Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-09 / 160. szám, kedd
JILEMNICKÝ MÜVE ÜJ KIADÁSBAN A helytállás krónikája A Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulójának tiszteletére könyvkiadóink számos olyan alkotást jelentettek és jelentetnek meg, amelyek művészi eszközökkel idézik föl a jelentős történelmi esemény politikai és emberi vonatkozásait. A Pravda Kiadó új kiadásban jelentette meg az, egyik legje: íentősebb felkelési tematikájú alkotást, Peter Jilemnický Ga- rum menti krónika című regényét. Az ifjú nemzedék és az idősebb korosztály számára egyaránt nagy élményt jelent Jilemnický könyvének olvasása. Az író egy ember és egy kis közösség elbeszélése alapján eleveníti föl a dicső napokat. Minden pátosz és túlzás nélkül mondatja el Gondáš erdésszel az emberi helytállás krónikáját. Ezek az úgynevezett egyszerű emberek küzdöttek, szenvedtek és meghaltak a fasizmus elleni harcban. A látszólag egyszerű mondatok mögött feszültség vibrál, az első pillanatban néhol még kedélyesnek tűnő elbeszélés hátterében hőst helytállással, szenvedésekkel és kegyetlenkedésekkel teli film pereg le: sok ilyen kis közösség, egy nemzet és más nemzet fiainak antifasiszta harca. Jilemnický írói mestersége ebben a látszólagos egyszerűségben, közvetlen hangvételben rejlik, melynek réyén szinte az események közvetlen résztvevőjévé avatja az olvasót. Gondáš a mű végén ezt mondja az írónak: „ha majd a krónikát írja, ügyeljen rá, hogy mindenekelőtt azokat szerepeltesse, akik tudták, miért küzdenekI Ne azok legyenek az első helyen, akik csak a mindenkori helyzethez alkalmazkodtak, hanem azok, akik a helyzet kialakításán fáradoztak! Ne ma gasztalja a személyes hosszúban gyökerező tetteket! Ne tüntesse fel hősiességnek az önző, egyéni érdekek védelmét! Azokat figyelje, akik nem azért harcoltak a németek meg a kiszolgálóik ellen, mert meglop Iák őket, hanem általános ma gatartásukut gyűlölték: az erő szűköt, a gyilkolást, a gyújtó gatást és a rablást. Szolgáljon a krónika figyelmeztetésül azoknak, akik ha sonló utat akarnának választó nil Örökségül azoknak, akik utánunk jönnek/" A Garam menti krónika új kiadása is ezt a célt szolgálja: az egyik legavatottabb író révén elevenítjük fel n felkelés eseményeit, társadalmi és emberi vonatkozásait, valamint tanulságait. SIKERTELEN KÍSÉRLET Jón Pa lórik színmüve — zenés változatban Az Üj Színpad zenei részlege Idei évadbeli utolsó bemutatóján Ján Palárik Kaland az aratóünnepélyen című népszerű színművének zenés változatát vitte színre. Az átdolgozott változat szerzői Bedrich Kramosil és Július Satinský (szövegkönyv), Milan Lasica és Kamii Peteraj (dalszövegük), valamint Igor Bázlik (zene) a műsorfüzet szerint arra törekedtek, hogy a zenés színház korszerű eszközeivel újjá „varázsoljanak“ egy klasszikus szlovák vígjátékot. Szerintük e célnak leginkább Palárik színműve felel meg. Nagy ambícióval láttak munkához és elsősorban azt igyekeztek elérni, hogy szélesebb összefüggésekben értelmezzük a színmű cselekményét és mondanivalóját. A színmű két felvonását kettős tükörbe állították, s a múlt és a jelen összehasonlításával akartak számos tartalmas, mélyreszán- tó gondolatot közölni a mai nézővel. Az első rész a szerzők elképzelése szerint azt eleveníti föl, hogy a múltban milyen nehéz körülmények között formálódott a szlovák nemzet öntudata, a második felvonás pedig a jelenkori megváltozott viszonyokat ábrázolja. Nyilvánvalóan a szerzők elsősorban arra törekedtek, hogy rámutassanak, mennyit változott a szlovák ember gondolkodása és cselekvése az eltelt száz esztendő során és mennyit őrzött meg sajátos mentalitásából. A rokonszenvesnek tűnő, de nagyon nehezen megvalósítható elképzelésből sajnos nagyon kevés elevenedett meg a színpadon. A szerzők túl sokat akartak elmondani, de az ellenkezője valósult meg. Megmutatkozott, hogy Palárik színműve nem eléggé alka’mas ilyen magvas gondolatok kifejezésére. A maga műfajában aránylag jó alkotás, de mégis csak vígjáték, s ez a tény már eleve sok mindent meghatároz és kizár. Az előadás első részében, amely mintegy száz évvel ezelőtt játszódik, a folklórelemek dominálnak. Itt sikerült aránylag jól érzékeltetni a szlovák ember tipikus mentalitását, szokásait és nem utolsósorban sajátos ihletésű művészetét. A szerzők