Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE 197*. VII. 7. ÚJ FEJEZET FRANCmORSZAGBAN ? „Franciaországban ezentúl minden másként lesz, mint azelőtt“ — ezt a Sokat hangoztatott véleményt megerősítette a május 19-j elnökválasztás. Mint ismeretes, Giscard ď Est aing „egy fejhosszal“ győzött a baloldal közös jelöltje, Francois Mitterrand elölt, s ezzel kezdetét vette a „gaul- Jeizmus utáni“ időszak. Az' egész elnökválasztási kampány, és maga až eredmény is, mindenekelőtt felszínre hozta és megerősítette azt a tényt, hogy feltartóztathatatlanul növekszik a baloldal ereje, összefogása. Ez az erő biztosítéka annak, .hogy belátható időn belül nem kerülhet sor Franciaországban egy totális- — még kevésbé fasiszta irányú — hatalomátvételre. A . baloldal hívei, bár sajnálják, hogy. a győzelem bármily kévésen Francois Mitterrand hatékony választási kampányt folytatott, hű maradt a baloldal közös programjának célkitűzéseihez. A szocialista párt minden bizonnyal sok hívet nyert e választás során. A nagypolgárság képviselője Giscard d’Estaing lett tehát a Francia Köztársaság elnöke. Amint várható volt, Cliaban Delmas a második menet után kiesett, és az UDR-ben szakadás következett be. Számos városban, amelyek polgármesterei és városi tanácsainak vezetői a régi többség hívei, a választásokon a baloldal szerzett szavazatokat. Vaiéry Giscard d'Estaing múlott is, elmaradt, felteszik a kérdést, vajon a Francois Mitterrand által szerzett 49,3 százalék nem jelenti-e a jelenlegi körülmények között a legjobb megoldást? Franciaor szag gazdasági helyzete ugyanis súlyos, az infláció növekedik, számos probléma vár sürgős megoldásra, s ilyen körülmények között nehéz lett volna átvenni a kormány kerekét. Baloldíili körökben rámutatnak, hogy egy nagyobb többség birtokában a jövőben szilárdabb alapokra épülhet a baloldali kormányzat. Az új kormányra súlyos gazdasági nehézségek megoldása vár, sőt a válság kicsúcsosodása már őszre várható, s így semmiképpen sem lett vol na most a legjobb pillanat ahhoz, hogy a baloldal jelöltje bevonuljon az Elysée palotába. A baloldal erősebb, mint valaha A baloldal által elért választási siker megmutatta, hogy Giscard d’Estaing csupán vereséggel egyenlő győzelmet aratott. A baloldal olyan közös programban állapodott meg, amely bár nem nevezhető kommunista programnak, mégis lehetővé teszi a szocializmushoz vezető utat. A baloldali erők a felszabadulás óta nem értek el ilyen egységet, még 1936- ban sem képeztek oly erőt, mint ma. A baloldali pártok, főként a kommunisták és a szocialisták kovácsolták ki ezt az egységet. A három nagy szakszervezet: a CGT, a CFDT és a FEN (a pedagógusok szakszervezete) támogatja őket. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ezt az egységet semmi sem képes megbontani, bár Giscard d’Estaing titokban ebben reménykedik. A gaulleisták táborában nagy az elkeseredés, s az UDR hívei kénytelen-kelletlen Giscard d’Estaingre adták le szavazataikat. Míg a városokban és a munkásnegyedekben a fiatalok túlnyomó többségé Francois Mitterrandra szavazott, a jobboldal hívei, a különböző fasiszta csoportulások tagjai és az idősebb korosztály többsége Giscard d’Es talng-et támogatta. Giscard d’Estaing, aki családfáját egészen XV. Lajosig vezeti vissza, a francia arisztokrácia és pénzoligarchia reprezentánsa. Sikerét nagyrészben annak is köszönhette, hogy kiváló szónok, a számok bűvésze, hangzatos szólamokkal támasztja alá ígéreteit. Az elnök- választási kampány folyamán nem volt hiány jobboldali demagóg szólamokban. A baloldal viszont számos törvényjavaslatot készül beterjeszteni a parlament elé a dolgozók helyzetének megjavítására — amit Giscard d’Estaing csupán ígérgetett. Az új kormány „Kormányom — mondotta Giscard — meglepetés lesz.