Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-27 / 202. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK

Vagyonjogi ügyben

D. A.: Mivel a szülők után örökölt közös tulajdonban levő házukra vonatkozóan bíróságon kívüli egyezséggel nem tudtak megegyezni, jogosan fordult a járásbírósághoz a tulajdonközösség megszüntetése iránt. A bírósági döntés értelmében az egész házat a házban lakó testvére kapta azzal, liogy köteles az Ün tulajdonrészének becsértékét az ítéletben megjelölt határidőn belül kifizetni. Testvére ennek a fizetési kötelezettségének eddig nem tett eleget és ún most kérelmezi a bíróságon az ítélet végrehajtását (a megítélt összeg fizetéséből való levonásával, esetleg a ház hivatalos eladása útján). Testvére, illetve annak felesége mást az ítélet jogerőre emelkedése után fellebbezést adott be a bíróságon.

A polgári perrendtartás értelmében a járásbíróság ítélete ellen az eljárás részvevői az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül adhatnak be fellebbezést annál a bíróságnál, amely az ítéletet hozta. A bíróság a beérkezett felieb bezést — miután annak egy példányát megküldi a másik félnek esetleges válaszirat beadására —, továbbítja az iratokkal együtt a fellebbezési, teliát kerületi bírósághoz, amely rendszerint érdemleges tárgyalás alapján hoz döntést. A kerületi bíróság a későn beadott fellebbezést és az illetéktelen — arra nem jogosult — személy fellebbezését a polgári perrendtartás 218. paragrafusa értelmében elutasítja. (Az adott esetben a feleség meghatalmazás nélküli, illetéktelen személynek számít.) A polgári perrendtartás 58. paragrafusa értelmében a bíróság elengedi a határidő elmulasztását, de csak abban az esetben, ha a fél vagy képviselője azt igazolható okból mulasztotta el. Az ilyen „igazolási kérelmet“ az elmulasztást előidéző akadály megszűnte után L5 napon belül lehet beadni és csatolni kell hozzá magát az elmulasztott ügyletet is, pl. adott esetben csatolni kellene a fellebbezést.

A jogerős ítélet ellen csak újabb — eddig nem ismert és még nem érvényesített olyan bizonyíték alapján, amely egymagában, vagy a többi bizonyítékkal együtt a fél számára kedvezőbb döntés alapját képezheti — lehetne az I. fokú bíróságnál perújítást kérni. A perújítást új bizonyíték alapján azon időponttól számított 3 hónapon belül lehet kérelmezni, amikor arról az érdekelt fél tudomást szerzett, de legkésőbb az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 éven belül.

Ha jogosan lehetne kifogásolni, hogy a jogerős ítélet helytelen (ellentétben van a törvényekkel), az érdekelt fél legkésőbb az ítélet jogerejétől számított 3 éven belül a Legfelsőbb Ügyészséghez (Generálna prokuratúra Bratislava) fordulhat, hogy az az iratok áttanulmányozása után adjon be törvénysértési panaszt a Legfelsőbb Bírósághoz. Az ilyen panasz beadására senkinek sincs jogigénye és a Legfelsőbb Ügyészség — főként az általános érdek figyelembevételével — saját mérlegelése alapján dönt. Ha helyt ad a törvénvsértési panasznak, megsemmisíti az idejében beadott határozatot és elrendeli, hogy a bíróság a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt kötelező jogi nézet és szempontok értelmében további eljárás alapján újból döntsön. Ha a Lég felsőbb Bíróság a Legfelsőbb Ügyészség törvénysértési panaszát nem találja indokoltnak, azt elutasítja.

Az Ün esetében valószínűleg csak a határidőmulasztás elengedése iránti igazoló kérelemről van szó.

