Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-05 / 157. szám, péntek

A szovjet-amerikai közös közlemény teljes szövege

A legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozók rendszeres megtartásáról született megállapodással összhangban és a Leonyid fírezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának 1973 júniusában az Egyesült Államokban tett látogatása idején átadott meghívás alapján Richard M. Nixon amerikai elnök feleségével 1974. június

27-től július 3-ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban.

A látogatás során Nixon elnök Moszkván kívül felkereste Miuszket és a Krím félsziget déli partját is.

A szovjet vezetők részletes és hasznos- eszmecserét folytattak az Egyesült Államok elnökével a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak főbb vonásairól és a jelenlegi nemzetközi helyzetről.

Szovjet részről a tárgyalásokon részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyi~ kolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a miniszter- tanács elnöke és Andrej Gromiko külügyminiszter.

Az Egyesült Államok elnökét elkísérte a tárgyalásokon részt vett Henry Kissinger külügyminiszter, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.

A tárgyalásokon ezen kívül részt vett még:

szovjet részről A. F. Dobrinjftn, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, A. M. Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, L. M. Zamjaiyin, a TASZSZ vezérigazgatója és G. M. Kornyijenko, a külügyminisztérium kollégiumának tagja.

amerikai részről Walter Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Alexander Halg, az elnök tanácsadója, Ronald Ziegler. az elnök tanácsadója és sajtótitkára, Brent Scow- croft, az elnök helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója, Helmut Sonnenjeldt, a külügyminisztérium tanácsosa, Arthur Hartman, az európai ügyekben illetékes külügyi államtitkár.

A tárgyalások rendkívül tárgyszerű, konst ruktív légkörben zajlottak le, és a feleknek az a kölcsönös törekvése jellemezte őket, hogy

tovább erősítsék a megértést, a bizalmat és a békés együttműködést, valamint az az óhajuk, hogy hozzájáruljanak a nemzetközi biztonság és a világbéke megszilárdításához.

Haladás a szovjet—amerikai kapcsolatok

javításában

A felek, miután részletesen áttekintették a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődését az 1972. májusi legmagasabb szintű szovjet —amerikai találkozó óta, elégedetten állapították meg, hogy közös, energikus erőfeszítéseik eredményeképpen e rövid idő alatt sikerült gyökeres fordulatot végrehajtani kapcsolataikban a béke és a széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés irányában, a két ország, népei és az egész emberiség érdekében.

A felek kiemelték a szovjet és amerikai vezetők legmagasabb szintű találkozóinak külö- hös jelentőségét a két ország kapcsolatainak kedvező fejlődése szempontjából. Ezek a rendszeres gyakorlattá vált találkozók lehetővé teszik, hogy hatékonyan és felelősségteljesen megvitassák és megoldják a kétoldalú jellegű elvi és egyéb fontos kérdéseket, és együttesen hozzájáruljanak a két ország érdekeit érintő nemzetközi problémák rendezéséhez.

. A két fél üdvözli a hivatalos kapcsolatok felvételét a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az Egyesült Államok kongresz- szusa között. A felek ösztönözni fogják az ilyen kapcsolatok további fejlődését, mert úgy vélik, hogy ezekre fontos szerep vár. A felek megerősítették azt á kölcsönös eltökéltségüket, hogy folytatják a szovjet— amerikai kapcsolatok tevékeny átalakítását a békés együttélés fes az egyenlő biztonság elvei

Á felek ismét gondosan elemezték kölcsönös kapcsolataiknak a nukleáris háború megelőzésével és á hadászati fegyverek korlátozásával kapcsolatos egész területét. Arra az egységes véleményre jutottak, hogy az általuk kötött alapvető megállapodások továbbra is hatékony eszközei a szovjet— amerikai kapcsolatok és az egész nemzetközi helyzet általános javításának. A Szovjetunió és az Egyesült Államok továbbra is szigorúan eleget tesz e szerződésekben vállalt kötelezettségeinek.