elgondolása szerint a második részben napjaink emberének kellene megjelenni a színpadon, ekkor ismerkedhetnénk meg erkölcsi-esztétikai nézeteivel, és kulturális fejlődésével. Itt már kevés a népdal, jobbára csak operettmuzsika és beat-ze- ne hallható. Sajnos ez a zenei sokszínűség zavarólag hat. Bázlik zenéjének nincs olyan központi motívuma, amely valami lyen formában egységbe foglalná a sokfajta zenei elemet. Nagy törés érezhető a két felvonás között is, mert nem sikerült „összehangolni“ a két rész egymástól teljesen különböző hangvételét. Ezen kívül különösen azt kifogásoljuk, hogy a szerzőknek nem sikerült meggyőzően jellemezni a két század jellemző embertípusát, s így nem tudtak megfelelően rámutatni a különbségekre. A második felvonásban pedig kevésbé meggyőzően ábrázolták azokat a változásokat, amelyek a szlovák ember cselekvésében és gondolkodásában bekövetkeztek. ALFRÉD GABAUER AZ ISMERETLEN VADÁSZ TRÓFEÁJA _______(szlovák) tá son kívül —, Juraj Kollinásy košicei festő művelnek bemutatását, a kelet-szlovákiai képzőművészek tárlatát, a cseh mesterek csendélet- és virág-sorozatát, a pionírszervezet 25. évfordulója alkalmából rendezett gyermekrajz-kiállítást, valamint a jelenkori szlovák grafika bemutatását. A popradiak részéről bölcs Intézkedés volt, hogy nem engedték más célra felhasználni a képtár elköltözése után sem a kiállítási termet és így a Horný Smokovec-i központ a „Tátra kapujának“ nevezett városban is fejlesztheti a lakosság vizuális ízlését, műértését. Nagy szükség van erre éppen a Tátra körzetében, ahol az úgynevezett „emléktárgy-ipar“ A kolibai stúdió alkolói is felkészültek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának méltó megünneplésére. Arra törekedtek, hogy ne formálisan köszöntsék a jubileumot, hanem tartalmasán, a filmművészet sajátos eszközeivel valljanak leg- űjabbkori történelmünk jövőt formáló eseményeiről. Az eltelt 30 év alatt az alkotók gyakran merítettek témát a kiapadhatatlan forrásból, így hát nem csoda, hogy az események ábrázolása a három évtized alatt — pozitív értelemben véve — minőségileg sokat változott. Míg a felszabadulást követő években az alkotók többAz aranyérmet viszont csak akkor ítélhetik oda, ha .ismert a vadász személye. A szarvast ismeretlen lövész ejtette * el. A történet tulajdonképpen az ismeretlen vadász kilétének a felfedezéséről szól, s a cselekmény az alkotóknak lehetővé tette, hogy párhuzamot vonjanak az emberek mai és múltbeli sorsa, magatartása, cselekedetei között. Az alapmotívum voltaképpen négy ember elbeszélésére épül: egyugyanazon történetet mesélnek el, ki-ki a saját szája íze szerint, saját etikai normái alapján, a múltat megszépítő emlékezéssel. A? esemény rekonstruálásának e/. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére készült másik szlovák film elme A nap, amely nem múlik el. A Martin Tupák rendezte alkotást a XIX. Karlovy Vary-i nemzetközi film fesztivál megnyitóján mutatták be. A képen: Stefan Kvietik, a film egyik jelenetében Képtár a hegyek között giccs-dömpingje sekélyešíti a közízlést. Kiemelést érdemel, hogy a Tátrai Galéria •jelentősen támogatja az amatőr képzőművésze ti tevékenységei is, egyrészt módszertani segítséggel, másrészt a szakirodalom kölcsönzésével. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy festőművészeket nevel, jóllehet soha nem lehet tudni, hogy kiben szunnyad az alkotásokat szülő ihlet és te hetség, és ml indítja el az alkotás csodálatos, titokzatos folyamatát. De bizonyos, hogy az, aki munka, vagy tanulás után arra fordítja idejét, hogy ceruzával, vagy ecsettel megörökítsen egy magasba nyúló fenyőt, vagy egy hósapkás hegycsú csőt, szívében hordja a szépség szeretetét, az alkotó, teremtő akaratot, tehát a szocialista emberideálra jellemző egyik legnemesebb tulajdonságot. „Valamivel több pénz és több helyiség“ — ez a galéria dolgozóinak a vágya. Szeretnének több művet vásárolni és szerelnék a már összegyűjtött műve két állandó kiállításon bemutatni. Az elkövetkező hónapokban sokezer ember utazik a Tátrába, pihenni, gyönyörködni a kövek és a fák örök szépségében. De amikor megcsodálják a természet alkotásait, ne feledkezzenek meg arról, hogy a Tátrai Galériában megtalálják az emberi alkotóerő, a teremtő akarat és tehetség bizonyítékait is. PÉTERFI