Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE 197*. VII. 7. ÚJ FEJEZET FRANCmORSZAGBAN ? „Franciaországban ezentúl minden másként lesz, mint azelőtt“ — ezt a Sokat hangoztatott véleményt megerő­sítette a május 19-j elnökválasztás. Mint ismeretes, Giscard ď Est aing „egy fejhosszal“ győzött a baloldal közös jelöltje, Francois Mitterrand elölt, s ezzel kezdetét vette a „gaul- Jeizmus utáni“ időszak. Az' egész elnökválasztási kampány, és maga až eredmény is, mindenek­előtt felszínre hozta és megerősítette azt a tényt, hogy feltartóztathatatla­nul növekszik a baloldal ereje, össze­fogása. Ez az erő biztosítéka an­nak, .hogy belátható időn belül nem kerülhet sor Franciaországban egy to­tális- — még kevésbé fasiszta irányú — hatalomátvételre. A . baloldal hívei, bár sajnálják, hogy. a győzelem bármily kévésen Francois Mitterrand hatékony vá­lasztási kampányt folytatott, hű ma­radt a baloldal közös programjának célkitűzéseihez. A szocialista párt minden bizonnyal sok hívet nyert e választás során. A nagypolgárság képviselője Giscard d’Estaing lett tehát a Fran­cia Köztársaság elnöke. Amint vár­ható volt, Cliaban Delmas a második menet után kiesett, és az UDR-ben szakadás következett be. Számos vá­rosban, amelyek polgármesterei és városi tanácsainak vezetői a régi többség hívei, a választásokon a bal­oldal szerzett szavazatokat. Vaiéry Giscard d'Estaing múlott is, elmaradt, felteszik a kér­dést, vajon a Francois Mitterrand ál­tal szerzett 49,3 százalék nem je­lenti-e a jelenlegi körülmények kö­zött a legjobb megoldást? Franciaor szag gazdasági helyzete ugyanis sú­lyos, az infláció növekedik, számos probléma vár sürgős megoldásra, s ilyen körülmények között nehéz lett volna átvenni a kormány kerekét. Baloldíili körökben rámutatnak, hogy egy nagyobb többség birtokában a jö­vőben szilárdabb alapokra épülhet a baloldali kormányzat. Az új kormányra súlyos gazdasági nehézségek megoldása vár, sőt a vál­ság kicsúcsosodása már őszre várha­tó, s így semmiképpen sem lett vol na most a legjobb pillanat ahhoz, hogy a baloldal jelöltje bevonuljon az Elysée palotába. A baloldal erősebb, mint valaha A baloldal által elért választási siker megmutatta, hogy Giscard d’Estaing csupán vereséggel egyenlő győzelmet aratott. A baloldal olyan közös programban állapodott meg, amely bár nem nevezhető kommunis­ta programnak, mégis lehetővé teszi a szocializmushoz vezető utat. A bal­oldali erők a felszabadulás óta nem értek el ilyen egységet, még 1936- ban sem képeztek oly erőt, mint ma. A baloldali pártok, főként a kommunisták és a szocialisták ková­csolták ki ezt az egységet. A három nagy szakszervezet: a CGT, a CFDT és a FEN (a pedagógusok szakszer­vezete) támogatja őket. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ezt az egységet semmi sem képes meg­bontani, bár Giscard d’Estaing titok­ban ebben reménykedik. A gaulleisták táborában nagy az elkeseredés, s az UDR hívei kényte­len-kelletlen Giscard d’Estaingre ad­ták le szavazataikat. Míg a városokban és a munkásne­gyedekben a fiatalok túlnyomó több­ségé Francois Mitterrandra szavazott, a jobboldal hívei, a különböző fasisz­ta csoportulások tagjai és az idősebb korosztály többsége Giscard d’Es talng-et támogatta. Giscard d’Estaing, aki családfáját egészen XV. Lajosig vezeti vissza, a francia arisztokrácia és pénzoligar­chia reprezentánsa. Sikerét nagyrészben annak is kö­szönhette, hogy kiváló szónok, a számok bűvésze, hangzatos szólamok­kal támasztja alá ígéreteit. Az elnök- választási kampány folyamán nem volt hiány jobboldali demagóg szóla­mokban. A baloldal viszont számos törvényjavaslatot készül beterjeszteni a parlament elé a dolgozók helyzeté­nek megjavítására — amit Giscard d’Estaing csupán ígérgetett. Az új kormány „Kormányom — mondotta Giscard — meglepetés lesz.