Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
30+ SZ n P „Tisovec gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkezik. Városkánkban a kommunista párt szervezete már ezer- kilencszázhuszonegyben megalakult. Nálunk a munkásmozgalom már ezt megelőzően is élónk volt, hiszen nagykohó működött itt. A baloldali érzelmű szociáldemokratáknak a Nagy Októbert Szocialista Forradalom példája mutatta az utat. A kommunista párt szervezetének megalakítása után az államapparátus dühödt hadjáratot indított a kommunisták ellen. A párt tagjait kidobták a munkából, sokan arra kényszerültek, bogy idegenben keressék meg szűkös kenyerüket, mert idehaza nem kaptak munkát. Emiatt néhány évig, ezerkilencszázhuszonháromtól huszonhétig csak stagnált a helyi párt- szervezet. Ezerkllencszázhuszonhétbon újítottuk meg tevékenységét, akkor léptem be én is a pártba, meg velem együtt Ján Kopčány, Ján Kriška, Pavel Plichta, Jozef Fibus, Jozef Starý és több más elvtárs. A hatóságok ellenünk is megindították az üldözést, házkutatásokat tartót7 május elsején, valamint a háború, ax éhezés, a válság elleni tüntetéseken és más pártakciók alkalmával énekeltek. Az ezerkilencszázharminchatos választásokon a kommunista párt bizonyult a legerősebb politikai pártnak, tizenegy mandátumot szereztünk. A párt megbízásából a községi képviselő-testületben az albfrói tisztséget töltöttem be. Kommunista pártunkat ezerkilenc- százharmincnyolc október végén betiltották. Titkos összejöveteleken beszéltük meg: hogyan folytassuk tovább a pártmunkát? Megegyeztünk az illegális tevékenység módszereiről, amelyet a párt betiltása után azonnal meg- kezdtünk. Az üzemekben sejtrendszert építettünk ki, mindegyik sejtnek három tagja volt, hogy esetleges lebukás után a hatóságok ne deríthessenek fel szélesebb körű hálózatot. A mészégetőben, ahol akkoriban dolgoztam, több ilyen pártsejt működött, a vasgyárban is tevékenykedtek illegális pártsejtek. Rendesen fizettük a tagsági illetéket is, ebből a pénzből fedeztük az illegális röpiratokhoz a papírvásárlást, az útiköltséget és a pártszervezet más kiadásait. Állandóan kapcsolatban voltunk a munkásokkal, megértettük velük, hogy a fasiszta uralom csak ideiglenes, és rámutattunk arra, hogy elő kell készülnünk a fasizmus elleni harcra, s e célból egyesíteni kell a munkások erejét. Illegális röpiratokat terjesztettünk a lakosság között, ezeket részben saját magunk készítettük sokszorosító gépünkön, részben pedig a vasutasok tűk a németek támadását, fin a Dielik alatt állást foglalt zászlóaljban voltam. Gyors ütemben folytak a harci előkészületek. A harcra kelt tiszolciak lövészárkokat meg gépfegyverállásokat ástak. A Dielik alatt ma ts láthatók ezek a háborús emlékek. Amikor az ifjúsággal elbeszélgetünk a Szlovák Nemzeti Felkelésről, megmutatjuk nekik ezeket a helyeket Is, ahol szüleik fegyverrel a kezükben szembeszálltak a fasisztákkal. Október huszonnegyedikén megindult a német támadás. Tiszolc ellen Murány és Rimabánya irányából jöttek a fasiszta egységek. Különösen a murányi oldalon folyt kemény küzdelem. A fasiszta egységek ellen Itt a zvoleni helyőrség katonái is harcoltak. Ml a városunkhoz közelebb, a Dielik mögött harcoltunk. A rendelkezésünkre álló fegyverekből a lehető legnagyobb tüzet zúdítottuk a németekre. Rettenthetetlen elszántsággal küzdöttek a felkelők, hiszen tudták, miért harcolnak. Óriási túlerő állt velünk szemben; nem mondom azt, hogy tízszeres volt a túlerő, mert ennél sokkal nagyobb nyomás nehezedett ránk. Nekünk egyetlen szál ágyúnk volt, a németek meg tankokkal támadtak, minden harckocsijukban ágyú volt, és aknavetőkkel is ontották ránk a tüzet. A hajnal óta tartó csatában mégis többször meghátrálásra kényszerítettük az ellenséget. A német támadás azonban szüntelenül megújult. Délután három óráig tartottuk állásainkat a hatalmas túlerő ellen, aztán visztak a pártszervezet tagjainál, és a munkába sem akartak felvenni sehol. Nváron olyan vidékekre kellett mennünk ahol nem ismertek bennünket, hosy a család számára megkeressük a betevő falatot. Az államapparátus azonban már semmiféle terrorral nem tudta szétverni a kommunista párt szervezetét