Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-18 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

Bulgáriai riport Geargi Sztankev „Ott a völgyben megismerhetik, mit jelent nekünk az internacionalizmus .. “ A Nemzeti Front kjüsztendili járási bi­zottsága titkárának nem véletlenül ju­tott eszébe ez a gondolat. Tapasztala­tait sűríti mondatokba: Nemcsak a táj arculata formálódik, hanem az embe­rek is — A „völgy“ fogalom nem egészen fedi a valóságot, mivel a síkságot mindösz- sze dombok szegélyezik. Az ország gyü­mölcsöskertjeként emlegetett kjüszten- dill járás keleti szélén terméketlen sík­ság és dombkoszorú húzódik. Ez a „fe­kete föld“ emberemlékezet óta gyéren lakott terület. „Az apró települések la­kosai fekete kövekkel fűtenek.“ E tényt mint érdekességet tartotta szá­mon a cári udvar. S a múlt században tudomásul vette azt is, hogy „a sze­gény emberek üregeket vájnak és tüze­lik a fekete földet". Csupán a második világháború után a néphatalom tette hi­hetővé, hogy felmérjék, milyen kincse­ket rejteget ez a föld. S mikor a hat­vanas évek közepén elkészítették az or­szág energiafejlesztésének távlati ter­vét, azt is meghatározták, hogy Bobov- dolon hőerőművet építenek. Négy éve, 1970 tavaszán kezdték meg a föld­munkát, majd 1972-ben a 800 megawat­tos hőerőmű építését. Azóta tölti be az egyik fabarakk a „főhadiszállás“ szerepét. Ivan Bekjarov mérnök — az építő­ipari és energetikai miniszter megbí­zottja — irányítja az építési munká­latokat. ötven év körüli magas férfi. Munkástípus. Öltözete a megszokott „montérka“. Irodájában íróasztalán há­rom telefon, egy hosszú asztal, körü­lötte székek, az ablak alatt heverő, a szemközti oldalon szekrény, a sarok­ban a fogason esőköpeny, alatta két pár gumicsizma ... — Aki kényelemszerető, mindegy, hogy munkás-e, vagy mérnök, az meg­szökik innen Itt sokkal nagyobb a fi­zikai és a pszichikai megterhelés, mint más munkahelyen. Az anyagellátás, vagy a munkaszervezési lazaságok kö­vetkeztében sokkal több a konfliktus, így több megértést és áldozatkészsé­get kell tanúsítani az egyénnek és a kollektívának is, mint egy üzemben. Időnként van nappali kényszerpihenő, és éjszakai rohammunka. Mindez azért; hogy ne gátolják a másik csoport mun­káját. Itt tág lehetőség nyílik a képes­ségek bizonyítására. S tekintélyt, mun­kás és vezető csakis a munkájával sze­rezhet. Bekjarov mérnök a Szocialista Mun­ka Hőse, életének felét nagy építkezé­seken töltötte. „Legnehezebb mindig az első Időszak, amíg kialakulnak a kol­lektívák. Mert a kollektíva a legered­ményesebb emberformáló erő. S ha va­lahol, akkor itt, a nagy építkezésen va­lóban minden az embereken ntúlik.“ Társadalmi ügy Bulgáriában az energetikai beruházá­sok megvalósítása társadalmi ügy, mi­vel az energiatermelés fejlődése szab­ja meg az ország Iparosításának üte­mét. E téren áldatlan állapotokat örö­költ a szocialista rendszer. Nem volt az országban egyetlen vízi erőmű sem Az ipari és az energia termelés évi nö­vekedését illetően Európában az utol-, sók közé tartozott az ország. Ma hat nap alatt termelnek annyi energiát, mint a második világháború előtt egy évben. A szocialista országok segítsé­gével kezdődött az ország iparosítása. Az ipari termelés ma 43-szor nagyobb, mint 1939-ben. Három évtized alatt az elmaradott agrárországban erős ipari bázis létesült. Ma már 80 országba szál­lítanak gépeket és gépi berendezéseket. Az elmúlt három évben az ipari terme­lés évente átlag 9,4 százalékkal, az el­múlt évben 10,6 százalékkal növeke­dett. A nemzeti jövedelem növekedésé­nek 95 százalékát a munkatermelé­kenység növekedésével biztosították. A nemzeti jövedelemnek 1970 ben 49 szá­zaléka, tavaly már 52 százaléka szár­mazott az iparból. A 6. ötéves tervben — 1970—75 — dominál az új energia- források létesítése, s ez igen lénye­ges az ország további fejlődése szem­pontjából. Bekjarov mérnök tapasztalt energeti­kai szakember, csakúgy „szórja“ a fej­lődést dokumentáló adatokat: míg 1972- ben kb. 22 milliárd kilowattóra ener­giát termeltünk, 1975-ben már 32 mil­liárd kilowattóra teljesítményre szá­mítunk. Vagyis egy lakosra átlag 4000 kilowattóra jut. E téren már néhány éve magunk mögött hagytuk a balkáni országokat. Kozlodujban épül az első atomerőművünk, s az év végén meg­kezdi a termelést. Épül két további vízi erőmű, és itt nálunk Bobovdolban is megindítják a második turbinát. Vagyis az év végéig további 1200 megawattal lesz 'gazdagabb az ország. Bobovdolt tudatosan említette utolsó­nak. Itt kezdődik az erőművek építé­sének új fejezete. A bodovdoli hőerőmű tervdokumentációja az utolsó vonásig hazai, de megvalósítása az internacio­nalista együttműködés eredménye. Szovjet, lengyel, csehszlovák, magyar, jugoszláv és NDK-beli szakemberek se­gítségével épül. A Szovjetunióban ké­szítették a turbinákat és a transzformá­torokat, Csehszlovákia szállította a kapcsolószerkezeteket és a lifteket, Ma­gyarország a salakszállító-berendezést. Jugoszláviából a ventillátorokat és a zúzómalmot, az NDK-ból pedig az au­tomatikus irányító berendezést kapják. Koordinálás Már a felsorolás is érzékelteti, igé­nyes feladat az építkezési munkálatok koordinálása. Eddig még pontosan ha­táridőre érkeztek a szállítmányok, így a munkálatokat kisebb zökkenőkkel a meghatározott ütemben végzik. Van munkahely, pl. a hatalmas több mint száz méter magas hűtőtorony építése, ahol 4—5 nyelven is próbálnak szót érteni a szerelők. — Közös nyelvünk: a munka. Amit nem sikerül szavakkal elmondani, azt megmutatják egymásnak a gyakorlat­ban. S ha valahol mégis bonyolult hely­zet alakul ki, akkor szólok Sztankev- nek, és a fiatalok mindent megolda­nak ... Miért éppen a fiatalok? Alig egy óra múlva megérkezett Gorgi Sztankev, az építők Komszoinol-szervezetének füg­getlenített titkára, s tőle kapunk vá­laszt kérdésünkre. A Bolgár Komszomol a 6. ötéves terv­ben 10 nagy építkezés felett vállalt védnökségei, öt építkezésen már befe­jeződött a munka, a többieken még dolgoznak. Bobovdol ifjúsági építkezés — méghozzá egyike a legjelentősebbek­nek. 1500 fiatal dolgozik itt, s munká­jukkal valóban ők „diktálják“ az üte­met. Munkájukról nemcsak a vezetők, hanem a külföldi szerelők is elismerés­sel szólnak. Jozef Kríž egy éve, Juraj Kolarik 5 hónapja dolgozik itt. Mindketten brnói- ak, a kéttonnás felvonókat szerelik. Kríž mester már szinte minden szocia­lista országban dolgozott. Főként a Varsóban és a Dunaújvárosban eltöltött Időre emlékezik szívesen. „Egy ilyen építkezés olyan, mint a szimfonikus zene. Csakhogy a zenekar előre beta­nulja a művet, ml pedig menet köz­ben, egymásra figyelve igyekszünk jól játszani.. A munkások és a vezetők szorgalma valóban jó eredményeket szült. Erről a munkahelyeken is meggyőződhettünk, Georgi Sztankevet nemcsak a másfél ezer komszomolista, hanem a külföl­di szerelők Is igen jól ismerik. Vajmi keveset tartózkodik az irodájában. Hol itt, hol ott bukkan fel az építkezésen. Az ifjúsági brigádok vezetői hozzá for­dulnak problémáikkal, de munkahelyi vezetők is gyakran hívják, „gyere, Sztankev, mert dühösek a fiúk.. .* Ilyen hatalmas építkezésen rengeteg energiát felemészt a munkaszervezés. „A felső szinten hozott — jól megfon­tolt — elvi döntést emberek valósítják meg a gyakorlatban, s ha valaki vala­mit elmulaszt, nem végez el időre, ak­kor egy láncreakciói indít.“- Ilyenkor kemény napja van Sztankevnek is. „Szervez, agitál, ismeri a vezetők gondjait, de a mi problémáinkat is. Szavára figyelnek a gazdasági vezetők, mert tudják, „nem hasból beszél“, előbb minden javaslatot velünk vitat meg. A fiúk azt mondják, ő itt a legjobb „tűz­oltó“. Annyi biztos, Sztankev szerve­zőnek született..