GYULA A „Liptó művészete“ kiállítás részlete Jelenei Az ismeretlen vadász trófeája című szlovák filmből sége a felkelést csak nagy általánosságokban ábrázolta, s a hangsúlyt elsősorban az emberek hősiességére helyezte, addig ma már lehetővé vált, hogy három évtized távlatából, az események mélyebb és alaposabb ismeretében ábrázolják a történelmi eseményeket, és gyakran új összefüggésekre rávilágítva elevenítsék fel a döntő mozzanatokat. Az alkotók számára több lehetőség kínálkozik: az egyik, hogy a felkelést vagy a harc valamely szakaszát korhű, dokumentumigényű filmkrónikaként örökítsék meg; a másik lehetőség, amikor az alkotók a művek középpontjába az embert állítják, s azt vizsgálják, milyen hatást váltott ki az egyénekben az esemény, hogyan acélosodon a felkelésben az emberek akarata és önfeláldozása. Az események felelevenítésének azonban van egy másik módja is: a film kifejező eszközeivel érzékeltetni, hogyan valósulnak meg azok az eszmék, melyekért a felkelésben százezrek ragadtak fegyvert, hogyan alakuH azoknak a sorsa, akik a hegyekben küzdöttek és szenvedlek egy jobb, igazságosabb világért. A kamarajáték-film lehetővé teszi, hogy az alkotó feltárja a szereplők cselekedetének motívumait is. Ilyen film Az ismeretlen vadász trófeája; melyet a Dolgozók Filmfesztiválja során mutattak be. Vladislav Pavlovié filmjének cselekménye egy nemzetközi vadászkiállításon játszódik; a bíráló bizottságnak nehéz a dolga, ugyanis a legtöbb pontszámút elért szarvasagancs tulajdonosa ismeretlen. a formája módot adott arra, hogy az alkotó bonckés alá vegye az emberek akkori és mostani jellemét, s az egyéni felelősség kérdését feszegesse. A főhős, a partizán nem vágyik dicsősérge, nenj is tart j ä magát méltónak az aranyéremre; sokkal komolyabb és fontosabb kérdés nyugtalanítja, az á bűntudat, hogy akaratlanul egy kisfiú halálát okozta. A kissé könnyelmű, ám bátor és becsületes partizán nem tud menekülni a nyomasztó gondolattól, önmagával vívódik: fátylat boríthat-e a múltra, s nyugodtan élhet-e tovább. A kérdés nyitva marad, mert nem lehet egyértelműen körülhatárolni, ini á bűn, s van-e rá egyáltalán mentség. Mindig az adott hely zettől, a körülményektől, až egyéntől és még sok-sok egyéb vonatkozástól függ a dilemma megválaszolása. Vladislav Pavlovié nehéz, s a szlovák film történetében egye dülálló feladatra vállalkozott*, hiszen a ma emberének szemével láttatja a 30 év előtti ese ményeket, és kortársunk segítségével keresi az igazságot, s arra ösztönzi a nézőt, hogy el1 gondolkozzon a probléma, á partizán felelőssége felett. E tekintetben kétségtelenül úttörft munkát végzett. Említést ^érdemel Vincent Rosinec operatőr munkája, hiszen a rendező hirtelen halála miatt a film befe jező részének a forgatása is rá hárult. A népes szereplőgárdából említsük meg legalább Ivan Rajniak, Emil Horváth, Július Pántik, Juraj Kukura (á partizán, az ismeretlen vadász alakítója), Ladislav Chudík. Ivan Mistrík és Martin Huba nevét. —um-=• A Tátrai Galéria Horný Smokovecen Másfél évtizede szolgálja a a képzőművészeti közízlés fejlődését a Tátrai Galéria. 1959- ben, a Tátrai Nemzeti Park alapításának 10. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást Jaroslav Votruba alkotásaiból a Starý Smokovec-i Városi Nemzeti Bizottság és a rendezvény sikere arra ösztönözte az illetékeseket, hogy állandó képtárt létesítsenek. A kezdeményezés szerencsés volt, jóllehet a galériát Starý Smokovecből helyhiány miatt kitelepítették Pop- radra, ahol 1972-ig működött, majd 1973 márciusában költözött a mai objektumba, Horný Smokovecbe, a vándorlás, az ideiglenesség éveiben is hasznos munkát végzett. A képtár dolgozói 1966-ig 46 kiállítást rendeztek és összesen 160 000 ember csodálta meg a művek szépségét. Azóta a kiállítások és a látogatók száma Is egyre nő és ebben az évben már öt verniszázzsal gazdagították a tátrai körzet kulturális életét. Feladatuk és céljuk a gyűjtő és a kutató tevékenység, a tátrai tematikájú képzőművészeti alkotások összpontosítása, a regionális alkotóművészet támogatása, fejlesztése és Ismertetése, valamint az 1916-tól alkotott szlovák képzőművészeti értékek gyűjtése. A másfél évtized alatt rendezett legsikeresebb kiállítások között kell említeni — az indulásnak számító Votruba-kiállíÚJ FILMEK
