünkben mint a járvány, jóllehet csupán szolgai tükörfordítás szüleménye. Nagy érdeklődéssel hallgattam a szlovák konzervipar fejlődését és terveit ismertető, sikerült beszámolót és a Trineci Vasmű újításáról szóló riportot is. Szeptember 8-án ismét szép ajándékot kaptak a hallgatók: a BARANGOLÁS ZENEORSZÁGBAN szerkesztője nagyon értékes riportinűsort készített a Szlovák Filharmónia fennállásának 25. éve alkalmából. Szépen fogalmazott, világos mondatok, tiszta képek jellemezték a bevezetőt, ötletes kérdések és válaszok rajzolták elénk e nagyszerű zenei együttesünk fejlődését, az együttes igazgatója, valamint Ladislav Slovák és dr. Ľudovít Rajter karmesterek nyilatkozatai és az együttes műsorából sugárzott betétek avatták ezt az adást valóban ünnepi műsorrá. így érkeztem el szeptember 9-hez, amikor reggel 6 órakor kezdődött a HÉTFŐ REGGEL című immár közismert és közkedvelt műsor. Kezdődött (a hírek után) egy nagyon ügyes, oldott hangulatú, derűs bányász-riporttal. Folytatódott egy figyelmes, udvarias gesztussal: a magyar szerkesztőség két dallal köszöntötte a mező- gazdasági dolgozókat. De egy ilyen műsorban a zenei betétnek hangulati értéke, aláfestő szerepe is van. Azt hiszem, hogy a népi dalkincsből választott betét szebb ajándék lett volna. Jól oldotta meg feladatát a a Bolgár Népköztársaság bra tislavai főkonzulját interjúvoló riporter és ezzel a műsorszámmal kapcsolatban dicséretet érdemel a magyar szerkesztőség „naprakész“ rugalmassága is. A 20. évfordulóra készülő Ifjú Szívek Dal és Táncegyüttes igazgatójával készített beszélgetést azonban csak a kérdezett, Kulcsár Tibor igazgató nyugodt, kiegyensúlyozott, szé pen fogalmazott nyilatkozata mentette meg, mert a riporter egyrészt teljesen passzív volt, másrészt a kérdésfeltevésben ragaszkodott az évek óta megszokott szabványhoz. Rendszeresen hallgatom a HÉTFŐ REGEL-t és már két három hét óta az az érzésem, hogy csökkent a szerkesztők kezdeti lelkesedése, mintha anyaghiánnyal küzdenének és a műsoridőt „vattával“, vagyis zenével töltik ki. Lehet, hogy a kezdeti lendület törése tette szükségessé a műsor módosítását, ezért szűnik meg a HÉTFŐ REGGEL és jelentkezik majd a SZOMBAT REGGEL. Lehet. A hallgató azonban megszokta és megszerette ezt a műsort és ezért azt hiszem, legalább egy két mondattal arról is tájékoztatni kellett volna, hogy mi teszi szükségessé a módosítást. Természetesen kíváncsian várjuk az új szombat reggeli műsort. Reméljük, hosszabb életű lesz! PÉTERFI GYULA- 0 J FILMEKA FEJ NÉLKÜLI LOVAS A gyapotszedö négerek ajkán maradt fenn legendaként „a fej nélküli lovas“ története, melyet May ne Reid regényíró gyermekkorában hallott, s később kalandos vadnyugati regényt kreált belőle-' Az ismert regény alapján most a Lenfilm- stúdió alkotói filmet készítettek. A bonyodalmas és szerteágazó cselekményt elég szerencsés kézzel húzták meg, de csak annyira, hogy egy pergő, hangulatos és képszerű film, egységes mese kerekedjen belőle. A7 érdem u forgatókönyvírók — Vlagyimir Vlagyimiron és Pavel Finn — mellett elsősorban a rendezőé, Vlagyimir Vajnstoké. Célszerűen élt a történet és az egzotikus helyszín nyújtotta lehetőségekkel. Ötletesen bonyolította- a cselekményt, melynek központi figurája „a fej nélküli lovas“, (szovjet) aki a nép legendateremtő képzeletében igazságtevőként, a gazdagok bűneinek megtorlójaként élt. Kár, hogy a nemzedékre szálló legendát az alkotók kevéssé érzékeltették a filmben, inkább a gonosz kapitány és a musztángvadász harcát domborították ki — némileg stilizálva a kalandos történetet. Bár a szereplők jelleme kicsit egysíkú, a gonosz túlságosan is megátálkodott, mégis találunk közöttük jól megrajzolt és hiteles figurákat is. A színészek közül említést érdemel Ludmilla Szavel jeva (a Háború és béke emlékezetes Natasája), Oleg Vidov és az egzotikus szépségű kubai Eslin- da Nunez. Konsztantyin Rizsoo operatőr fényképezte színes szélesvászonra az izgalmasan szép vidéket (Texas kopár szikláit), a megvadult lovak fergeteges rohanását. A fej nélküli lovas című szovjet film egyik kockája