így jellemzi a Komszomol-titkár Todor Botev brigád- vezető, a szocialista munka hőse, aki mindössze harmincéves, de már tizen­öt éve építkezésen dolgozik. A hőeríí- mű építésén negyvenegy ifjúsági bri­gád verseng az elsőbbségért. Vállalják a legnehezebb munkát, napi 12—lö órát is „húznak“. A Georgi Gosev, Bo­risz b'arkov, Sztaniszlav Cvetkov és To­dor Botev vezette szerelő-brigádok már egész sor fontos építkezésen dolgoztak. Szófia, Kremikovee, Rusze, Pleven, Vi- din... egy-egy jelentős állomás a Komszomol-brigúdok életében. Minden építkezésen „ottragad“, letelepszik egy­két fiatal, megnősülnek, de helyükre jönnek újak és a brigád utazik to­vább ... A szabad idő helyes kihasználásának szervezése legalább annyira fontos, mint az építkezésen a munkaszervezés. Itt, ahol hat országból dolgoznak sze­relők, a közös szórakozás és a sport je­lentősen elősegíti egymás megismerését. S aki szabad idejében sportol, az más­nap felfrissülve, jó kedvvel érkezik munkahelyére. Legnagyobb az érdeklő­dés a futball- és a kézilabda-mérkőzé­sek iránt. Tavasszal és ősszel verse­nyeket szerveznek. Az egyes országok csapatai küzdenek az építők kupájáért. Tavasszal a lengyelek nyerték meg a röplabda-versenyt. „Végre meghono­sodtak“ — kiáltozták ekkor a szurkolók. Ebben a véleményben baráti csipkelő­dés Is lapult, mivel a lengyelek a leg­nehezebben szokták meg a bolgár kony­ha főztjét. 1974. VIII. 18. A központi irányító teremben, A. Zábojník felvételei Internacionalizmus a gyakorlatban Ezen a területen négy éve még ju­hok és kecskék legelésztek. A fabara- kok mögött egyemeletes épület húzó­dik. Még alig száradt meg falán a va­kolat. Az épület első részébe költözik majd az igazgatóság. Innen egy folyo­són juthatunk át a központi irányító terembe. Itt ellenőrzik az első turbina próbaüzemeltetését. S bizony nem megy minden a legsimábban. Borisz Szto- janov mérnök, a karbantartó csoport vezetője már harmadik napja nem volt otthon. Ha valahol hibát észlelnek, na­pokig nem hagyja el a munkahelyét, de arról gondoskodik, hogy a csoport tagjai váltsák egymást. Munkatársai úgy jellemzik, hogy „az optimisták ki­rálya“. Természetes humorával a legne­hezebb helyzetekben is jókedvre deríti munkatársait. „Gyakran mondom a fiúknak: ha nem ugrana be itt ott egy- egy hiba, hogyan bizonyítanánk, hogy mi nélkülözhetetlenek vagyunk?“. Persze Sztojanov mérnök igen jól tud­ja, hogy a karbantartókra, szerelőkre és minden munkáskézre nagy szükség van az építkezésen. Kollektív kötele­zettségvállalásuk lényege: Bulgária fel­szabadítása 30. évfordulójának tisztele­tére három héttel a határidő előtt meg­kezdik a második turbina próbaüzemel­tetését. Az időpont, szeptember 9-e. kö­zeleg, így minden erőt a „kettes“ meg­indítására fordítanak. Bobovdolból — ha majd a hőerőmű teljes ütemben üze­mel — 840 megawatt energiát kap az ország. Ehhez huszonnégyóránként há­romezer tonna szenet használnak fel a tíz kilométernyire levő felszíni bá­nyákból. Másodpercenként 1300 liter vízre lesz szükségük. Ezt a hatalmas mennyiséget egy tóból — föld alatti vezetéken — kapja a hűtőtorony. Hasz­nosítják majd a salakot Is, építőanyag- termelő üzemet létesítenek, s nem hiá­nyoznak majd a hővel fűtött üvegházak sem. Most autóbuszok szállítják munkahe­lyükre az építőket, mivel tíz kilométer­re, Sztanke Dimitrov kisváros új negye­dében laknak. Itt a közelben már az idén megkezdik kétszáz lakás építését. Až igazgatóság épülete mellett korsze­rű létesítmény épül. Helyet kap benne az egészségügyi központ, az üzemi ét­terem, továbbá könyvtár, klubhelyisé­gek és kétszáz személy számára film­színház. Addig, amíg mindez elkészül, még sok műszakot kell ledolgozniuk a komszomolistáknak. „Azért vagyunk itt...“ mondja búcsúzáskor a Kom- szomol-titkár, majd hozzáteszi: — „Az is lényeges, hogy nagyon sok bolgár fiatal itt érti meg, mit jelent számunk­ra az internacionalizmus a gyakorlat­ban.* Bizonyára nem véletlen: a Nemzeti Front kjüsztendili járási bizottsága tit­kárának — és másoknak is — ugyanez a véleménye. CSETÖ JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom