Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
* ■nBBk IMI J óleső érzés értékelni a bratislavai zenés színházak művészi munkáját, hiszen a nemrég befejeződött évadban az eredmények, a sikeres bemutatók jóval fölülmúlták a vitatható értékű, bizonyos hibákat sem nélkülöző előadásokat. Kétségtelen, hogy az előadások színvonala alapján a pálmát a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének és művészeti vezetőségének ítélhetjük oda, ugyanis az ő előadásaik csaknem kivétel nélkül valóban figyelemre méltóak vol tak. Nem kis eredmény az sem, hogy az operaelőadásokra állandóan telt ház előtt kerül sor. A nagy érdeklődés miatt egyro nehezebb jegyet szerezni az operába, s ez a tény önmagáért beszél. Az elmúlt színházi évadban 0 bemutatót láttunk, melyek közül — túlzás nélkül állíthatjuk, hogy európai mércével mérve — két kitűnő előadásnak tapsolhattunk: Cikker Játék a szerelemről és a halálról című operája országos bemutatójának, valamint Bartók ©gyfelvonásosának, A kékszakállú herceg várának. Mind a két előadás rendezője Branislav Kriska, a díszlettervezője pedig Ladislav Vychodil volt. A zenei betanítás Zdenek Košler érdeme. Az ő, újat kereső, s művészi szempontból is szinte maximálisan igényes munkájuknak köszönhető, hogy vezető szlovák színházunk operaegyüttese ma már a modern operákat is képes sikerrel előadni. Méltán sorolhatjuk a kitűnő előadások sorába Gershwin Porgy és Bess című egyéni hangvételű operáját is, amelyet a bratislavai színpadon Günter Lolise lipcsei vendégrendező vitt sikerre. Biztosra vesszük, hogy ez az opera a következő évadokban is mágnesként vonzza majd a közönség legszélesebb rétegeit. aki Bartók egyfelvonásosában (Kékszakáll szerepében), a Trubadúrban (Ferrando) és Gershwin operájában (Porgy) nyújtott elsőrangú teljesítményt. Juraj Martvoií Cikker legújabb művében (Jerom de Courvoi- sier) és Gershwip operájában (Crown) váltotta ki a szakemberek és a közönség elismerését. Ľuba Baricová Bartók egyfelvonásosában Judit szerepében, Jaroslava Sedlárová a Trubadúrban (Azucena), Hajós- sy Magda pedig Cikker alkotásában (Sophia) tűnt ki. Az évad kellemes meglepetését jelentette Sidónia Haljáková teljesítménye Donizetti operájában (Nóra), valamint a Pimpinone- ban (Vespetta). A többi szólistársulat jórészt modern hangvételű műveket mutatott be. Idei évadbeli első premierjükön négy, huszadik században született balettet mutattak be: Sztravinszkij Tűzmadarát, Pro- kofjev Klasszikus szimfóniáját, Ravel Boleroját és (anáček Bizalmas levelek című alkotását. A balettest során két teljesen különböző stílust ismerhettünk meg a két koreográfus és rendező, Frunze M. Jelenjan és a prágai P. Šmoka munkájának eredményeképpen. A különbözően értelmezett megoldások, lépésvariációk és más kifejezési eszközök ugyan érdekesek voltak, de bizonyos törést vontak maguk után, s ez kissé lerontotta jó véleményünket a balettRangelső: AZ OPERA A bratislavai zenés színházak eredményei és problémái Dramaturgiai szempontból is felfedezésnek számított Telemann vígoperájának, a Pinipi- nnnc-nak a sikeres bemutatója, amelyben először mutatkozott be a Szlovák Nemzeti Színház kamarazenekara, Viktor Málek vezetésével. Ez az együttes elsősorban már elfelejtett operákat szeretne bemutatni. Első próbálkozásuk sikerrel járt és M. Fiselier rendezővel, valamint Sidónia Haljáková és Jo- »ef Špaček szólistákkal együttműködve pergő ritmusú, mulatságos előadást kreáltak, amelyen a közönség kiválóan szórakozott. A további, ugyancsak színvonalas bemutatónak akadt egy-egy szépséghibája. Donizetti Don Pasqualejának rendezője, Július Gyermek talán túlságosan is tisztelte a szövegkönyvet, s így annak több hibája érződött az előadáson is. A Trubadúrban pedig néhány énekes gyengébb teljesítménye zavart bennünket. A szólisták közül véleményem szerint Juraj Hrubantot illeti a legmagasabb elismerés, ta közül Maria Nitranová, Jozef Špafiek, Ondrej Malaclinv- ský és Pavol Gábor érdemel elsősorban elismerést. Az évad egyik üde színfoltja volt a tehetséges fiatalok (Czaková, Ha- ióssy, Haljáková, Nitranová, Štúrova, Dvorský, Hudec, Kúr- iíava és Szűcs) ígéretes szereplése. Az operaegyüttes az elmúlt hónapokban sikerrel szerepelt a görögországi Semctria elnevezésű fesztiválon, valamint az idei Prágai Tavaszon, ahol Cikker már említett operájával, valamint a Makropulosz-ügy című janáöek-operával lépett fel. Az együttes sokrétű művészi munkáját bizonyítja, hogy a mostani évadban is számos nevelő hangversenyen és más kultúrpolitikai rendezvényen vett részt Szlovákia-szerte. Miután az elmúlt esztendőben a Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese színre vitte Csajkovszkij Hattyúk tava, valamint Aszafjev A balicsi- szeráji szökőkút című alkotását, ebben az esztendőben a estről. Ennek ellenére elismerés illeti a társulat vezetőségét, hogy négy modern balettel gazdagította a bratislavai együttes repertoárját. A másik bemutatón Frunze M. Jelenjan tette föl a koronát a háromesztendős bratislavai vendég- szereplésére. A saját librettója és koreográfiája alapján tanította be a Gajanét, s ezzel az új változattal nagysikerű, érzelmekben és gondolatokban gazdag előadást hozott létre. Az együttes szólistái közül idén főleg Gabriela Demoviiío- vá és Ján Hal'ama nyújtott kiválót. Velük együtt jó teljesítményükért dicséret illeti Z. Innemanovát, D. Pilzovát, H. Ilazuchovát, J. Dolinskýt, D. Ne- bylát, Nagy Zoltánt, P. Dábra- vikot és másokat. Számos érdekes kísérlet és csaknem annyi vitatható előadás jellemezte az Oj Színpad zenei társulatának munkáját. Ebijen az évadban mutatták be a világon először A. Espaj, valamint V. Konstantyinov és B. Racer szovjet szerzők Lakodalmak című zenés játékát, amely több sikerült részletet tartalr mázott, egészében véve azon-; ban a rendezőnek és a színészeknek nem sikerült teljes mértékben és hatásosan kifejezni a zenés játék komoly alapgondolatát. Paradoxnak tűnik, pedig tény, hogy az idei évad legsikerültebb zenés játéka a Koldus és királyfi című musical volt, melynek szerzői Mark Twain meséje nyomán (Kárpátby Gyula, Daróci Bárdos Tamás és Kormos István) igényes mun-> kát végeztek. A bratislavai előadás közre* működői látványos és tartalmas előadást kreáltak a gyermekek és nemcsak azok nagy ürömére. Sok problémát és kérdőjelet vetett fel a Kaland az aratóüu- nepélyen című Palárik-vígjáték korszerű köntösbe öltöztetett zenés változata. Sajnos Palárik színműve, amely a maga nemében jó vígjáték, nem alkal* más mai igényes gondolatok kifejezésére, s ezért Bedrich Kramosil és Július Satinský igyekezete már eleve sikerte* lenségre volt ítélve. Az elő* adás két merőben más stílusú részből állt. Igor Bázlik zenéje pedig még csak fokozta ezt a bántó sokféleséget. Dicséretes, hogy az Új Szín» pad vezetősége új utakon igyek* szik Járni, s eredeti musicalo* kát akar színpadra állítani. Természetes tehát az is, ha ez a bátorság, dramaturgiai kísérletező kedv ballépésekkel, sikertelenségekkel is jár. A tár* sulat tehetséges emberekből áll, s ezért bízunk benne, hogy rövidesen beérik munkájuk gyümölcse és jó hazai musical- nak tapsolhatunk majd. Dióhéjban ennyi az idei évadban látott zenés darabok mérlege. Biztosra vesszük, hogy a színház valamennyi illetékese a rövid nyári szünet folyamán is levonja a szükséges tanulságokat,- s felkészül a következő, a mostaninál még igényesebb évadra. ALFRED GARAUER ÉVAD UTÁN- ÉVAD ELŐTT A színházakban, s vidéki művelődési házakban, melyek elé az év többi évszakában időről időre begördül a Magyar Területi Színház autóbusza, jelenleg csend honol. A bejáratnál a tarka kiáltozó betűkkel teli plakátok helyett egy felirat gubbaszt: Nyári szünet. A kritikus ilyenkor szokott leülni írógépe mellé, s a jéghideg sör, avagy cola mellett (Idén az időjárás „jóvoltából“ nem is kell hűteni) visszaidézi az elmúlt évad színházi estéit, összefoglalót, értékelő cikket dukálna írni. Előtte kivágott újságrecenziók, kritikák (bennük találhatók a bemutatók utáni észrevételei, dicsérő és elmarasztaló sorai). Látszólag tehát min’ den egyszerű. Fogd össze a különböző szálakat, keresd ki azokat, melyek a leggyakrabban fordulnak elő, kösd őket tetszetős csokorba és liipp-hopp: kész az értékelés. Pötyögtetné is sorjában a betűket, de egyszerre csak villámcsapásként hasít bele a felismerés: hiszen tavaly, meg azelőtt is csaknem ugyanezeket írta ... Például, immár két évtizede írjuk, mondjuk: kellene egy megfelelő épület, hogy egyetlen hivatásos hazai magyar színházunk ne játsszon egyik székhelyén albérletben. A színház körül sok minden változott, javult, de az új épület még ma sem konkrét terv, csupán talán valamikor megvalósítható elképzelés, úgyhogy még néhányszor leírhatjuk: nem lehet, hogy egyetlen hazai magyar hivatásos .. Persze, azt is leírta már a kritikus, hogy rossz előadásokra ez az albérlet egyáltalán nem lehet mentség. Mert például Hevesi Sándor sem a Nemzetiben csillogtatta először kivételes képességeit, s E. F. Bu- rian olyan helyiségben művelt valódi színházi csodákat, amelyre úgynevezett jobb ízlésű polgárok azt mondták, hogy patkánylyuk... Erre is gondolni kellene azoknak, akik nyilatkozataikat, beszélgetéseiket — ma már ugyan egyre ritkábban — azzal kezdik, hogy hát ugyebár az objektív körülmények... Most mintha vidámabban kopogna az írógép: hiszen azt még csak egyszer írtuk le a mostanin kívül, hogy nem hibátlan ugyan, de kétségtelenül javuló tendenciát mutat a MATESZ dramaturgiai munkája, műsorpolitikája. Ebben az évadban több forró légkörű szín. házi est tanúi voltunk. Több kiváló színészi teljesítménynek tapsoltunk. Éreztük a pattanásig feszült légkört az égetően időszerű gondolatokat tartalmazó Ferde ház előadásain; a rendezőt és a színészeket is dicséret illeti a jó művészi munkáért. Együtt tapsoltunk és mosolyogtunk az eredeti hangvételű, „korszerűsített“ Kakuk Marcin. A rendező sokféle modern eszközzel kreálta színpadra Tersánszky J. Jenő mókás- szomorú történetét. Felső fokon beszéltünk és beszélünk a Tóték előadásáról. Itt a hibátlan rendezés mellett elsősorban azt jegyeztük meg, hogy két olyan színész remekelt (mert kapott megfelelő lehetőséget és művészi, emberi segítséget), akikről sokan — saj_ nos még a színházban is — a közelmúltban