A tárgyalások során a felek alaposan áttekintették a hadászati fegyverek korlátozása problémájának valamennyi vonatkozását. Arra a következtetésre jutottak, hogy a hadászati támadófegyverek korlátozása területén teendő néhány intézkedésről szóló ideiglenes megállapodás után a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak új megállapodást kell kötnie a hadászati fegyverek korlátozásáról. Egyetértettek abban, hogy egy ilyen megállapodásnak 1985-ig tartó érvénnyel kell bírnia, és ki kell terjednie mind mennyiségi, mind minőségi korlátozásokra. Egyetértettek abban, hogy e megállapodás kidolgozását lehetőség szerint gyorsan, az ideiglenes megállapodás érvényének lejártáig be kell fejezni.

A felek egyöntetű véleménye,

alapján, a két ország megállapodásai és a megállapodásokban vállalt kötelezettségek betűjével és szellemével szigorú összhangban. Ezzel kapcsolatban ismét rámutattak, hogy alapvető jelentőségük van az

1972-ben és 1973-ban lezajlott legmagasabb szintű találkozókon elfogadott közös dokumentumoknak, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak alapjairól szóló dokumentumnak, a nukleáris háború megelőzéséről szóló megállapodásnak, a rakétaelhárító rendszerek . korlátozásáról kötött szerződésnek és a hadászati támadófegyverek korlátozásában teendő néhány intézkedésről szóló ideiglenes megállapodásnak.

A felek mélységes meggyőződése szerint égető szükség van arra, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásának

folyamatát visszafordíthatatlanná tegyék. Úgy vélik, hogy erőfeszítéseik erdeményeként reális lehetőség jött létre e cél elérésére. Ez új távlatokat nyit a széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés, a szovjet és az amerikai nép barátságának erősítése számára, és ezáltal elő fogja mozdítani a világ előtt álló sok időszerű probléma megoldását.

E magasztos céloktól vezettetve a felek elhatározták, hogy tántoríthatatlanul folytatják közös erőfeszítéseiket — szükség esetén más érdekelt államokkal együttműködve —

hogy ilyen új megállapodás megfelelne nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok érdekeinek, hanem a nemzetközi enyhülés és a világbéke érdekeinek is. A Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségei Genfben a közeljövőben felújítják tárgyalásaikat a szovjet-amerikai csúcstalálkozó során e probléma megvitatásából fakadó új utasítások alapján.

Figyelembe véve a hadászati fegyverzet támadó és védelmi fajtáinak fejlődése közli ösz- szefüggést, és hangsúlyozva,

hogy sikeresen valósították meg. az 1972 májusában a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötőit szerződésüket, a felek kívánatosnak látlak az ilyen rendszerek fejlesztésének további korlátozását. E célból jegyzőkönyvet csatoltak az 1972. évi szerződéshez,

amely az említett szerződésben mindkét fél számára engedélyezett kettő helyett egy térségre korlátozza a rakélaelhá- rító rendszerek elhelyezését.

Egyidejűleg aláírtak két másik jegyzőkönyvet Is „A hadászati támadőfegyverek cseréjét, leszerelését vagy megsemmisítését szabályozó eljárások és azokról szóló tájékoztatások“, illetve „A rakétaelhárító rendszerek és alkatrészeik cseréjét, leszerelését vagy megsemmisítését szabályozó eljárások és azokról szóló tájékoztatások“ címmel. Ezeket a jegyfőleg az alábbi legfontosabb területeken:

— a háborús veszély kiküszöbölése, különösen az olyan háborúé, amely nukleáris és más tömegpusztító fegyverek alkalmazását vonná maga után;

— a fegyverkezési, különösen a stratégiai fegyverkezési verseny korlátozása és végül megszüntetése azzal a végcéllal, hogy megvalósítsák a megfelelő nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelést;

— a nemzetközi feszültség és a háborús konfliktusok forrásainak felszámolásában való együttműködés;

— az enyhülési folyamat megszilárdítása és kiterjesztése az egész világra;

— széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés kifejlesztése kereskedelmi, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális téren a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyek- be való be nem avatkozás elvei alapján, azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a két ország népei közötti kölcsönös megértés és bizalom növeléséhez.

