Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 VII. 21. H Ú T T A L A N UTAKON Ruffy Péter újabb publicisztikai kötetéről Ezzel a címmel az idén jelent meg Ruffy Péter, a neves magyarországi publicista újabb — immár tizenkettedik — kötete. A tizenkettőből mindössze egy, az első regény, a többi riportok, karcolatok, útiélmények gyűjteménye. Úttalan utakon. Izgalmas és titkokat rejtő cirn. Vonzza a kíváncsi olvasót ismeretlen tájak felé. De nemcsak ennyi. Előrejelez, sejtet egy írói, újságírói magatartást, egy örökké mozgásban, úton levő embert: aki azért született, hogy a lehető legtöbbet megismerjen és felmutasson az emberi valóságból. Ruffy Péter úgy újságíró, ahogyan valaki költő. A kötet fülszövegében így vall munkájáról: „Ezek ben az írásokban emléket szerettem volna, emléket szeretnék állítani annak a népnek, amelyhez tartozom. Kik voltuk, mik voltak, hogyan éltek, miféle tüskés bozótban, milyen fényben, szélfúvásban? Több mint negyven éve, Erdélyben és Magyarországon, ez az emlékformálás a dolgom. Ezt. végzem jól-rosszul, azzal a szenvedéllyel és szenvedéssel, amely kitölti az emberöltő". Bár írásunk jellege erősen köti közünket, de nem lehet nem idézni, a kötet egyik, a szerző önmagáról valló, legszebb fejezetét: „Én még a reménytelenségben is a bátorságot kedvelem, azt a fajta konok hitet, amelyet nem lehet leszerelni. A reménytelen álmokat szeretem, képes vagyok napfényt keresni sűrű, gomolygó ködben is, mert isme rém a küzdelmet, nagy ködök természetét. Az ember még ködburkolatban is tudjon hinni.“ íme egy újságíró ars poétikája. Ruffy Péter három ciklusba foglalta írásait. Ezek a Diaszpóra, Hazai flóra és az Ottalan utakon. Az elsőben főleg olyan riportokat, írásokat találunk, amelyek a külföldön élő vagy élt „híres vngy kevésbé híres“ magyarokról szólnak, de megismerkedhetünk a legidősebb magyar újságíróval, Krenner Miklóssal, Károlyi Mihály özvegyével és a nyolcvan- éves Münnich Ferenccel is. A ciklus igen értékes írása „Az első“ című, amely Budai Pramenius Istvánról, egy a tizenhatodik században élt latin nyelvű, magyar költőről szól; aki az első verselő magyar volt Észak-Amerikában; akit egy liverpooli egyetemi tanár fedezett fel a magyar irodalomtörténet számára. Egy másik írásban Mihály Dénessel, „az elfelejtett emberrel“ találkozunk, aki 1928-ban külföldön mutatta be a világ első televíziós készülékét. A Hazai flóra című ciklus remek portrékat tartalmaz világhírű magyar tudósokról, Ránki Györgyről, továbbá a tévé-vetélkedő nyerteséről, egy megszállott, amatőr Mohács-kutatóról, Bari Károlyról, munkáslányról és sok mindenki másról. Ezekből a riportokból ismerjük meg igazán a vérbeli újságírót, Ruffy Pétert. Mennyi embert, emberi magatartást fedezett fel önmaga és a közönség számára! Alanyait nem válogatja. A tudóssal ugyanúgy elbeszélget, mint a gyermekrajz-kiállításon nyertes kislánnyal. Elsősorban Is nem a száraz tények, eredmények érdeklik. A megkérdezettek személyiségére, belső világára kíváncsi. „A fényt, a sebességet az emberek teremtik, s én mindig az embert keresem az alkotás mögött“ — mondja Ruffy egy nyolcvankét éves gépszerkesztő mérnökkel készített riportban. Irodalmi igénnyel készülnek ezek a portrék, amelyek nem hagyományos kérdés-feleletből épülnek fel. A vázat persze nála is a kérdések alkotják, de a feleletet közösen festi a megkérdezettel — hiteles, őszinte arcképpé. Ezért áradhat felénk valamennyi írásból Ruffy meleg, emberi hagja. Ruffy nemcsak közvetít, hanem ábrázol is. Teheti ez utóbbit azért, mert azonosul alanyával, a „faggatottal“. „Beszélgetni csak akkor lehet, ha az áramkör kész van“ — jegyzi meg egy másik helyen. Számunkra különösen érdekes a kötet utolsó, legszebb, legizgalmasabb ciklusa, az Ottalan utakon. Szlovákia falvait, városait járja, Balassi után kutat, a híres Mikszáth-hős, Pongrócz István leszármazot- tait találja meg. Milyen is volt igazában a bolondos várúr? Hosszú kilométereken hajszolja kocsiját, hogy megtudja, s hogy megtudjuk. Szinyei Merse Pál szülőfaluját, Mednyánszky kastélyát keresi fel. Mi maradt a múltból? Aztán átlépi a határt, és máris Krakkóban vagyunk. Majd leszáll a Magnum Sal ba, a világhírű sóbányába. Ruffy a jelent beleszövi a múltba, a történelembe, és a látottak után fogalmazza meg: „Szlovák—magyar, magyar—lengyel érintkezések, kölcsönhatások, történelmi-irodalmi emlékek olyan forró, eleven színhelye ez a szellemi tartomány, hogy itt majdnem minden kö, falu, vártorony az eltéphetetlenül közös sorsra Int valamennyiünket Egy további írásban Nyugat országútjain szágul- dunk, majd egy másik Ivan Meštrovič, horvát szobrászművész Jób-ja elé ültet. Ebből a ciklusból említsük még meg a Zárszámadás Szabadszentkirályon című szociografikus riportot, amely egy falu változó életét mutatja be. Megható az a szeretet, amellyel a falu népéről szól. Mint minden jó riportkönyv, az Ottalan utakon is rengeteg információt tartalmaz. Egy „sokoldalú, minden Iránt érdeklődő“ újságíró munkája. Csupa szín. Mind témájában, mind stílusában. Érdemes az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Ruffy Péterrel megismerkedni. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974j BODNÁR GYULA VALDUR OH AK AS: A Ml GYÄRUNK (olaj, 1973) ■ ■ /s r i *. ■ i Műfordítóink "I I i "i muhelyebol á GUSTAV HUPKA: a föld éheké Fönt a hegyekben koraőszi esők dobolnak és zúgnak a fűben, évek sok vihara még el nem oltotta * a partizóntüzek emlékeit, el nem oltotta, s a harci énekek még ma is lobognak. A felgyújtott égbolt ott ég bennünk, s a föld dallal teli. Keblünkben örökké hordjuk az éjszakák jelzőtüzeit, az átvirrasztott hosszú órákat, parázsló máglyákat, a hősi küzdelmet, s a hősök holt arcait, s a vértől vörös esőt, mely a rögökre hullt szabad hazánk győzelmes énekével! FÜGEDI ELEK fordítása JERZY HARASYMOWICZ: $£Gf CSßTqTEfZ Elhajított sisakok - toliforgóik elburjánozva vadkörtefák fölé nőttek szivárványerdőnek bíborvörös madarak szökellnek rajtuk és olyan hangot csendítenek mely hasonlít a páncélhoz verődő kard csengéséhez Ámde esténként a harcmező felöl » felhőkön és szélmalmokon keresztül sörényük havas hullámán lovak kezdenék kiúszni Harcok tüzétől kiégett sz«mű lovak szemüregük mélye mint a rózsa belülről tele van apró mennyei pillékkel A lovak . a vár felett úsznak jegenyefa ágaboga csattog a bástyaoromzat falcsipkéi között rikoltozó őrök haranggal zavart keltenek SIPOS GYÖZÖ fordítása PAVOL SURŽIN: vtmNYwm Nyúlugrásokkal kúszik a dombra fel, este falukat és városokat díszít a világosság gömbjeivel. .Mint lázmérőben a higany, meredeken emelkedik a falon, s aztán, mint az egér, visszahull. Velünk van mindig és erős. Felértünk a dombra, hallani: mint lepkék forgását, a vízimalmokat,' őrlik a fényt. A falvak és városok kezet fogva futnak a mezőn át. Szitási Ferenc fordítása