sőt soraink egyre újabb tagokkal gyarapodtak. A munkásokon kívül a többi dolgozó — a szegényparasztok és a Kisiparosok is — a kommunista pártot követték, hiszen ők is ugyanolyan nyomorúságban éltek, mint a munkások Pártszervezetünk jól dolgozott, megszilárdult. Kulturális munkát Is végeztünk. szocialista tartalmú színielőadásokat is tartottunk. Rendezvényeinkre tömegesen jöttek az emberek, legtöbbször be sem fértek a terembe, az ajtón kívül is szorongtak. Ezerkilencszázhar- minckettőben megalakítottuk a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezetét. Illegálisan működött, mert a hatóságok nem engedélyezték működését. Mintegy fél év múlva a hatósági szervek házkutatásokat tartottak a kommunista funkcionáriusoknál és a csendőrök megtalálták a Kommunista Ifjúsági Szövetségre vonatkozó írásbeli anyagot. Kinyomozták a tisztségviselők kilétét. Nagy bírósági pert akasztottak a nyakunkba államellenes tevékenység címén. A rimaszombati kerületi bíróság előtt a perbe fogott kommunistákat dr. Vladimir Clementis védte. Nagyon elhúzódott a per, aztán meghozták az ítéletet: én félévi, ján Caban negyedévi, Vinco Prandel pedig másfél hónapi börtönt kapott. Nem volt ez az utolsó eset, hogy börtönbe kerültünk kommunista tevékenységünkért. Nyilvános fellépéseink, a tüntetések és más megmozdulások után mindig feljelentették a kommunista tisztségviselőket. Engem, Kop- čány. Parduba elvtársat és másokat többször elítéltek egyheti, kétheti börtönre, vagy pedig pénzbüntetésre. Az egykori periratok ma a rimaszombati múzeum munkásmozgalmi anyagában láthatók. Minden üldözés ellenére a kommunista párt tevékenysége Tiszolcon széles tömegeket vonzott. Részt vettünk az Ifjúság nevelésében is, a színjátszó tevékenységen kívül forradalmi dalokat Is megtanultak a fiatalok, amelyeket hozták Bratislavából meg Banská Byst- ricáról. A röplapokat eljuttattuk a környékbeli falvakba is. Ez a munka nem volt veszélytelen. Ezerkllencszáznegy- venben például egyik elvtársunk, Stefan Čipka Ratkovské Bystrére vitt röplapokat, amelyeket terjesztésre egy ismerős asszonynak adott át. Az autóbuszon terjesztett röplapok közül néhány a csendórségre került, az asszonyt elfogták, és nemsokára letartóztatták Čipka elvtársat is, akit Banskú Bystricára hurcoltak, ott súlyosan bántalmazták és bebörtönözték. A községekben az elvtársakkal titkos gyűléseken beszéltük meg a helyzetet. Ezerkilencszázriegyvenháromban már a felkelés előkészítéséről is beszéltünk. Hangoztattuk, hogy fel kell készülni a harcra, amelynek ugyan még nem tűzték ki az időpontját, de tudtuk, hogy el kell jönnie, és sok ember készenlétben állt, hogy az adott pillanatban teljesítse feladatát. Fegyverek beszerzéséről is gondoskodni kellett. Illegális pártszervezetünk kapcsolatban állt a szlovák katonaság brez- nói és Banská Bystrica-i helyőrségének több tisztjével, ök vállalták, hogy tehergépkocsikon fegyvereket juttatnak el városunkba. A terv végrehajtása érdekében félre kellett vezetni az itto ni csendőrséget is. A tisztek értesítették a parancsnokot, hogy katonai célokra fegyvereket helyeznek el a régi városházában, ahol a csendőrállomás volt. A katonai intézkedésnek természetesen titokban kellett maradni. Golyószórók. géppuskák, kézifegyverek, néhány tankelhárító puska, sőt egv ágyú, nagy mennyiségű töltény meg kézigránát került á* a katonai rakta rákból a régi városháza helyiségeibe Amikor augusztus huszonktlencedikéu megszólaltak az üzemek szirénái és h tornyokban megkondultak a harangi hírül adva a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanását, ez városunk lakosságát felkészülten érte. A férfiak hazasiettek a gyárakból meg más munkahelyekről, élelmiszert, fehérneműt raktak a táskákba, és a gyülekezőhelyekre Igyekeztek. ahol átvették a fegyvereket A nagyobb tűzerejű fegyverek mellé azokat a fiatalokat osztották be, akik már részesültek katonai kiképzésben. Megalaku'- tak az egységek, és a zászlóaljak elfoglalták helyüket a kijelölt szakaszokon. Murány és Rimabánya felől vársza kellett vonulnunk, öt bajtársunk áldozta életét a Dielik alatt, és sokan megsebesültek. A németek bevonulása előtt a városból evakuálni