EGY RENDČŤRF EL ÜGYELŐ VALLOMÁSA AZ ÁLLAM ÜGYÉSZNEK A filmvilágban az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk: politikai film. A fogalom tulajdonképpen a jelenkori kapitalizmus válságtüneteinek a kritikai felmérését jelenti; a mai nyugati haladó politikai film legfontosabb jellemzője ugyanis, hogy nem a hivatalos állampolitika művészete felépítményének a részeként születik, hanem a polgári rendet támadva. Ami ma történik az olasz filmvilágban, az voltaképpen a neorealizmus legjobb hagyományainak a folytatása, de niűfajváltás történt. Egyre Inkább tért hódít a pub- licisztikai megközelítés, amely módot ad a nyílt, a szókimondó fogalmazásra. A dokumentumjelleg, az események újrajátszása vagy vizsgálata, az érvelő módszer töprengésre késztet, s a politizáló olasz rendezők kérdésekkel ostromolják a nézőt. Ennek a módszernek az egyik legkövetkezetesebb és legszenvedélyesebb képviselője Damiano Damiani, aki filmjeiben detektívkedik, titkolt bűntettek mélyére próbál világítani. A politikai és a gazdasági élet módszereit vizsgálja: milyenek az esélyei a tisztességes ügyek keresztülvitelének, a demokratikus jogoknak ott, ahol a merénylet polgárjogot nyert? Arra figyel,' hogyan fékezi a közöny, a gyávaság, vagy az álcázott bünrészesség az igazságszolgáltatást. Damiano Damiani gyakran merít témát a maffia világából; ezúttal harmadízben forgatott filmet a maffiáról, vagyis a közélet gengszterizálódásáról, arról a Szicíliából származó korjelenségről, amely már a világpolitika erőterébe is belépett. Bár korábbi alkotásai — köztük a nálunk is bemutatott Mint a bagoly nappal, vagy a Bérgyilkos — mind művészi, mind politikai értelemben hatásos művek voltak, legújabb filmje, az Egy rendúr felügyelő vallomása az államügyésznek, mégis valamennyit felülmúlja; a rendező most a legmélyebbre hatolva világítja meg az összefüggéseket és a valóság elemeit a képzeletén átszűri, s hiteles játékfilmet formál belőlük. Damiani meggyőző módon, hűvös logikával, következetesen építi fel a film cselekményét. Ha nem tudnánk, hogy a mű hiteles valóságele(olosz) mekből épült fel (a cselekmény egy gátlástalan építőipa- ri bűnözés és nagystílű telekpanama körül bonyolódik; a helyszín egy palermói városnegyed, amelynek falaiba ötvennél több gyilkosság épült bele, s az építési vállalkozót nem lehet felelősségre vonni, mert ő a maffiavezér, aki ösz- szeköttetései révén letartóztat- hatatlan, egy nagy mesterségbeli tudással, kiválóan megcsinált bűnügyi filmre következtethetnénk. Am nemcsak hitelessége emeli ki az alkotást a maffia-filmek sorából, hanem a mondanivalója is. A dráma középpontjában két ember vergődik. A rendőrfelügyelő, aki elbukik, mert magányosan, rossz eszközökkel harcol és az államügyész, aki naivitásában nem látja, milyen erőkkel kell megküzdenie. A rendőrfelügyelő és az állam- ügyész egyszersmind két szemlélet példázata. A film rendkívül éles képet ad a rendőrfelügyelő — átvitt értelemben a közrendért, az igazságszolgáltatásért felelős képviselő — csődbejutásáról, hivatásának hiábavalóságáról, arról, hogyan ismeri fel, hogy bekötötték a szemét és megbeklyózták. Damiani filmjének tanulsága rendkívül beszédes. Ezúttal az igazság nem győz, nem is győzhet, mert sem a törvény 'erejével, sem egyéni igazságtevéssel nem lehet felszámolni a maffiát, s a vele összefonódott politikai és gazdasági bűnözést, illetve annak mindenhová elérő hatalmát. Damiani műve kétségbeesett film. Az olasz igazságszolgáltatást vádolja azzal, hogy akadályozza a bűn leleplezését, hogy megvesztegelhető, megfélemlítésekkel a bűnösök kezére játszik és védelmezi őket a társadalommal szemben. Damiani a hallatlanul feszült, drámai fordulatokban gazdag, bátor politikai filmet kiváló színészekkel valósította meg. Martin Balsam és a népszerű Franco Nero kiváló alakítást nyújt; döbbenetes párbeszédükből „egyet-mást“ megtudhatunk az olasz közélet moráljáról és a társadalmi légkörről. A film kvalitásait néhány díj fémjelzi, trthtv»k közt az 1971. évi moszkvai filmfesztivál aranydíja. —ym— 1974. IX. 17.