Betegbiztosítási ügyekben

K. I. Az 1956/54. sz. betegbiztosítási törvény 18. paragrafusa értelmében a három munkanapot meghaladó betegállo uiány idejére a táppénzt a foglalkozás időtartama, illetve a további beszámítandó idők alapján állapítják meg:

a foglalkozás 1. évéig 60 %, 1 éven túl az 5. év végéig 70 %,

öt éven túl a tizedik év

végéig 80 %,

tíz éven túl 90 °/o

arányában rendszerint a dolgozónak az előző naptári évben elért átlag keresetéből.

A foglalkozásba beszámítható idők kérdése azelőtt bonyolultabb volt, de többszöri módosítás után 1968. július 1-től, amikor életbe lépett az 1968/87 sz. módosításokat tartalmazó törvény, általános érvénnyel a táppénz összegének nagysága szempontjából a következő időket kell beszámítani: minden -munkaviszony idejét (a más munkaadó vállalatnál eltöltött időt is) —, a szövetkezeti tag ság idejét —, más betegbizto sítás alá eső tevékenység idejét (pl. a funkció idejére felmentett dolgozó ilyen tevékenységének idejét is) —, a főiskolai tanulmányok idejét —, a tudományos (v. művészeti | ašpirantúra idejét —, a jövő hivatásra való felkészülés idejét (pl. az ipari tanulói éveket) —, a tényleges katonai szolgálat idejét —, a fegyveres erőknél, a közbiztonsági szerveknél, a javító-nevelői testületben a hivatásos szolgálat idejét —, az efsz-tagság idejét —, az efsz-ben tagságon kívüli viszonyban eltöltött rendszeres tevékenység idejét, ha ennek alapján részese volt az efsz szociális biztosításának —.azt az időt, amíg a gyermek hároméves koráig az anya saját gyermekéről, vagy anyai gondozást helyettesítő módon más gyermekről gondoskodott —, azt az időt, amíg kiskorú (18 évnél fiatalabb J rokkant gyermekről gondoskodott, ha az nem volt intézeti ápolásban —, be kell számítani azt az időt is, amikor a foglalkozási, vagy szövetkezeti viszonv megszűnte után, vagy a tanulmányok befejezése után a jnb felvette a munkára jelentkezettek jegyzékébe —, az olyan tudományos, vagy műszaki tevékenység idejét, amelyre vonatkozott a társadalombiztosítási kötelezettség —, a vizsgálati fogság idejét, ha uz eljárást beszüntették, vagy a dolgozót felmentették a vád alól.

Ha ön a jelenlegi munkaadó vállalatánál eltöltött mintegy 9 évi foglalkozása előtt már másutt is dolgozott, igényelheti a fent felsorolt idők valamelyikének beszámítását, ak kor már korábban elérte a 1U beszámított évet, és ennek alapján már korábban volt igénye 90 százalékos táppénzre. Az esetleges különbözeiét azonban csak legfeljebb egy évre visszamenőleg igényelhetné, mivel a régebbi juttatásokra szóló igény már elévült. Ha a munkaadó vállalat üzemi bizottsága mellett működő KNI’- bizottság nem lenne 'hajlandó a különbözeiét folyósítani, forduljon panaszával az Okresná správa nemocenského poistenia, Košice hivatalhoz.

Sz. K.: A munkaadó vállaltit KNP-bizottsága helyesen döntött, mivel az Ön adataiból két ségtelenül kitűnik, hogy második gyermekével az első gyermek születése után eltelt egy év után esett teherbe, és így az előírások értelmében nem igényelhetné az első gyermek születésével kapcsolatban folyósított szülési segélyt az akkori összegben. Ezen nem segített volna az sem, ha közben legalább 25 munkanapot ledolgozott volna. Második gyermekére igényelheti az 1971/107. sz. törvény értelmében a havi 500 korona gyermekgondozási segélyt, feltéve, hogy mindkét kisgyermekéről saját maga egésznapos gondoskodássá I fog gondoskodni. (A gyermek kétéves koráig.)

S. ).: A 40 éven felül is szii lést vállaló anyának külön jutalmazás ezen a jogcímen nem jár és a többi anyával azonosan kell elbírálni.

Dr. F. J.