bizony nem mindig elismerő jelzőket emlegettek. S végre összeverhették pici tenyerüket a legkisebbek is: rájuk is gondoltak hosszú-hosszú szünet után a színháziak, és egy mai hangvételű zenés játékkal kedveskedtek nekik. Tegyük hozzá, de szép is lenne, ha jövőre megint gondolnának rájuk, s a színház jövőjére is, hiszen tíz, húsz év múlva ezek a pöttömnyi emberkék töltik majd meg (persze, ha megked- veltetik velük) a színházat. Kívánhat-e bármilyen magyar színház szebb évadkezdetet, mint az idén volt a Magyar Területi Színháznak? Ezt igazán örömmel írjuk le újra: megértük, s a színház fejlődésében elérkezett odáig, hogy előadta a Tragédiát. Magyar színház nagykorúságát többnyire Madách alkotásának bemutatásával kapcsolják össze. A tevékenységének harmadik évtizedébe lépett, Magyar Területi Színház sikerrel helytállt ezen az igényes érettségi vizsgán. Habár... (vajon hányadszor ismételjük?) minden évadban akadnak olyan előadások, melyek azon túl, hogy sikertelenek, rövid időre még kétségessé is tehetik a vezetőség, a dramaturgia jó munkáját. Idén például egy mai Ádám és Éva naiv, két-három mondatba foglalható esetén unatkoztunk és bosszankodtunk. Nem értettük, miért kell német darabot cseliből ferdíteni (nem sajtóhiba!), s mire jó egy rossz darabbal a közönség előtt lejáratni egy színvonalas színházi élettel rendelkező baráti ország drámairodalmát? S ha már vitatkozó kedvünkben vagyunk, megkérdőjelezzük a Leánynéző felújítását is. Csehov, Gorkij, Shakespeare (világszerte a reneszánszukat élik) va-- lamelyik még nem játszott darabja nem lett volna megfelelőbb a néző és a színész szempontjából egyaránt? Két, úgynevezett szépséghiba a jóval több erény és eredmény mellett, de mégis bántó, mert önzetlen és igényes munkával könnyen elejét vehették volna az ilyen nem ritkán előforduló hibának. Az idei évad mérlegének egyik legjelentősebb pozitívuma, hogy a MATESZ Thália Színpada kiválóan szerepelt a szlovákiai színházak hagyományos nitrai szemléjén, ahol szakmai sikert is aratott Lovicsek Béla Tűzvirág című drámájával. Az illetékesek már akkor mondogatták, hogy a csehszlovákiai színházak besztercebányai fesztiválján szeptemberben az öt társulat között ott lesznek a tháliások is. S ez a hír önmagáért beszél. Sokat lehetne még írni.. Például arról, hogy jövőre talán Ismét találkozhatunk majd komolyabb szerepekben olyan színészekkel, akiket az elmúlt évadokban szinte alig láttunk, s remélhetőleg a fiatalok is megmutatják azokat a bizonyos oroszlánkörmeiket. Sokszor le akartam, le akartuk írni: bízom, bízunk benne, hogy a kosicei, a bratislavai, a prágai, a budapesti színházakhoz és a világ többi társulatához hasonlóan egyszer Komáromban is megadatik, hogy a kritikusnak itt is rezerválnak belépőjegyet. Nem kell táviratozni, telefonálni, topogni, várakozni, izgulni, hogy hátha valaki lekéste a buszt és akkor nem kell pótszékeu ülni... Évad végén, évad előtt csak eggyel lehet befejezni: most is remélem, hogy egy év múlva csak a jó megállapításokat kell megismételni (s ezt mindenki örömmel teszi). Ezzel együtt pedig még sok újat és szépet írhatok majd szívügyünk, a Magyar Területi Színház soron követő évadjáról. SZILVÄSSY JŰZSEF Időszerű gondolatokat, problémákat vet fel Gerencsér Miklós Ferde ház című drámája, amelyet a MATESZ komáromi művészegyüttese mutatott be. Képünkön Kucman Eta, Ropog József és Bugár Gáspár. 1974. VIII. 11.