Ennek megfelelően a jelenlegi csúcstalálkozó folyamán a felek lehetőséget láttak olyan új, konkrét lépésekre, amelyek véfeményük szerint nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatokat fejlesztik tovább, hanem lényegesen hozzájárulnak a világbéke erősítéséhez és a nemzetközi együttműködés bővítéséhez is.

zőkönyveket az az állandó konzultatív bizottság dolgozta ki, amelyet az 1972. május 26-án aláírt szerződés és ideiglenes megállapodás céljai és előírásai megvalósításának előmozdítására hoztak létre.

A felek hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nagy jelentőséget tulajdonít a fegyverkorlátozás és a leszerelés területén lehetséges más intézkedések megvalósításának is — kétoldalú vagy sokoldalú alapon.

A felek rámutatva a légkörben, a kozmikus térségben és a világűrben folytatott nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló és 1963-ban Moszkvában megkötött szerződés jelentőségére, amely szerződésnek aláírója a Szovjetunió és az Egyesült Államok is, állást foglaltak amellett, hogy teljessé váljék a nukleáris fegyver- kísérletek megszüntetése.

E cél elérését előmozdítani kívánván, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ilyen irányú fontos lépésként megkötötte a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek korlátozásáról szóló szerződést, amely előirányozza — 1976. március 31-től kezdődö- leg — a szerződésben megállapított szintnél nagyobb hatóerejű Ilyenfajta fegyverekkel való kísérletek teljes megszűntetését, és az egyéb föld alatti kísérleteknek a minimumra való korlátozását.

A felek kiemelték az atomso- rompó-szerződés fontosságát. Ismét megerősítették azt a kölcsönös szándékukat, hogy megtartják az e szerződésnek megfelelően vállalt kötelezettségeiket, ezeken belül a szerződés

VI. cikkelyét, és állást foglaltak a szerződés hatékonyságának további fokozása mellett.

Aláírtak egy olyan nyilatkozatot is, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok állást foglal az olyan lehető leghatékonyabb intézkedések mellett, amelyek arra irányulnak, hogy kiküszöböljék a természeti közegre hatást gyakorló eszközök katonai célokra való fel- használását.

A felek megerősítették érdekeltségüket egy olyan hatékony nemzetközi megállapodás iránt, amely kirekesztené az. államok fegyvertárából az olyan tömegpusztító fegyvert, mint amilyen a vegyifegyver. A mielőbbi ilyen irányú haladást elősegítendő, a Szovjetunió és

A találkozó során behatóan megvitatták a legfőbb nemzetközi problémákat.

Mindkét fél megelégedését fejezte ki afölött, hogy a nemzetközi helyzet fejlődésének mind jellegzetesebb vonásává válik a feszültség enyhülése, a béke megszilárdulása és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődése.

E területen a felek abból indulnak ki, hogy a nemzetközi helyzet javulásában a lendületes haladás önmagától nem megy végbe, hanem aktív, céltudatos erőfeszítéseket követel, hogy le lehessen küzdeni a múltból megmaradt nehézségeket.

Minden állam és nép elsőrendű céljává kell hogy váljék a világ valamennyi térsége tartós biztonságának egyedi és kollektív alapon való biztosítása, a meglevő nemzetközi konfliktusok és feszültséggócok mielőbbi és teljes felszámolása és új nemzetközi konfliktusok és fe- szültségi források keletkezésének megakadályozása.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok hívei valamennyi állam, a nagy és a kis államok széles körű és gyümölcsöző gazdasági együttműködésének a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyük alapján.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok megerősítik, hogy eltökélt szándékuk — külön-külön és együttesen — elősegíteni mindezeknek a feladatoknak a teljesítését.

Európa

Megvitatva az európai helyzetben a legutóbbi szovjet — amerikai csúcstalálkozó óla végbement fejlődést, a felek mély megelégedettséggel állapították meg: további érzékelhető változások történtek afelé, hogy az európai kontinensen létrejöjjenek a béke, a jószomszédság és az együttműködés szilárd viszonyai.

A felek üdvözlik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet nagy hozzájárulását ehhez az áldásos folyamathoz.