(S? á T'd>

eclitn A Jtxisa.

FÉMMEGMUNKÁLÁS VEGYI ELJÁRÁSSAL

A világ évi vas- és acéltermelésének csaknem egyharma- dát teszi tönkre a korrózió. Ezt a sok kárt az okozza; hogy a fémek a légkörrel, a nedvességgel vagy kiilöféle vegyszerekkel érintkezve oxidálódnak, és így sok kedvező tudajüou- ságuk elvész, rideggé, nehezen megmunkálhatóvá válnak, felületük bemaródik, lyukacsos lesz, fémes állapotuk előbb- utóbb megszűnik.

Ez a folyamat — bármilyen kellemetlen is számunkra — tulajdonképpen nagyon is természetes, A fémeket ugyanis a természetben talált vegyüle- teikből, érceikből (például a fémoxidokból állítják elő. Ezek a vegyületek azonban nem „véletlenül“ keletkeztek valamikor, hanem azért, mert a fémeknek bizonyos elemekhez való vonzódása — affinitása — nagyon erős. Az emiatt létrejött vegyületek stabilabbak, állandóbbak a tiszta fémnél. így aztán a kohókban óriási energiák segítségével előállított — de nem stabilis állapotú — fémek ugyancsak igyekeznek visszaalakulni azzá a vegyület- té, amelyből előállítottuk őket, fémoxidokká, fémszulfidokká stb. A visszaalakulás történhet nagyon lassan, mint például a platina esetében, ahol gyakorlatilag elhanyagolható a sebessége, míg más fém, például a vas, annál gyorsabban — savakban pillanatok alatt — korrodálódik.

Ez az egyszerűnek látszó folyamat a valóságban eléggé bonyolult — az előidéző okok szerint változó — vegyi és elektrokémiai folyamatoknak az eredménye. Nézzük meg közelebbről, mi történik például akkor, amikor a vas a nedvesség hatására korróziót szenved, azaz rozsdásodik. A vas felületén különböző — egymáshoz képesti I) pozitív és negatív — elektromos töltésű helyek vannak. Ezek a különböző elektromos töltésű részek úgynevezett korróziós galvánelemeket (galvánelem^— vegyi energiát villamos energiává alakító berendezés) alkotnak, amelyeket a nedvesség — vezetvén az áramot — összeköt „rövidre zár“. A meginduló elektromos áram következtében a vasfelü- letnek az anód szerepét betöltő részel oldódnak, a katódos részek pedig oxidálódnak. Ha víz helyett az áramot jobban vezető savak vagy lúgok érik a felületet, a korrózió meggyorsul.

Fémtárgyainknak e veszedelmes ellenségével nagy harcot vívunk. E romboló folyamatok azonban — megfelelő körülmények között — hasznosíthatók, a termelés szolgálatába is állíthatók.

Régóta ismert művelet például a vasszakmában a „pácelás“; a vas felületén levő revét (a gyártás közben hőhatásra keletkező vasoxidokal)

savakkal oldják le a korrózió- , hoz hasonló folyamat révén. Az eltávolításnak ez sokkal olcsóbb és gyorsabb módja, mint a mechanikailag, például dról- kefézéssel végzett munka. Védjegyeket, vagy más jeleket a fémárura ugyancsak savas vagy lúgos maratással — elekt- rogravírozással — „visznek fel“. Régóta készítenek vegyi és elektronikai csiszolással tükörfényes felületet is.

így hát alapjában véve észszerűnek mondható, és nagyon jelentős az a szovjet kutatóktól eredő kezdeményezés, hogy a fémek nagyüzemi megmunkálására a hasznos korróziót a jelenleginél sokkal szélesebb körben alkalmazzák.