“ Ami a személyeket illeti, a május végén megalakult kormány valóban teljesen új. A 16-tagú kabinetnek a miniszterelnökkel Jacques Chirac- kal együtt mindössze három olyan tagja van, aki a lemondott kormányban is helyet foglalt, de azok is tárcát cseréltek. Mint várható volt, nagy súlyt kapott az új francia kormányban a konzervatív, független republikánus párt, az ú| köztársasági elnök pártja. A gaulleisták részvétele viszont csökkent: az addigi 10 helyett a miniszterelnökkel együtt öt gaulleista tagja van a kormánynak. A gaulleisták szerepének csökkenése az új helyzet jelentős tényezője. Egyrészt egy másfél évtizedes időszak végét jelzi, másrészt viszont azt jelzi, hogy a gaulleista párt, egyelőre még jelentékeny parlamenti csoportjával, megnehezítheti a kormány dolgát. Az új francia kormányt azonban nemcsak a pártarányok alapos eltolódása jellemzi. Figyelmet érdemel az a lény, hogy a kormány 16 tagja közül 8 vezető szerepet játszik a különböző pénzcsoportokban és nagyipari társulásokban. Az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja méltán hangsúlyozta: Kétségtelen, hogy az „új csapat“ a nagytőke csapata, vagyis az elnök ambícióinak és eddigi politikájának teljesen megfelelő együttes. Chirac miniszterelnök kabinetje a kél legsürgősebb feladatot tűzte napirendre: a francia külkereskedelmi egyensúly helyreállítását és a/, infláció megfékezését. A francia tömegek változást óhajtanak mindenekelőtt a gazdasági életben, az infláció elleni rendszabályokban. Az új francia kormány e változásokat meg is ígérte. Természetesen, ma még nehéz megvonni a párizsi változások részletes, tárgyilagos mérlegét. A je lek mindenesetre arra utalnak, hogy a gaulleizmus korszaka 16 év után lezárult. Jean Saiivagiiargiifis. az új francia külügyminiszter Illúziókeltés Bizonyos, hogy a kormány nincs kétségbeejtő helyzetben, és a francia tőkések eléggé gazdagok ahhoz, hogy bizonyos szociális Intézkedések terheit elviseljék (havi 1200 frank minimális bér, havi 600 frank minimális nyugdíj), s ezt a választási kampány folyamán meg is ígérték, s a szakszervezetek tudomásul vették. Giscard d’Estaing, a jobboldal em bere olyan politikát folytat majd, amely kedvez az őt támogató jobboldali erőknek. Ugyanazok az okok, ugyanazokkal a következményekkel járnak, és ezért nem várható mélyreható változás Giscard d’Estaing politikájában. Bizonyos, hogy megkísérel illúziókat kelteni, különösen a pro paganda útján, de a tényleges intéz kedések nem lesznek raesszemenőek. Az új kormánynak szembe kell néznie az elmélyülő gazdasági válsággal. A páratlan infláció, amely évente 15 százalékkal növekszik, egyre nagyobb nehézségeket von maga után. Az elkövetkező hónapokban további munkás- elbocsátások várhatók, megnövekszik a munkanélküliek száma, különösen a gépkocsiiparban. A legérezhetőbb változás minden bizonnyal nemzetközi politikai téren várható. Giscard d’Estaing, az Egyesült Államokhoz közeledést támogatja, de kérdés, hogy ezt az irányzatot hogyan fogadják a gaulleisták, s milyen hatást vált ki a francia tömegekben? Népi egység A Francia Kommunista Párt arra mozgósít, hogy a legfontogabb feladat ma a francia nép hatalmas többségének tömörítése, a nép egységének megvalósítása. E cél elérése érdekében a kommunisták hangsúlyozzák, bogy mindazokkal együtt kívánnak működni, akik az igazságosabb, szabadabb, emberibb társadalom megteremtését tűzték ki célul. Ebben az egységben pedig a finánctőke és az ipar hatalmasain, valamint politikai kiszolgálóin kívül mindenkinek jut hely. A Francia Kommunista Párt olyan egységmozgalom politikai irányvonalát tűzte ki, amely — az elnökválasztás eredményéből kiindulva — csakugyan a közös célok szolgálatába állíthatja a más-más arculatú, de azonos törekvésű csoportokat. Georges Marchais, az FKP főtitkára hangsúlyozta: az egységes baloldal megerősödése szilárd alapot teremtett a széles körű népi tömörülés kialakításához. Ennek a tömörülésnek nem szabad határt szabni, helyük van benne a keresztényeknek Is, akik az utóbbi időkben egyre nagyobb számban kapcsolódtak be az igazságosabb társadalom követeléséért vívott harcba. Ennek az egységnek a Jegyében döntöttek úgy, hogy ez év októberében megtartják a Francia Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát, amelyen „A francia nép egysége a demokratikus változásért“ című témát tűzik napirendre. Jacques Chirac, az új francia miniszterelnök átveszi hivatalát elődjétől, Pierre Messmertől Jjnbb oldalt) a Matignon-palotában Francois Mitterrand