kellett a volt polgári Iskolában elhelyezett tábori kórházat, nehogy a sebesültek a németek kezére kerüljenek. A könnyebben sérüllek, akik a közelebbi környéken meg a Felső-Garam vidékén laktak, gyalog és lovasszekereken Indultak haza, a súlyos sebesülteket pedig gépkocsikon a sltači repülőtérre vitték, ahonnan a kijevi kórházba szállították őket. Ml a harctérről rögtön a hegyekbe vonultunk. A városban a fasiszta megszállók kegyetlenkedtek, gyilkoltak. A hegyekben bunkerokat készítettünk, berendezkedtünk a télre. Összeköttetésbe léptünk az orosz partizánokkal. A felkelés területének megszállása után a szlovák és az orosz partizánok onnan csaptak le a németek Breznóba tartó gépkocsioszlopaira. Sok német gépkocsi megsemmisült a Breznó alatti völgyben. Egy német őrnagy, városparancsnok, Breznóba parancsot vitt a partizánok ellent támadással kapcsolat* bú»*. Mi erről hírt kaptunk, aknákat helyeztünk el az úton és az őrnagy gépkocsija felrobbant. Több fontos dokumentum került ott a birtokunkba. A partizánok ellátása szempontjából kedvező volt, hogy sok földműves a hegyek között élt, tanyájuk tíz-tizenöt kilométerre volt a várostól. A közigazgatási szervektől német nyelvű igazolásokat is kaptak, miszerint a városból élelmiszert, petróleumot és más szükséges dolgot vihetnek tanyájukra. Ezekből azonban a partizánokat is ellátták, és a gazdaságukban kitermelt élelmiszerekből is juttattak a hegyek harcosainak. Tőlünk a földművesek a liptói hegyekbe is szállítottak élelmiszert a partizánoknak. A hegyekbe a feleségem is követett, ö ezerkilencszázharminchéttől tagja a kommunista pártnak. Klak mellett volt a szálláshelyünk, közel Sukajev parancsnok orosz partizánjaihoz. A feleségem mosott, főzött, kenyeret sütött a partizánoknak. A reumája még most is emlékezteti őt a partizánidőkre. A hegyekben értük meg a felszabadulást, ezerkilencszáznegyvenöt január végét. A Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai visszatértek városukba, és azonnal bekapcsolódtak az újjáépítésbe, a vasutak és az utak, a tönkretett gyárak rendbehozásába, a közellátás megszervezésébe. A feleségemnek Is, meg nekem Is több kitüntetésem van a pártmunkáért és a nemzeti felszabadító harcban va’6 részvételért. A legnagyobb örömet azonban az jelenti számunkra, hogy a küzdelem eredményes volt, s városunk dolgozóinak a szocialista rendszer nemcsak biztos munkát és megélhetést, hanem soha nem látott életszínvonalat biztosított“ Stefan Pašiak elvtárs elbeszélését végighallgatta Ján Plichta evtárs, a Ti- soveci Városi Nemzeti Bizottság elnöke is. Pártunk régi harcosa befejező szavaira kapcsolva, a város felszabadulás utáni fejlődéséről sorolt fel számos adatot. A mészégető üzem átépítésére negyvennyolc millió koronát fordítottak; ez az üzem ma kétszáztizenkilenc alkalmazottat foglalkoztat. A nagykohó leállítása után — melynek üzemeltetése nagyon ráfizetéses volt — új gépgyárat építettek, ötvenötmillió korona beruházással. Itt négyszáztizennyolcao találtak munkát. A mezőgazdaság Igényelnek kielégítésére a mészégető közelében huszonnyolc millió korona ráfordítással új üzemet létesítettek ásványi takarmányadalék készítésére. • Ebben nyolcvan ember dolgozik. Ezenkívül új garázsokat építettek a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalatnak. A helyi utcák építésére két és fél millió koronát fordítottak, százhúsz gyermek részére óvodát építettek, jelentősen fejlődött a lakásépítés; százöt szövetkezeti lakás, hatvan állami lakás, százhét vállalati lakás és százhuszonkét családi ház épült A Rimavská Píla-i közös gazdasággal egyesült földmüvesszövet- kezet négy gazdasági udvart épített ki. Tagjaik részére lakásokat Is építenek. A városban most építik a csatornázást és a második vízforrást. Folyamatban van a huszonkét osztályos alapiskola épületének építése Is, melynek egy részét a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulójának napjaiban már birtokukba veszik a diákok. Oj életet él az egykor nagyon szegény Tiszolc, melynek határában a helységnév alatt a „Felkelő város** tábla köszönti a látogatót GÁL LÁSZLÓ TISOVEC LATKEPE HARCUNK, MUNKÁNK EREDMÉNYE Štefan Pašiak elmondja...