Ez a törekvés talán akkor kezdődött, amikor az egyik szovjet gyárban egyszer egy nagyon vékony falú cső oldalába — annak deformálása nélkül — meghatározott alakú nyílásokat kellett vágni. Ebben az esetben a feladatot a szokásos eljárásokkal nem oldhatták ineg. A szükség/ aztán jé ötletet adott a vegyészeknek: a csövet saválló lakkal vonták be, rárajzolták a kivágandó felület körvonalait, majd ezekről a helyekről a lakkot eltávolították. A csövet ezután savas oldatba mártották, és a sav csak a kívánt — lakk nélküli — felületet „fűrészelte“ ki, korrodálta. A munka pontosra sikerült: a méreteknek

a szükségestől való eltérése nem haladta meg a 0,02 mm 1.

Ennek a — később kontúr- maratásnak elnevezett —- eljárásnak az eredménye további kísérletezésre bíztatott. A sav töménységének megfelelő beállításával és az állandó ellenőrzéssel sikerült is például vajatokat készíteni olyan esetben, amikor forgácsolással nehezen boldogultak volna7 A fémmegmunkálás kémiai módja azonban nemcsak ilyen „kényszermegoldások“-nál használható; sokszor köznapi esetekben is előnyösebb lehet a megszokott eljárásoknál. Gyakran versenyez már a mechanikai maratással is. Például olyankor, amikor egy bonyolult alakú nagy munkadarabba olyan nagyobb mélyedéseket kell maratni, amilyeneket mechanikai úton csak egyedi berendezéssel készíthetnének. Vagy olyankor, amikor kisméretű, viszonylag sok alkatrész felületét kell sok munkával forgácsolni, hogy pontosan beleilleszkedjenek u helyükre.

A hasznos korrózió alkalmazásában tehát sok a „fantázia“. De ahhoz, hogy az iparban őt megillető helyét elfoglalhassa, még sok kísérletre, tapasztalatra van szükség. A kémiai eljárás termelékenysége például sok esetben kisebb, mint a -mechanikai eljárásé, mert egy vegyi folyamat idejét nem rövidíthetik meg tetszés szerint. Ezen a bajon akkor segíthetnének, ha a korróziót — ezúttal éppen az ipari gyártás érclekében — meggyorsítanák.

Az újabb kutatások tehát elsősorban arra törekedtek, hogy a vegyi marás sebességét növeljék, vagyis a szükséges helyen csökkentsék a fém gyors oldódását gátló tényezőket.

Van olyan eset például, amikor éppen a keletkezett kor- róziótermék akadályozza a további 'kórródálódást; rátelepedve a fémre, csökkenti annak további oldódását. Ez a jelenség a káros korrózió esetében kedvező hatású. A vegyi maratáskor azonban hátrány, ezért u megmunkálandó felületről el kell távolítani a korróziós termékeket. Ezek képződését — bár nem mindig eredménnyel megelőzi vagy lassítja az, ha a munkadarab körül folyadékot sebesen cirkuláltatnak, áramoltatnak.

Az egyik leningrádi üzem mérnöke a húszas évek végén dolgozta ki a fémeknek méret szerinti megmunkálására alkalmas első elektrokémiai berendezést. A megfelelő védőréteggel bevont megmunkálandó munkadarabot egy külső áramforrás pozitív sarkába kötötte, és ezzel egyidejűleg az elekb_ rolitba — amely egyúttal a marásra is szolgált — egy olyan másik elektródot is belemerített, amelynek alakja az elkészítendő munkadarab tormájának pontos negatívjával azonos. Ezt a külső áramforrás negatív sarkához kapcsolta. Ott, ahol a negatív minta (a katód) vastagabb, a két elektród közti távolság kisebb, mint a többi részen, ezért az egyenáram hatására a katód erősség nagyobb, s így ott a munkadarab (az anód) jobban oldódik. Vagyis az átfolyó egyenáram hatására a katód kiemelkedésének megfelelő mélyedés jön létre a munkadarab anóclon.