“ Ami a személyeket illeti, a május végén megalakult kormány valóban teljesen új. A 16-tagú kabinetnek a miniszterelnökkel Jacques Chirac- kal együtt mindössze három olyan tagja van, aki a lemondott kormány­ban is helyet foglalt, de azok is tár­cát cseréltek. Mint várható volt, nagy súlyt ka­pott az új francia kormányban a konzervatív, független republikánus párt, az ú| köztársasági elnök pártja. A gaulleisták részvétele viszont csök­kent: az addigi 10 helyett a minisz­terelnökkel együtt öt gaulleista tag­ja van a kormánynak. A gaulleisták szerepének csökkené­se az új helyzet jelentős tényezője. Egyrészt egy másfél évtizedes időszak végét jelzi, másrészt viszont azt jel­zi, hogy a gaulleista párt, egyelőre még jelentékeny parlamenti cso­portjával, megnehezítheti a kormány dolgát. Az új francia kormányt azonban nemcsak a pártarányok alapos elto­lódása jellemzi. Figyelmet érdemel az a lény, hogy a kormány 16 tagja kö­zül 8 vezető szerepet játszik a kü­lönböző pénzcsoportokban és nagy­ipari társulásokban. Az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja mél­tán hangsúlyozta: Kétségtelen, hogy az „új csapat“ a nagytőke csapata, vagyis az elnök ambícióinak és ed­digi politikájának teljesen megfelelő együttes. Chirac miniszterelnök kabinetje a kél legsürgősebb feladatot tűzte na­pirendre: a francia külkereskedelmi egyensúly helyreállítását és a/, inf­láció megfékezését. A francia töme­gek változást óhajtanak mindenek­előtt a gazdasági életben, az infláció elleni rendszabályokban. Az új fran­cia kormány e változásokat meg is ígérte. Természetesen, ma még ne­héz megvonni a párizsi változások részletes, tárgyilagos mérlegét. A je lek mindenesetre arra utalnak, hogy a gaulleizmus korszaka 16 év után lezárult. Jean Saiivagiiargiifis. az új francia külügyminiszter Illúziókeltés Bizonyos, hogy a kormány nincs kétségbeejtő helyzetben, és a fran­cia tőkések eléggé gazdagok ahhoz, hogy bizonyos szociális Intézkedések terheit elviseljék (havi 1200 frank minimális bér, havi 600 frank mini­mális nyugdíj), s ezt a választási kampány folyamán meg is ígérték, s a szakszervezetek tudomásul vették. Giscard d’Estaing, a jobboldal em bere olyan politikát folytat majd, amely kedvez az őt támogató jobb­oldali erőknek. Ugyanazok az okok, ugyanazokkal a következményekkel járnak, és ezért nem várható mélyre­ható változás Giscard d’Estaing poli­tikájában. Bizonyos, hogy megkísérel illúziókat kelteni, különösen a pro paganda útján, de a tényleges intéz kedések nem lesznek raesszemenőek. Az új kormánynak szembe kell néz­nie az elmélyülő gazdasági válsággal. A páratlan infláció, amely évente 15 százalékkal növekszik, egyre nagyobb nehézségeket von maga után. Az elkö­vetkező hónapokban további munkás- elbocsátások várhatók, megnövekszik a munkanélküliek száma, különösen a gépkocsiiparban. A legérezhetőbb változás minden bi­zonnyal nemzetközi politikai téren várható. Giscard d’Estaing, az Egyesült Államokhoz közeledést támogatja, de kérdés, hogy ezt az irányzatot hogyan fogadják a gaulleisták, s milyen hatást vált ki a francia tömegekben? Népi egység A Francia Kommunista Párt arra mozgósít, hogy a legfontogabb fel­adat ma a francia nép hatalmas több­ségének tömörítése, a nép egységének megvalósítása. E cél elérése érdeké­ben a kommunisták hangsúlyozzák, bogy mindazokkal együtt kívánnak működni, akik az igazságosabb, szaba­dabb, emberibb társadalom megterem­tését tűzték ki célul. Ebben az egység­ben pedig a finánctőke és az ipar ha­talmasain, valamint politikai kiszol­gálóin kívül mindenkinek jut hely. A Francia Kommunista Párt olyan egy­ségmozgalom politikai irányvonalát tűzte ki, amely — az elnökválasztás eredményéből kiindulva — csakugyan a közös célok szolgálatába állíthatja a más-más arculatú, de azonos törek­vésű csoportokat. Georges Marchais, az FKP főtitkára hangsúlyozta: az egységes baloldal megerősödése szilárd alapot teremtett a széles körű népi tömörülés kialakítá­sához. Ennek a tömörülésnek nem szabad határt szabni, helyük van ben­ne a keresztényeknek Is, akik az utób­bi időkben egyre nagyobb számban kapcsolódtak be az igazságosabb társa­dalom követeléséért vívott harcba. Ennek az egységnek a Jegyében döntöttek úgy, hogy ez év októberé­ben megtartják a Francia Kommunis­ta Párt rendkívüli kongresszusát, amelyen „A francia nép egysége a demokratikus változásért“ című témát tűzik napirendre. Jacques Chirac, az új francia miniszterelnök átveszi hivatalát elődjétől, Pierre Messmertől Jjnbb oldalt) a Matignon-palotában Francois Mitterrand

Next

/
Oldalképek
Tartalom