Méltatva azt a jelentős munkát, amelyet az értekezlet sok fontos kérdés tekintetében már elvégzett, úgy vélik; ez a haladás arra mutat, hogy az értekezlet jelenlegi szakaszának eredményeképpen összehangolják majd azokat a nagy nemzetközi jelentőségű dokumentumokat, amelyek kifejezik a részt vevő államoknak azt az eltökélt szándékát, hogy szilárd, együttesen kidolgozott alapra építik kapcsolataikat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok — más részvevőkkel együttműködve — minden erőfeszítést megtesznek, hogy megtalálják a még fennálló problémák mindenki számára e*b- gadható megoldását.

A felek kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres befejezése olyan kiemelkedő esemény lesz, amely megfelel a tartós

az Egyesült Államok megállapodtak: megvizsgálják azt a

kérdést, hogy a leszerelési bizottságban együttesen kezdeményezik első lépésként olyan nemzetközi konvenció megkötését, amely a legveszélyesebb, halált hozó vegyi harceszközöket érintené.

A felek meggyőződése, hogy azok az új, fontos lépések, amelyeket megtettek és amelyeket meg szándékoznak tenni a fegyverzet korlátozása területén, csakúgy, mint a leszerelésekre irányuló további erőfeszítések, elősegítik majd a nemzetközi enyhülést és érzékelhetően hozzájárulnak a történelmi feladat megoldásához — a háborúnak az emberi társadalom életéből való kiiktatásához és ezzel az egyetemes béke biztosításához. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ismét megerősítették, hogy a leszerelési világkonferencia megfelelő időben történő összehívása pozitív szerepet tölthet be ebben a folyamatban.

béke érdekeinek. Ebből kiindulva a Szovjetunió és az Egyesült Államok állást foglalt amellett, hogy a legrövidebb időn belül tartsák meg az értekezlet zárószakaszát. A két fél úgy véli, hogy a tárgyalások eredményei lehetővé teszik az értekezlet legmagasabb szinten való befejezését, ami megfelelne történelmi jelentőségének Európa jövőjére nézve, és nagy tekintélyt adna az értekezlet határozatainak.

A felek ismét aláhúzták, hogy az európai helyzet, kedvező fejlődése szempontjából változatlanul nagy jelentőségűek azok a szerződések és egyezmények, amelyek az utóbbi években jöttek létre a különböző társadalmi rendszerű európai államok között.

Megelégedésüket fejezték ki afölött a tény fölött, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A felek egyúttal hangsúlyozták, hogy az 1971. szeptember 3-án megkötött négyoldalú megállapodásnak továbbra is kulcsszerepet kell betöltenie az európai stabilitás és enyhülés biztosításában. Ennek a megállapodásnak a szigorú következetes teljesítését a Szovjetunió és az Egyesült Államok elengedhetetlen feltételnek tartja ahhoz, hogy fennmaradjon és megszilárduljon a kölcsönös bizalom és stabilitás Európa közepén.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok úgy vélik, hogy az európai stabilitás és biztonság megszilárdítása érdekében ezen a kontinensen a politikai enyhülést a katonai enyhülést célzó intézkedéseknek kellene kísérniük. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonítanak, azoknak a tárgyalásoknak, amelyek részvételükkel folynak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről és az ezekkel összefüggő intézkedésekről. A felek kifejezték azt a reményüket, hogy ezek a tárgyalások olyan konkrét döntések eléréséhez vezetnek, amelyek biztosítják, hogy egyik fél biztonsága se szenvedhessen kárt és egyik lél se juthasson egyoldalú katonai előnyhöz.

Közel-Kelet

A felek véleménye szerint á közel-keleti háborús veszély és feszültség kiküszöbölése elsőrendű fontosságú, sürgős feladat, és az egyedüli alternatíva a Biztonsági Tanács 338. számú határozata alapján az igazságos és tartós, békés rendezés elérésére, amelynek számításba kell venni a Közel-Kelet valamennyi népének — beleértve a palesztin népet — törvényes érdekelt és az adott térség valamennyi államának a léthez való jogát.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok mint a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferen/Folytatás a 3. oldalon)

A hadászati fegyverek további korlátozása és más leszerelési kérdések

Haladás a nemzetközi problémák megoldásában