A „forgácsolás“ elektrokémiai módjával összetett alakú és nagy pontosságot kívánó munkadarabok — például kompresszorok vagy turbinalapátok — végső finomítását is elvégezhetik. Az elektrokémiai maratást — lángvágás helyett — lemezek felvágásához is eredményesen alkalmazzák. Itt a vágóberendezés szerepét egy vékony huzal — a katócl —• tölti be. Az elektrokémiai eljárás továbbá csiszolásra alkalmazható.

A fémek vegyi, illetve elektrokémiai megmunkálásának újabb alkalmazása elől már sok akadályt elgördítettek. Megoldottnak azonban nem tekinthető ez a probléma. Ráadásul sok gépész, technológus idegenkedik is a kémiai műveletektől! De hogy ennek az eljárásnak van jövője, azt az is bizonyítja, hogy egyre újabb meg újubli alkalmazásáról szólnak a hírek.

SUGÁRVESZÉLY A NÖVÉNYVILÁGBAN

A sugárzásnak a növénytársulásra gyakorolt hatását 1945 óta tanulmányozzák. A kutatók egyrészt megfigyelték az atómrobbantások környezetében, valamint a védőburkolattal nem ellátott atomreaktorok körül bekövetkező károsodásokat, másrészt kísérleteket is végez, tek.

Az egyik kísérletben például besugároztak két különböző növénytársulást- Közülük az egyik egy csaknem egyensúlyban levő tartós, fejlett társulás volt: fehér és veres tölgy meg fenyő uralta erdő. A kísértet másik helyéül a fejlődés kezdetén álló, viszonylag egyszerű társulást, egy mezőt választottak. A mező az előző évben még művelés alatt állt, és a kísérletek megkezdésekor számos gyomnövény és fű borította. Sugárforrásként az erdőben cézium I37-et, a mezőn kobalt 60-at, teliát gammasugárzást kibo csátő elemeket használtak. E sugárforrásokat f-’gy egy toronyban oly módon helyezték el, hogy azokat biztonságos távolságból fül lehetett emel-, ni vagy lehetett süllyeszteni egy ólomtartályba. Besüllyesztéskor — mivel a tartály elnyelte a sugarakat — a kutatók teljes biztonsággal lép hettek a területre.

A kísérlet eredménye, a védetten reaktor közelében tapasztaltakkal egyezően, a következő volt:

A legerősebb sugáradugok érte területen, a sugárforrás néhány méteres körzetében, a mezőn is meg az erdőben is, minden növény teljesen elpusztult. Távolabb, ahol már kisebb sugáradagok érték a növényeket, a kutatók azt tapasztalták, hogy az erdő és a mező között eltérőek a változások. Az erdőben a napi 360 R (röntgen — a röntgensugárzás fizikai egysége) fölötti sugáradagot egyetlen fejlettebb növény sem élte túl, sőt a napi 60 R is elpusztította a tölgyfák és a fenyőfák legtöbbjét. A mezőn napi 300 R-ig nem következett be hasonló pusztulás, bár 100—300 R között a sugárzás megállította a növények növekedését, csökkentette szaporodá si képességüket. Ebből az következik, liogy az erdő körülbelül ötszörié érzékenyebb a radioaktív sugárzásra, mint a mező.

A kísérletben a fenyőfák bizonyultak a lég sugárérzékenyebb növénynek: napi 20—30 R el pusztította őket, növekedésüket pedig már 1—2 R megállította. A tölgyfákon ezeknek az adagok nak a kétszerese okozott csak hasonló károkat

Az embernek módja van rá, hogy előidézze a fenti és további bonyolult — ma még előre ki nem számítható — változásokat a növények életében. Ennek érdekében mélyreható és sokoldalú kutatások folytatódnak a természetes környezetben sugárzás okozta mutációkkal kapcsolatban is. (Mutáció — az egyes növényekben, állatokban vagy emberekben bekövetkező nem folytonos, határozatlan irányú és azonnal öröklő dő változás.) Mutációk ugyanis természetes viszonyok között is keletkeznek. Radioaktív sugárzás hatására azonban ezeknek a gyakorisága nő, a sugáradag növekedésével többé-kevésbé arányosan. IdjJ